Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-06 / 55. szám

1981. MÁRCIUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Négymilliárdos beruházás Próbaüzem a szabadegyházi folyékony cukor- és szeszgyárban II kukoricaszem minden részét hasznosítják Begyújtották az első ka­zánt, megindult a gőztter- melés, s ezzel tegnap meg­kezdődött a négymilliárd forintos költséggel felépített szabadegyházai folyékonycu­kor és szeszgyár júliusig tartó próbaüzeme, amelynek során folyamatosan kezdik működtetni, próbálják ki a gyár gépeit, berendezéseit, legelőbb a kazánokat. A lengyel, szakemberek és egy osztrák konzorcium köz­reműködésével tető alá ho­zott üzem — élelmiszeripa­runk egyik legnagyobb be­ruházása — a kukorica fel­dolgozásra szolgál. Az év második felétől naponta öt­millió forint értékben, öt­féle. a világpiacon igen ke­resett, s gazdaságosan érté­kesíthető terméket állít elő: évente csaknem százötven- ezer tonna kukoricából 49 500 tonna folyékony cuk­rot, csaknem 195 000 hekto­liter finomszeszt, 26 000 ton­nánál több magas fehérje­értékű takarmányt, s több, mint 8600 tonna — finom olaj készítésére alkalmas — kukoricacsírát készít. A fel­dolgozás során a kukorica- szemnek szinte minden ré­szecskéjét hasznosítják. A szabadegyházai gyár jö­vendő termékei igen kere­settek : a folyékony cukrot az üdítőital és konzervgyá­rak használják majd, a fi- nomszeszre vegyi- és gyógy­szeriparunk tart igényt. A kukoricacsírából készített olaj pedig igen keresett, jó értékesíthető exportcikk. A több, mint négy hónap­ig tartó próbaüzem követke­ző lépéseként hamarosan megkezdődnek az úgyneve­zett „vizespróbák” majd ezt követően kóstol csak ku­koricát a feldolgozórendszer. Országos tanácskozás II vasúti személy­szállítás fejlesztéséről A vasúti személyszállítás fejlesztésének, korszerűsíté­sének feladatait vitatták meg a MÁV Vezérigazgatósága és a területi igazgatóságok ve­zető szakemberei tegnap, p Szegeden tartott országos ta­nácskozásukon. Az eszmecse­rén elmondották, hogy a kö­vetkező években 340 négy- tengelyes korszerű személy- kocsit vásárol a MÁV, fő­ként az NDK-ból és Lengyel- országból. A, következő két évben 45 új, csehszlovák gyártmányú. Diesel-motorko - csit is vásárolnak. Emellett harminc mélyhűtővel felsze­relt étkezőkocsi beszerzését is tervezik. Az utazóközönség nagyobb részének kívánságá­ra korlátozzák a dohányzást a vasúti kocsikban és a váró­termekben. Csupán egy vá­róteremmel rendelkező vas­útállomásokon ugyancsak do­hányzási tilalmat rendelnek el. A vasúti kocsik tisztítá­sára új mosóberendezéseket szerelnek fel. Javítják az utazási tudnivalókkal kap­csolatos információs szolgá­latot is. K! MINT FEJ, ÚGY KERES Megduplázták a tejtermelést Negyvennegyedikröl a második helyre Figyelemre méltó szám­adat a Szolnok megyei Ta­karmányozási és Állatte­nyésztési Felügyelőség által összeállított kimutatásban: szarvasmarha-tenyésztési mutatói alapján a termelő- szövetkezetek között 1979 vé­gén a negyvennegyedik, 1980 decemberében a második he­lyen „jegyezték” a tiszasülyi Béke és Barátság Tsz-t. A közös gazdaság elnökét, Bak- say Endrét kérdeztük: — Hogyan sikerült egy esztendő alatt „felhozniuk” az ágazatot? — Legnagyobb részt a szaktelepünk 1977-ben meg­kezdett és 1979-ben befeje­zett rekonstrukciójának tud­ható be, hogy a mostani zárszámadáskor végre jó szarvasmarha-tenyésztési eredményekről adhattunk számot. Növénytermeszté­sünk bizonytalansága egy stabil állattenyésztési ágazat kialakítását indokolta és sürgette, ugyanis a szántó­földjeink több mint húsz százaléka nyári gáttal védett árterület. A szarvasmarha­tartás fejlesztése mellett szólt, hogy az említett gyen­ge földterületeinken szálas és tömegtakarmányok termelhe­tek legnagyobb biztonsággal. A tárgyi feltételek javítása, a szaktelep megújhodása és korszerűsödése természetesen csak az egyik feltétele volt annak, hogy megduplázhas­suk a tejtermelésünket. A tavalyi 4434 literes, egy te­hénre jutó kifejt tejmennyi­ség ugyanis 91,4 százalékkal volt több az 1979. évinél. A szaktelepen dolgozók jobban szervezett, lelkiismeretesebb munkáját is dicsérik az ered­mények, amelyek értékét növeli, hogy olyan nagy fel­adat megoldása közepette ér­tük el, mint a tehénállo­mány állategészségügyi mentesítése, Makra Géza főállattenyész­tőt hiába kerestük a szak­telepen, odajár, mondták. Nagyrédén vemhesüszőket vásárolni. Helyette Vona Imre törzstenyésztő kalauzolt a szaktelepen, tőle hallot­tunk a változásokról. — Kétszáz férőhelyes új istálló, tejház. 450 vagonos betonsiló, növendék istálló és szociális helyiség épült itt a rekonstrukció során. Fel­újítottuk a 104 férőhelyes régebbi istállót, a borjúne­velőt és az elletóistállót. A magyar tarka teheneket mind lecseréltük Holstein- Friez keresztezése marhákra. Nesuta József: „— Jó minőségű silót tároltunk, és kitart bőven az újig” Kiss Káimánné: „— Jó len­ne még lefaragni a másfél százalékos borjúelhullásból is” Lényegesen jobban tejelnek az F—l esek, de többet is esznek. Az pedig, hogy mit teszünk a jószágok elé, na­gyon nem mindegy. Drága az abrak, különösen ha vásárol­ni kell. merthogy nem terem a gazdaságban. Elismerés il­leti a tehenészeinket: a ko­rábbi negyven helyett ta­valy 27 deka abrakot hasz­náltak fel egy-egy liter tej előállításához. Tudomásom szerint harminchat deka a megyei termelőszövetkezeti átlag. Nesuta Józseffel, a- tsz fő- agronómusával legutóbb a keserves, tavaly őszi rizsara­táskor találkoztunk. Arra. hogy mi dolga a tehenészeti telepen, kézenfekvő a ma­gyarázata : — Új silót bontottak meg éppen a takarmányosok, át­jöttem megnézni, hogyan si­került a tartósítás. Bennün­ket növénytermesztőket, vagy ahogy mostanában divatos: a takarmánytermesztési hát­teret is dicsérték a zárszám­adáson. Az egy kérődző szá­mosállatra jutó tíz tonnás silómennyiséggel a másodi­kok vagyunk a megye ter­melőszövetkezetei között. Ta­valy a terület növelése nél­kül, a szénakészítésre na­gyon kedvezőtlen időjárás ellenére megdupláztuk a lu­cerna és a fű termőterületek hozamait. Igaz, volt úgy, hogy éjjel-nappali műszak­ban szedtük fel a rendről, mentettük az eső elől a szé­nát. Feltétlenül nézzünk be, ,■-biztatott Vona Imre, a bor­júnevelőbe, .ahol harmadával 68 kisborjút gondoz Kiss Káimánné. A fekete meg vö­röstarka bocik épületében feltűnően nagy tisztaság, rend fogadott. — Naponta többször fel­mosunk, ahol kell súrolunk — magyarázta a fiatalasz- szony. — A tisztaság a jó­szágoknál is fél egészség, és nem mindegy, hogy milyen kondícióban kerülnek ki a kezünk alól a növendékis­tállóba a borjak. Az előző évit 91,4 száza­lékkal meghaladó. 4434 lite­res tehenenkénti feiési átla­got 4500 literre kívánják nö­velni az idén a tiszasülyi tsz-ben. Ehhez, és a szarvas- marhatenyésztés komplex fejlesztéséhez — merthogy most már arról is beszél­hetnek a Béke-Barátságban — újabb intézkedéseket hoz­nak majd. T, F. %. jmmmmZ, «- mm? ' ’ X Milyenek a bútorok? Járom a Domust, kedvtel- ve nézegetem a szép új lakó­szobákat, a kárpitos 'garnitú­rákat, a gyönyörű szekrény­sorokat. Hát, szó se róla, tud­nék választani. Tudnék? Járkálok a bútorok között, s rájövök, nehezen. Ugye, te­kintetbe kell venni sok min­dent, ami adott, ami már van. És nem utolsósorban a kényeimet, a tartósságot. Nem .is ■biztos'; hogy tudnék gyorsan választani. Harminchétezer forintos szekrénysor. Szemmel mérem a hosszát, s rájövök más ba­ja nincs, csak a hossza. És van 37 ezresem egy szekrény­sorra? Megyek tovább. Kárpitos garnitúrák. Ami tetszenék, húszezren felül. Persze, nem ezzel a szövet­tel, nem ebben a színiben, s talán itt is baj lenne a mé­rettel. Mellettem colstokkal a kezében gondterhelt férfi a feleségével. Mérnek, számol­nak, vitatkoznak, összerak­ható, modern csoda előtt áll­nak, már csak az elemek számát kell eldönteniük... Különben én egészen más­ért jöttem. Azt akarom meg­kérdezni, milyenek a búto­rok? Mit mond a kereskedő és a javító, a garanciális szakember? Aki szerint jók Kuliiga László áruházigaz­gató és munkatársai mit is mondhatnának a kérdésre. Természetesen jók a bútorok. Egyébként is az elmúlt évti­zedben a bútorgyárak költ­séges rekonstrukciója révén a választék és a minőség is sokat javult. Ez ugyebár, hi­hető. — Az utóbbi időben ilyen gazdag választékunk nem volt mint tavaly, meg az idén — mondja az igazgató. — Sajnos, a bútorpiacon éppen a hetvenes évek végén válto­zás következett be, ami miatt a kereskedő kicsit aggódik. Túlsúlyba került a kínálat. Mi pedig nemcsak kínálni, eladni is akarjuk a bútort. Ezért vagyunk! A gyárak is ezért csinálják. — Szépek a bútorok — mondom, de csak kitartok a kérdésem mellett. — Jók is? Az igazgató, a helyettes, a rekalmációk intézője kicsit elbizonytalankodik. Jók, jók, bár időnként sok fejfájást okoznak. — A Kanizsa Bútorgyár­ban már tudják, amelyik va­gon — bútorral télé — végig­megy a szolnoki gurítón, ab­ban az áru hatvan százaléka hibásan érkezik az áruházba. Ezárt többnyire konténerben szállít, sok ezer forintját menti, ha így gondolkodik. No, jó, nem hátvan, de álta­lában a vagonban érkező bú­torok negyven százaléka sé­rült. Ilyenkor a vevő hozzá se jut, hiszen a raktárban vagy előbb kiderül, s nem kínáljuk hibásan. — S az összerakhatok? — Azok már nincsenek ki­téve annyi veszélynek, mint a hagyományosok. Dobozban, gyári csomagolásban érkez­nek. A vevő úgy veszi át, ahogy a gyári csomagoló ki­adja a kezéből. Ha azokkal baj van, legfeljebb annyi, hogy hiányzik egy díszléc, egy kulcs, valami apróság. — Akármilyen apróság, a vevőnek az igazi méreg. — Érthető, s mi meg is értjük. Készséggel fogadjuk, adunk alkatrészt, ha van, ha nincs, szólunk a gyárnak, vagy mi magunk megcsinál­Válaszol a kereskedő és a javító szakember itatjuk. Azért gondolja el, egy elemes jugoszláv kony­habútor például 114 darab­ból áll... Elgondolom. Valamint azt is, nem sokan hívei az úgy­nevezett, bemutatós rend­szernek. Az ember választ bútort az áruházban, aztán tehertaxit fogad, kimegy ve­le a raktárhoz, s ott becso­magolva átveszi. A csomago­lást most nem az elemesek­re értem, hanem mondjuk egy kárpitos garnitúrára. És ha otthon jön rá, hogy sza­kadt a szövet, s karton nél­kül lógós a láb? ... — A bútorokra tizennyolc hónap a jótállási idő. — De ha a vevő á vásárlás után azonnal, három napon bélül jogos reklamációval bejön, kötelesek vagyunk ki­cserélni. A nyolc napon túl észrevett hibák már a garan­ciális javítóra tartoznak. Persze azért nekünk is van szervizkocsink, asztalosunk, kárpitosunk, kimegyünk, ki­sebb javítás tőlünk is elvár­ható. Különben m,i az évi 180 milliós forgalmunk után 20— 25 kártalanítást intézünk évente, tehát visszaadjuk a pénzt, vagy cseréljük a bú­tort. Ám ebben már nem az áruház dönt! Napok, jegyzőkönyvek, lapok — Azért szeretném felke­resni, hogy megkérdezzem, milyenek a mai bútorok — török telefonon Molnár Vil­mosra, a Hajdú-Bihar megyei Szolgáltiatóipari Vállalat Szolnok megyei osztályveze­tőjére. A válasz lákónikus rövidségű: — Rosszak. — Kis szünet. — Beszélhetünk róla, mert azért nem ilyen egyszerű a dolog. — Mi vagyunk a megyé­ben vásárolt bútorok garan­ciális javítói. Két ki-vétel van, a Szatmár Bútorgyár és a stílbútorokat készítő né­hány kisebb vállalat, szövet­kezet. A megbízást a Bútor­ipari Garanciális Központ adta. pontosan 1974 óta ja­vítjuk a Szolnok megyei vá­sárlók, — kérem, így jegyez­ze: — rendeltetésszerű hasz­nálata ellenére is. a vásár­lástól számított 18 hónapon belül elromlott bútorát. Az ügyintézés menete: a vevő itt. a Ságvár.i körút 20. szám alatt személyesen vagy pos­tán, a bútorvásárlást igazoló iratokkal, a garanciális levél­lel bejelenti a Ihiibát. A szer­viz szakembere nyolc napon belül otthonában felkeresi a vevőt (az időpontot egyeztet­ték), s megvizsgálja a bútort. A hibáról hatlapos jegyző­könyvet vesz fel, s ha az áru hazai gyár terméke, a jegy­zőkönyv birtokában mi ren­deljük meg a javításhoz szükséges cikkeket a gyártól, — ha import a bútor, a Bú­toripari Garanciális Központ rendel anyagot, alkatrészt külföldről. A vevőnek ez csak látszólag mindegy, de jó ha tudja (sokan tudják!) ha a bejelentéstől számított hat­van napon belül így vagy úgy a javítás nem történik meg, cserére vagy kártalanításra jogosult! — Így vagy úgy? — Ha a hiba kicsi, az asz­talos vagy a kárpitos a vevő lakásán javít. Ha nagyobb, például egy heverő áthúzása — azért a lakásban nem di­lik annyi piszkot csinálni — akkor mi a saját költségün­kön beszállítjuk Szolnokra, az Ady Endre 27. szám alat­ti műhelyünkbe, s ott készül el. A gondunk azonban nem ez, s a vevőnek se. _ ? — A szükséges anyag, al­katrész érkezése. Mondha­tom, korrekt, jó kapcsola­tunk van a gyárakkal. Ám, míg a gyári raktárból ideér a javításhoz szükséges anyag, telik az idő. Megértem a vá­sárlót, aki azt mondja, a he- verőt nem azért vette, hogy ránézvén elátkozza a vásár­lás napját, hanem mert he­verni szeretne rajta! — S ha eközben letelik a- hatvan nap? ... — Igen, ez már a csere le­hetőségét, a törvény szerint is biztosított vásárlói jogot jelenti. — És ha a vásárló azt mondja, írhat nekem jegyző­könyvet húsz példányban, nekem ez a vacak nem kell, cseréljék ki, vagy kártalanít­sanak? — Ilyenkor a Bútoripari Garanciális Központ műsza­ki ellenőrt küld. aki külön jegyzőkönyvbe felveszi az ügyet... — Bocsánat, ha a vevő az ő véleményére is hajthatat­lan? — A KERMI következik. - S ha közben eltelik sok idő, sok vitával, jegyzőkönyvvel, érthetően nagyon sokba ke­rül. — A vásárlónak is sokba került a hibás bútor. Rész­leteit éppen addig fizeti, amíg a garancia tart. — Igen. ezért a vásárlót is meg .kell érteni, ügyeit a le­hető leggondosabban intézni. A gyárak általában igen készségesek. van néhány most „futó” ezt bizonyító ügyünk is. Epilógus 1980-ban a Hajdú-Bihar megyei Szolgáltatóipari Vál­lalat Szolnok megyei osztá­lyához — mint a garanciális bútorjavítás gazdájához — 991 h.ibabeie^entés érkezett. A hibák kétharmada aszta­los-szerelő-. egybarmada kárpitos munka. A garanciá­lis javításokra a megyei osz­tálynak gépkocsival rendel­kező két főállású asztalosa és egy mellékállású kárpito­sa van. 1981. március 3-ig a me­gyei osztályra 183 bejelentés érkezett. Tizennégy hónap alatt több mint ezer rekla­máció már sok. A vevő azért vett bútort, mert szüksége volt rá. Ülni akar az asztal­nál, ruhát tárolni a szekrény­ben. feküdni a heverőn. A vevőt ugyan törvény védi, jogait paragrafusok biztosít­ják. érdekeiben hozzáértő szakemberek jegyzőkönyvez­nek. levelieznek, vizsgálnak, dolgoznák — de: Ki mondja ezek után ma- eabiztosan, hoigy jók a bú­torok ? Nem csodálkozom, hog” a kínálat túlsúlyba került... 8, J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom