Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-25 / 96. szám
1981. ÁPRILIS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I Hím jegyzet | RIPACSOK Győrött A szép magyar beszédverseny döntője A tiszafüredi „titok” nyomában A MOZINÉZÖ nem tapsol. Sőt, minél nagyobb a csend a filmet követően, annál nagyobb az igézet, a hatás. Sándor Pál új filmje, a Ripacsok megnézése után igen nagy a csend, szótlanul megy ki a közönség a nézőtérről. Az új-* bóli átélés; végiggondolás másodpercei ezek. A film két bohóca tovább játszik a fejekben. Igen, ilyenek vagyunk, mondja az utca benzingőzös levegőjéből nagyot szippantó néző, aki nehezen tudja eldönteni, sírjon vagy nevessen. De nem is kell talán választania: sírhat is, nevethet is egyszerre. Van min. Azon, hogy mindannyian közös nadrágban, ha úgy tetszik, egy hatalmas nadrágban járunk, mint a Ripacsok két komédiása, s hol jól érezzük magunkat együtt, mindannyian, hol nem, s ha nem, igyekezünk „kifúrni” társunkat a „számból” — új „csillagot” keresünk a produkciónkhoz, majd netán rájövünk: minden maradjon a régiben, s együtt dúdolunk a bohócokkal: „Egyedül nem megy.. A film erre az együgyűnék tűnő, ám a képsorok tükrözte realitástól filozófiai mélységet kapó kuplészerűségre épül. Salamon és Stock ezt éneklik a bárszínpadon, már hosszú, hosszú évek óta, egy nadrágban. „Egyedül nem megy ...” Aztán minden felborul. Különös — az addigiaktól merőben eltérő — harminchat óra kezdődik hőseink életében. Salamon kirúgja a számból Stockot, mert öreg, mert nem szép, mert nem nő ... Ezer oka van rá, — de mindezekről eddig még fogalma se volt. S az öreg bohóc végignézheti, hogy jóban, rosszban hű társa, Stock, Bogárkával, az új csillaggal, a főnök szeretőjével lejti a táncot... Majd: Stock késsel a kezében rohangál les-fel a városban, s a részeg őrjöngésben már nem lehet tudni, ki üldöz kit, ki van elől, ki hátul, — egyáltalán ki merre, s ki mit akar... ? Ennyire általános érvényűén magyar film aligha beszélt még mindennapi dolgainkról. Az összetartozás, az árulás, a megbocsájtás, a gyanakvás különös szintézise, amit látunk. Rólunk szól, ilyenek vagyunk, Karcagon, Szolnokon, Budapesten, — de bárhol a világon. Legfeljebb harsányabban vagy vontatottabban énekeljük a mottót — „Egyedül nem megy” — így, vagy úgy figurázzuk közös nadrágunkban a táncot, de a lényeg ugyanez. Elrontjuk dolgainkat, .próbáljuk repe- rálgatni kapcsolatainkat, hiszünk a maradjon minden a régiben elvben, ám tudjuk, semmi sem lesz úgy, mint HÉTVÉGI HÍVOGATÓ Kiállítások, pódiumest Kisújszálláson a Tisza II. Termelőszövetkezet klubjában ma délelőtt 11 árakor Bozó Imre a szövetkezet elnöke nyitja meg Győrfi Sándor és Papi Lajos szobrász- művész kiállítását. Ugyancsak kiállítás nyílik Szolnokon, a helyőrségi művelődési otthonban ma délután 3 órakor.' Az érdeklődők Jó- zsa Lajos szobrászművész alkotásait^ tekinthetik meg május 5-ig. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban holnap este 7 órától kerül sor a Találkozások című pódiumest- sorozat következő előadására. Keres Emil Kossuth-dí- jas érdemes művész és Ven- czel Vera Jászai-díjas színművész Dosztojevszkij Sze- gényemberek című pódiumjátékát mutatja be. volt, kétszer nem léphetünk ugyanabba g natakba. Lázadunk, megmerjük egymást, mint kígyók a fülledt avarban, majd kötözgetjük egymás sebeit, morgolódunk, rossz a rosszal, rosszabb a rossz, nélkül, s innen már a dúdoiászás csak egy icipici hangulati grádics: „Egyedül nem megy ...” Szívszorítóan igaz és szép film a Ripacsok. Nagy csapatmunka szülötte — „Egyedül nem megy..Sándor Pál az eddigi, olykor már a különcség határait súroló filmjei elkészülte után nőtt fel az egyetemleges mondanivalót hordozó Ripacsok rendezésére. Tóth Zsuzsa forgatókönyve leszménnyel rímel Sándor gondolatvilágával, a Stockot formáló Garas Dezső alakítása pedig azt példázza, hogy a nagy színész azt is eljátssza, ami nincs írott anyagként kezében, de fejében, szívében annál inkább ott van mindaz, amely a mű nagyszerűségéhez még hiányzik. Ragyogó partnere — Salamon szerepében — Kern András nemcsak Garasnak, de a rendezőnek is. Bogárka szakadék és híd a két bohóc között. Udvaros Dorottya kitűnő azonosulási képességére, magas fokú játékintelli- genoiájára volt szükség e különlegesen buta, de ezzel együtt ókot és értelmet adó figura megjelenítéséhez. Garas és Kern alakítása óriási — rögtön tegyük hozzá: „Bogárka” nem Untermann mellettük. A FILM gondolatiságát megalapozó, összekötő zene — amelynek szerepét már méltattuk — Presser Gábor kompozíciója. Az operatőri munkát Ragályi Elemér neve nemcsak félmjelzi, de a különös atmoszféra megteremtése újabb bizonyítéka Ragályi felbecsülhetetlenül gazdag gondolatiság,ú képi világának. Tiszai Lajos Tegnap Győrött megkezdődött A szép magyar beszédverseny országos döntője Az anyanyelvűnket legszebben beszélő középiskolások a Kazinczy Ferenc nevét viselő gimnáziumban megkoszorúzták a reformkori nyelvújítás vezéralakjának szobrát, majd a városi tanács dísztermében rendezett nyi- tóűnnepségen köszöntötték Péchy Blanka érdemes művészt, Győr város díszpolgárát, a Kazinczy-díj alapítóját. A beszéd tisztaságának megőrzésére, az anyanyelv ápolására indított verseny az elmúlt másfél évtizedben országos mozgalommá szélesedett. Irodalomtörténeti vándorgyűlés A magyar Irodalomtörténeti Társaság és a TIT irodalmi választmányának Somogy megyei szervezete Kaposvárott rendezi meg az idei irodalomtörténeti vándorgyűlést. A háromnapos tanácskozás tegnap kezdődött. Megemlékeztek Riedl Frigyes rótt a nagy magyar iradolomtörténészről, születésének 125. évfordulója alkalmából, Méltatták tudománytörténeti szerepét, egyetemi tanári munkásságát, pedagógiai és tankönyvírói tevékenységét A vándorgyűlés második napján szó lesz az irodalom oktatásának világnézetformáló hatásáról, az esztétikai ismeretek elsajátításáról, az olvasásra, a történeti látásra nevelésről. A zárónapon kerekasztal-be- szélgetést rendeznek a XX. századi regényekről, s elemzik azokat a műveket, amelyek termékenyítőén hatottak és hatnak korunk epikájának alakulására. Hány nyelven beszélünk? Ne, tisztelt olvasó, kérem, ne fogjon még hozzá a cím elolvasása után bosszús kézlegyintéssel egy másik cikk olvasásához! Nem össznépi nyelvtanulásra akarok én is sokadikként, nemzeti és nép- gazdasági érdekeinket elősorolva búzdítani. Már csak azért sem, mert nem valószínű, hogy többre jutnék vele, mint azok, akik ezt előttem tették. Meg tulajdonképpen nincs is nagy szükség rá, mert ha a külföldivel nem is tudjuk mindig megértetni magunkat, azt már kitűnően tudjuk, hogyan szóljunk úgy anyanyelvűnkön. hogy azt avatatlan fül ne értse. Hogy hogyan? Hát úgy, hogy beszédünket teletűzdeljük szakkifejezésekkel (lehetőleg idegen szavakkal), vagyis hogy a szaknyelvet vagy másképpen szakmai zsargont beszéljük. Ebből pedig jóformán annyi van, ahány szak- mi. A szaknyelv a nyelvjárásokhoz hasonló jelenség, azzal a különbséggel, hogy ezt nem azok beszélik, akik egy adott földrajzi területen élnek, hanem azok, akik egy szakmában dolgoznak. De míg a nyelvjárási sajátosságok gazdagítják, színessé teszik beszédünket, addig a szakmai zsargon időnként épp ellenkezőleg, érthetet-' lenné. A két elnevezés (szaknyelv, szakmai zsargon) tulajdonképpen magában rejti az adott szakma műveléséhez nélkülözhetetlen fogalmakat jelölő szavakat, amelyek használata megkönnyíti, egyértelművé teszi az azonos területen dolgozók közötti érintkezést. Ilyen értelemben hasznos és szükséges. Másrészt viszont kizárja az érintkezésből a nem szakmabelieket, ami nem minden esetben értékelhető egyértelműén pozitívnak. Lehet ez is hasznos és célszerű, például a beteg és az orvos kapcsolatában, amikor talán épp a gyorsabb gyógyulást szolgálja, ha a beteg nem érti. mit tartalmaz a lelet, amit a szakrendelőből a kezelőorvosának visz. Korántsem szolgál ilyen humánus célokat az az eset, amikor például az autószerelő „eteti a mazsolát”, akinek a kocsiját javította, és aki a felsorolt és számára érthetetlen hibák hosszú sorából csak annyit ért. hogy mennyit kell érte fizetnie. Ez utóbbi esetre inkább a „szakmai zsargon” kifejezés illik, amiből a francia eredetű „zsargon” szó eredetileg azt a nyelvet jelentette, amit egyes embercsoportok azéri használtak, hogy akire nem tartozik, az ne értse a beszédüket. Bánjunk tehát a köznapi beszédben óvatosan a szakkifejezésekkel. Már csak azért is, mert könnyen- lehet. hogy aki ma a szakember pózában tetszeleg, az holnap esetleg maga fog — most már kívülállóként — egy másik „szakember” előtt értetlenkedni! Stanitz Károly főiskolai adjunktus A tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium tanulóinak nagy sikerét hozta az ez évi, középiskolásoknak kiírt, Ki tud többet Szovjetunióról? vetélkedő. Megnyerték a körzeti döntőt, elsők lettek a megyei versenyen, a kecskeméti területi összecsapáson (itt még pontot se veszítettek!), és végül a múlt héten az országos döntőben is mindenkit maguk mögé utasítottak. Jutalmuk: 12 napos szo- csi út, az iskolának pedig 3 szoba összkomfortos, berendezett faház háromévi használata a balaton herényi Gorkij üdülőtelepen. Vajon mi lehet a titka a kiegyensúlyozott szereplésnek? Milyen tulajdonságokkal rendelkeztek a versenyzők a kiélezett küzdelmekhez? Mi az a plusz, ami a sok tízezer középiskolás induló -közül is a csúcsra vezette a csapatot? Egyáltalán kik ezek a tizenéves tanulók? „Miniportréinkban” erre keressük a válaszokat. AZ „ADATBANKÁR” A harmadikos, szemüveges tiszafüredi Kluka Hajiíal- ka a csapatkapitány. Eddig háromszor szerepelt ezen a versenysorozaton), és minden színű éremből „begyűjtött” már egyet. Elsős korában a csapata országos második, tavaly harma-. dik helyen végzett, és az idén a legcsillogóbb színű medál „jutott” neki. Rendszerint ő kapta a legtöbb kérdést, és az ellenfelek mérhetetlen szomorúságára, egyetlen egyszer sem hibázott. Hajni afféle mini „kompjúter”, fantasztikus is- meretű „adatbankár”, akár a számokról, akár az eseményekről volt szó. Déri János televízióriporter így üdvözölte: téged ismerlek, találkoztunk vagy negyvenszer! Afféle hajtós, csupaszív versenyző. KISZ-vezetőségi tag és propagandista is. A kulturális, sport- és művészeti kérdések mesterének bizonyult. 4,8-as tanuló, kedvenc tárgya az orosz, magyar és a nyelvek. Hobbijai, az olvasás, magyar-orosz szakos tanárnak készül. A VITAMESTER A jánoshidai Répása Ildikó szintén harmadikos, és másodszor szerepelt az országos döntőben. A történelmi és a politikai kérdések „tudora”. A nyúlánk, hosszú, sötét .hajú Ildi a nyugalom mintaképe, aki ismerősei szerint ebben az évszázadban még nem idegeskedett. Mellesleg arra is futja idejéből, hogy az alapszervezeti KISZ-titkári, és a kollégiumi diáktanács elnöki posztját betöltse. Hobbija az olvasás, és a vitatkozás. Az utóbbit társai szerint már olyan szinten műveli, hogy csak a teljesen ismeretlenek állnak ki vele logikai párbajra. Kedvenc tantárgya a matematika és a történelem. Közgazdász szeretne lenni. A bizonyítványa kitűnő, mivel néhány éve tartósan „megrekedt” ezen a szinten. A MEGBÍZHATÓ A másodikos „Farkas' Zstuzsa a négyesfogat legizgulósabb résztvevője, holott már ő Üs másodízben országos döntős. A tiszaszentimrei kislány arca a versenyek előtt végigjátssza a színskálát, de mikorra válaszolnia kell, rendszerint a feleletére és nem az arcára illik a színes jelző. A gazdasági jellegű kérdések „nagymestere”, bár a magyar és a történelem a kedvenc tárgya A magyarázat egyszerű: azért lett „gaz- daságis”, mert tavaly ez a „szék” üresedett meg, és elmondása alapján itt volt a legnagyobb esélye a csapatba kerülésre. Hobbija: az olvasás és a kézimunkázás, 4,5-ös tanuló és jogásznak készül. A SZORGALMAS, PONTOS Az elsős, nagyiváni Gál Julianna a kollektíva legfia- talabbja, egyben egyetlen újonca A szerény, vidám természetű, lelkiismeretes kislányt a többiek a legmaga- _ satob diákminősítéssel egy- ’ szerűen jó fejnek titulálják. Könnyen tanul és ami nem kimondottan hátrány: sokáig emlékszik is az olvasottakra. Kollégista, szeret olvasni, zenét hallgatni, tréfálkozni. A tudomány és a tech- , nika világába „ásta be” magát. Kitűnő tanuló és történelem-orosz szakos pedagó- gusság az álma. A FELKÉSZÍTŐ NEVELŐ Szakács Sándor oroszszakos tanár. Egyetemi tanulmányait Le- ningrádban végezte. Szigorú, következetes nevelőként ismerik 27 éve a diákjai. Irányításával januártól naponta, kétnaponta tartottak „edzést”. A versenyzők a Szovjetunió folyóirat cikkeiből adtak számot, ami sokszínű gyakorlást jelentett. Akadt ezeken az ösz- szejöveteleken dofninós riporteri játék, kérdezz-felelek, teszt, totó, barkochba, voltak rejtett hibákat tartalmazó, téves adatok, sorok stb. Mindezeket a gyakorlási formákat Szakács tanár úr állította össze foglalkozásról foglalkozásra. A lelkemre köti, okvetlen írjam le, ő még csak első ízben „trenírozza” a csapatot, és a korábbi sikerekben, meg a mostaniban is meglátszik a Dobrosi tanár házaspár igyekezete, akik évek során négyszer vezették a füredi fiúkat, lányokat az országos döntőkig. VÉGSZÓ GYANÁNT Az ez évre meghirdetett Ki tud többet a Szovjetunióról ? verseny sorsa eldőlt. A legjobb csapatok — négyen — azonban jutalmul televízió- beli szereplést is nyeritek. Ez a bemutatkozás eltér a hivatalos versenytől: sok játékos, esetenként komoly elem Is szerepel majd benne, ahol nem annyira a tudás, mint inkább az ügyesség, a riporteri rátermettség dominál. Ezen az adáson természetesen szerepelnek a tiszafüredi középiskolások is. A kezdés időpontja: holnap délelőtt 10 óra 10 perc. D. Szabó Miklós Faluszéle Tiszaörsön
