Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-31 / 76. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981- MÁRCIUS 31. Népes mezőny, változó színvonal Amatőr képző- és iparművészeti kiállítás Szolnokon Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban szombaton délután nyílt meg a megye amatőr képző- és iparművészeinek kiállítása. A bemutatón több, mint száz amatőr festő, szobrász, grafikus és iparművész csaknem S kétszáz alkotását láthatják az érdeklődők. A tárlat — amely a népes mezőny és a kiállított művek nagy száma miatt sajnálatosan zsúfolt — keresztmetszetet ad a megye amatőr képzőművészeti mozgalmáról. Ez a keresztmetszet meglehetősen vegyes benyomásokat kelt a tárlatlátogatókban; kiváló alkotásokat éppúgy láthat, , mint kiállításra érdemteleneket, azaz olyan munkákat, amelyek az amatőröktől is joggal elvárható művészi színvonal alatt maradnak. Különösen a festmények között láthatunk ilyen munkákat, amelyek azonban nem csökkentik a kétségtelenül jelenlévő, figyelemre méltó művek értékét. A kiosztott nívódíjak aránya azonban — az amatőr festők közül csupán a kengyeli Bartha Szilveszter és a szolnoki Prohászka Antal nyerte el. holott ez a mezőny volt a legnépesebb — azt igazolja, hogy a képzőművészet ezen ágának művelői még sok esetben elmaradnak a követelményektől. A nívódíjak nagy része a grafikusok körében talált gazdára és joggal. A kisújszállási Czobor Sándor és Szenti Ernő. a rókóczifalvi Terenyei Attila, a mezőtúr: Fekete Júlia, a szolnoki Németh Zoltán és Imre Károly grafikái valóban figyelemre méltó művészi értékeket hordoznak A szobrászat; a látható kisplasztikák. fafaragások, térplasztikák a korábbi évekhez képest nem hatnak az újdonság erejével. Az alkotók közül a szolnoki Dómján Sándor nyerte el a zsűri nívódíját. A kiállítás végül !s jól szolgálja eredendő célját; hibáival és erényeivel együtt mutatja meg a megye amatőr képzőművészeti mozgalmának jelenlegi helyzetét, okulásra és örömre egyaránt okot adva az alkotóknak és a mozgalom irányítóinak. T. E. Az Éneklő ifjúság úttörő kórusainak megyei díszhangversenye „Zeng a bátrak országában az újszerű ének ... és igaz emberség dala ... Dalol a magyar ifjúság, a jövő, a magyar nép!" — Kodály. Ez év februárjában városi, járási úttörő kulturális bemutatókon mintegy hatvanöt kórus több mint négyezer énekese vett részt. E bemutatók színvonalát jelzi, hogy tizennyolc kórus arany, tizennyolc ezüst, nyolc pedig bronz fokozatot ért el a hangversenyeken. Húsz kórus nem kért minősítést. A szolnoki Ságvári körúti Általános Iskola aulájában március 29-én 9 órakor felcsendült több száz kisdiák összkara, majd az aranyérmesek legjobbjai (tizennégy kórus), léptek fel és versengtek a KÓTA Országos Tanácsának kitüntető címeiért. Négy kórus nívódíjat, három kórus pedig Az év kórusa kitüntető címet kapta. A díszhangverseny egyetlen kisdobos kórusa (Kisújszállás, Kossuth úti Általános Iskola zenei tagozat) is a nívódíj boldog tulajdonosaként térhetett haza. Karnagyuk Mészáros Ágnes vezetésével, életkorukat meghazudtoló fölénnyel énekelték a biztos intonálási és új hangzást igénylő kortárs zenei műveket. Nívódíjat kapott a berekfürdői Általános Iskola Kovács Andrásné vezette úttörő kórusa is. A szolnoki Ságvári körúti Általános Iskola kórusa évről évre jobb produkciókkal lép színre. A tiszta, zengő hangon énekelt Bartók-gyűj- tésű népdalokkal és a nagy ívekkel felrajzolt Balázs Szabadság-kánon művel érdemelték ki a KÓTA nívó- díját. Karnagyuk Steiner Lajosné. A negyedik nívódíj birtokosa a szolnoki Újvárosi Általános iskola kórusa. Csán.vi Judit vezényletével kedves humorral énekelték Farkas Ferenc Állatok világa című Végh György játékos verseire íródott művét és egészséges hangzással, úttörős jókedvvel szólaltatták meg a Ba- lázs-kórusműveket. Cím nélküli ugyan a kisújszállási Kossuth úti Általános Iskola zenei tagozatos kórusa, — karnagyuk Monoki Kálmánná —, de könnyedén szárnyaló, kiegyenlített hangzásuk és a koncert egyetlen romantikus művének (Schumann Vízi rém) szép előadásáért említést érdemel szereplésük. A törökszentmiklósi Bethlen úti Általános Iskola kórusa Bischof László vezetésével. Az év kórusa kitüntető címre érdemesült. Műsorukat egyenletes színvonalon, feltűnően jó artikulációval adták elő. A jó formálás feltétele a helyes tagolás, az értelemszerű levegővétel szemmel is követhető volt: a gyerekek önfeledt apró mozdulatokkal a zenével együtt lélegezve énekeltek. Bizonyára nagyon jó a kontaktus a kórus és karnagya között. Az úttörő Pozderka Edit dicséretet érdemel a remek zongorakíséretéért. Az év kórusa lett a mezőtúri 2. sz. Általános Iskola kórusa is. Kávási Sándor vezetésével. Meggyőző hangulati változásokkal, hajlékony dal- ilamvezetéssel, szép plánokkal, de kevésbé szép. helyenként nyers fortéval énekelték a Bolyongást (Bartók), és kiváló ritmikával a nehéz esztam ritmuskíséretes Csen- ki-művet. Műsorukra a koronát a citerakíséretes Alföldi népdalok előadásával tették fel. Jóleső, bizsergő örömet okoztak a hallgatóknak a tájszólásban, népi éneklésmóddal megszólaltatott népdalokkal. A népdalok ízét, zamatát felidéző élvezetes előadásmódjuk — bátran mondhatjuk — egyedülálló. A szolnoki Kassai úti Általános Iskola zenei tagozatának kórusa Rohonczv Andrea vezényletével szintén Az év kórusa címet nyerte el. Színvonalas műsorukon népdalcsokor. Bartók Jószágigé- zöje és Kodály Lengyel László című műve szerepelt. Ez utóbbi mű előadása a koncert egyik legjobb produkciója volt. Drámai színnel. s az ellentétes karakterek jól eltalált felfestésével építették fel a művet, érett és meggyőző előadásban. A díszhangverseny Kodály— Berzsenyi Magyarokhoz című művének összkari előadásával zárult. Labáth Valéria ÚJ MŰVÉSZETI DÍJASOK F Margittay Ági: érdemes művész Nem kell különösebben éles szem azt felfedezni, hogy 1978. őszétől, a Szigligeti Színház „nagy őrségváltása” utáni időkben több produkció sikerét határozta meg Margittay Ági teljesítménye. Az 1978-as évad nyitó előadásában a Nem félünk a farkastól romjaiban is csodálatos Marthajaként hozott létre a színpad tünékeny-törékeny világában is emlékezetest. Következett Mrozek Tangója — a feleség, Eleonóra szerepében láthattuk a színpadon. A krónikái hűség kedvéért jegyezzük meg, hogy mindkét előadás nívó- díjat kapott a Kulturális Mi- nisztériumtótl, Margittay Ági pedig a megyei tanács jutalmát is átvehette az évad végén kiemelkedő teljesítményéért. A folytatás: az avant- garde színpad kamasz fejedelme. Jarry A láncravert Übüjében Übü Mama. Rácz Mariska a Whiski esővízzel című bohózatban, az idei évadban O’Neill Amerikai Elektrájában, Christine s a kiözei jövőben pedig A három testőr című zenés darabban Milady szerepében láthatjuk. íme a három Szolnokon töltött évad címekbe sűrített kivonata. — Egyszer -beszélt arról, hogy annak idején Szolnokra művészi, szakmai, emberi vonzalom, a „csapatmunka” lehetősége hozta. Ma, a harmadik szolnoki évad vége felé, hogyan látja mindezt? — Tudva, hogy a túl sok, Megjött az én pórom, a párom / Átal vágott három határon... — énekelte a nyurga Szelleműi a Szigligeti Színházban, a Liliomfi bemutatóján, ezerkilencszáz... Idéztük a kedves emléket Fonyó Istvánnak, de nem fejezhettük be: — Jajt ne... Ki ne mondd a dátumot, mert akkor még azt hiheti valaki, netán mi is öregszünk. — De arról csak szólhatunk, hogy a Szelleműivel debütált a Tisza-partján. Méghozzá nagy sikerrel. Kérdezte is mindenki, ki ez a ..kis Fonyó” ... — Egerben kezdtem a pályát, Sartre Tisztességtudó utcalány című drámájában a négert játszottam, de voltam Shakespeare-hős. meg táncos komikus is. 1963-ban jöttem .először Szolnokra — te jó ég, csak elszóltam magam, — s nagyszerű társulatba kerültem. A közönség azóta is emlegetett előadásokat láthatott. A Lear királyban — a rendező Berényi Gábor, a címszereplő Mádi Szabó Gábor volt, Goneril: Győri Ilona, Regan: Hegedűs Ágnes, Cor- délia: Gyöngyössy Katalin, Gloster Mensáros László. Edgar Upor Péter — Edmund ként bizonyította Fonyó István erős drámai karakterét. De alig egy évvel a Lear gyors változás egy- színháznak sem tesz jót, hittem és hiszem ma is, hogyha a közösség, a társulat elég erős, • jó előadások jöhetnek létre. A szolnoki társulat erejét mutatja néhány — a kritika és a közönség szerint is — kitűnő előadás. — Az elmúlt egy-két évben a szolnoki színházban — különböző okok miatt hosz- szabb-rövideb b ideig — a szokásosnál nagyobb volt a feszültség. Ez — gondolom — megsokszorozza egy vezető színész felelősségét... — A színész felelőssége mindig nagy. Nekem az a dolgom, hogy a színpadon a tudásom legjavát nyújtsam. Azt hiszem, szerencsés alkat vagyok: ha dolgozom — csak dolgozom, s minden más mellékes, a bennem felgyűFonyó István: Jászai-díias király 1964-es, színháztörténeti értékű előadása után a „kis Fonyó” — egyébként atlétatermet — Alekszej Arbuzov Egy szerelem története című játékában Szergej szerepében újabb megrázó erejű alakítással lepte meg a közönséget: „mai” fiatalként. — Tíz év ezután Debrecenben. Szép szerepeim voltak ... Veszprémre sem pa- naszkodhatom. Aztán, a ti- zensok év után újra visszajöttem a Tisza partjára. A nevezetes Athéni Timon előadása következett, majd Bulgakov színműjében XIV. Lajos szerepe. De az előzőekben nyújtott kiváló alakításoknál is jobban érződött Fonyó sokszínűsége, művélő feszültséget is a munkában tudom levezetni. Margittay Ági akkor szerződött Szolnokra* amikor a film és a televízió meglehetősen gyakran kínált számára jelentős szerepeket. Szembenézve a rendszerint elhallgatott, de nagyon is létező ténnyel, hogy tudniillik a vidéken dolgozó színész sok lehetőségből kizárja magát, vidéki színházhoz szerződött. — A korábbi film- és tévészerepeim adtak önbizalmat: ha rám van szükség, vidéken is megkeresnek. Megkeresték — mégpedig nem is akármilyen szerepekkel. Hogy csak az utóbbiakat elevenítsük fel: Radványi Géza Circus Maximus-ának Carlottája és a Vámmentes házasság „vagány” taxisofőrnője Radványi filmjében nvúitott teljesítményéért a XIII. magyar jótékfilmszem- lén színészi díjat kapott. Film, színház, televízió, vidék. Pest — a portréhoz ezek után szinte fölösleges hozzátenni : nemcsak dolgozni szeret, de munkabírása is tiszteletre méltó. Ma próba Szolnokon. holnap hajnalban forgatás valahol a Dél-Dunán- túlon, este Pest, ahol az otthona van. holnapután reggel ismét próba a színházban. — Ez az életem, s tökéletesen rendjén való, hogy az élet maga viszi el az energiámat. Sz. J. Fotó: Tarpai Zoltán szí érettsége A Nap gyermekeiben. Gorkij — megmerjük kockáztatni ezt a véleményt — talán ilyennek álmodta meg Pavel Fjodoro- vics Protaszov professzor alakját. S ezek után a pálya eddigi csúcsa: Stomil, Mrozek Tangójában. — Az embert megcsalhatják a saját elképzelései, érzései. Csak akkor bizonyosodtam meg, hogy talán sikerült valamit „csinálnom”, amikor Sinkovits Imre — nem is merem elmondani, hogy mit mondott, — szóval dicsért. — örülünk, hogy mostanában sűrűn látjuk a tévében, filmen. — Nem panaszkodhatom. A Vadászat tévéváltozata után újabb szép szerepeket kaptam. A közeljövőben három új tévéjátékban játszom. — Valamikor „kacérkodott" a pódiummal. — Talán ... talán — nem hangzik ugye ez nagyképűen — talán már meg is értem rá ... Két hét múlva láthatja. hallhatja a közönség József Attila-estemet a megyei művelődési központban. — ti — Fotó: Jeney István Hetente egy alkalommal tart próbát a jászjákőhalmi Pávakör. A harminctagú együttes főleg idősebbekből áll. Képünk az egyik esti próbán készült A rádió I huBámhosszán| Szaporodnak az értelmiség helyzetét, társadalmi presztízsét, mobilitását, szerepét ilyen vagy olyan nézőpontból firtató — vizsgáló műsorok a rádióban és a tévében is. Hallhattunk a közelmúltban a pályamódosításokról szóló műsort; kerek- asztal-beszélgetést az értelmiség társadalomban betöltött szerepéről, az értelmiségi pályák nehézségeiről. A Jelenidőben legutóbbi adása a fővárosi értelmiségiek beilleszkedését. a Pesthez való ragaszkodás motivációit vizsgálta dicséretes buzgalommal. A félórás riportműsor készítője. Tamói Gizella leendő vegyészmérnökkel beszélgetett először. A kérdésre: „Miért ragaszkodnak Budapesthez” rendszerint sablonos közhelyeket tartalmazó válaszok hangzottak el. Lényegük talán így foglalható össze: mert Pesten jobb, mert nagyobbak a kulturális és informálódási lehetőségek. Valaki arról szólt, hogy vidéken ugyan nagyobb a pályakezdő mérnökök „kifutási” lehetősége, s a lakás és egyéb körülmények is jók, ám a vidéki üzemek „telítődtek.” Később arról értesülünk, hogy van hely vidéken és van Pesten is. de Pesten csak lassú előrejutásra lehet számítani. A vegyészek esetében — őszintén szólva — nem értettem, hogy pontosan mi äs a helyzet — megbízható felmérések, statisztikai adatok híján, illetve az adatok szembesítése nélkül nem tudni, merrefelé akart haladni a riport. A továbbiakban a „vidéki - sóg” hátrányairól is szó esett, arról azonban, hogy — például — a falun élő értelmiségi ma is „lámpás”, s hogy ezt a pályát vállalni miért társadalmi szükséglet, aliig-alig hangzott el valami. Azt a tényt, hogy a nagyvárosokban élő értelmiségiek aránya sokszorosa a „végeken” élőkének, mindenkép- oen közölni kellett volna, legalább egy utalás formájában. Két megjegyzést mindenesetre megszívlelendőnek tartok. Az egyik: egy mérnökhallgató lány kétségbee.i- tóen tájékozatlanul nyilat- Jcozott a leninvárosi viszonyokról. aféle isten háta mögötti helynek nyilvánítva Lendnvárost. (Alig hiszem, hogy a leninvárosi vegyészmérnököknek panaszkodniuk kellene. mondjuk amiatt, hogy nincs a közelükben kellő színvonalú szakirodalom.) A másik megjegyzés egy közgazdász-hallgató fiú szájából hangzott el: egyetemi évei alatt egyszer keresett vele kapcsolatot az a megye, ahonnan származik. A kollégium klubjába meghívták őt és a többi „magyebéLit” — s levetítettek nekik egy útifilmet a vidékről. Konkrét tájékoztatást a lehetőségekről. tehát jó értelemben vett csábító ajánlatokat nem kaptak. Mindkét megjegyzés voltaképpen a pályára való felkészítés, a pályakezdők irányításának, ha úgy tetszik: elindításának hiányosságaira vet fényt. Röviden Lázár Ervin néhány könyve s ehhez nem kell különösebb jóstehetség — minden bizonnyal gyermekek nemzedékeinek lesz olvasmánya. (S felnőtteknek, akik őriznek magukban egy darabkát a gyerekkorból.) A Berzsián és Dideki. tulajdonképpen nem sokkal a megjelenése után teljes sikert aratott olvasmányként, színházban, tévében — és legutóbb a rádióban is. A rádió Berzsián költő mennydörgős mennykövei címmel tűzte műsorra a könyv egy részének adaptációját. némiképp vágyakozást keltve a hallgatóban — folytatás iránt. — eszjé —*
