Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-18 / 91. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. ÁPRILIS 18. IA szerkesztőség postájából ! Döntött a Legfelsőbb Bíróság Összeférhetetlen — el kell hagynia a házát Figyelmesség Nyolcvanöt éves nyugdíjas vagyok, feleségemmel éldegélünk öcsödi házunkban. Az idős emberek megható, példamutató megsegítéséről örömmel számolok be a szer-' kesztőségnek. Áprilús negyediké előtt az öcsödi Szabadság Tsz elnökének vezetésével nyolctagú brigád keresett fel bennünket. Céljuk azt volt, hogy a szűk kis udvarunkban túl magasra nőtt, terebélyes akácfát — amely már lakóházunkat is veszélyeztette — kiszedjék. Sikerült is a nehéz művelet — baleset- és épületkármentesen. Bámultam azt a két embert, aki a 15—20 méter magas fa hegyén nagy gyakorlottsággal és bátorsággal végezte a veszélyes „manővert”. Ezt követően a brigád rendbe tette az udvarunkat is. Nagyon jólesett a figyelmesség: a tsz-elnök felesége még az ünnepi ebédünkről is gondoskodott. Köszönet a jószívű segítőknek! Méri János Öcsöd Sírva somfordáltam ki Igazán megértjük nyugdíjas olvasónkat, akitől a napokban a levél érkezett... Ügy érzi, igazságtalanság értei, s arra kért bennünket: döntsük el, jogos-e felháborodása. Válaszunk: igen, az! Idős olvasónk bement egy üzletbe. Nyolcvan forintnyi húsfélét kért. Tíz-, öt- és kétforintosokkal akart fizetni. Nyilván nem volt nála, vagy nem volt neki (!) másfajta címlete! A kereskedő (?) azonban fölényes megjegyzést tett: miért ilyen apró pénzzel fizet, ő nem ér rá megszámolni .,.V. Nem tízen, nem húszán álltak az asszony után a sorban, talán. öten. De ha húszán álltak volna is ... Végül is hús nélkül, megszégyenítve, sírva som- fordált ki az üzletből megbántott olvasónk, aki így zárta levelét: „Kérdésem, hol kezdődik egyesek előtt a pénzünk értéke... nekünk, nyugdíjasoknak még .50 fillérnek is van értéke...” Hol volt, hol nem volt, talán igaz sem volt? ... Sajnos, a történet igaz. E sorok megjelenése után néhány nappal a bolt felügyeleti szervénél, lesz a levél másolata, amelyből minden kiderül... Miért írtuk meg mégis az esetet helymegjelölés, név nélkül? Mert hasonló, helytelen szemlélettel nem először találkozunk. Jó ötlet gyakran utazom a városban autóbusszal. Van menetrendem, de nem hordom magammal, meg aztán azt csakugyan nem látom a megállókban szemüveg nélkül, mint a korábban kifüggesztett „eligazítok” bolhányi számait Érthető hát örömöm, ezért tollat ragadni sem restellik, hogy megírjam : nagyon Okos ötletnek találom az autóbuszmegállókban mostanában felszerelt; újfajta menetrendeket Az a gyanúm, hogy rajtam kívül megszámlálhatatlanul sok utast töltenek el megnyugvással az új menetrendtáblák. Ezután nem kell böngésznünk!, hiába meresztget- niink a szemünket, hogy megtudjuk, makor jön a nekünk megfelelő busz. Nincs szükség — kevés kivételtől eltekintve — arra sem, hogy idegeneket terheljünk kérdéseinkkel, mert legtöbbünk számára olvashatók a számok. Ez az a tábla ... Minek szaporítsam a szót Köszönjük a bizonyára nem olcsó beruházást, mi megbecsüljük! S. A. Szolnok Még mindig: kutyák a parkban Az elmúlt tél alaposan megviselt bennünket, hosszú volt felnőtteknek, még hosz- szabb, s kibírhatatlanabb a gyermekeknek. Amint „nyílt" az idő, vittem „gyermekeimet”, a Marx-parki óvodásokat a szabadba. Kimondhatatlanul élvezik a friss, szabad levegőt, a zöldet! Szíver sen tornásznak a parkban — ennél aztán semmi sem egészségesebb. Kedvelt programunkat időnként „csupán” az zavarja meg, hogy a kicsik hébe- hóba elcsúsznak ... de természetesen nem hóban ... Meg aztán időnként körém- rohannak, belémcsimpaszkodnak, örülök, hogy a köpenyem épen marad. Mitől a riadalom? Valaki éppen napi rendes kutyasétáltatását végzi. Nem tévedés, a város legnagyobb, legszebb „zöldövezetében”, a Marx-park- ban. Hiába a tiltó rendelkezés, a cikkek garmadája. Akadnak, akiket mindez nem érdekel, nekik akkor is fontosabb a kutyáik, mint nekünk a gyermekeink egészsége! Meddig tűrik, meddig engedik ezt? részlegvezető óvónő Kiss Lászlóné Szolnok Névjelző B. P.-né tószegi olvasónk egyik szolnoki nagy áruházban turmixgéphez keresett alkatrészt. Logikus, hogy ahol turmixgépet látott — a földszinten —, ott kért alkatrészt is. Azt az emeleten talál — kapta az egyik eladótól a tájékoztatást Nosza, irány az emelet Aki arra gondol, hogy onnan meg a földszintre irányították: nyert! A levélből nem derült ki, hogy ezt követően mi történt, mi azonban úgy véltük, a hozzánk fordulónak illik válaszolni. Felhívtuk telefonon az áruház igazgatóhelyettesét. Turmixgéphez alkatrész a földszinten kapható — ha kapható! — mondta. A turmixgépek többsége ugyanis importból származik, ezért fehér holló hozzá az alkatrész, de ez egy másik téma (lehetne). Az igazgatóhelyettes arra volt kíváncsi, melyik eladó tájékoztatta tévesen a vásárlót. Alkalmazottaik ugyanis köpenyükön név- jelzot viselnek, amelynek alapján könnyű lenne a fe- lelősségrevonás. Tószegre elküldtük a választ, s hogy a lapba is belekerült az ügy, az kézenfek- fő. Mindenkinek ajánljuk — sok panaszosunknak megírtuk már: ha úgy véli, hogy üzletben, áruházban, boltban, vendéglátóegységben bármilyen sérelem érte — a helyszínen, é6 azonnal kérjen orvoslást! Keresse a részleg- vezetőt, az üzletvezetőt, az igazgatót, akit talál, aki segít. És még nem említettük a számozott lapokból álló vásárlók könyvét, amelyhez — sok kereskedő „nem tudja” ... — még tollat is kell „mellékelni”... Túlzott takarékosság Végre! Felfedezték a spanyolviaszt! — állapítottam meg örömmel, amikor a tévéreklámból értesültem, hogy a cipőgyárak — a martfűi is — a vásárlók véleményére is kíváncsiak, nemcsak a kereskedőkére. Bezzeg a bútorgyárak! Az ő szemük előtt láthatóan csupán az energia-, azaz a fa-takarékosság lebeg. Fogadom, egyetlen titkárnőtől, gyors- és gépirónőtöl sem kérdezték még meg, hogy a jövőben milyen írógépasztalokat gyártsanak. Ha tőlem kérdeznék, a régebbi, normális „alkotásoknál” maradnék. Azokból, amelyeket most lehet kapni, kispóroltak egy fakkot vagy fiókot. Elfeledkeztek középre is fiókot tenni, amibe két halom akármilyen papír, nyomtatvány, istenféllába is elfér. Az a sok ezer leány-asszony, akit a sors íróaépasztal mellé „rendelt”, bizonyíthatja, hogy igazam van. Az a jó, ha minden eszköz, ami a levelezéshez, egyéb gépelési munkához szükséges, kézközeiben van. Azt már fel sem merem hozni, hogy az általam normálisnak tartott gépasztalhoz még egy ki-betolható lap is tartozik, kézközeiben van, netán még írni is lehet rajta. Levelem azért írtam meg, hátha közlik az újságban, azt meg hátha olvassa valamelyik bútorgyári illetékes, s esetleg meg is szívleli. Sz. B.-né Karcag Az illetékes válaszolt Új fák a kivágottak helyett Szamosi Gyuláné rákóczi- új falui olvasónk levelét „Egy fát se hagynak?” címmel közöltük áorilis 11-én, s már itt is van Losonczi Zoltán osztályvezető (KPM Közúti Igazgatóság) válasza. „Igazgatóságunk útfenntartási-üzemeltetési feladatai között kellő súllyal szerepel az út környezetének gondozása is. Ennek keretén belül évente 10—12 ezer kis fával szaporítjuk a megye úthálózata mentén a faállományt új telepítéssel, sarjhajtások meghagyásával és ápolásával. A 442. sz. Szolnok—kunszentmártoni főút Szolnok— Rákóczifalva közötti, 1 km hosszú szakaszán a fakivágást elsősorban az indokolja, hogy ez a szakasz az út mellett, a terepből kiemelkedő földvonulat miatt hófúvás- veszélyes volt. Ezt a tényt, és egyéb szempontokat figyeösszeállított tervek alapján kivitelezett tájfásítás a táj hangulatára, a vezetéspszichológiára lesz kedvező hatással. Végleges, megfelelő képet kap a megyeszékhely „déli kapuja”. Üjra füvesítik a teljes útszakaszt, egy rövid távon új, útmenti területek füvesítésére kikísérletezett fűvel. A KPM szakemberei remélik, hogy az útszakasz kialakításával, fásításával mindenki elégedett lesz, s a fáradt madarak is szívesen megpihennek a környéken. Losonczi Zoltán osztályvezető zárómondata kérés levélírónkhoz. az útszakaszon közlekedőkhöz: „Segítsenek megőrizni a telepített fákat, díszcserjéket, ne engedjék, hogy az útszakasz a korábbi évekhez hasonlóan illegális szemétlerakóhely legyen”. A járásbíróság, majd fellebbezésre a megyei bíróság a házasságot fölbontotta, a kiskorú gyermekeket az anyánál - helyezte el, a férjet gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, a közös tulajdonukat képező házban levő kétszobás lakás használatát megosztotta közöttük. Ezt azzal indokolta, hogy bár a házasság felbomlását a férj italozó, durva magatartása okozta, de ha a lakás kizárólagos használatára az asszonyt jogosítanák fel, volt férje elhelyezéséről neki kellene gondoskodnia, aminek nem tudna eleget tenni. A két szoba egymástól elkülönítetten használható, tehát alaptalan az asszony aggálya, hogy az együttélés lehetetlen. A jogerős ítéletnek a lakáshasználatra vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság az alsófokú döntése- - két hatályon kívül helyezte, és a kizárólagos használatra az asszonyt jogosította fel. — Ha a lakás a házastársak közös tulajdona, családvédelmi érdekre tekintettel az egyik házastársat a tulajdoni hányadát meghaladó mértékű, vagy az egész lakás használatára lehet feljogosítani. tehát a perben azt kellett vizsgálni, hogy az együttélés feltételei megvannak-e. A férj évek óta rendszeresen italozik, és részegségében családjával szemben rendkívül durván viselkedik. Egyszer úgy megverte feleségét, hogy az több napi kórházi ápolásra szorult. Ilyen körülmények között nincs lehetőség arra, hogy továbbra is egy lakásban maradjanak. Ez a gyermekek testi és szellemi fejlődésére is hátrányos lenne — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság maid határozatában még a következőkre mutatott rá: — Téves a bíróságnak az a megállapítása, hogy ha a férjet a lakás elhagyására köteleznék, elhelyezéséről volt féleségének kellene gondoskodnia. A férfi úgy viselkedett, hogy társbérleti vagy bérlőtársi jogviszony fennállása esetén is a lakás elhagyására kellene kötelezni. Tehát rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználónak minősül, aki elhelyezkedéséről maga köteles gondoskodni. Ennek megköny- nvítésére az asszony tízezer forint kárpótlást köteles fizetni. Mi a „megfelelő munkakör”? Egy vállalat gazdasági ügyintézője, aki közgazdasági technikumot végzett, hét évvel ezelőtt főiskolára iratkozott be. és munkaadójával tanulmányi szerződést kötött. Ebben kötelezte magát, hogy a főiskola elvégzése után négy évig munkaviszonyát fenntartja, a vállalat pedig a tanulmányi szabadság idejére átlagkeresetét, és utazási költségeinek megtérítését, valamint a tanulmányok befejezése után e»" éven belül végzettségének megfelelő munkakörbe helyezését biztosította. A főtisztvdselő el is végezte a főiskolát, és ekkor kereskedelmi előadói munkakörbe sorolták. Az illető azonban ezt ismételten kifogásolta, és írásban kérte, hogy végzettségének megfelelő munkakörbe osszák be. Végül is bejelentette: más vállalattal kíván munkaviszonyt létesíteni, és áz á helyezéshez váló hozzájárulást kérte, amit meg is kapott. Egyszersmind azonban, szerződésszegésre hivatkozással, tízezer forint tanulmányi támogatás visszafizetésére kötelezték. Ennek hatálytalanításáért a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, amely azt elutasította, mire a munkaügyi bíróságon pert indítót, de keresetét ott is alaptalannak találták. A jogerős ítélet ellen emelt törvényeségi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a -munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint a munkaügyi bíróság nem szerezte be az ügy elbírálása szempontjából nélkülözhetetlen tanulmányi szerződést, valamint a visszafizetésre kötelező határozatot. Nem vette figyelembe, hogy a tisztviselő bizonyítani kívánta : a vállalat nem tett eleget a végzettsége szerinti foglalkoztatási kötelezettségének, és ezért volt kénytelen szerződésszegést elkövetni. A megállapodás idején hatályban volt munkaügyi miniszteri rendelet értelmében tanulmányi szerződés esetén arról is rendelkezni kell, hogy a munkáltató a képzés befeiezése után a dolgozó végzettségének megfelelő foglalkoztatást biztosítja. Ennek azonban nem tett eleget a vállalat. Igaz, hogy a dolgozót a végzettségi ' szintjének megfelelő kategóriába sorolta be és fizetését is eszerint állapította me? de a munka színvonalának kellett volna ennek megfelelőnek lennie. A munkakör átadás-átvételi jegyzőkönyv tartalma alapján kétségesnek tűnik, hogy a tisztviselőt képzettsége szerinti beosztásiban foglalkoztatták-e — hangzik a határozat. Miután a munkaügyi bíróság a per eldöntéséhez szükséges nélkülözhetetlen biz^nvítékokat nem szerezte be, érdemi döntése megalapozatlan. Hajdú Endre lembe véve. a Közúti Igazgatóság « terep rendezését, a föld elszállítását határozta el. A fák kivágása nélkül ezt a munkát nem végezhettük volna el... A fákat a Rákóczi Tsz termeli ki, majd a földmunka elvégzése után saját szakembereivel készített tervek alapján, faiskolájának anyagából az útszakaszt újra fásítja.” Jelenleg a földmunka befejezése előtt áll. a telepítés rövidesen megkezdődik. S mi lesz az eredmény? Megszűnik a hóakadályt előidéző ok. Az út harmonikusan illeszkedik a környezetbe. A nagyforgalmú útszakasz későbbi szélesítése miatt már most 11 m-re szélesítik az út koronáját. Rendezik az út padkáját, árkát, ami az út élettartamára (vízelvezetés!), a forgalom biztonságára lesz kedvező hatással. Az új árok kialakítása után — az útpálya elhaavása esetén a baleset elkerülhető vagy annak súlyossága a minimálisra csökkenthető. Géppel lehet majd az árkot és a padkát rendben tartani. A változatos fafajtákból A hétfői nehéz erőpróba — a harmadik negyedévi beszámoló után — derűs, vidám napra ébredtek a szolnoki marxista—leninista esti egyetem elsőéves filozófia-szakos propagandista osztályának hallgatói. Budapesti osztálykiránduláson vezették le az előző nap feszültségeit. A Nemzeti Galériában töltött délelőtt, a Planetáriumban délután látott, a csillagos égbolttal kapcsolatos műsor után a Madách Színház vendégjátékában, a „Jövőre veled ugyanitt” című darabot nézték meg a Magyar Néphadsereg Központi Művelődési Házában, P. M. — Szolnok