Szolnok Megyei Néplap, 1981. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-02 / 78. szám

1981. ÁPRILIS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött áz élet Andrózi Dánielné a már ki­kelt sárga dinnyét öntözi. A korai palántákat síkfólia alatt nevelik majd, jól bevált módszer ez a kenderesi té- eszben A melegágyak készítésével már a hónap elején meg­kezdődött a dinnyések idei munkája. A kenderesi határ­ban — ahol nyolcvanegynéhány hektáron termel sárga és görögdinnyét a November 7. Termelőszövetkezet — nélgy helybeli és három, a Heves megyei Hort községből szegődött dinnyéscsalád szorgoskodik. (T. F.) Áprilistól már a helybeli dinnyések se járnak haza, ez a kunyhó lelsz az otthonuk szeptember derekáig Országgyűlési bizottságok ülése Téma: külpolitika és kultúra Az országgyűlés külügyi bizottsága Gyenes András elnökletével tegnap, a Par­lament épületében, ülést tar­tott, s Szarka Károly külügy­miniszter-helyettes előterjesz­tésében tájékoztatót hallga­tott meg időszerű nemzetközi kérdésekről, különös figye­lemmel a kelet—nyugati kap­csolatokra és a Magyar Nép- köztársaság külpolitikai te­vékenységére. A bizottság a tájékoztatót megvitatta és tudomásul vette. Az ülésen az alábbi állás- foglalást fogadták el az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott külpolitikai kez­deményezésekkel kapcsolat­ban: „Az országgyűlés külügyi bizottsága 1981. április 1-i ülésén foglalkozott az SZKP XXVI. kongresszusán tett újabb békeja vasiatokkal. A külügyi bizottság kifejezte egyetértését azzal az értéke­léssel, amelyet az MSZMP Központi Bizottságának 1981. március 26-i ülése adott az új szovjet kezdeményezések­ről. ^ A bizottság megállapítja, hogy a kongresszus átfogó, egyben konkrét külpolitikai javaslatai, nemzetközi kez­deményezései meggyőző mó­don tanúsítják a Szovjetunió őszinte békeakarását, nem­zetközi politikájának építő jellegét és következetesség­gel párosuló rugalmasságát. A külügyi bizottság érté­kelése szerint a szovjet bé- kejavaslatok hozzájárulnak ahhoz, hogy a vitás nemzet­közi kérdéseket tárgyalások­kal rendezzék, s megerősöd­jenek a békés egymás mel­lett élés elvei. Egyszersmind újabb ösztönzést adnak ah­hoz. hogy a világ minden népe maga választhassa meg társadalmi és gazdasági rendszerét, megerősítse füg­getlenségét és biztonságát. Tegnap Szentendrén — Óvári Miklósnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titká­rának. a bizottság elnökének vezetésével — ülést tartott az országgyűlés kulturális bizottsága is. A testület ér­tékelte a nyári kulturális, jnűvészeti műsorok eddigi tapasztalatait, s megvitatta az 1981-es idény terveit. Az ezzel kapcsolatos írásos táié- koztatóhoz Tóth Dezső mű­velődési miniszterhelyettes adott szóbeli kiegészítést. Az ülésen jelen volt Apró Antal, az országgyűlés elnöke. Cser- venka Ferencné. a Pest me­gyei Pártbizottság első titká­ra. az országgyűjés alelnöke. valamint hazánk kulturális életének számos képviselője. Az összképet — a vita so­rán — a képviselők kedvező­nek ítélték, de ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a to­vábbfejlődés érdekében még számos tennivalóra van szük­ség. Elsősorban arra. hogy a szabadtéri színpadok, műhe­lyek' működése tematikában is. műfajban is differenciál­tabb legyen. Többen megem­lítették. hogy a legnagyobb és legfontosabb szabadtéri színpadok, intézmények szer­vezete. működése szilárd alapokon nyugszik, a közepe­sek és a kisebbek iaazeatási- szérvezeti háttere viszont erősítésre szorul. Mint mon­dották. sajnálatos, hogy még ma sincs egységesen alkal­mazható jogszabály a nyári fellépések díjazására, emiatt eléggé tág tere van az anya­giasságnak és a tisztességte- telen versengésnek. Többen sürgették a művé­szetpolitikai elvek egységes érvényesítését, s úgy foglal­tak állást, hogy mindenütt csak egyértelmű, a tömegek kulturális gyarapodását szol­gáló műveket szabad a kö­zönség elé tárni. Hasonlókép­pen egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy ki kell ala­kítani a nyári szabadtéri já­tékok egységes szerződéses rendszerét. A képviselők hangsúlyozták, hasznos vol­na. ha megvizsgálnák az egyes produkciók hatékony­ságát. azt. hogy hányán né­zik meg azokat, s mennyibe kerül a megrendezésük. A kultúra nem áru — mondot­ták. — de pénzbe kerül, s nem mindegy, mire adjuk forint iáinkat. Az országgyűlés kulturális bizottságának ülése Óvári Miklós elnöki zárszavával ért véget, Koszorúzás! ünnepségek Hazánk felszabadulásának 36. évfordulója alkalmából tegnap koszorúkat helyeztek el azoknak a katonahősök­nek a sírjainál, emlékművei­nél, akik a II. világháború­ban életüket áldozták a ma­gyar nép szabadságáért A rákosligeti temetőben a ro­mán hősök síremlékénél, Harkányban a bolgár hősök emlékművénél, Beremenden a jugoszláv hősök emlékmű­vénél, a solymári katonai te­metőben a felszabadító har­cok során elesett ausztrál, kanadai, lengyel, angol és újzélandi katonák emlékmű­vénél, a Budaörsi úton a fa­sizmus elleni harcokban hő­si halált halt amerikai ka­tonák emlékművének talap­zatán helyezték el a megem­lékezés koszorúit — ünne­pélyes külsőségek közepette. Új postahivatal Kőbányán Kőbánya központjának ki­alakítása miatt elbontott ré­gi hivatal helyett, 73 millió forintos költséggel, újat épí­tett a budapesti postaigazga­tóság. A Körösi Csorna Sán­dor úton működő 10. számú új kézbesítő postahivatalt tegnap Tóth Illés, a Posta vezérigazgatója adta át ren­deltetésének. Az ünnepélyes avatáson ott volt Pullai Ár­pád közlekedés- és posta­ügyi miniszter. A fővárosi kézbesítő hiva­tali hálózat fejlesztési prog­ramjának részeként elkészült kerületi központi postahiva­tal ötszintes épületében szo­ciális helyiségek, konyha, ét­terem, valamint a postások képzéséhez, • továbbképzésé­hez külön oktatási szint ka­pott helyet. A hivatal évi csaknem 6,5 millió postai küldemény fel­vételére és kézbesítésére, va­lamint ennél is több hírlap árusítására, házhozszállítá­sára számít Ha kilencszázan kilépnek Létszámcsökkenés a Szolnok megyei ÁÉV-nél Ha egy több ezer dolgozót foglalkoztató vállalattól el­megy öt ember, azt többnyi­re csak a szűkebb környeze­te érzi meg, amely nélkülözi őket. ötven ember távozása már eübillenti a munkaerő­mérleget. általában a cég szempontjából negatív irány­A vállalat és a megye épí­tőiparának szempontjából — (hiszen a SZÁÉV a Uegna- gyobb. több mint három és fél ezer embert foglalkozta­tó ágazati üzem — néhány igen fontos számadat: a be- és kilépők közötti egyenleg 1977-ben mínusz 59 volt, te­hát ennyien többen mentek el a cégtől, mint jöttek. Rá egy évre ez a szám megfor­dult plusz hetvenre, maid 1979-ben mínusz 221-reC!) módosult, tavaly pedig egy- gyel több volt. mint mínusz kilencven. Folytassuk a té­nyeket a következőkkel: az .lelvándoroltak” egyharma- dát. a vállalatnak igen fon­tos szakemberek teszikl ki: A tények után joggal lehe­tünk kíváncsiak a munka­erőmozgás okára. így volt ezzel a vállalat ás. A tavaly kilépett kilencszázhetvenki- lenc dolgozó közül hétszáz- huszonkettőnek érkezett visz- sza a SZÁÉV-hez az úgyne­vezett MEL-lapja, új munka­adójától. Az itt megtalált cí­mekből következtethettek arra. vajon hol találta meg Ijobban számítását a majd ezer ember. Az ágazatban dolgozott tovább 24,9 száza­lék, a szolgál tatásban helyez­kedett el 17,2. a mezőgazda­ságban 18,7 százalék, s az egyébben — itt a legkülön­bözőbb munkahelyektől a kisiparos munkaadóig — a többi. A nagyobb fizetés remé­nyében kerestek új munka­helyet a kilépők? A válasz­hoz tudnunk kell, hogy a vállalatnál 1979-ben 42 ezer forint volt a fizikai dolgozók átlagbére, s majd 10 ezerrel A kép a vállalati fejlődés­ről ugyanis csalóka. Igaz, a termésemelkedést létszám­csökkenéssel értjék el, sőt egy adott időszakban lét- számstoppot is elrendeltek az ÁÉV-nél. Tudnunk kell azonban, hogy a szabályozók éppen a nagyobb hatékony­ságra ösztönözve megenge­dik. hogy 3 százalékos lét­számcsökkentés bérét „bün­tetlenül” felhasználja a vál­lalat. (Ez tehát biztosíthatja a fizetések emelését, minden egyéb fejlesztés, szervezés, hatékonyságot növelő intéz­kedés nélkül.) S ez a köny- nyebb megoldás, mert egyéb­ként a szabályozók előírják, hogy minden egy százalékos hatékonysági mutató növeke­déshez 0,3 százalékos bér­emelés engedélyezhető. A kis könyvelői lecke után még egy dolog: ha a válla­lat tisztán hatékonysággal ..operál”, nincs létszámcsök­kenés, úgy az említett hét százalékos bér növeléséhez 23 százalékkal kell a haté­ba. Ha kétszáz ember hagy­ja el az üzemet egy eszten­dőben, az már figyelemre méltó lépéseket követel. A Szolnok megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál 1980-ban kilencszázhetvenkilenc volt a kilépők száma. Ez már meg­döbbentően magas. (Megjegyzendő, hogy a fizi­kai állományban nagyobb arányú a „mozgás”, mint az úgynevezett alkalmazottak­nái.) Lényeges, hogy a „jegy­zett” dolgozók, akikre bizton számíthatott szakértelemben és szorgalomban is a válla­lat. hagyták el nem kevesen a SZÁÉV-et. Különösen nagy hatású a negatív irá­nyú áramlás abból a szem­pontból, hogy kulcsfontossá­gú. úgynevezett hiányszak­mák képviselői közül — kő­művesek. lakatosok, villany- és fűtésszerelők, tehát fő­ként a szakiparosok — dol­goznak már más munkahe­lyen. több az alkalmazottaké. Ta­valyelőtt 69 millió forint nyereséget ért el a SZÁÉV, igaz. abban az évben nem fi­zettek nyereségrészesedést a dolgozóknak. Tavaly majd 45 millió nyereséggel zárt. s 5,5 millió került a nyereség­részesedés rublikájába. Min­den egyéb a munkaerőmoz­gást befolyásoló tényezők mel­lett éppen a bérekkel össze­függően elérkeztünk ahhoz a jelenséghez, amelyet vizsgál­va a fluktuáció okára némi választ kapunk. Ismeretes, hogy 1980-ban új szabályozók léptek életbe. A tavalyelőtti termelési mu­tatókat átszámolták a meg­változott követelmények sze­rint, s kiderült, ami 1979-ben 69 milliós nyereség az a ’80- as szabályzók tükrében meg­felelne 27 millió veszteség­nek! (!) Tavaly azonban 7 százalékos bérfejlesztés volt a fizikaiaknál. 6 százalékos az alkalmazottaknál. konysági mutatót az előírá­sok szerint emelni. S itt ka­nyarodjunk vissza ahhoz a számításhoz, amikoris kide­rült. hogy a nyereség a meg­változott körülmények kö­zött nem más. mint veszte­ség. Ennek megfelelően igen alacsonyan volt az úgyneve­zett bázis, amire könnyen te­hetett százalékot az SZÁÉV. (összehasonlításképpen az ÉVM élenjáró győri, vagy Bács megyei vállalata csak 10 százalékkal tudta növel­ni nem kevés erőfeszítés árán eme mutatóit.) A szabályo­zók tehát megengedik bün­tetés nélkül a 3 százalékos létszámcsökkenésnél a bérek felhasználását. A vállalat azonban nem feltétlen ússza meg büntetlenül. A tenden­cia. a dolgozók számának csökkenése rendkívül veszé­lyessé válik, ha a vállalat nem az új értékek hatéko­nyabb létrehozásával, hanem éppen a kapacitás csökken­tésével jut a béremelés lehe­tőségéhez. majd újra növel­ni akar ja a létszámot. A helyzet megértéséhez még tudnunk kell. hogy je­lentősebb termelésnöveke­déssel nem számol a válla­lat. Korábban a 8—10 száza­lékos termelésfelfutás szin­te „automatikusan” hozta a nyereséget. Két-három szá­zaléknyinál viszont alaposan felül kell vizsgálni a költsé­geket. a szervezést, s egyéb gazdálkodási tényezőket, hogy a bér. — így például az idén a SZÁÉV-nél 4 szá­zalékkal — emelhető legyen. A létszámcsökkenés azon­ban nem csupán bérkérdé­sekkel függ össze. Tudnunk kell, hogy a SZÁÉV több mint ezer dolgozóját hozza- viszi lakóhelyétől, a munka­helyére, döntően kulturált körülmények között. Nem nagy népszerűségnek örvend az utaztatás, az ilyen ingá­zás. Ugyanakkor nem mond­ható el. hogy zsúfoltak len­nének a vállalat munkásszál­lásai. sőt még bérbe is ki­adhattak szobákat. A kilépett dolgozók pótlására marad egy megoldás, az intenzív szakmunkásképzés. Ebben a kérdésben nem érheti vád a vállalatot, hiszen a ’76-os száztízről például tavaly két­száz fölé emelkedett a szak­munkástanulók száma. Mi a fontosabb ? Eltér a megyei vállalat példája más építőipari üze­mektől? Az Építési és Város- fejlesztési Minisztériumban megtudtuk, hogy 12 ezer épí­tőipari munkás ment el ’79— ’80-ban a tárca vállalataitól. (Mindez milliárdokra rúgó termeléskiesést jelent éven­te!) Az elvándorlás megle­hetősen nagy a szolgáltató- iparba és a kisebb építőipari üzemekhez. Az előbbi össze­függ a népgazdasági célkitű­zésékkel, az utóbbi viszont azt jelenti, hogy csekély fon­tosságú létesítményeik elké­szülnek, az ország szempont­jából nagyobb jelentőségű beruházásoknál viszont lét­számhiánnyal küszködnek. Több vállalatnál jelenség az is. hogy nemcsak a létszá­mot építették le. hanem^ a gépeket is adtak el — ígv a SZÁÉV-nél is — ez nyil­ván mérsékelte a rájuk há­ruló eszközterheket. A SZÁÉV-nél a létszám­csökkenés legnagyobb veszé­lye abban rejlik, hogy a dol­gozók nagyarányú elmenete­lével. cserélődésével mérsék­lődik a vállalat teljesítőké­pessége, rugalmassága, vál­lalkozóképessége. A megyei célkitűzések sze­rint az építőipari ágazat sa­ját építési szerelési tevé­kenységének 11—14 száza­lékkal kell növekednie a VI. ötéves tervben. Növekszik az építők munkájában a fenn­tartási. felújítási tennivalók részaránya, márpedig szak­ipari munkások nélkül — a SZÁÉV-től javarészt azok mentek el — ennek a fel­adatnak is nehéz lesz meg­felelni. A fluktuáció, a lét­számcsökkenés adott esetben népgazdasági érdeket veszé­lyeztethet. így a létszámgaz­dálkodás javítása hathatós intézkedéseket kíván a „zsu­gorodó” vállalattól. Hajnal József Szakemberek is távoznak A nyereség veszteség A kép csalóka A tiszaföldvári Lenin Termelő­szövetkezet agrokomplex sertéstelepén konténeres malacnevelők is készülnek. Az elemek már megérkeztek >. ->J f í»vVrj^^ ~- - '. -i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom