Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

1981. ÁPRILIS 19­SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 MAI SPORTESEMÉNYEK ASZTALITENISZ NB II. Férfi: Lehel SC— DVTK, Jászberény, hűtőgép­gyári sportcsarnok 11. KÉZILABDA Megyei bajnokság, női: Jász- fényszaru—Mezőtúri AFC 10.30, Jászladány—Kunszent­mártoni 10, Karcagi SE—Kis­újszállás 9, Szolnoki Sparta­cus—Törokszentmiklós 9, Túrkevei VSE—Jászárokszál- lás 10. Férfi: Zagyvarékas— Mezőtúri AFC 10, Jászladány —Kunszentmárton 12.15, Túr­kevei VSE—Rákóczifalva 12.15. A felnőttek előtt ifjú- sági csapatok szerepelnek. KOSÁRLABDA Megyei bajnokság, férfi: Mezőtúri FSE—Karcagi SE A., főiskola 10, Tiszafüredi VSZSE—Karcagi SE B., gimnázium 10. RÖPLABDA NB II. Férfi: Szolnoki TI- TÁSZ—Bácsbokodi TSZSK, Csanádi krt. isk. 10. Női: Sz. Vegyiműveik—Mohács Vá­mén d, Csanádi 'krt. isk. 11. SÚLYEMELÉS Felnőtt, ifjúsági és serdülő minősítő verseny: Szolnok, Szabadság tér 9. LABDARÚGÁS A Szolnoki MÁV MTE csa­patában Csontos és Szatmári továbbra is sérült, Selyem pedig Kelemennel (SZVSI) a diákválogatott tagjaként Franciaországba utazott. Az NB II: Szolnoki MÁV MTE—Szarvasi Főiskola Spartacus, Szolnok, Ti- szaliget 17, Aczél, Lehel SC—Debreceni - USE, Jászberény 17, Bodó, Karcagi SE—Nagybáto- nyi Bányász, Karcag 17, Koroknai, Miskolci VSC ■—Mezőtúri Honvéd, Mis­kolc 17. Szabó B. együttes szerdán a Magyar Néphadsereg válogatottjával játszott előkészületi mérkő­zést, és 4:1 arányú vereséget szenvedett. Ma nagy harc várható, hiszen a szarvasiak a kiesés ellen küzdenek, s égető szükségük van minden pontra. Földesi (sötét mezben) a szol­nokiak egyik legjobbja volt legutóbb, s minden bizony­nyal ma is kitesz magáért A Lehel SC mai ellenfele 50 százalékos teljesítménnyel a tizedik helyen áll a táblá­zaton, és nehéz ellenfélnek ígérkezik. A hazaiak csak mindkét pont megszerzését tekinthetik sikernek. A gon­dokat növeld, hogy Szívós, Gál, Répás! továbbra is sé­rült, Sárközivel pedig szer­ződést bontottak. A Miskolci VSC utoljára tavaly november 30-án ka­pott ki, Debrecenben a Ki­nizsitől. Egymás után nyolc fordulóban győzött a csapat, majd két döntetlent ért el. A mezőtúriaknak nagyon oda kell figyelniük, ha tisztes eredményt akarnak elérni. Az együttesben Csorba két sárga lapja miatt nem játszhat, Dávid, valamint Talapa és Vékony pedig sérült. Karcagon kiesési rangadót játszanak ma — már ameny- nyire rangadónak tekinthető ez a találkozó. Az utolsó előt­ti helyen álló házigazdák, ha le is győzik a vendégeket, akkor sem előzhetik meg őket, rosszabb gólarányuk miatt. Ugyanakkor a Nagy- bátonynak létfontosságú a pontszerzés. Megyei bajnokság: Szász­berek—Jászapáti 17, Botos, J- jákóhalma—Tiszafüred 17, Balogh, Rákóczifalva—Abád- szalók 17, Boros, Jászkisér— Túrkeve 17, Busa, Török- szentmiklós1—Tószeg 17, (Haj­dú megyéből), Mezőtúri FSE —Besenyszög 17, (Békés me­gyéből), Jászárokszállás—Sz. Vegyiművek 17, (Heves me­gyéből). KÉNYSZERŰ DÖNTÉSEK A BAJNOKSÁG FÉLIDEJÉBEN Ősszel még Nagykörű és Zagyvarékas labdarúgó csa­pata is pályára lépett a te­rület bajnokság Jászsági cso­portjának mérkőzésein, ám' a tavaszi idénynyitón már mindkettő hiányzott. Távol- maradásuk csak az első pil­lanatban tűnik meglepőnek. A visszalépés okai nagyon is elgondolkodtatóak. A nagykörűi Szövetkezeti SE 37 éves elnöke, Veres István nyolc esztendeje áll a sportegyesület élén. Az egy­kori labdarúgó valójában amolyan mindenes szerepet tölt be. — A bajnokság elején még nem tűnt kilátástalan­nak a helyzet, — mondta, — de menet közben egyre rosz- szabbul mentek a dolgok. A legsúlyosabb gondot a szűkös anyagi háttér jelentette. A tavalyra tervezett 40 ezer fo­rintos költségvetés helyett mindössze 29 ezer 500 forint­tal gazdálkodhattunk, s eb­ből bizony nem futotta a fel­nőtt és az ifjúsági csapat fenntartására, szállítására. A közös tanács 4 ezer fo­rintot adott, de ennyit ka­pott a két társközség, Kőte­lek és Tiszasüly is. A legje­lentősebb bázisszerv, az Ady Endre Tsz 12 és fél ezer fo­rinttal támogatta a nagykö- rüieket, ugyanakkor az álta­luk rendelkezésre bocsájtott farostlemezes IFA jármű — amellyel a csapatokat szál­lították — költségeit leszám­lázták, tehát vissza is kap­ták a pénzt. Az árterületen fekvő községi sporttelepet három éve nem bírják hasz­nálni, az ideiglenes pálya sem a legmegfelelőbb. — Nincs edzőnk, se gond­nokunk, — folytatta Veres István, — s a felnőtt játé­kosok sem jártak el rendsze­resen a mérkőzésekre. A lab­darúgók, akik jórészt a ter­melőszövetkezet dolgozói, ál­talában félórával a meccs előtt jöttek össze. Csak öt-hat játékosra lehetett számítani, a hiányzókat az ifjúságiak pótolták. Két éve még én is be­álltam focizni, ha nem voltak tizenegyen. Főleg a 15—18 éveseket sajnálom, mert sze­retik a sportot. Most harag­szanak is kicsit rám, de hát mit tehettem volna, nem volt rnás megoldás. Miért lépett vissza Nagykörű és Zagyvarékas labdarúgó- csapata? A hatvanas években a nagykörűi csapat többször nyert járási bajnokságot, de a megyei II. osztályba nem birt felkerülni, mert elbukott az osztályozókon. Most azon­ban sokkal súlyosabb hely­zetbe került. Hogyan tavább? — Új elnökség alakult, fia­tal tagokkal, akik remélem többet tesznek a község sportjáért. Az idén már csak 12 ezer forinttal gazdálkod­hatunk, a termelőszövetkezet megvonta támogatását, ígé­retet tett viszont a szállítás megoldására. Ezt az összeget tömegsportcélokra fordítjuk. A megmaradt fiatalokat biz­tatom, ne hagyják abba a labdarúgást, tömegsport­szinten is érdemes folytatni. Nagykörű kétezernyi lako­sából 1200 nyugdíjas. Keve­sen vannak a fiatalok. A -szép óvoda udvarán vagy harminc apróságot számol­tunk össze, önfeledten lab­dáztak. . . A 3600 lelkes Zagyvaréka- son mintegy háromszázötven gyermek tanul az általános iskolában. Az idén egyetlen nyolcadik osztály végez, szeptemberben viszont hat­vanegy elsősre számítanak. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a községi sportegyesületben képesített edzők dolgoznak, és 1980-ban 160 ezer forin­tot fordítottak, a sportra, ak­kor nyilvánvalóvá válik, sok­kal jobb helyzetben van a község, mint Nagykörű. — Nálunk nem is a pénz­zel volt probléma, — kezdte a visszalépés okait boncol­gatni Kiss István tanácstit­kár, — inkább azzal, hogy nincs annyi sportoló, ameny- nyi két szakosztályra elegen­dő lenne. Amíg csak a lab­darúgás létezett, nem is volt rossz csapatunk. Két éve is­mét megalakult a kézilabda- szakosztály, azóta ez virág­zik, a másik lehanyatlott. A kézilabdázók jó színvonalon játszanak, mérkőzéseikre két- háromszázan járnak ki rend­szeresen. A felnőttek után­pótlása is megoldódott,’ s ezért elsősorban ezt a szak­osztályt támogatjuk. A labdarúgó szakosztályból gyakorlatilag csak az ifjú­sági együttes maradt meg, amely továbbra is a szakszö­vetségi bajnokságban játszik. — Akárhogy erőlködtek a sportegyesületben, — emlé­kezett vissza a tanácstitkár, — nem tudtak komplett fel­nőtt csapatot kiállítani. Az együttesnek az ifik néha a 70 százalékát adták, így persze ők nem bírtak játszani. Tudo­másul ke}l venni Szolnok szívó hatását is. A fiatalok közül sokan ott tanulnak to­vább, s általában ott is spor­tolnak. — A Zagyva áradása mi­att használhatatlan a pá­lyánk. A hatodik ötéves terv- bep új sporttelepet létesí­tünk, az idén pedig a kézi­labdázók salakos játékterét bitumenesre akarjuk átépí­teni, társadalmi összefogás­sal. Amúgy a labdarúgás elég népszerű a községben. A tö­megsport-rendezvények programjában rendszeresen helyet kap nyáron a kispá­lyás, télen pedig a terem­torna. A tornateremben a 46 éves tanácstitkár is megta­lálható minden szerdán — nem tagadja meg labdarúgó múltját. A két község eltérő adott­ságai ellenére is hasonló gondok miatt kényszerült ar­ra, hogy búcsút mondjon a területi labdarúgó-bajnokság­nak. A döntésért egyiküket sem lehet elmarasztalni. Mi­vel a feltárt problémák egy­általán nem újkeletűek. és bizonyos, hogy a megyében még más településeken is ne­héz helyzet elé fogják előbb- utóbb állítani a sportegye­sületeket, így mélyebb elerrj- zést követelnek mindenütt. Már csak azért is, hogy meg­előzzék a bajnoki idény kö­zepén hozott kényszerű dön­téseket. Constantin Lajos Egy ember meg a vasak Vasutasklubok randevúja Szolnokon Hát igen, a kerek tárcsá­kat egyetlen embernek kell fölemelnie. Talán ez szoktat­ja önálló cselekvésre a rop- ant súlyok mozgatóit. A súlyemelés az a sportág, melyben egyetlen ember is csodát művelhet. Hollóy Ta­más nélkül aligha lenne súlyemelés ma Szolnokon, Tóth Géza világbajnok pe­dig Szombathelyen alapított iskolát. Tegnap a Tiszali- getben a „szakma” legna­gyobb seregszemléjén, a súlyemelő országos vasutas bajnokságon már csak azért is összedugták fejüket a szakemberek, hogy megkér­dezzék egymástól: „Mond, te hogyan csinálod?” És Tóth Géza mondta, mondta ... Ám hogy szavai­nak nagyobb nyomatéka le­gyen, érdemes pályafutásá­nak főbb állomásait felso­Tóth Géza: „A jó tanulókkal könnyebb együtt dolgozni” rolni. Íme a Szombathelyi Haladás vezető edzőjének eredménylistája tíz esztendős versenyzői oályafutása alatt. A kezdet: 1960, római olim­pia, összettben 4. hely. Aztán 1961, Bécs, világ- és Európa- bajnokság, ezüstérem; egy évvel később Budapesten, majd újabb esztendő múlva Stockholmban ugyanezeken a viadalokon bronzérem. 1964, Európa-bajnokság 1. hely, tokiói olimpia, ezüst­érem. A teheráni világbaj­nokság következett 1965-ben, ahonnan bronzéremmel tért haza és a csúcs: Berlin, a világ- és Európa-bajnoksá- gon úgy lett első az össze­tettben. hopv a fogásnemek végén hatszor szólt tisztele­tére a magyar Himnusz! Ezüstérmet szerzett 1967-ben a mexikói próbaolimpián — és a „fekete év” 1968: az esztendő öt jelentős verse­nyén — öt kiesés, közte volt az olimpia is. 1969 a lábraállás éve: a világbaj­nokságon Varsóban bronz­érem; majd a befejezés, Ko- lumbusban a vb-n ismét a ‘dobogó harmadik foka. Jelenleg az ország legered­ményesebb szakosztályának vezető edzője. Hogy mi a vasiak sikerének titka? — Rehus-Uzor és Antalo- vics személyében két nem­zetközi elsőosztályú verseny­A nyíregyházi Makai az ifjúságiaknál kifogástalan techni. kával mutatta be gyakorlatát Hollóy Tamás: „Szeretnénk, ha a vasutasbajnokságok új­kori történetét innen számí­tanák zőnk van. Az első osztályú­ak száma 16, az aranyjelvé­nyeseké 15. A szakoszályban 150 sportolóval foglalkozunk, és most már ott tartunk, hogy csak kimondottan te­hetséges fúikat veszünk kéz­be A kiválasztást 10 éves korban kezdjük, és a szem­pontjaink a következők: rob- banékonyság, gyorsaság és az ízületek lazasága a leg­jobb ajánlólevél. Aztán csak a 4-esnél jobb tanulmányi eredményt produkálókkal állunk szóba. Velük köny- nyebb együtt dolgozni, más­részt az iskola sem támaszt a jó tanulókkal szemben annyi követelményt, mint a gyengébekkel. Nagyon fon­tos szempont a szülők áldo­zatvállalása is. — Mikor kezdik a verseny­zést a gyerekek? — Bármilyen furcsa, „cso­kiversenyeket” már a kezdők ösztönzésére is rendezünk. Természetesen a tizenéve­seknél nem a kilók dominál­nak, hanem a gyakorlat technikai kivitelezése a dön­tő. Szakításban csak a test­súlyuk 60, lökésben a 90 szá­zalékáig juthatnak el. Hogy jó úton járunk az is bizo­nyítja, hogy gyerekeink az úttörő olimpián a két kate­góriában nyolc aranyérmet szereztek. A szombathelyiek felké­szültségének bizonyítását a beszélgetés közben a ver­senyzők a dobogón végezték. Toronymagasan esélyesként érkeztek, és ennek megfele­lően „kapkodták” a súlyo­kat. A második-harmadik helyért az „eszmei rangsor­ban” — mert öszesített pont­versenyt nem rendeztek — a debreceniek és a szolnokiak vetélkedtek. A vasutasver­seny rangját egyébként nö­velte az olimpiát járt Anta- lovics Ferenc szereplése is, aki Moszkvában sérülés miatt esett ki, azóta megope­rálták, és az első versenye éppen a szolnoki volt. Ami pedig a rendezést il­leti, arról csak elismeréssel szólt a hat egyesület 91 ver­senyzője. Hollóy Tamás, a Szolnoki MÁV MTE ügyve­zető elnöke a következőket mondotta: — Szeretnénk ha a vasu­tasbajnokságok legújabbkori történetét innen számítanák. A rendezőkön nem múlt a siker — a küzdelem rang­ját azonban a versenyzők­nek kellett biztosítaniuk. Délután az ifi II versenye fejeződött be, s a következők győzelmét hozta; Mészáros Sándor (SZMÁV—MTE), Hamvai István (Nyíregyházi VSE), Fux Zsolt (Nagykani­zsa), Gulyás Márton (MÁV.— MTE), Kiss Ernő (Szombat­hely), Makai István (Nyíregy­háza), Kassai László (Nyír­egyháza), Farkas Ernő (Test­vériség). — palágyi — Újjáalakultak a megyei szakszövetségek A megyei sporthivatal újjászervezte a megyei sport­ági szakszövetségeket, amelyeknek vezetői 1984. decem­ber 31-ig kaptak megbízást feladatuk ellátására. A mo­dellező szakszövetséget a közeljövőben alakítják újjá. Az alábbiakban ismertetjük a szakszövetségek tisztség- viselőit. Asztalitenisz. Elnök: Kö­vecses Ferenc, titkár: Sza­bados Miklós. Atlétika. El­nök: Németh Sándor, elnök- helyettes: Kocsis István, fő­titkár: Porcsalmi Lajos, tit­kár: Majercsik László. Bir­kózás. Elnök: Kaposvári Gé­za. elnökh.: Gulyás Ferenc, titkár: Ari Lukács. Csel­gáncs. Elnök: Ferencz Atti­la. elnökh.: Furkó Kálmán, titkár: Török Ferenc. Kosár­labda. Elnök: Suba Sándor, elnökh.: dr. Jancsó János, főtitkár: Lőrincz Andor, titkár: Ábrahám Balázs. ökölvívás. Elnök: Tímár Gyula, elnökh.: Csőke La­jos. titkár: Csordás Gábor. Rádióamatőr. Elnök; Var­ga Ferenc, elnökh.: Sulyok István, titkár: Örkény An­tal. Röplabda. Elnök: V. Nagy Mihály, elnökh.: Tar Imre. titkár: Cseresnyés Ist­ván. Kézilabda. Elnök: Kó- má’’ József, főtitkár: Sebes­tyén Ferenc, titkár: Far­kas Géza. Sakk. Elnök: Ra­gó László, elnökh.: Fehér­vári László, főtitkár: Kiss Lajos, titkár: Berényi Pé­ter. Labdarúgás. Elnök: Sze­keres József, elnökh.: Rát- fai József, főtitkár: Papp László, titkár: Kálmán Lász­ló. Teke. Elnök: Bíró József, elnökh.: Vörös József, titkár: Czakó Katalin. Tenisz. El­nök: Bíró György, titkár: Bartha Kornél és dr. Ba­logh Lajos. Természetbarát. Elnök: Pap Sándor, elnökh.: Oskó Imre, főtitkár: Séra Béla. titkár: Rékai Eszter. Torna. Elnök: Beregszászi Gézáné, elnökh.: Kárpáti Andor, titkár: Sinka Mária. Sportlövő. Elnök: Nagv Ist­ván. elnökh.: Ragó Sándor, titkár: Balogh Sándor. Súly­emelés. Elnök: Hollóy Ta­más, elnökh/: Szabó Pál, titkár: Apáti Márton. Tájé­kozódási futás. Elnök: Ha- nich József, elnökh.: Aknai Béla. titkár: Szalainé Sípos Etelka. Úszás. Elnök: Hor­váth Elemér, főtitkár: Bo- zsó István, titkár: Hasznos István (vízilabda) és Kani­zsa Tivadarné (úszás). Vívás. Elnök: Szentistvány József, elnökh.: Demecs Béla, tit­kár: Feke Sándor. Kajak­kenu. Elnök: Lafferton László, elnökh.: Boros Béla, főtitkár: Várkonyi Géza. tit­kár: dr. Lits József,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom