Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-14 / 87. szám

1981. ÁPRILIS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fortunával vagy nélküle? Varázslat történt pénte­ken este a sátortetős szen­tesi uszodában. A Vízügy SE OB I-es vízilabda csa­pata, amelyik pedig szo­rongva utazott a szomszéd­várba, olyan mérkőzést pro­dukált, amihez foghatót ritkán lehet látni. A válo­gatott Horváth kapus tizen­kétszer nyúlt a háta mögé, míg Pintérnek egyszer sem rezdült a hálója. A végered­mény 15:3 lett, és ez telje­sen porba sújtotta a hazai szurkolókat. Közülük nem egy kiabálta be elkesere­detten a szolnokiaknak a mérkőzés végén: „bajnok­csapat!’’. A sikeres kirándulásnak a Vízügy hívei is örültek természetesen, ám a józa­nabbak ezt mondogatok: „Csak el ne higgyék a fiúk, hogy ennyire tudnak pólóz­ni!” Valóban így igaz: a mér­sékelten játszó Szentest pá­ratlan pech-széria sújtotta. Nem kevesebb, mint nyolc kapufát lőttek, három négy­méterest hibáztak el, és öt emberelőnyös helyzetét nem tudtak értékesíteni. És ahogy ilyenkor lenni szo­kott, a felszabadultan játszó Vízügynek minden bejött. Bábarczy Roland edző nyil­ván olyan higgadtan érté­kelte az öltözőben is a lá­tottakat, ahogy a mérkő­zés után a medence part­ján: „Egy csapat életében csak egyszer van ilyen ösz- szecsapás, amikor minden sikerül!” Hogy mennyire igaza volt, ezt már a Szentes elleni szolnoki visszavágó is iga­zolta, amikoris a 11:8-as eredmény már valósabban tükrözte a két csapat kö­zötti tudáskülönbséget. És jött a hétvégi harmadik for­duló; vasárnap a meglepe­tést ismét a Vízügy és a Szentes okozta. Csakhogy a szolnokiak hazai vízben kaptak ki a Tatabányától, a szentesiek pedig a főváros­ban nyertek a Budapesti Honvéd ellen. A szurkolók füstölögnek, s kérdezgetik: tulajdonképpen milyen is a szolnoki csapat? Nos, hát tehetséges, sokra hivatott, és minden bizonnyal nagy jövő előtt álló játékosok al­kotják. Annyira valóban nem tudnak játszani, ahogy pénteken este kezükre ját­szott Fortuna. Annál vi­szont többre képesek, mint amennyit a Tatabánya ellen bizonyítottak. A péntek es­te tehát mérföldkő is lehet a csapat életében, ha nem a szerencsésen megúszott helyzetekre, a talált gólok­ra emlékeznek belőle, ha­nem arra, hogy egy össze­csapást meg kell nyerni ak­kor is, ha átmenetileg elle­nünk is fordul a szerencse istenasszonya. — pb — Vízilabda OB I Hazai pályán elúszott a veretlenség Tatabányai Bányász—Szol­noki Vízügy SE 8:6 (1:2, 3:3, 1:0, 3:1). Damjanich uszoda, 500 n_, v.: Császár, Orosz. — Szolnok: Pintér F. — Cseh, Bogdán, Varga, Tóth, Pintér I., Hasznos. Csene: Heg- mann, Rekita, Lengyel, Bars. Edző: Baharczi Roland. ©ól- 'lövő: Kásás 3, Debreczeni, Persely, dr. Kemény, dr, Görgényi, Krajcsovdcs; ill. Varga 3, Cseh, Tóth, Lengyel. Szolnoki támadásokkal kezdődött a mérkőzés. Pin­tér I. lövése túlcsúszott a gólvonalon, de Császár más­ként látta. Aztán Varga ke­rült nagy helyzetbe, de hibá­zott, végül a 4. perc végén Varga 4 méteresből vezetést szerzett. Kásás távolról a bal sarokba talált, majd Cseh remek ejtésével ismét a Víz­ügy vezetett. A második ne­gyedben felváltva hullottak a gólok, de rendre a Szolnok vezetett. Ebben a játékrész­ben Bogdánt cserével végleg kiállították. Hiába volt azonban a fölény, a sok hely­zet, a Vízügy SE nem tudott jelentős előnyt szerezni. Ta­lán a túlzott önbizalom, a nagy akarás, vagy az ideges­kedés miatt — netán a hazai környezet gátlásaival küsz­ködve — sorozatban kima­radtak a nagy és az ember- előnyös helyzetek. A Tatabá­nya az utolsó játékrészben átvette a vezetést 6:5-re A Szolnoknak lehetősége nyílt az egyenlítésre, de túlkomp­likálták az emberelőnyös helyzetet, Hasznost kiállítot­ták, Kásás pedig gólt lőtt. A szolnokiak ismét ellövöldöz­tek egy előnyös helyzetet, Tóth rosszul ejtett, végül Varga betalált, 7:6. Kétszer elromlott az elektromos óra, és utána kézzel mérték az időt. Néhány másodperc volt hátra, amikor a tatabányai kapu előtt Orosz játékveze­tő Vargától elvette a labdái. A szolnoki játékosok a tá­madásra koncentráltak, Kraj- csovics viszont egyedül ma­radt, és beállította a vég­eredményt A ragyogó sorozat, a száz- százalékos szereplés után mindenki bizakodott a foly­tatásban, a szolnoki csapat győzelmében. Sajnos, ez nem következett be, 'mert kima­radtak a jobbnál jobb és az emberelőnyös helyzetek. — Több rossz átadást és meg nem értést láttunk a vízben s ehhez társult a szolnokiak­nak kedvezőtlen játékvezetői felfogás is. A komótosan ját­szó, rutinos tatabányaiak ki­használták ezt a lehetőséget, és magabiztosan fordították a maguk javára az ered­ményt. A bajnokságban most egy hónapos szünet követke­zik, mert a magyar váloga­tott, amelynek tagja Hasznos István is, az Egyesült Álla­mokba utazik a Világ Kupá­ra. Addig is lesz idő rendezni a sorokat Szolnokon. (Pi) Labdarúgó NB II % Szerény pontvadászat a hét végén 1 .............. M ezőtúri Honvéd — Hajdú­böszörmény 4:1 (2:1) Mezőtúr, 1900 n., v.: Bubori. M. Honvéd: Ul­bert — Szilágyi, Tálapa, Csorba, Vékony — Silye, Czikora, Oláh (Magyar a 68. percben) — Fritz, Martinkovics, Benyó. Ed­ző: Bencsik Gyula. Haj­dúböszörmény: Lovas — Nagy, Lipők, Derzsényi, Kapusi — Burai (Papp a 61. percben), Sütő, An- dorkó — Zelenák, Va- szilkó, Bezzeg. Edző: Komlósi Imre. A 2. percben Bezzeg lőtte kapu elé a labdát, és a sza­badon maradt Zelenák a bal alsó sarokba lőtt, 0:1. Kisvár­tatva Martinkovics fejese alig kerülte el a kaput. A 10. percben Martinkovics átadá­sával Silye lépett ki a védők közül, de óriási erejű lövé­sét Lovas szögletre ütötte. A 28. percben Martinkovics lö­vésébe léptek bele a vendég­védők. A 35. percben egyen­lített a hazad együttes. Mar­tinkovics már a 16-oson be­lül járt, amikor a kifutó Lo­vas elhúzta a lábát. A bün­tetőt Benyó a bal sarokba helyezte, 1:1. A 41. percben Fritz adott jó labdát Benyó- nak. aki nagy erővel a bal sarokba lőtt, 2:1. A második félidőben továbbra is a Hon­véd irányította a játékot, és az 57. percben növelte elő­nyét. Martinkovics mesteri labdával ugratta ki a jobb oldalon Fritzet, a szélső az‘ alapvonal közeléből kapu elé lőtt, és a jókor érkező Csorba fejese a hálóban kö­tött ki, 3:1. Tíz perc múlva Zelenák veszélyeztette a me­zőtúriak kapuját. Ezután egyre jobban fölénybe került a Honvéd, a hajrára nagyon elfáradtak a vendégek. A 84. percben Magyar vitte fel a labdát, amely a védőkről ka­pu elé pattant, Benyó nem érte el, Fritz azonban ott termett, és a hálóba- pöcköl­te, 4:1. Három perccel ké­sőbb Benyó már csak Lovas­sal állt szemben, de gyengén a kapus kezébe lőtt. A Honvédnek közepes tel­jesítmény is elég volt a győ­zelemhez. Ha helyzeteiket jobban kihasználják a hazai csatárok, győzelmük még nagyobb arányú is lehetett volna. Ulbert a kapuban ke­vés dolgát jól végezte, a gól­ról nem tehetett. A négy hát­védet könnyen zavarba lehe­tett hozni ezen a találkozón. A középpályán Silye volt a karmester, de Czikora sem adott okot különösebb pa­naszra. A csatárok egymást múlták felül, Martinkovics labdái aranyat értek. Benyó igen veszélyes volt a kapu­ra. Frízt rendkívül sokat mozgott, és a legtöbb eset­ben zavart keltett a vendég­védelemben. Magyar keveset volt játékban, de gyorsasága, harcossága miatt dicséret il­leti. A vendégék közül Lo­vas, Lipők és Bezzeg tűnt ki. — sindel — Szolnoki MÁV MTE—H. Papp J. SE 0:0 Hejőcsaba, 1000 n., v.: Csáki: H. Papp J. SE: Gulyás — Dálnoki, Föld­házi, Babcsán, Bukovics — Andirkó (Munkácsi a 66. percben), Pálkovics, Kapus. (Pörögi a 66. percben) — Kvaszta, Birkás, Farkas. Edző: Vágó György. SZMÁV MTE: Bartos — Szántai, Sebők, Porhanda, Tóth — Selyem (Batári a 60. percben), Földesi, Baran, László — Nász, Török (Szabó a 65. percben). Edző: Géléi József. Remek játékosgárdával rendelkezik a Papp József SE. így jó szereplése nem vé­letlent A Budapesti Vasas, a Ganz MÁVAG és még jó néhány klub legjobbjai ke­rültek katonasorba, és repre­zentálják most a Honvéd együttest. Az előzetes jósol- gatások alapján a nézők és a hazai szakvezetők nem is adtak sok esélyt a szolnoki­aknak. Alighanem igazuk is lett volna, ha nem egy meg­lepően harcos piros-kék gár­da lép pályára Hejőcsabán. Márpedig így történt. A 6. percben Selyem távoli lövé­se szállt nem sokkal mellé, majd válaszként Földiházi bombázott fölé egy szabad­rúgást. öt perc múlva vi­szont a mérkőzés legnagyobb helyzete maradt ki, Földesi Varga három gólt lőtt vasárnap, ez a lövés azonban nem talált utat Hauszler hálójába lövése Gulyásról kipattant, és Nász magasan az üres kapu fölé emelt. Az első fél­órában nemcsak hogy egyen­rangú ellenfél volt a szolno­ki gárda, de formás támadá­sokkal Gulyás kapuját is ve­szélyeztették a csatárok. Harminc perc után viszont elfáradtak a középpályások, főleg a két fiatal. Selyem és Török teljesítménygörbéje zuhant vissza, így egyre in­kább védekezésre kénysze­rültek a vendégek. Ezekben a percekben a hazaiak a ve­zetést is megszerezhették volna, Bartos tétován moz­dult ki egy szögletre, a lab­da azonban centiméterekkel elsuhant a kapufa mellett. A félidő utolsó percében vi­szont Baran szabadrúgását öklözte látványosan szöglet­re Gulyás. A sarokrúgás el­végzésére már nem volt idő. A második játékrészben is tovább tartott a hatalmas taktikai csata, a szolnokiak szervezett védekezéssel foj­tották el már csírájában az egyéni játékra épülő Hon­véd-próbálkozásokat. Az esemény ismét Baran sza­badrúgása volt, melyet Gu­lyás kiütött, de a csatárok közül senki nem eszmélt. Azrtán Nász elől szerezte meg kivetődve a labdát Gu­lyás. majd Pörögi futtából hatalmas kapufát lőtt. Végül szolnoki szögletekkel ért vé­get a mérkőzés. A vasárnapi kilencven perc azt bizonyította.' hogy a MÁV MTE kezd kilábalni a tartós hullámvölgyből, és ha néhány játékos megőrzi most látott jó formáját, a jö­vőben elkezdődhet a pont­gyűjtés. Bartos egyetlen meg­ingást leszámítva jól védett, Szántai meglepően higgadt és magabiztos volt, így Sebők olykor a támadások segíté­sében is részt vehetett. Por­handa sokat lótott-futott, formája azonban még. nem az igazi. Tóth váltakozó si­kerrel vívta harcát az igen jó képességű Kvasztával. Hogy nem sikerült gólt rúg­nia a középcsatámak, ez el­sősorban az ő érdeme. Se­lyem fáradtan mozgott, .nem tudott ieazán játékba len­dülni. Földesi viszont a csa­pat erőssége volt. Többet vállalt, mint az eddigi mér­kőzéseken összesen. *Méltó társa volt Baran, akinek nagy része van a pontszer­zésben. László mozgékony volt. Nász viszont gyámolta­lanul, erőtlenül küzdött. Tö­rök ügyes megmozdulásaival nagy közönségsikert aratott, a mérkőzés végére azonban elfáradt, lecserélése jogos volt. Az egyénieskedő haza­iak közül Földházi, Babcsán, Pálkovics és Farkas játéka tetszett. — palágyi — Ózd -T Lehel SC 3:1 (2:0) Ózd, 6000 n., v.: Me­zei. Ózd: Szögedi — Pri­bék, Sipos, Bíró, Bakos — Vincze, Ligeti, Stanev — Utassy, Tokár (Mada­rász a 67. percben), Du­dás. Edző: Pallagi Ró­bert. Lehel SC: László — Fényes, Gergely, Laka­tos, Pozsgai — Rostás (Fejes a 72. percben), Postás, Lukácsi — Párái, Sebestyén, Orsós. Edző: Kóczián Antal. Kezdés után Dudás labdá­jával Utassy elfutott a této­vázó Pozsgai mellett, be­adott, de Dudás közeli feje­se elkerülte a kaput. A 10. percben Utassy viharzott el a jobb szélen, beadását To­kár fejelte közelről kapura, ám László nagy bravúrral kiütötte a léc alá tartó lab­dát. Néhány perc múlva a formán kívül játszó Sebes­tyén ugrott ki, de elügyet- lenkedte a kínálkozó gólszer­zési alkalmat. Többnyire az ózdiak játszottak fölényben, de a Lehelnek is akadt egy- egy kecsegtető ellentámadá­sa. A 25. percben Gergely jó átadásával Postás futott el, azonban éles, lapos beadását Párái elvétette három méter­re a kaputól, öt perc eltel­tével a Lukácsi kezezése mi­att ítélt jobboldali szabadrú­gás a védőkről Stanev elé került, akinek nem túl erős ballábas lövése a későn mozduló László mellett a bal alsó sarok­ban kötött ki, 1:0. Két perc múlva Tokár lépett ki középen, lövésébe László még belevetődött, de Utassy ismétlését már nem tudta hárítani, 2:0. A 40. percben bal oldali Lehel ellentáma­dás alkalmával Lukácsi vi­harzott el, labdáját azonban Orsós három méterről a ki­vetődő Szögedibe perdítette. Egy perccel később Dudás közeli fejesét fogta jó érzék­kel Lásaló. Az 51. percben Postás—Párái adogatás végén Orsós kapta a labdát, de 18 méteres félmagas lövése célt tévesztett. A 65. percben Or­sós labdájával Postás nagy­szerűen futott el a bal olda­lon, és lapos beadását az ér­kező Párái közelről a léc alá vágta, 2:1. A 75. percben Du­dás a jobb oldalon átjátszot­ta Pozsgait, majd középre adott, ahol a forgolódó Lige­ti öt méterről a hálóba sar­kallta a labdát, 3:1. A hát­ralévő időben a Lehel veze­tett néhány támadást, majd Dudás szabadrúgása jelen­tette az utolsó eseményt. A közepes szintet is alig elérő ózdi csapattól szenved­tek vereséget a jászberényi­ek, akik a vendégeknél is gyengébben játszottak. Sár­galap: Postás (Lehel), Vincze (Ózd). Jó: Szögedi, Dudás, Ligeti, ill. Postás. — hoffer — Hódmezővásárhely — Karcag 4:3 (2:2) Hódmezővásárhely, 5000 n., v.: Németh L. HMSE: Hegedűs B. — Kántor, Magyar (Fehér az 58. percben), Lancsa, Feleki — Bálint dr., Olasz (Pogács a szünet­ben), Stark — Varga, Vad, Bazsó. Edző: Nagy- Pál Béllu Karcag: Ko­csis — Debreczeni (Ha­lász a 60. percben), Sán­dor, Tüdős, Varga — Hernádi, Erdei, Szabó II. — Tassi, Herbály, Petró (Kemenes az 53. perc­ben). Edző: Kézi András. A 8. percben Bálint dr. szabadrúgásból kapu elé ívelte a labdát, s a menteni igyekvő Erdei öngólt vétett, 1:0. A szerencsétlen gól nem törte le'a karcagiakat: a 13. percben Tassi futott el a jobb oldalon, és beadását a jókor érkező Petró értékesítette, 1:1. A változatos, jó iramú játék 35. percében a nagy te­rületen játszó Szabó II. ve­zette fel a labdát, és a této­vázó védők között kilépve lőtt a hálóba, 1:2. Nem soká­ig tartott a vezetés öröme, mert a 39. percben a jól osz­togató Bálint dr. Starkot ug­ratta ki, aki közelről nem hi­bázott. 2:2. Fordulós után öt perc alatt két gólt kapott a karcagi csapat. Áz 50. perc­ben Bazsó—Varga—Vad volt a labda útja, s az utóbbi kö­zelről talált a kapuba, 3:2. Az 55. percben Bálint dr. nö­velte a hazaiak előnyét, 4:2. A 78. percben Erdei szöktet­te Herbályt, aki mintegy 12 méterről nagy gólt lőtt, 4:3. Kezdés után Erdei -kapott labdát, egyedül tört kapura, de tiszta helyzetben kapu mellé lőtt. A befejezés előtt két perccel Szabó II. előtt nyílt egyenlítési lehetőség, de lövése elkerülte a kaput. A karcagiak a tisztes helyt­állás reményében utaztak Hódmezővásárhelyre, s ezt a célkitűzést magasan teljesí­tették. Magabiztosan, jól és lelkesen játszva nyílttá tet­ték a mérkőzést, de a döntő helyzetekben nem sikerült kapuba találniuk. A házi­gazdák kevesebb helyzetüket jobban értékesítették. A KSE végre olyan játékot mutatott, amit már régóta vártak a szurkolók. A karcagiak felja­vult középpályás sora fazont adott a csapat játékának. El­sősorban Hernádi, Szabó II., és Erdei nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A csatársor­ban ezúttal Tassi is elfogad­hatóan játszott. Petrót sérü­lés miatt kellett lecserélni. Herbály többet volt játék­ban. mint az előző mérkő­zéseken. A hazaiak jól kiala­kult együttese mindig idő­ben tudott erősíteni, s a sze­rencsével sem állt hadilábon. Közülük Bálint dr., és Bazsó játéka emelkedett ki. — szöllősi — Kosárlabda Nem sikerült behozni a hátrányt NB II. Férfi: Hódmezővá­sárhelyi VSE—Alföldi Olaj­bányász 99:91 (60:49). Hód­mezővásárhely, 300 n., v.: Faidt, Komlósi. Olajbányász: Pál Szabó (12), Mikola (4), Molnár (24), Majzik (8), Tóth I. (16), Tóth II. (8), Kiss (15), Kékesi (4), Juhász. — Edző: Acsay Attila. Az utóbbi évek­ben csak most fordult elő, hogy a két együttes tét nél­küli mérkőzésen találkozzon, Az már eldőlt, hogy a HVSE résztvevője az NB I-be ju­tásért küzdő hatos osztályo- zónak. A szolnoki csapat­nak nehezebb a helyzete, mert a hódmezővásárhelyi mérkőzés eredményétől füg­getlenül először a három NB Il-es csoport harmadik he­lyezettjeivel kell megmér­kőznie, és ha ott az első he­lyen végez, akkor indulhat csak az osztályozón,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom