Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-18 / 91. szám
1981. ÁPRILIS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 CSEREPEK Nagyon fontos kérdéseket fejteget Gaál István új filmje, a Cserepek. A főhős, Vígh András azoknak a többre képes, jobb sorsra érdemes értelmiségieknek ismert jegveit hordozza, akik már saját bokájukon is „átesnek”, — olyan alacsony az ingerküszöbük. A figura ismerős: a jó képességű, társadalmi hasznossága tudatában lelkesen — s ami ennél fontosabb: értően — dolgozó tervező egyszeresek^ kénytelen észrevenni, hogy „befagyasztották”. Középszerű vagy tehetségtelen emberek lavíroznak mellette, persze mindig a legjobb széliránynyal, Vígh András útja az idegosztályra vezet. Persze, történik közben egy s más, amíg hősünk különbékét köt, vagyis feladja terveit, szándékait, apatikusan tűri. később talán már tudatosan vállalja a látszatiságot, a semmit. Az egyensúlyukat veszített Vígh Andrások lé- lekrajza természetesen csak magánéleti gondjaik feltárásával válhat — megközelítően — ismertté. A tehetséges tervező ágrólszakadtságát Gaál István forgatókönyvíró és rendező szerzői filmje nagyszerűen érzékelteti. Hőse nem tartozik senkihéz sem. A szülői házhoz, gyermekkori bányász környezetéhez már csupán érzelmi szálak fűzik,- de ezt is alkohollal kell ..erősítenie”. A Duna-parti, panorámás, ezüst gyertyatartós lakást, otthonát a váláskor otthagyja volt feleségének és kamasz fiának. Munkahelyén gáncsolják, igyekeznek elseürkíteni, nehogy tudása kiderülhessen; nehogy érvényesüljön. Egy „jobb körökből” való fiatalasszony igyekszik magához kötni a férfit, de az utálkozva fordít hátat az újgazdag parvenük világnak. A gardenpartin megismert Hertelendi nevű befolyásos valaki, aki hatalmi sznobé- riában szenvedő kispolgár, továbbmélvíti Vígh András válságát. Hertelendi ígéri, hogv „segít”, talán meg is teszi, s ez a furamód értelmezett, egy kitüntetés és magas prémium formájában érkezett „segítség” az utolsó csepp, amitől kicsordul a pohár ... Vígh ugyanis, akkor kapja meg az elismerést, amikor már gyakorlatilag semmit sem csinál, — a tervezőintézeti főnökei még ahhoz sem ragaszkodnak, hogy bejárjon a munkahelyére. Külön szál, kapaszkodó lehetne Vígh András életében az említett gardenparti után megismert gyógytornásznő, de ez az értékes, újat sejtető kapcsolat nem mélyülhet el: a fiatal lány közli a férfival, hogy vőlegénye van ... Mire jut végül is Végh András? A kitüntetés utáni záróképek nem adnak erre egyértelmű feleletet. Minden lehet a cserepeket rakosgató különös cselekvés mögött: az újrakezdés reménye is, de az infantilitás elhatalmasodása, pótcselekvés is. Talán inkább az előző. Vígh ugyanis az aranyukat csörgető, nagypolgári életet utánzó kispolgárok fogadásáról ugyanúgy elmerül, ahogy a kényszeredett kitüntetési ünnepségről, s ez utóbbiról egyenesen a nyomorúságos körülmények között, pincelakásban élő öregasszonyhoz fut — közben szakad az eső, bőrig ázik — aki a cserepes virágait ápolgatja Ügy hisszük, Gaál István alkotói szándéka szerint így Lehet értelmeznünk Vígh András jelzett szándékát, további életútját. Keserű kacagása talán megszabadítja attól a kényelmes kényszerpályától, amelyen eltékozol- ta életét. Az értelmes cselekvés és a látszatiság peremén kínlódó főhőst Zygmunt Malano- vicz Gaál István rendezői puritánságához igazodva eszményien alakítja. — ti — Hétvégi hívogató Fiatal keramikusok, iparművészek alkotásaiból nyílik kiállítás ma Mezőtúron, a művelődési központ kamaratermében. Az alkotók, Berta István, Cseh Maggi, Fekete Julianna, Kemény Gyula, Kiss Andrea, Komáromi József, Scholtz Endre, Szilágyi Kaplony Éva, Tóth Róbert, Törőcsik Attila és Veres Kálmán az utóbbi két év munkájáról adnak számot közöskiállításukon. Az Allan Hancock College a kaliforniai Állami Egyetem énekkara vendégszerepei vasárnap este Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A hait- van énekest számláló kórus műsorán népdalok, spirituálék, Wagner. Schumann, Han Berger, Christiansan, Bach, Händel, Vood és Schutz művei szerepelnek. Karigazgató Glenn A. Montagus. flz együttműködéstől a közös cselekvésig A hetvenes évek elejétől egyre világosabbá vált a felismerés, hogy művelődési intézményrendszerünk néhány területén korszerűtlen, az ott folyó tartalmi munka számos kívánni valót hagy maga utáni Különböző kísérletek kezdődtek, amelyek közös vonása egy majdani komplex művelődési intézmény létrehozása. Nevelési központok nyitották meg kapuikat szerte az országban, amelyek magukban foglalják az iskolát a művelődési házat és a könyvtárat. Az együttműködés ezekben az intézményekben valódi tartalmait, közös cselekvést jelent, a szakemberek, pedagógusok, népművelők egy kézben tartják az adott település művelődését — szinte a születéstől egészen az öregkorig. Az együtt munkálkodásnak, az együtt gondolkodásnak azonban a nevelési központ csak egy lehetséges formája, nem feltétlenül szükséges egy épületben lennie az adott település intézményeinek ahhoz, hogy a művelődés „hivatásosai” együtt dolgozzanak a közös célokért. Ebből a felismerésből — s persze az igazsághoz tartozik, hogy anyagi megfontolásokból is — kezdődött el néhány éve Heves megyében az a kísérlet, amely a meglévő intézmények között kialakítható közös munkának, az erőforrások célszerű, sokoldalú felhasználásának lehetőségeit, módszereit kutatja. A hosszan tartó kísérlettel — 1984-ben zárul! — szemben a gyakorlat, a mindennapi élet azonban türelmetlennek bizonyult. Ä minél előbbi megvalósításra sürget az új oktatási-nevelési tervek bevezetése, amely minden korábbinál nagyobb súlyt fektet az iskolán kívüli nevelésre, a szocialista életmód kialakítására. de természetesen az új dokumentumok előzményeként erre irányították a figyelmet a párthatározatok s a köz- művelődési törvény is. Az országos kísérlettel egy időben tizenhat iskolában neveztek ki közművelődési igazgatóhelyetteseket megyénkben. Mit jelent ez a státusz? Mik a feladataik? Milyen eredményeket értek el „egyéni kísérletükkel”, mik a gondjaik? Ezekről a kérdésekről vitatkoztunk kerékasztal -beszélgetésünkön Bőgős Gyuláméval, a tisza- burai, Mucza Endrénével. az újszászi, Tánczos Ernőnével, a iászladányi, Donkó Lászlóval. a jászszentandrási, valamint Csapó Sándorral, a tószegi Általános Iskola köz- művelődési igazgatóhelyettesével. Beszélgetés közművelődési igazgatóhelyettesekkel ndrás 42 éves, maA gasi vállas férfi. Arcán forradások, hegnyomok: egy 250-es Pannóniával 60 kilométeres sebességgel az egyik Törökszent- miklós környéki kanyarban neki rohant egy villanyoszlopnak. A „koccanás” után összeColtozták Szolnokon, és ahogy a mondás vallja: ma már kutyabaja. Igaz, az orra rendhagyó módon áll. Nincsen abban egy fia porc sem, mivel ifjúkorában versenyszerűen bokszolt, és saját bőrén, akarom mondani arcán érezte, hogy a ringben kapott pofonoknak nemcsak jellemformáló, de kinézetalakító szerepük is lehet. Mégis arcán a temérdek forradás, a nemkimon- dottan szabályos profil ellenére is van valami megnyerő. A jókötésű férfi, jámbor lelkű, mókakedvelő ember hírében áll, aki a munkahelyén 38 éves korára a középvezetői beosztásig jutott Megbecsülték a környezetében, a városban, és tulajdonképpen boldog embernek számított. Hetvenhét nyarán az egyik hétvégi, étterem kerti rendezvényen ismerte meg az akkor érettségizett, 18 éves, villogó, fekete szemű Marikát Táncolni vitA zöld szemű szörny te, pertut ittak, és a sokadik tangó után szájon csókolta a meglepett lányt A váratlan akcióért két akkora pofont kapott a publikum előtt partnernőjétől, hogy azóta — szavaival élve — új megvilágításban látja a Tejútrendszert. Bandit — azonban — kitartó ember lévén — a fülesek sem térítették el ettől a szemtelenül vakmerő mondattól : — Egy éven belül a feleségem leszel. — Én? — szikrázott Marika szeme. — Egy ilyen tolakodó, pimasz, ronda képű fráteré? Ha te lennél az egyetlen férfi a városban, se mennék hozzád, amiért így viselkedtél! Soha nem leszek a feleséged! Érted? Gyönyörű esküvőt tartottak tíz hónap múlva. Kétszáz vendég ropta, és a talpalávalót két zenekar szolgáltatta. Azóta háromszor kellett cserélni a kalendáriumot, és a trónörökösnő, a kis Marika, mér kétéves. Szakasztott az anyja: villogó, fekete szemű, örökmozgó, csacsogó teremtés. A hároméves gyermekgondozási szabadságból még szűk évnyi maradt, és Marika jól érzi magát otthon: süt, főz, bevásárol, neveli a kislányt. És óvja, félti a férjét. — Amikor még együtt jártunk; feltűnt, mindenki megnéz bennünket az utcán — sorolja. — Egy szép, fiatal nő, és egy markáns, barázdás arcú középkorú férfi párosa elég ellentétet hordoz. — Ah, nem erről volt szó. A nők lesték Bandit, majd kiguvadt a szemük. Sőt, nem egyszer kuncogtak is: olyasmit, hogy any- nyira csúnya, mint Belmondó. de ennek ellenére, vagy éppen ezért érdekes. Nekem ez kezdetben nagyon tetszett, de aztán a sok legelésző tekintet egyre jobban idegesített. Tudom pedig, hogy a munkahelyén is körüldongja az a sok fruska. — Talán megcsalta a férje? — Még csak az kéne! — Van a férjének valami hobbija? — Van. Én. Legénykorá- ban horgászni szeretett, de leszoktattam róla. Ha már kifogott engem; nekem ne — Az egyik községi iskola igazgatója — akinek három helyettese is van — érdeklődésünkre kijelentette: nálunk nincs közművelődési igazgató- helyettes, nem is volt, s nem is lesz. Olyan népszerűtlen ez a státusz? — Egyik kollégám szerint a közművelődési igazgatóhelyettes se nem pedagógus, se nem népművelő — panaszolja Bőgős Gyuláné. — Ez jórészt abból adódik, hogy nem tisztázott kellőképpen a szerepünk, a státuszunk, a feladatunk. — Ilyenformán vajmi kevés támpont lehet a munkájukhoz. A szak- irodalom sem bővelkedik — minthogy a kísérlet tapasztalataiból is csak részeredményeket publikáltak eddig — jó, megvalósítható módszerekben. — Ez utóbbi is fontos lenne, de ami máshol bevált, az lehet, hogy Tiszaburán „nem megy”. Az adott település viszonyai a meghatározók abban, hogy milyen kapcsolatot építhet ki az iskola a művelődési intézményekkel s a felnőttekkel. Nálunk többé kevésbé sikerült jó együttműködést létrehozni. Persze szerencsés helyzetben vagyok, hiszen a férjem a művelődési ház igazgatója, és én is sokáig közművelődési intézményben dolgoztam. Az ott szerzett tapasztalatoknak most igen sok hasznát veszem, nemcsak a diákok, hanem szüleik is gyakori vendégek a könyvtárban, művelődési házban. Igyekszünk csábító programokat összeállítani számukra, azaz hogy igyekszem, hiszen én készítem el a község közművelődési tervét is. — Ez is a közművelődési igazgatóhelyettes feladata? — A munkaköri leírásban ez nem szerepel — abban a művelődési intézmények közötti koordináció a legfontosabb feladat —, de hát azt is össze kell állítani valakinek. A tanácson nincs köz- művelődési előadó. Senki sem lepődik meg Bögösné beszámolóján, sőt még meg is toldják tapasztalataikkal. Donkó László idéz a munkaköri leírásból: lófráljon a határban a csatorna körül. Abban tilos a fürdés, és tudja, hogy lubickolnak jó időben benne a nők? Van, aki a melltartóját se tűri meg magán, azt mondják. Nem engedem oda, bütykölgessen, szöszmötöljön itthon a műhelyében ! — Hallottam, napközben olykor telefonon is hívja. — Szeretem tudni, mit csinál hol van. — Ez azért furcsa, mert maga szép nő, Bandi pedig, finoman szólva hátul állt, amikor a csínt osztogatták. — A maga szemével nézve. Az én szememben gyönyörű. Sajnos; látom a nők tekintetében: nekik. is tetszik, — Nem vizsgáztatni szeretném : de hallott valamit a zöld szemű szörnyről? — Várjon csak . .. Igen ... Hallottam ... Azt hiszem. a féltékenységet nevezik így. Szörnyű érzés lehet ... Kicsit elmereng, majd a szeme kérdően'villan rám. — Csak nem a féltékenységről ír? Akkor rossz helyen jár, mert rám ez nem jellemző! Az, hogy ragaszkodik az ember ahhoz, akit szeret, az csak természetes. Vagy nem...? D. Szabó Miklós — „Jogkörében irányítja, ellenőrzi, értékeli a község közművelődési intézményeinek munkáját.” „Feladatköre az iskola más intézmények — tanácsi, párt, tömegszervezeti stb. — közötti kulturális kapcsolat kialakítása, ápolása.” De a jogai között az is szerepel, hogy például fegyelmit indítványozhat a művelődési ház, a könyvtár dolgozói ellen, ha nem hajtják végre a különböző határozatokat. — Ilyen munkaköri leírást kaptunk a járási hivataltól kinevezésünkkor mi is — szól közbe Csapó Sándor. Egy 8—10 oldalas stencile- zett „leckét” kaptunk, amelyben egy sereg tanácsi feladattal bíztak meg bennünket. S aztán a gyakorlat bebizonyította, hogy ebből sok mindent nem tud a közművelődési igazgatóhelyettes megvalósítani, de nem is az ő dolga. Tószegen sincs a tanácsnak közművelődési előadója. a művelődési intézményekben dolgozó szakemberek végzik el a községre vonatkozó feladatokat, ők állítják össze a közművelődési tervet, s néhány szolnoki intézmény is, mint például a Ságvári Szakszervezeti Művelődési Központ, „besegít” a munkába. Így már nem az én „feladatom” a brigádversenyek előkészítése, szervezése. Ez nem jelenti persze azt, hogy ha segítséget kérnek, akkor elzárkózom. Ami viszont a munkaköröm legfontosabb pontja: a közművelődési törvény végrehajtása az iskolában. Kapcsolatunk van a TIT-tel, a könyvtárral, a mozival, a művelődési házzal, a pedagógusaink szakköröket, klubokat vezetnék, s természetesen nemcsak a diákjainknak. Emellett, mivel Tószeg városkörnyéki község, símmel tartom a megyeszékhely művelődési intézményeinek programjait, esetenként még a jegyeket is én vásárolom meg. — Nálunk, Jászladányban is a közművelődési törvény iskolai végrehajtása a feladatom — jegyzi meg Tánczos Ernöné. — A munkaköri leírásomban csak annyi szerepeli, 'hogy „kapcsolattartás a közművelődési intézményekkel”. Míg itt a többi kollégámtól azt hallom, hogy bevonják őket a község közművelődési életébe; én pontosan az ellenkezőjét tapasztalom. A . közművelődési bizottság üléseire nem hívnak meg, mitöbb: a határozatokat sem kapom meg. Így a község közművelődésének egészéről, a kitűzött feladatokról csak annyi információm van, amit saját tapasztalataimból merítek. — Szinte mindannyian szóba hozták a kapcsolattartást, az együttműködést a művelődési intézményekkel. Mit jelent ez a gyakorlatban? — A kapcsolat egyrészt az iskolai oktatás - nevel és hez kötődik. A gyerekek olyan feladatokat kapnak, amelyeknek a megoldásához a könyvtárban kell búvárkodniuk. A művelődési házban különböző (rendezvényekre, szakkörökre járnak. A moziban pedig kérésünkre levetítik a . diákok tanulmányaihoz kapcsolódó filmeket. Emellett segítséget kapunk a művelődési intézményektől a tanulók szabad idős tevékenységének megszervezéséire, bár Jászladányban jelenleg éppen átépítik a művelődési házat. — Mennyi a közművelődési igazgatóhelyettes munkaideje? Jár-e a státusszal valamiféle kedvezmény? — A kötelező óraszám heti nyolc óra, mint a többi igazgatóhelyettesé. De a heti munkaidő az 48 óra. — Az én munkaidőmnek egyharmad résziét a művelődési házban kell éLtöltenem — mondja Mucza Endréné, — szervezéssel, s a szakkörök, rendezvények látogatásával. — Mindannyian közművelődési igazgatóhelyettesek vagyunk, de csak a státuszunk azonos, ahány helyről jöttünk, annyiféle a feladatkörünk — állapítja meg Csapó Sándor. — Amiben mégis van hasonlóság az az, hogy a községek közművelődési intézményei több-kevesebb segítséget adnak az iskolának az oktató-nevelő munkához, s a diákok szabad idős tevékenységéhez. S mit ad az iskola a gyakran szegényes körülmények között működő művelődési házaknak? — Ha a szaktantermekre gondol, akkor csak azt tudom mondani, ha lenne az iskolának elég helyisége, akkor nem tanítanánk a művelődési házban is. A, tornatermünket viszont kölcsönadjuk a KISZ-szervezeteknek, munkahelyi kollektíváknak versenyekre, vagy akár kondicionáló tornára. — Nálunk Tiszaburán jó- néhány felnőtt szakkör az iskolában tartja a foglalkozásait — szól közbe Bőgős Gyuláné. — Hiszen a művelődési ház nem tud olyan eszközöket biztosítani, ami minden iskolában megtalálható, a természettudományok, a társadalomtudományok oktatásához. S véleményem szerint az együttműködés a művelődési intézmények között azt is jelenti; hogy „összeadjuk, amink van”. S az már szinte természetes, hogy a szakkörök jelentős részét a pedagógusok vezetik, s gyakran tartanak ismeretterjesztő előadásokat. — Ez nálunk is így van — toldja meg Mucza Endréné — a tizenhat szakkör felének pedagógus a vezetője. — Ügy gondolom, hogy a közművelődési igazgatóhelyettes úgy koordinálhat az intézmények között, hogy ismeri a nevelők, a településen élők érdeklődési körét, segíti a különböző kiscsoportok létrehozását, munkáját — Azért mégiscsak jó lenne, ha készülne egy egységes munkaköri leírás — óhajtja mindenki által helyesélve Tánczos Ernőné —, s nem ártana, ha néha tapasztalatcserére hívnának meg bennünket. — Eddig mindössze egyhetes továbbképzésünk volt évekkel ezelőtt — veti közbe Csapó Sándor. — Szerintem is meglehetősen elszigetelten dolgozunk. — Olyan, mintha panasznapot tártának — vélekedik Bőgős Gyuláné. — Sok minden nem tisztázott a státuszunk körül, de végül is mi is csak kísérletezünk többkevesebb sikerrel; eredménynyel. Én a legnagyobb gondnak azt érzem, hogy gyakran mintha otthon is elszigetelten dolgoznánk. Változtatni kellene a művelődési szakemberek szemléletén. Nem szerencsés ennyire szétválasztani az iskolát, könyvtárat, művelődési házat, mozit, hiszen a különbségek ellenére is azonos a céljuk. A művelődést szolgálja mindegyik ilyen vagy olyan módszerekkel. Tudatosítani kellene, hogy a közművelődés az iskolai oktatás-nevelés folytatása. A tanítványainkat igyekszünk ebben a szellemben nevelni. — Én tovább szélesítem ezt a kört — veszi ét a szót Donkó László — Jászszent- andráson a közelmúltban alakult meg az értelmiségi klub. Azt szeretnénk elérni, hogy ne csak a pedagógusok és a hivatásos népművelők ügye legyen a művelődés, hiszen az értelmiség közösen felelős a falu szellemi arculatáért. Tál Gizella
