Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-28 / 74. szám
1981. MÁRCIUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Több hónapos szünet után ismét megnyitotta kapuit Székesfehérvárott a Schaár Erzsébet Emlékmúzeum. A XX. századi magyar szobrászat jelentős alakjának számos alkotásával — térhatású bronz- és üvegplasztikáival — életművének teljes keresztmetszetével ismerkedhet meg a látogató. A képen: a művész alkotásai Népdaléneklő verseny a Megyei Művelődési Központban IHfcntegyxet | Az első nagy vonatrablás Bartók Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére Szolnokon 32 általános iskolai tanuló és 25 gimnazista gyűlt össze, hogy az elődöntők győzteseiként, a népdaléneklés szép hagyományának továbbéléséről bizonyságot adjon. Az ünnepi megnyitó programján dal csokor hangzott el a szolnoki Bartók Béla Kamarakórus előadásában, Vájná Katalin vezényletével, és Bartók-gyűjtésű népdalokat énekeltek közösen a résztvevők Bischoff László vezetésével. A versenyzők 16 népdallal készültek, ebből négy Bartók gyűjtötte népdal kötelezően szerepelt műsorukon. Az átÖRÖM HALLGATNI az értelmesen, szépen beszélő embereket. Az örömbe azonban üröm vegyül, ha a szöveget az előadó helytelenül ejti ki, a szavakat elnyeli, összevonja, elhadarja. Anyanyelvűnkben sajátosan szépen hangzanak a kettős mássalhangzók. Ha rövidre fogjuk ezek vonulatát a mondatban, magyartalan lesz a kiejtésünk „Hidel nekem!” — mondta az egyik előadó, akivel vitatkozni mertem. Takarékoskodott a d-vel és a két szó közötti szünettel. Előadásában csak rövid mássalhangzókat ejtett. így: monmeg az igazat, süsemeg a halat. A helyes kiejtés másik gátlója az örökös rohanás. Utaztam, fiatalokat hallgattam beszélgetni. „Üdv! Cső! Mizujs? Kösz! Meló? Hm... Autó? Yes! Milyen? Zsiga! És? Tép! Fater? Csak-csak... Nos, szia! Szia!” Rohanó napjaink nem adnak időt a (mondatok célszerű megfogalmazására. De lehet, hogy nyelvi igénytelenség, gondolatsivárság elégszik meg ilyen nyelvi morzsákkal. A saját anyanyelvi óráim jutottak eszembe. Írásvetítő, munkafüzet, szellemi totó, gépelt kérdések. Ügyesen kapcsolni, fényt, hangot szabályozni, mindent a szemnek! A gyerekek élvezik a változatosságot. Óra végén barkochbázunk. „Igen, nem, is...” Modem, korszerű órát tartottam. Miért vagyak lagból kiemelkedő szép produkciót hallhattunk Herczeg Tímeától (Törökszentmdklós, Rózsa Ferenc téri Általános Iskola) és Szöllősi Zoltántól (Szajol, Általános Iskola). Az előadói készség magasabb foka csillant fel Kovács Mária (Mezőtúr, Teleki Blanka Gimnázium) és Drab Márta (Tiszaföldvár, Hajnóczy Gimnázium) népdaléneklésében. örvendetes, hogy a versenyzők nem a tananyagból válogatták „verseny”- népdalaikat, s néhányan egy adott tájegység népi éneklésmódjának felidézésével is megpróbálkoztak. A versenyzők a verseny izgalmának élményévé] és a centenárium emlékére kapott szép Bartók-'köny vekkel és lemezekkel távoztak. mégis elégedetlen, ha javítom a füzeteket? Nekem mindig hiányzik a legcsodálatosabb órából és fogalmazásból a legszebb: az emberi szó. Értekezletek, megbeszélések, viták mindennapi nyelv- használata felszínre hozza a negatívumok halmazát. Ha egy előadó személytelenül fogalmaz, a hallgató nem értheti, milyen feladatot, kinek keld elvégeznie. Divatos ma közhelyeket használni, tisztázatlan gondolatokat bo_ nyolítani idegen szavakkal dobálózni. A hangos beszéd kiejtési, tartalmi, szerkezeti problémái már nemcsak hivatásos nyelvészek segélykiáltásai a pusztában, hanem társadalmi igény lett a köznyelvet féltők nem kis táborának. Ismerek irodalmi műveltséggel rendelkező előadókat, akik a fontos tartalom mellett nem fektetnek kellő hangsúlyt a hangos beszédre. Természetesen a helyzet fordítva is igaz. A hangos közlésnek, hangos stílusnak hatnia kell az értelemre, érzelemre egyaránt. AZ IRODALMI olvasottság beépülhet a magatartás formájába. Alapja a hangos közlésnek, a mindennapi nyelvhasználatnak. A nyelvi forma mögött pedig mindig emberi magatartás figyelhető meg. Szarvas Andrásné Poros történet, mármint a vonatrablás. De az igazsághoz tartozik, mégsem lenne rossz film Áz első nagy vonatrablás, — ha nem láttuk volna már a második, tizedik, századik vonatrablást. A téma a filmmel egyidős. Szülőföldje a vadnyugat, előzménye a postakocsik kirablása. Alig van olyan western,, amelyikben ne került volna az események középpontjába a postakocsi vagy az aranyat szállító vonat. Michael Crichton filmje nem tudja magát függetleníteni az előzményektől, — ahogy a közönség sem. De legyünk elnézőbbek, hiszen a nagyérdemű mindig cserélődik, az egykori kalandfilmek lelkes kamasznézői ma már esetleg nagyapaként korholják M. Crichtont, mondván, hogy „nem ez az igazi”, s nosztalgiával gondolnak az 1930-as, 1940-es évék nagy westernhősei re. Ám nosztalgia ide vagy oda, ez az angol kalandfilm tulajdonképpen állja a versenyt a régiekkel — nem is szólva arról, hogy technikailag mennyivel tökéletesebb — csak legyen akikre az újdonság varázsával hat! Ebben nem vagyunk biztosak. Talán amiért mégis érdemes megnézni, könnyebb szórakozást, kikapcsalódást keresvén, az a film humora. A rendező jól megérezte, hogyha filmjét „komolyan veszi”, ha hagyományos kalandfilmet forgat, eleve csak arra a közönségrétegre számíthat, amelyik néhány „egyszerű” gyilkosság kedvéért minden piff-puff filmre jegyet vált. Michael Crichton — s főleg a gyártócég, az United Artists — viszont a piacról él, a piachoz igazodik. Letértek a kalandfilmek jól kitaposott ösvényéről, s a műfaj kockázatát vállalva határesetet kerestek a kalandfilm és annak paródiája között. A rendező jó érzékkel találta meg az egyensúlyt, — a saját munkájának paródiáját is megalkotta. Izgulhatnak akik a zseniálisan kitervelt rablásban. a gáncsnélküli lovag — Edward Pierce, a főhős — tündöklésében és bukásában lelik szórakozásukat. de jókat nevethetnek a tengernyi banalitás mértéktartó kifigurázásán azok. akik a kalandfilmet már csak így. „visszájáról” tudják élvezni. A rendező két remek humorú. nagyszerű színészt — Sean Connery és Donald Sutherland — talált elképzelé- se; megvalósításához. Jerry Goldsmith muzsikája helyenként olyan fülbemászó, hogy Az első vonatrablás képei szinte nem is hiányoznának hallgatásához. — ti — L. V. IBeszédmüvdés I Ha megszólalsz MIVEL TÖLTI A SZABAD IDEJÉT? Az éneklés öröme Szinte percenként megakad a beszélgetés. Jön az egyik kislány pityeregve: Bálint nem engedi fel őt a csúszdára! A másik háborog- va: a fiúk egeret keresnek a bokrok alatt! A harmadik súgni akar valamit, a negyedik nem szól semmit, csak odabújik az óvónéni karjaiba. Trigola Istvánná pedig fáradhatatlanul csdtít. biztat és korhol — mikor mire van szükség. — Nem fárasztó, napi nyolc órán át? — kérdezem. — Megszoktam — válaszol. — Persze, előfordul azért, hogy kimerülök, s hazaérve nem érzek kedvet semmihez. Ilyenkor felteszek egy lemezt és perceken belül elszáll a rossz hangulatom. S azután minden rendben. — Mihez kezd ilyenkor? — Egy nő mindig talál magának elfoglaltságot a lakásban. A szokásos házi munkák elvégzése után szívesen ülök például a varrógéphez. Olykor megveszem a Burdát, kiválasztom belőle a nekem megfelelő szabásmintát. s varrók. — Mit? — Mindent! Kertésznadrágot a lányomnak, alkalmi ruhát magamnak ... — Gyakran fel is veszi? — Igen, hiszen elég sűrűn járok hangversenyre. Néhány kolléganőm szintén zenekedvelő, s gyakran -hívjuk egymást. Legutóbb például a szolnoki Bartók kórus jubileumi hangversenyét hallgattuk meg, a városi tanács nagytermében. Rendszeresen eljárunk a Filharmónia koncertjeire is. Nagyon nagy élmény volt számomra például a debreceni Kodály kórus szolnoki fellépése, az elmúlt. év végén. — Ügy tudom, tagja a szolnoki Kodály kórusnak... — Igen, és nagyon készülünk, mert az idei esztendő ugyancsak mozgalmasnak ígérkezik: legközelebb az űrhajósok napján lépünk maid fel itt. Szolnokon, majd Kecskeméten .a Fogyasztási Szövetkezetek területi dalos- találkozóján. Májusban viszont újra itthon állunk majd közönség elé. Erre az alkalomra különös gonddal készülünk, mert ekkor kell megvédenünk a legmagasabb fokozatnak számító „hangversenykórus” címet, amit több évvel ezelőtt kaptunk. — A család mit szól ahhoz, hogy ön énekelni jár? — Semmi kifogás nincs ellene. Sőt, egy idő óta a tizenhét éves lányom is jön velem. Amig úszott, addig én iS utaztam vele a versenyekre. Aztán sokasodott a tanulnivalója, felhagyott az úszással, viszont az éneklést annyira megszerette, hogy jelenleg három énekkarban is énekel. — örül ön ennek? — Nagyon. Hogy miért, arra persze nehéz volna most kapásból válaszolnom. Kodály Zoltánra kell hivatkoznom, aki egy alkalommal azt mondta: a zene lelki táplálék, mégpedig olyan, ami semmi egyébbel nem pótolható. — Mint óvónő, naponta tapasztalom, hogy milyen mély igazság ez. Tudja, a kezünk alá kerülő gyerekek a legkülönbözőbb családból jönnek, a legkülönbözőbb szokásokat hozzák magukkal. Sajnos, egyre több közöttük az önző, izgága, a durvaságtól sem visszariadó apróság, akiket örökké figyelni, fékezni, fegyelmezni kell. De nem éneklés közben! Ilyenkor senkivel sincs probléma, ilyenkor mindenki csak a dalra ügyel. Apró példa, de talán meggyőzően érzékelteti, bizonyítja, hogy milyen nevelő, milyen léleknemesítő hatása van a zenének, a dalnak. — káposztás — Alföldi tájak Fontos Sándor festményei az Aba Novák teremben Felvételünk a kiállítás megnyitóján készfiit Buckák, napraforgók, a horizontba vesző utak, folyóparti, ártéri fák, bokrok, síkság, ég, föld: jóformán néhány szóval összefoglalható az a „tárgyi” világ, amelyet Fontos Sándor szegedi festőművész a szolnoki Aba Novák teremben kiállított képein megjelenít. Az 1920- ban született festő, aki tudatosan vállalja és folytatni igyekszik az alföldi tájképfestészet hagyományait, így vall Szolnokon látható képeiről: „A most kiállított festményeim egy részében az ég-föld egységének képi megfogalmazását kísérlem meg. A fények, a felhők földi és égi változásai teremtik meg a kapcsolatot. A megmaradó realisztikus szerkezetre épülő szín- és atmoszférikus hatások az ábrázolást elvonatkoztatottabb képi világhoz közelítik.” E festői program eredményeit, a mintegy húsz finom színekkel vibráló-rezgő-de- rengő, lírai sejtelmességgel átszőtt alkotást tartalmazó kiállítás — nagy érdeklődés mellett — csütörtökön este nyílt meg. Fontos Sándor tárlatát április 9-ig láthatják az érdeklődők. HÉTVÉGI HÍVOGATÓ Kiállítás Vers- és prózamondó verseny Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban ma délután 4 órakor nyílik meg a megye amatőr képzőművészeinek kiállítása, amelynek anyagát a szakmai zsűri száznyolcvan alkotó, mintegy nyolcszáz pályamunkájából válogatta. A tárlaton kilencvenöt alkotó mutatkozik be. a közönség száznyolcvan pályamunkát tekinthet meg április 15-ig. A szolnoki bemutató anyagából kerül ki majd az a válogatás, amely- lyel a közeljövőben Miskolcon országos amatőr képző- művészeti kiállításon szerepelnek megyénk alkotói. Ugyancsak Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban rendezik meg szombaton délelőtt 10 órától, a bolgár állam megalapításának 1300. évfordulója alkalmából meghirdetett bolgár vers- és prózamondó verseny megyei döntőjét. A döntőn, amelyen huszonhárom versenyző áll a pódiumra bolgár irodalmi alkotások és Nagy László költeményei hangzanak el. Az intézmény vasárnap délelőtt 10 órától táncházzal várja a gyerekeket. A „talp- alávalót” a Téka együttes szolgáltatja. Az úttörő kulturális seregszemle bemutatói délután 2 órától a népi tánc és népi játék kategóriában folytatódnak. Ugyancsak vasárnap délelőtt 9 órától rendezik meg Szolnokon, a Ságvári körúti Általános Iskolában az úttörőkórusok „Éneklő ifjúság” megyei díszhangversenyét.
