Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
10 Szolnok megye múltjából 1981. MÁRCIUS 1. A népi emlékezet tévedései Hol is húzódott Tiszafüred határa? A néprajzi kutatók feldolgozásra kerülő adataikat több, különböző forrásból szerzik be. Meghatározott témakörökben főként idős, hagyományőrző emberek visszaemlékezéseit jegyzik le, melyet levéltári és könyvtári kutatómunkával egészítenek ki, illetve ellenőriznek, ugyanis az emberi emlékezet gyarló, és egy-egy hitelesnek tűnő adat is tévedéseket tartalmazhat. A parasztság történelmi hagyományai a lokális események felidézésekor a legpontosabbak, de a tévedés lehetősége itt is fennáll. Két visszaemlékezés hitelességének ellenőrzésével mutatunk rá a népi emlékezet tévedéseire. A Debrecen határával az Árkus-csatornánál érintkező, nagy kiterjedésű alföldi település, Tiszafüred a 18. sz. második harmadától közel száz évig pereskedett a civis- várossal, A pert elvesztette, s utána' Tiszafüred határa csupán a Meggyes csárdáig terjedt Ugyanennek az időnek másik nagy pere a tiszafüredi jobbágyok és földesuraik között a határ földesúri kötöttségektől mentes használatáért folyt. A jobbágyok az 1701-ben megvásárolt földről — melynek vételárát teljes egészében sohasem fizették ki — 1733-ban a földesúr javára lemondtak. Fél évszázad múlva jogban való járatlanságukra hivatkozva akarták földjeiket visszape- reílni. Igazukhoz, mélyre pereskedéseik sorozata a bizonyíték, makacsul ragaszkodtak. Még 1852-ben is Albrecht főherceghez fordultak. Ebben a perben a füredieket Katona János és Iván Gergely képviselte. Ezt a pert is elvesztették, s ráadásul még egyik képviselőj ükjét be is börtönözték. Az előbbi két per hiteles eseményei az emlékezetben egymással összekeveredve őrződött meg. „A füredi határnak a Debrecen felől való része nem ott volt, ahol most van, hanem még vagy nyolc kilométerrel kintebb, úgyhogy ezelőtt 100 évvel az öreg Katona János bácsi apja pereskedett, de aztán a debreceniek lefogták, aztán bizony aiz öreg Kufsteinben vagy hun kucorgott egy darabig, úgyhogy mikor aztán kiszabadult, ő is felhagyott a Kócskereséssel.” (Kócs Tiszafüred egyik határrésze.) A hiteles eseményeket még Katona János — akinek a per miatt a kócskereső ragadványnevet adták — dédunokája sem tudta. „Többször emlegette a nagyapám, meg siratta is az apját, hogy ők valakik, mert ők követelték azt a földet. A per Deb- receny várossal volt, nem tudom hányba, csak egész közel a szabadságharchoz. Amikor a jobbágyok felszabadultak, elkezdték osztani a földet A jobbágyok az Árkusig akartak osztani, a debreceniek meg a meggysi hasításig. Nagyapámnak az apját elvitték Bécs mellé a nádipályi börtönbe, 102 napig. ö megfogadta, hogy elmegy a császárig is, de a földet nem hagyja. Letartóztatták, mert az erősebbek csak a debrecenyiék lettek.” Józsa Gyuri Tiszafüred híres és egyben hirhedt földesura volt akinek alakját több írónk, költőnk, köztük Jókai Mór is megörökítette. 1846- ban halt meg. Hagyatékán — mivel nőtlen volt, s nem maradt törvényes leszármazottja — rokonsága osztozott. A szájhagyomány szerint azonban volt egy fia, aki kedvelt szakácsnőjével Spen- gel Zsuzsannával /folytatott viszonyából született, s akire halála előtt végrendeleti- leg is kiterjesztette az örökösödési jogot. „Hiába volt minden irat a kezében, mert végrendeieti- leg neki volt hagyva a Kócs, mégis csak nem részesült belőle. Ezt 1907-ben a Jóesa Gyuri fia szájából hallottam. Bizony, már akkor ő sem gyerekember volt. 1844- ben született, a nevét elfelejtettem, de az elbeszéléseit emlékezetbe tartom. A Józsa Gyuri szakácsnéja Spengel Zsuzsanna volt, a fia pedig István.” Spengel • Zsuzsannáról a szájhagyomány azt is tudta, hogy öngyilkos lett, amikor Józsa Gyuri nősülési szándékát meghallotta, s a földesúr ebbeid bánatában mondott le a, házasságról. Az öngyilkosság tényét a tiszafüredi református egyházi anyaikönyv is alátámasztja, mely 1836-ban Spengel Zsuzsanna haláláról úgy értesít, hogy „mérget ott”. Ez egyúttal azt is bizonyítja, hogy az 1844-ben született fiúnak semmiképpen sem lehetett a szülőanyja. Mi tehát az igazság? Volt-e fia Józsa Gyurinak, s ha volt, ki volt az anyja? A katolikus születési anyakönyv 1844. augusztus 7-én Stenkovits Magdolna törvénytelen fiának születéséről tájékoztat, aki a ke- resztségben a György nevet kapta. Az anyja „tekintetes Jósa György úr főző je”. 1844-ben tehát valóban született Józsa Gyuri közvetlen környezetében egy olyan törvénytelen fiú, akinek az anyja Spengel Zsuzsannáhbz hasonlóan Józsa Gyuri szakácsnője volt A gyerek keresztneve is némi gyanút ébreszthet bennünk. Lehetséges, de egyáltalán nem biztos, hogy ő a visszaemlékezésben szereplő örökös. Ez talán az egyefci anyakönyvek átvizsgálásával derülne ki, mert Telekháza, ahol Józsa Gyuri vélt, vagy valós fia dolgozott, anyakönyviig Egyekhez tartozott Dr. Füvessy Anikó A négyszállási jász temető A Szolnok megyei Néplap az elmúlt év júliusában képes riportban számolt be az első hiteles magyarországi jász sírok feltárásáról. Azóta a leletek a restaurátorok kezébe kerültek, és megtörtént a feltárt emlékanyag első tudományos áttekintése is. Az eredményekről ezúton számolunk be az érdeklődőknek. A viszonylag bőségesen megmaradt történeti adatok alapján biztonsággal állapíthatjuk meg, hogy Négyszállás fennállásának egész időszakában a kiváltságos jász települések közé tartozott, s lakó is jászok voltak. A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírásában felsorolt lakosai közül1 Boton Tamás, Button Pál, Máti és Petri, a feltárt emlékanyag első valamint Karnhán Mihál és Györgv még őrizték eredeti alán nyelvű nevüket. Tehát a megmaradt történeti adatok is azt tanúsítják, hogy a feltárt temetőbe jászokat helyeztek örök nyugalomra. Az: ásatás során feltárt 220 négyzetméter területről egy templom alapozásának maradványai és egy templom körüli temető 136 sírja került elő. A templom körülbelül 13 méter hosszú, 7,5 méter széles egyhajós, a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyű gótikus építmény volt, melyet már egy használatban levő temető területén építettek fel, s az alapozáskor több sírt megsemmisítettek. A feltárt templomalaprajz szembeötlő sajátossága, hogy a kb 6,5 méter hosszúságú hajához egy viszonylag nagyméretű, 4,5 méter hosszú szentély csatlakozik. Ez az építészeti sajátosság a gótikus stílusnak a ferences rendi szellemhez igazított változatát jellemzi. A jászok megtérítésére vonatkozó történeti adatokat összevetve a templom építészeti sajátosságaival a templom építését az 1470-es évek középső harmadára tettük. A temető legkorábbi sírjait III. Béla bizánci mintára vert pénzei datálják. Ezek a sírok a XIII. század második felében kerülhettek a földbe, tehát közel egy évszázaddal később III. Béla uralkodásánál. Ezt onnan tudjuk, hogy az említett pénzek nem pénzként, hanem nyakékként, illetve kendődíszként kerültek a Német nyelvű forrásból Boszorkányégetés Jászberényben Az egykor kiváltságos Jász-Kun Hármas Kerület 1702-ben időlegesen földesúri fennhatóság alá került: I. Lipót eladta a Jászkunságot a Német Lovagrendnek félmillió aranyforintért Az ezt követő években a lovagrend hivatalnokai sok-sok alkalommal bejárták új birtok- terüLetüket, összeírták az itt élő lakosság vagyoni javait, általános leírás készítettek a Jászkunság egyes településeiről, amelyet jelentéseikhez mellékeltek. Igen értékes iratanyag halmozódott így fel, amely ma is megtalálható a Német Lovagrend bécsi levéltárában. Az egyik jelentés, amelyet 1714-ben Kiau báró készített a rend nagymestere számára többek között Jászberényről is tartalmaz adatokat. Az eredetileg német nyelven írt szövegből magyar fordításban idézzük a következő részletet: „Ami most Jászberény helységet illeti, ez a Jász- Kerület S|Zéklhelye. Környékén két magyar mérföld kerületben 565 lakos él, akik katolikus vallásúak. A helységnek szép temploma és egy különösen kitűnő plébánosa van, név szerint Bereczky György. A plébánia templomon kívül van egy kicsiny, Szent Lőrincről elnevezett templomocskája, azonkívül egy ferences kolostora, amelyben azonban jelenleg csak egy vezető páter él, két páterrel és egy fráterrel. A ferenceseknek szép temploma van három oltárral. Él azonban ebben a helységben 40 kálvinista lakos is, akiknek egy prédikátoruk van, akinek azonban a legkegyelmesebben kiadott királyi dekrétum alapján ... az egyházi ténykedést kifejezetten megtiltottam. Hit- sorsosai kérésére azonban, jelen országgyűlés tartamának végéig, magának az itteni plébánosnak beleegyezésével, házában meghagytam. Mely ténnyel ezen helység nemká- tolikus lakói annál inkább vigasztalódhatnak, mert egy iskolamesternek, aki a lázadás ideje alatt is (a Rákóczi- szabadságharcra utal) végig helyén maradt, a fent említett császári-királyi dekrétum értelmében a működési engedélyt megadtam. A Zagyva vize keresztülfolyik a helységen. A folyón két vízimalom épült három járattal. Vannak a helységben csinos szőlőskertek, de nem az uraság, hanem a lakosok birtokában. Az itt termelt bor piros és fehér, de hat hónapon túl nem lehet eltartani. Ezért a bor rendes ára akónként nem megy Boszorkányábrázolás a 18. századból többre egy birodalmi tallérnál. Ez a helység az évi árendába 2950 rhénusi forintot és 36 dénárt fizet. Ezzel szemben a lakosok minden után fizetik a tizedet, hasonlóképpen a bor és a pálinkamérést, valamint nem kevésbé a hússzéket és a malmokat fenntarthatják, és három országos vásárt élveznek. Mint ismeretes, főméltóságú Nagyhercegségednek a pal’osjogot ebben a három ke’ü’ítben szintén eladták. Nemsokára azután történt, hogy egy boszorkányt, akikből különben ezen a vidéken jócskán találhatunk, elfogtak, és fölötte az inkvizíciót illően megtartották. Mivel minden rábizonyult, nem maradt más hátra, mint a haza törvényét szerint Ítélkezni fölötte. Ekkor az én elnökletem alatt Orczy kapitány úr és Heves vármegye erre felkért jogászai által, valamint két prokurátor nevében, akik közül az egyik főméltóságú Nagyhercegséged, míg a másik prokurátor a vádlott részéről a védelmet kísérelte meg, ... a vádemelés a boszorkány ellen megtörtént. A döntés úgy szólt, hogy a boszorkányt cinkosainak , bevallása céljából kínozni kell, utána pedig elevenen megégetni. Miután, azonban a kínzás alatt sem nevezett meg senki bűntársat, azért az ítélet rajta végrehajtatott, A temető részlete, a síroknál jól megfigyelhető a rituális kéztartás an szembeötlőek voltak a következő tartásmódok: bal alkar a mellkason keresztbe, jobb kar a szívtájék félé hajlítva, mindkét kar könyökben behajlítva és az állkapocs alatt összekulcsolva. A legújabb régészeti kutatások bebizonyították, hogy a leírt jellegzetes rituális kéztartások a bizánci (keleti) kereszténységre jellemzőek. Tehát a négyszállási jász temetőben kezdettől fogva keresztények temetkeztek, de minthogy keleti keresztények, a római egyház szempontjából eretnekeknek számítottak, s ezért kellett a ferenceseknek másodszor is megtéríteni őket. A férfi sírok legfontosabb jellemzője, hogy bennük általában két darab övcsat található, ami arra utal, — a férfiakat övvel felerősített’ nadrágban és egy másik övvel összefogott felsőruhában temették el. Hasonló sajátosságot eddig kun temetőből nem jegyeztek fel. A női viselet több jellegzetességet mutat, mint a férfiaké, s ezek élesen elválnak a kun szállástemetők női sírjaiban megfigyelhető jelenségektől. A kun szállástemetők jellemző női fejviseleti tárgya a pártának valamely változata. Ezzel szemben Négyszálláson egyetlen egy női sírban sem találtunk pártát. Ehelyett a koponyán egy-két sorban, széleiken átlyukasztott, préselt lemezkorongok voltak megfigyelhetők, amelyek eredetileg feltehetően valamiféle fejkendőre voltak felvarrva. A női sírok gyakori melléklete á nyaklánc. A gyüngy soroknak két típusa volt megfigyelhető. Az egyiknek legjellemzőbb tárgya a tetraoktaéder alakú, csiszolt áttetsző fehér hegyikristálygyöngy, míg a másiknak a viszonylag kisméretű pasztagyöngyök közé fűzött kauri kagyló. Ezekkel a viseleti tárgyakkal kapcsolatban is meg kell említenünk, hogy kun temetőkben nem fordulnak elő, viszont előfordulnak az egykori Alánia (a jász őshaza) hasonló korú temetkezéseiben. A női sírok talán legjellemzőbb lelete a medencetájékon talált tűtartó, amely csontból, esetleg bronzból készült henger. A tűtartók vagy közvetlenül a női övre voltak függesztve, vagy az övre egy erszényt (tarsolyt) erősítették, és abba tették bele a tűtartót és egyéb tárgyakat pl. gyűszűt. Talán most már fölösleges is hangsúlyozni, hogy tűtartók a hasonló korú kárpát-medencei leletanyagból most először kerültek elő. Mint látható, Négyszállás temetője még csupán részletében feltártan is jelentős adatokat hozott a jász beköltözésre és a jászok korai kultúrájára vonatkozóan, bizonyossággá mélyítve azt a felismerést, hogy a késő középkori régészeti kutatások még nagyon sok új eredménnyel járulhatnak hozta hazai történetünk jobb megismeréséhez és a magyar népi kultúra történeti rétegeinek feltárásához. S. L. Kislány sírja, a koponya alatt a nyakékként használt III. Béla-pénz, a medencénél pedig tűtartó sírba. Ugyancsak nyakékként III. Béla pénz előfordult az orgondaszentmik.lósi kun temetőben is. Márpedig a kunok véglegesen 1244 után telepedtek le Magyarországon. A feltárt temetőrészben a legnagyobb ellentmondás a vázak helyzete és az előkerült leletanyagból rekonstruálható viselet között mutatkozik. A viselet keleti nomád jellegű, ezzel szemben a karok helyzete nem, mint ahogyan várni lehetett volna. A legjellemzőbb tartásmód, amikor a karokat könyökben behajlítják, és a mellkason egymás felett keresztbe hajlítják. Néhányszor előfordult, hogy a karokat a medencére hajlítottá]^, és ott tették keresztbe. Kiugróannál is inkább, mert Ö Császári Fennség, mint magyar király bír csak megkegyel- mezési joggal, főméltóságú Nagyhercegséged neki tehát kegyelmet nem adhatott volna, Másrészt a lakosok könyörögve kértek a boszorkány mielőbbi gyors kivégzését, mert az förtelmes varázslásával sokat közülük süketté, vakká, sőt nyomorékká tett, és alig várták, hogy megszabaduljanak tőle. Azonkívül nincs itt rendes börtön sem, minek folytán tartani lehetett attól, hogy a boszorkány, a szegény emberek még nagyobb szerencsétlenségére, onnan megszökik.” Tóth János összeállította: dr. Selmeczl László
