Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-15 / 88. szám

\ 1981. ÁPRILIS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Volt idő, amikor nem egy újságot az tartott életben, hogy mindennap szolgáltat­ta az olvasmányt, folytatá­sos formában regényt, Vagy egyéb szépprózát kínált, s" ezért vásárolták meg olvasói. Ma mondhatni kimúlt ez a „folytatásos” a napilapokból, ugyanakkor azonban megje­lent és meghonosodott a képernyőn. Olyannyira, hogy ma már el se tudnánk kép­zelni a televíziót e nélkül a „műfaj” nélkül. Mert bizton­ságot ad, jó érzés, mikor tudja az ember előre, sokszor hetekre, hónapokra, hogy meghatározott napon, azaz kedden este mit láthat majd szórakozásul. A televíziós folytatásokban alighanem a hajdani olvasói szokások él­nek tovább, ezért is népsze­rűek. Madame Bovary Nem hiszem, hogy csalód­nia kellene annak, aki kedd estéit most arra szenteli, hogy megtekinti a Flaubert regényből készült angol tévé­filmet, a négyrészes Madame Bovary-t. Remekművel lehet ugyanis találkozása A világ legjobb regényei közé sorolható a Bo- varyné, mégha van is ebben az értékítéletben némi elfo­gultság, a sorsa ellen lázadó asszony történetét ábrázoló, múlt század közepén szüle­tett Bovaryné világirodalmi rangú realista mű. Akik már ismerik a regényt, azok nem­csak újra élvezhetik a leírás, jellemzés pontosságát és mélységeit, de egyúttal le is mérhetik, hogy a televíziós feldolgozásban mi az, ami re­gényhez képest változott. Az egy-egy kedvelt olvasmá­nyunkkal való szembesülés a képernyőn, ezt a szórakoz­tató játékot is felkínálja a nézőnek. Akik pedig most ismerked­nek a Bovarynéval, azok is elmerülhetnek e tragikus sorsú asszony történetének részleteiben, sőt azonosulhat­nak is vele, mert mindaz amit látnak és hallanak, nem egy régi, múlt századi „me­se”: a kicsinyes, maradi kör­nyezetéből elvágyódó, kitör­ni próbálkozó nő, a maga jogait érvényesíteni szándé­kozó asszony problematikája bizony ma is eleven és idő­szerű. Bovaryné drámája, ha más formában is, de lényegé­ben napjainkban is tetten érhető. Természetesen a regény és a belőle készült tévéfilm is elsősorban a Flaubert kora­beli nyárspolgári világ kímé­letlen leleplezése, az író ana­tómus módjára veszi bonc­kés alá korának jellegzetes alakjait Amit a tévéfilm első része láttán máris megálla­píthatunk: jól, elegánsan, ru­tinosan megcsinált film ez az angol Bovaryné, de az is ki­tűnhetett hogy a rendezés erőteljesebb vonalakkal raj­zolta meg az egyes figurá­kat, elsősorban magát Bo- varynét, akit a regény ol­vastán talán nőiesebbnek, ol- vadóbbnak, ha úgy tetszik légiesebbnek is képzelhet­tünk. A Bovaryné bemutatá­sával televíziónk az értékes szórakoztatás útján jár — örömünkre. Kőt portré Azt szoktuk mondani; ha­lottakról jót vagy semmit Haló poraiban nem illik sen­kit rossz tulajdonságainak emlegetésével háborgatni. Ezért aztán azok az emléke­zések, amelyekben például ■egy-egy elhunyt művész alakját idézi fel a televízió, a múlt héten kettő is volt ebből . a fajtából, bizony többnyire a költői megszépítés jegyében fogantának. A tele­víziós portré készítői sem tudják — úgy látszik — ki­vonni magukat ez általános­nak mondható köznapi sza­bály alól. A Dómján Editről rajzolt „utókép” is, úgy ér­zem, a művésznőnek csak azokat a vonásait tartalmaz­ta, amelyek kissé idealizál­ták az egyébként valóban eredetien tehetséges, sajátos egyéni lírájú és humorú mű­vész alakját. Pedig tragikus sorsának megértéséhez (mert ez is célja volt a portréfilm­nek) egyéniségének más vo­násait, több oldalát is meg kellett volna ismiemünk, hogy érzékelni és megítélni tudjuk nemcsak azt, hogy kit veszítettünk el benne, ha­nem azt is, hogy miért is kellett elveszítenünk őt. A képlet sokkal bonyolultabb lehetett a valóságban, mint ahogy megjelent a róla szóló műsorban A színész és a változó világ sorozatban. A Két emlékműben — em­lékezés Várkonyi Zoltánra — Vitray a fentebb említett idealizálást (talán felismer­vén veszélyeit) láthatóan ke­rülni igyekezett. Olyan véle­ményeknek is hangot adott ugyanis, amelyek igazan vagy tévesen de mindenképp negative is színezték, ha nem is feketítették, de barnították a művészről alkotott képet. Ugyanakkor azonban a meg­hatóan színpadias befejezés — az emlékezők kezükben szegfűszállal áhítatosan vo­nultak a művész sírjához, hogy aztán elhelyezzék vi­rágjukat a síremléken —ez az ellágyító lezárása az em­lékezésnek mégis túlságosan érzelmessé, már-már ,(meg­szépítéssé” avatta a Vitray rendezte Várkonyi-portrét is. A jó szerkesztői elképzelést tehát végül is megkontrázta a rendezői „bizonytalanság”, az érzelgősséget eredménye­ző, közhelyszerű megkompo­nál ás a a befejezésnek. Az apró villanásokból, részletek­ből megszerkesztett összké­pen is maradtak persze írtt- ott rések. Az eddig alkotó­riporternek ismert Vitray Ta­másnak ez volt a második televíziós rendezése. Ügy lát­szik, a tanulópénzt neki is meg kell fizetnie — rende­zésből. Röviden Aki kérte, az úgyis megné­zi — nyilván ezt gondolhat­ták a televízió kívánságmű­sorának szerkesztői, vagy maga a műsorszerkesztőség. Ezért kerülhetett „holtidő­ben” képernyőre az Önök kérték. Csakhogy: ez a prog­ram olyan széles közönséget érint, és. oly kevés a hozzá hasonló szórakoztató egyve­leg a képernyőn) hogy okta­lan dolog volt és pazarló fényűzés olyan időben sugá­rozni, amikor verőfényes va­sárnap délután a képernyő sem tud versenyre kelni a természettel. (Gondolom, nem is akar.) Az Önök kérték nem lehet mostoha gyereke a te­levíziónak, ezért engedtessék vissza az esti főműsoridőbe, ott volt sokáig, ott is lenne a helye igazán. V. M. egutóbbi találko­zásunkkor moso­lyogva jegyezte meg: nézzen csak körül nálunk a hi­vatalban! Lassan már min­denkit tisztté, tábornokká avatnak, csak én maradok egyedül Nemecsek a ház­ban. Hogy a közvitézség se gondmentes, arra ennek a szemüveges, középtermetű, fürge mozgású asszonynak a hosszú, ápolt haja a pél­da, amelybe néhány ezüst szálat azért titokban be- , csempészett az idő. Hogy mikor, arra nincsen pontos felelet. Amikor a megyei tanácsnál dolgozott? Vagy amikor a járási tanácsnál? Esetleg azután, hogy átke­rült a kunhegyest tanács­hoz? Ki tudja. Tisztségviselők mentek, tisztségviselők jöttek, kit kineveztek, kit nyugdíjaz­tak — de ő maradt. Admi­nisztrátornak. Illetve tit­Kecskeméten A szolnoki Kodálykórus sikere A Fogyasztási Szövetkeze­tek és a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsa rende­zésében a tavaszi hónapok­ban négy helyszínen zajlot­tak a VIII. Országos szövet­kezeti dalostalálkozó terüle­ti bemutatói: Tamásiban. Ta­tán. Kecskeméten és Debre­cenben. E területi bemutatók — melyeken minősítésüket is kérhették a kórusok — egyúttal elődöntők: a leg­jobban szereplő tizenhat kó­rus meghívást nyer a Szol­nokon június 12-én megren­dezésre kerülő VIII. Orszá­gos szövetkezeti dalostalál­kozóra. A kecskeméti területi be­mutatón április 12-én a me­gyei művelődési központban lépett színpadra a szolnoki Áfész Kodály kórusa Buday Péter és Rigó Éva vezetésé­vel. A kórus sikerét nem az mutatja egyértelműen, hogy jogot nyertek az országos ta­lálkozón való részvételre (hi­szen földrajzi helyzetéből adódóan a részvétel egyéb­ként is kézenfekvő lenne), hanem: meghívást kaptak a Nemzeti Galériában decem­ber 13-án Kodály Zoltán szü­letésének 99. évfordulója al­kalmából rendezendő dísz- hangversenyre. A zsűri elismeréssel nyilat­kozott a kórus nagyszerű és kiválóan megmunkált hang­anyagáról. gazdag színskálá­járól és a kórus töretlen ívű fejlődéséről, melynek bizo­nyítékát adta új műsorával, a legnehezebb Kodály-kórus- művek szép előadásával. (Székely keserves, Norvég lányok. Liszt Ferenchez.) De ne az írás bizonygasson to­vább. hiszen alig egy hónap múlva, május 11-én hazai pályán egész estét betöltő hangversenyein maga a kórus akarja bizonyítani valós ér­demeit. hitelt adni honi és külföldi versenyeredményei­nek. L. V. árpád-kori templom a kurgán tetején A lakosság bejelentése nyo­mán ásatások kezdődtek a Csőn gr ád megyei Derekegy- háza határában. A régészek alig egy hét alatt feltárták egy Árpád-kori templom agyagalapjait, és az épület egykori téglafalának marad­ványait. A templomban és környékén tizenhárom — a tizenegyedik és a tizenkette­dik századból való — kópor- sós temetkezésű sírra buk­kantak. A templomot kistebb ma­gaslatra építették, valószí­nűleg rézkori, vagy kora­bronzkori halomsír, egy kur­gán tetejére.' Az ásatást ezért a mélyebb rétegek kincsei után kutatva az Árpád-kori emlékek teljes feltárása útán is folytatják. Mária kárnőnek, gépírónőnek, irattárosnak, afféle főnökök melletti mindenesnek, aki mindig tudott valamit egy nagyon elbújt vagy kere­sett akta sorsáról. Ügysze­retetéről, munkamódszeré­ről, szókimondásáról le­gendák keringenek. Hivata­losan reggel nyolckor kezd, de a fél nyolc már legtöbb­ször benn találja. Főzi a kollégáknak a feketét, de nyolc előtt egy perccel be­zár a kis .„presszó”. Hiába az édes szó, a könyörgés, a szitok, a fenyegetés — nincs kávé. Ezt a tanácsi alkalmazot­tat, rang nélküli „közle­gényt" Dézsi Máriát, min­denki ismeri Kunhegyesen. Még néhány hetet dolgozik, Több lesz a tanuló, az első osztályban tetőzik a létszám Tovább gyarapszik az álta­lános iskolai tanulók száma a következő években: az 1981—82-tes tanévben 53 ezer­rel, az 1986—87-es tanévben pedig 134 ezerrel lesz na­gyobb a jelenlegi 1 millió 162 ezernél. Á Művelődési Mi­nisztériumnak a napokban megjelent statisztikai tájé­koztatója jelzi, hogy a legna­gyobb a növekedés az első osztályban: 16 ezerrel, vagyis több mint 10 százalékkal több a tanuló, mint amennyi 1979-bien volt. Az elsősök csaknem mindannyian részt vettek óvodai vagy iskolai előkészítő foglalkozáson. A következő tanévben az idei­nél 25 ezerrel, vagyis 14,5 százalékkal több lesz az el­sős, ugyanis ekkor lép isko­láskorba az utóbbi évek leg­népesebb korosztálya. Ezt követően fokozatosan csök­ken az első osztályosok szá­ma. A tanköteleskorúak 99 szá­zaléka jár jelenleg iskolába. Az általános iskolai tanulók csaknem mindannyian szak- rendszerű oktatásban része­sülnek. Szakosított tantervi osztályokban tanul több mint 100 ezer gyermek, a tanulók 9,4 százaléka. E tanulók 30 százaléka testnevelés, 29 szá­zaléka ének-zene, 24 százalé­ka orosz szakosított tantervű osztályba jár. Az angol, á francia és a német nyelv ok­tatására összissen 146 iskolá­ban szerveztek szakosított tantervű osztályokat. Ezek­ben 16 ezren tanulják a há­rom idegen nyelvet Több mint 35 ezer tanuló nemze­tiségi nyelvoktatásban része­sül a 20 nemzetiségi tannyel­vű és a 282 nemzetiségi nyel­vet oktató iskolában. A VIII osztályt minden tíz tanuló közül nyolc végzi el 14 éves koráig. Ebben a tanévben, a korosztály mintegy 95 száza­léka fejezi be alsófokú ta­nulmányait A tanulói létszám növeke­désére számítva az ország sok településén fejlesztették az iskolahálózatot. Az utóbbi öt évben iskolaépítés vagy bővítés révén négy és félezer­rel gyarapodott a tantermek száma. Így ma 3633 általános iskolában 35 és fél ezer tan­terem áll az oktatás szolgá­latában. Mintegy 500 ezren — a tanulók 38 százaléka ré­szesül — napközi ellátásban. m Tiszaföldvárrói a Blikkbe! ■ J' . A Bükki Nemzeti Park még tervekben sem igen létezett, amikor — egy-két elhi­vatott pedagógus irányításával — nyaran­ta a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimná­zium diákjai hetekre tábort ütöttek a Bükkzsérchez, Cserépfaluhoz, Felsőtár- kányhoz közeli Odorváron. Nehéz volna pontosan meghatározni ezeknek a tábo­roknak a jellegét: nevezhetjük kutató vagy természetvédelmi tábornak, csakhogy akkor elsikkad a tábor romantikus nomád, sáto- toros, hátizsákos, patakfürdős jellege, nem szólva a sziklamászás, a barlangfeltárás kemény munkájáról, vagy nevezzük in­kább így: sportjáról. Apropó: barlangá­szat! Néhány évvel ezelőtt a táborozok különleges szépségű képződményekben gazdag barlangot fedeztek fel a hegy gyom­rában: a barlang azóta a gimnázium név­adójának nevét viseli — és a nemzeti park féltve őrzött kincse az Odorvár többi ter­mészeti és történeti ritkaságaival együtt. Itt búvik a hegy oldalában a kőkorszaki ősember lakóbarlangja, a Hór-patak völ­gyére néző sziklás meredek földtörténeti, botanikai különlegességekben bővelkedik, a csúcsáról tiszta időben a Tiszáig látni, s csak ráadás, hogy Odor-várának középkor­ban rakott falaiból is áll még imitt-amott, fákkal, cserjékkel, füvekkel benőve. A tiszaföldvári gimnazisták és tanáraik értő, jó őrei e tájnak. Huszonegynéhányan a tavaszi szünetben is felkerekedtek s reg­geltől estig járták a tavaszi pompát öltött hegyist. Képeink e kiránduláson készültek. és ahogy mondja: a postás lesz a legkedvesebb ügyfe­le, mert havonta hozza majd a nyugdíját. A régi családi házukban évek óta egyedül él. Nem volt könnyű sorsa: mozgás­képtelen édesanyját tizen- j hat évig ápolta, gondozta, j miközben a munkáját is el- ! látta a hivatalban. Pedig saját bőrén tapasztalta: egy tanácsi gépírónőnek csak jj vasárnaponként adatik meg a pihenés. Tervei szerint i nyártól kertészkedni fog, vendégül látni a rokongye- ; rekeket, a rokonokat. Hívják, jöjjön vissza fél­műszakos állásba, de egye­lőre hajthatatlan. Bizonyá­ra nagyon fog hiányozni, elvégre az igazi, munkájá- ért lelkesedő, 1tiszta szívű „Nemecsekekre" nemcsak Molnár Ferenc korában, í ma is nagy szükség van mindenhol. D. Szabó Miklós Fölfelé a meredeken — nem árt, ha kéznél van egy fa Zuzmós, mohás sziklán egy kis ismertető — (Kép és szöveg: Szabó János) Pihenő a sziklatetőn

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom