Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-04 / 53. szám
1981. MÁRCIUS 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt Televíziónk egyik fő érdeme, hogy rendszeresen növeli, gazdagítja, erősíti történelmi tudatunkat. Annak tudatát, hogy a világban zajló eseményektől függetlenítve nem élhetünk, s azzal, hogy lehetővé teszi, ha nem is az átélését, de legalább a megismerését minden olyan jelentős eseménynek, amely a világban zajlik — akaratlanul is részesévé avat bennünket a történelmi folyamatoknak. Persze újságból, rádióból is tudomást szerezhetünk a világ történéseiről. De mennyire más az, ha az ember tulajdon két szemével győződik meg arról, ami történt. A puccs képei A Hét vasárnap esti adása előtt is tudtunk például már arról, hogy bizonyos jobboldali erők Spanyolországban milyen különös kalandra vetemedtek, de igazán megdöbbentő élményünkké csak akkor vált a puccsisták okozta dráma, amikor mindazt láthattuk is: ahogy a hangoskodó csendőrök és magabiztos vezetőjük betört a képviselők házába, ahogy ráncigálták, taszigatták a tiltakozni bátor honatyákat, ahogy minden további nélkül golyót eresztettek a díszes mennyezetbe. Milyen szorongató volt a pad alá kénysze- rített képviselők látványa! Hát ez is lehetséges a mi felvilágosult XX. századunkban? A filmet a spanyol televízió készítette, szinte páratlan dokumentum a modern barbarizmusról, de azzal, hogy hozzánk is eljutott, olyan élményekben lehetett részünk, melyek révén korunk bonyolult ellentmondásai még átélhetőbbé váltak, érzékelhető közelségbe került, mint annyi ehhez hasonló riport és megrázó tudósítás esetében is az, amit egyszerűen csak történelemként emlegetünk. Nem,új dolog, hogy a nézőkben, de az olvasókban is alaposan megnőtt az utóbbi időben a múlt megismerésének vágya, a történelem megismerésének igénye. (Milyen kapósak például az efféle tárgyú dokumentumregények, memoárok és egyéb írásos munkák is!) Nem véletlen tehát, hogy a televízió egyik igen népszerű műsora is egy történelemvallató sorozat, a Századunk, mely alighanem Bokor Péter — ő szerkeszti, írja, rendezi — tiszteletre méltó életművévé kerekedik ki. (Ha már most nem az.) Századunk Eddig huszonöt részt láthattunk belőle, most újabb négy filmmel áll elénk, amelyekben már a második világháború utolsó periódusához érkezik el a Századunk. Szerda este — nagyon helyesen fő műsoridőben — az 1944-es német megszállás eseményeit, hátterét elemző filmet láthattunk. Ennél tisztább, világosabb képet eddig aligha kaptunk a nemzeti önérzetünket mélyen sértő eseményről, s egyben arról a tanácstalanságról és tehetetlenségről, amelyet az ország akkori vezetői, Horthy- val az élen, abban a drámaian feszült helyzetben tanúsítottak. Milyen szánalmasan ismételgette talán önmaga előtt is mentségül a kormány feje. hogy valójában ő nem írt alá semmit Hitlernek. S milyen groteszk hatást váltott ki a megszállás egyetlen katona halálának megidézé- se és sorolhatnám a különböző igazán ritkaságszámba menő részleteket, amelyek külön-külön . is magukban hordták az érdekességet. Bokor Péter szerkesztői zsenialitása révén ugyanakkor az egyes részek összefüggő folyamatot is alkottak, úgy „olvashattuk” hazánk német megszállásának történetét, mint valami olvasmá-' nyos munkát, regényt. De azzal a tudattal, hogy itt minden szó szerint igaz, hiteles, mindennek megvan a jegyzőkönyvi fedezete vagy a személyes hitele, itt a fikciónak, a színesítő kitalálásnak semmi nyoma. Az események egyszerűen csak reprodukál- tatnak, s hogy ez szándékos, erre nyíltan utalás is történik. „Ezt és ezt a történelmi személyiséget most ez és ez a színész testesíti meg”, közük velünk a filmben, hogy még véletlenül se ringathassuk magunkat csalóka hitben, hogy itt kiszínezett játék folyik. Nem, itt a valóság pereg le előttünk, a múlt, csupán. Más kérdés, hogy az egyes szerepekben közreműködő színészek oly tökéletesen illeszkednek bele szerepükbe, hogy inár azt az élvezetet is nyújtják, mintha egy történelmi témájú tévéfilmet néznénk. Hogy azonban dokumentumfilmet látunk, erre még a történelmi személyek közbeiktatott eredeti fotói is figyelmeztetnek. s ha úgy tetszik el is idegenítenek. segítségünkre lévén abban, hogy megfelelő kritikai magatartást alakíthassunk ki a látottakkal szemben. Mert jóllehet, a tudományos igényű tárgyilagosság jellemzi a Századunkat, azért szándéka nem kétséges : a korszak teljesebb megismerésével az események jobb és erőteljesebb megítélését kívánja szolgálni. Hányán és hányán vannak az idősebbek között. — e sorok írója is — akik szinte öntudatlanul élték át ama gyászos nap, a megszállás napjának eseményeit. Csak azt figyelhették meg és vehették észre gyermekfejjel, például Szolnokon, hogy váratlanul megszaporodtak az utcákon a lánctalpas terepjáró gépkocsik, állíg felfegyverzett német katonákkal, s hogy sűrűbben cirkálnak az utcákon, mint ahnak előtte. Mit tudta a kisdiák például, hogy miért is küldik haza iskolájából, ahová néhány német tiszt érkezett, és diszkréten beszélgettek az igazgatóval. Csak valami furcsát tarthatott benne, de azt is „elűzte” a váratlanul kapott tanítási szünet öröme. Most. Bokor Péter filmjének láttán, a részletek tüzetesebb megismerésével, a történelmi háttér dokumentális kivetítésével. utólag bár, világos, konkrét tartalmat kaptak ama márciusi „furcsa” események. Hozzáteszem, a Századunk úgy világosítja meg elménket, hogy nemcsak azt láthatjuk tisztábban, ami történt, hanem azt is, ami történik akár most is a nagyvilágban. Mert az egyszer megtörténtben igyekszik felmutatni a törvényszerűt is. Bokor Péter nem kétséges, oly kifinomult eszközökkel és módszerekkel, oly meggyőzően vallatja múltunkat, történelmünket, hogy a televíziós történelmi ismeretterjesztés akár klasszikusának is tekinthetjük őt. Röviden Akit érdekel, hogy miként is készül a film, az bizonyára szívesen fogadta a filmgyártás folyamatát bemutató sorozatot szerda este a kettesen. Először a forgatókönyvírás csínjaival ismerkedhettünk meg és természetesen problémáiról, hogy tudniillik a film körüli bajok. gondok, elsősorban művésziek, már itt kezdődhetnek. Mert kevés a jó forgatókönyv. 's kevesen vannak, akik igazán értik ezt a mesterséget. Vagy ha értik, vállalják is a rendező szája íze szerinti, „bedolgozói” tevékenységet. Végre egy igazán jó minőségű. színesben élvezhető színházi előadás a .képernyőn. Igazi vasárnap esti szórakozás. Gáli László, aki egyébként a Volpone debreceni bemutatóját is rendezte, valósággal a televízióra komponálta a pénz komédiáját — a felvétel során. y. m. Néha bizony fárasztó Tóth Mariann növendék a nagy hattyú szerepében Mészáros Lászlóval Tükröm-tükröm mondd meg nékem ... Az Állami Balett Intézet végzős növendékei az V., Ví. és VII. évfolyam legjobb táncosaival már az év végi vizsgakoncertre készülnek. Éhn Éva mesternö irányításával a Hattyúk tava balettet próbálják, a herceg szerepét Mészáros László, az Operaház művésze táncolja. nyolcvanas évek Híd a komoly zene és a könnyűzene között Beszélgetés • Pege Aladárral Május 29- junius 6 között V« Ünnepi könyvhét Az idén május 29—június 6-a között rendezik meg a magyar kulturális élet kiemelkedő eseményét, az ünnepi könyvhetet Az ünnepi könyvhét országos szervező- bizottsága döntött a központi rendezvények időpontjáról és helyszínéről is. Eszerint Budapesten május 29-én a Vörösmarty téren nyílik meg a rendezvénysorozati, s a Vígadó Galéria ad otthont a szép magyar könyvek kiállításának. A vidéki központi megnyitó helyszíne május 30-án Győr lesz. A szövetkezeti könyvterjesztés ugyancsak május 30-án Püspökladányban tartja a megnyitó ünnepséget. Az • ünnepi könyvhétre mintegy 100 mű, több mint 2,4 . millió példányban jelenik meg. A hagyományokhoz híven változatlanul a mai szépirodalom áll a könyvheti lista újdonságainak középpontjában. Ismét közreadják — a könyvünnep idején féláron — a közkedvelt antológiákat, az elmúlt év novellaterméséből válogató Körkép ’81-et. A tavaly megjelent. versekből tallózó a Szép versek ’80-at, és a legújabb mai magyar drámákat közreadó Rivalda 79— 80-at. Az ünnepi könyvhét idején a fővárosban és országszerte könyvutcákat nyitnak, többszáz könyvsátrat vernek fel. Szolnokon Kalinini művészek koncertje A Kalinini Filharmónia női quartettje — Irina Szvet- lova. Ludmilla Sevrekuko. Alexandra Francezna és Galina Szoboljeva — ad hangversenyt. holnap este 7 órától Szolnokon^ a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A hangverseny műsorán Haydn, Sosztakovics és Beethoven művei szerepelnek. Elcsendesedik a színpad, az együttes magára hagyja Pe- gét a dobok, mikrofonok gyűrűjében ijesztő méretű hangszerével. Elkezdődik a varázslat. Természetes könnyedséggel, virtuozitással improvizál egy amerikai balladát. A bőgőből — amely a köztudatban csak a basz- szusjátékhoz alkalmas — tíz perc alatt egy „dráma” kerekedik ki, a hangok, motívumok segítségével. Pege játéka lenyűgöző volt a Szolnokon rendezett jazz-hétvé- gén is. Ami természetes, hiszen bárhol, bármilyen közönségnek játszik, mindig a lehető legtöbbet adja magából, s a maximumot hozza ki hangszeréből. Pege Aladár világszínvonalon bőgőzik, a legjobbak között tartják számon, amit a különböző díjak is jeleznek: Prágában „A fesztivál virtuóza”, az egyik montrea- ux-i jazz-fesztiválon pedig „A legjobb európai szólista” címet nyerte el. Ügy tűnik, külföldön írják „az életrajzát” is. Gondatlanság? — Az 1979-ben megjelent Ki kicsoda a magyar zeneéletben című kislexikonból kimaradt a Pege címszó. Ez azért is érthetetlen, mert az utóbbi években egyre többen fáradoznak azon. hogy méltó helyére kerüljön nálunk is a jazz, s egyre szélesedik a rajongók tábora. — A zenetörténészek egy része úgy vélekedik, hogy Magyarországon mindössze az utóbbi két évtizedben beszélhetünk jazzról. a műfaj csak ilyen rövid múlttal rendelkezik nálunk. Osztja ezt a véleményt? — kérdezzük Pege Aladártól. — Nem. Magyarországon korábban is mindig volt jazz, s mindig is lesz, ameddig a műfaj fennmarad. Voltak persze olyan évek, amikor nem volt annyi lehetőség az előadásokra, mint most. Sohasem nyitottak meg ennyi jazz-klubot az országban, mint az utóbbi időben. Így nagyon sok alkalom nyílik a fellépésre. — A klubokba többnyire fiatalok járnak. S ez igen fontos, hiszen a jazz nagy szerepet játszhat a zenei nevelésben. — A fiataloknak mindent lehet játszani, csak az a lényeg, hogy jól. Őket nem lehet becsapni. Ha valaki rosszul játszik, akkor nincs sikere, bármilyen műfajban is játszik. Sokszor felléptünk az ifjúsági parkban beat- együttesekkel. Rock-jazzt adtunk elő, s ha jól játszottunk akkor volt sikerünk. — A jazznak számtalan irányzata van. Melyik áll a legközelebb Önhöz? — Rám majdnem minden irányzat hat. Az együttesemmel mindig modern swinget játszom, jazz-rockos, free és népzenei hatásokkal. — Kit tart a műfajban a legjobbnak? — Stílusonként más és mást. A swingben például Oscar Petersont. — A.z év eltelt két hónapjában többször fellépett külföldön, Svájcban, Bécs- ben. Münchenben is. Menynyire népszerű a jazz Európában? — Népszerűbb, mint nálunk, hiszen több lehetőség volt már korábban is a fellépésre. mint nálunk, s több jó zenész van, mint itthon. — A jazz valamiféle „hidat” alkot a komolyzene és a könnyűzene között, vagy legalábbis ez az egyik feladata. Mennyiben tudja ezt teljesíteni napjainkban? — Mindig az előadótól függ. Tapasztalataim szerint a fiatalokat a jazz már jobban érdekli, mint a könnyűzene, s úgy vélem a nyolcvanas években ez a tendencia még jobban kiteljesedik. A hanglemezgyártásunk sajnos ezt mégsem veszi figyelembe. — Gyakran játszik együtt külföldi világhírű előadókkal. Hogyan készül ezekre a koncertekre, hiszen a jazz a szolisztikus és a zenekari játék kapcsolatára épül?" — Ezekre nem lehet készülni. Kitesszük a kottát, s játsszuk annak a programját, aki összehívta az együttest. Legutóbb például Zürichben egy svájci dobossal, egy osztrák zongoristával és egy amerikai néger szaxofonossal játszottam együtt. Az első két napon persze nem olyan az előadás, mint később, amikor már kialakul a csapatmunka. — Mi az idei programja, mik a tervei? — Igen sok külföldi meghívásnak kell eleget tennem. Jazz-együttesekkel játszom, de koncertezem klasszikus művekkel is, amelyeken Bartók-átírásaimat játszom bőgőn. Ezzel még senki sem próbálkozott. E- mellett különböző televíziófelvételekre hívnak, márciusban Zürichbe, majd az NSZK-ba utazom. Megjelennek lemezeim Nyugat-Euró- pában, az Egyesült Államokban. Van munkám bőven, fárasztó ugyan, de örülök, hogy így van. T. G. Fotó: Tarpai
