Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-26 / 72. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. MÁRCIUS 26. 1A tudomány világa I Épületdíszítés plazmalánggal Városaink lakótelepeinek épülethomlokzatai unalmasan szürkék, egyhangúan sivárak. Külünösen vonatkozik ez a megállapítás a házgyári elemekből összeállított épületekre. Régóta kísérleteznek már a szakemberek olyan színezési eljárások kidolgozásával, mely olcsó, tartós, megbízható és beleilleszkedik a házgyári technológiába. Kemény feltételeik ezek, már csak azért is, mivel az épülethomlokzatoknak a csapadékot, havat és esőt éppúgy állniuk kell, mint az évi 4—6000 órás napsütést. A fal tehát nem lehet pórusmentes, de víztaszítónak kell lennie. A festéssel való színezésen kívül több országban úgy oldják fel a betonépületek egyhangúságát, hogy téirplasztákákkal és mozaikokkal díszítik az ilyen házak homlokzatát. Másutt alumínium-, műanyag- vagy azbesztcement-burkolattal látják el az épülethomlokzatokat, illetve azok egyes részeit, mintegy második „tubába” öltöztetvén őket. Persze a várostervezők magáik is sokat tehetnek a lakótelepek lakályosabbá tételéért változatosabb szerkezeti kialakítással, minél több kommunális létesítménnyel, tágas elrendezéssel, parkosí- • tássa!. Keramizálís plazmalánggal Űj távlatokat nyit a betonrengetegek egyhangúsága elleni harcban egy magyar találmány: a betonfelület nemesítése és színezése plazmatechnikával. A Villamosipari Kutató intézet (VKI) szakemberei — Dr. Névéri István és munkatársai — dolgozták ki ezt a betondíszítési eljárást, mely a felület lokális és kis mélységű rétegének megömlesztésével üvegszerű réteget hoz létre. Ilyen üvegszerű felületi bevonat kialakításával korábban már mások is kísérleteztek, de ehhez csak a viszonylag alacsony lánghőmérsékletű oxigén-dissous- gázas égőfej állt rendelkezésükre. Ezzel hosszú ideig kellett a felületet melegíteni, hogy valamelyest megolvadjon, Ügy nagyobb mélységben áthevült, ami a hőveszteségen kívül szerkezeti károsodással is járt A szabadalmaztatott új eljárás „lelke” egy nagy teljesítményű, belső íves plazma- generátor, amely a plazmalángot szétteríti, s 20—60 milliméter sávszélességű terület felmelegítésére teszi alkalmassá. A nagy energiatartalom, 5—20 ezer Kelvinfokos plazmalán.g úgy jön létre, hogy a generátort egyenáramú (300—700 A), kisfeszültségű (30—250 V) tápegységre kapcsolják, majd a két rögzített elektród között létrejövő elektromos íven nagy sebességgel úgynevezett munkagázt (pl. nitrogént) áramoltatnak át, mely felmelegszik, s plazmaállapotba kerül. A plazmaláng hossza 150—200 milliméter között szabályozható a munkagáz áramlási sebességének és a villamos ív áramerősségének a változtatásával. A nagy energia- tartalmú plazmaláng pontosan irányítható, akár előre meghatározott program szerint mozgatható a hőkezelésnek alávetett felületen. fl felület „hösokkot” szenved A forró láng csak rövid ideig érinti a felületet, amelynek legfelső rétege így sajátos „hösokkot” szenved. Érdekes, hogy míg a külső rétegrész lávaszerűen izzik, addig 15—20 milliméter mélység alatt az anyag hőmérséklete mégsem számottevő, ennek következtében a beton megőrzi eredeti szilárdságát és több más fontos jellemzőjét. Tulajdonképpen az történik, hogy a magas hőmérsékletű plazma- láng nyomán a betonanyagok belső kötése a felületi rétegben megszűnik. A betonból nagyobb olvadáspon- tú, csupán sziliéiumdioxidból álló, és kisebb lágyulási hőmérsékletű, a szilícium- dioxidon kívül más oxiidokat is tartalmazó szilikátüveg keletkezik. Azt hihetné az ember, hogy ez az üvegmáz elzárja a felületi réteg pórusait, pedig nem ígv van: a keramizált betonelemekből készült épülethomlokzat „légzés” tulajdonságai csaknem azonosak a hőkezeletlen elemekből épülteké- .vel, és jobbak, mint a festett felületekéi. Többféle színben A kísérletek kezdetén még azt hitték, hogy csak a különleges és drágább homlokzati beton alkalmas „hősokkos” felületnemesítésre. Később aztán kiderült, hogy a normál beton is jól tűri a plazmasugaras kezelést, ami jelentős gazdasági előnynek számít. A plazmaíves hevítés nyomán a 'beton halványzöld színűnek látszó üvegmázt „izzad ki” magából. Ha más színű felület kialakítása a cél, akkor égetés előtt egy- egy jellemző színhatást eredményező fémoxiddal szórják be a felületet. A színezőanyagok a felület megömlesztésekor beépülnek az alapanyagba, s annak természetes színével elkeveredve hozzák létre a kerámiahatású felületet. Ehhez sokkal kevesebb festék kell, mint a panelek hagyományos módon való színezéséhez, ahol a pigmenteket a 3—1 centiméter vastag felületi rétegbe keverik bele, holott később majd csak a felszínre kerülő festékszemcsék látszanak. A plazmaégővel sávokban hőkezelt felületen lehetőség van arra, hogy egyenletesen megolvadt, egyöntetű díszítő- és védőréteg jöjjön létre. Ám a sávszélesség és a beolvasztási mélység változtatásával mód van arra is, hogy a teljes felületen tetszőleges rajzolatokat alakítsanak ki. E technológiával, megfelelő programvezérléssel, különböző színezőanyagok alkalmazásával akár egyedi képzőművészeti alkotások is létrehozhatók. Gazdaságos-e? A kísérletek tanúsága szerint a házgyári épületelemeken kívül más építőanyagok — tégla, kohósalak elemek, könnyűbetan szerkezetek, stb. — is „hősok- kolhatók”. A szabadalmaztatok gazdasági elemzései szerint az egyszerű színezett mészkőzúzalékos bevonat 2,5-szer, a színes műanyag vakolat 4—6-szor, a színes mázas mozaiklap burkolat 12-szer drágább, mint a találmány szerinti plazmasugárral kezelt felületA plazmaiángos hősokkolás” egyelőre csupán üzemi keretek között hajtható végre — a generátorok 100— 120 decibel hangerővel és veszélyesen forró plazmalánggal dolgoznak — de később talán sor kerülhet majd a felületek házilagos színező-nemesítésére is. (Kalmár) Képünkön: a még élő madarak kimentése a víztározóból Halálos szomjúság Minden héten nehéz problémával kell megküzdenie a délausztráliai Jack Boot Bay vízmű vezetőjének. Az utóbbi három évben kormoránok százai menekülnek az ún. Déli-tó száraz, kopár földjeiről a vízmű tárolóihoz. hogy szomjukat csillapíthassák. A ..haldokló tenger” néven is ismert Déli-tó az utóbbi 2000 év során száradt ki fokozatosan; valaha Ausztrália szárazföldjének egynegyedét borította. Most egy kis sóstó maradt a helyén, amelynek a vize azonban alkalmatlan az ivásra. A vízmű tárolója, amely több mint 20 mérföldre van a tótól, az egyetlen pont. ahol víz van. Hetenként ezernél több madár repül a betontartályhoz. A madarak azonban a vesztükbe rohannak, mert beleesnek a vízbe, szárnyuk és tollazatuk átázik, és nem tudnak kirepülni. A meredek betonfal miatt kimászni sem tudnak. így sokan a vízben lelik halálukat. A vízmű vezetője néha időben érkezik. és sikerül megmentenie héhány madarat úgy. hogy kihalássza őket egy dróttal. E szerencséseknek van esélyük, hogy tollazatuk megszárad, ^Te hetente így is kb. 600 kormorán elpusztul a tárolónál. A helyzet akkor oldódik meg. amikor megjön a tavaszi esőzés a tóhoz. A kormoránok vagv kárókatonák egyébként halevő madarak. Fészkeiket a. fák koronáiba építik. maró ürülékük azonban néhány év alatt kiöli a fát. A telep száraz fáin a fészkek messziről láthatók. Magyarországon. a Kis-Balatonon is van népes kormorántelep. Mivel a kormorán nem tudja az elfogott,. halat a víz alatt lenyelni, Ke- let-Ázsiában halászatra idomítják őket. A nyakukra illesztett bőrzsinór megakadályozza, hogy lenyeljék zsákmányukat. így a halász azt könnyen elveheti tőlük. Kínában erre a célra tenyésztik is a kormoránokat. A Számosz szigeti vízvezeték Az ókor egyik technikai „csodája” Mérés mindenütt Szovjet gyártmányú aranydíjas mérőműszer Életünk, napjaink tele vannak mérésekkel. Mérünk a boltban, a háztartásban, a munkánkkal kapcsolatban. Ezek a „hétköznapi” mérések legtöbbször különböző tárgyak méreteinek, mennyiségének, az időnek a megállapítására irányulnak. A mérés tehát bizonyos fizikai, kémiai stb. értékek meghatározásával hozzájárul az összefüggések matematikai alakban való kifejezéséhez és igaz voltának ellenőrzéséhez. Az első hossz-, súly- és űrméretek az emberi végtagokra (hüvelyk, láb stb.) és használati eszközökre, mint etalonokra támaszkodtak. Az etalon bevezetése tette lehetővé, hogy a tárgyak egyes tulajdonságaihoz számértékeket rendeljünk: a számérték azt jelzi, hogy a vizsgált dolog hányszor nagyobb vagy kisebb az etalonnál. A mennyiségi, kvantitatív sajátosságokhoz skálák segítségévei rendeljük hozzá a számértéket. Egy-egy meny- nyiséghez elvben végtelen sokféle skálát rendelhetünk hozzá, például a hőmérsékletet mérhetjük Celsius-, Reamur- vagy Fahrenheit- fokban. A mérőeszközöket úgy tervezik, hogy a beavatkozás minél kisebb legyen. Az ókor egyik bravúros technikai létesítménye az „eupalineion”: 1045 méter hosszú víz- vezeték-alagút. Eupali- nosz mérnök és építész fúratta Számosz szigetén, a város melletti 230 méter magas hegyen át. Az i. e. VI. században Polükratész türan- nosz számára épült. Egy északon levő forrás vizét vezették benne a városba. A régészek számára sokáig rejtély volt, hogyan tudtak akkoriban olajlámpa-világí- tás mellett, bányafelmérési eljárás nélkül ilyen hosszú alagutat építeni. Ennek felderítésére nyugatnémet kutatók több évi munkával teljesen feltárták a vízvezeték alagútját. A legkülönfélébb leletek kerültek napvilágra: a falakon az építés idejéből származó feliratokra, felmérési jelekre bukkantak. Előkerültek poharaknak és kerámia edényeknek a maradványai, tűznyomok, bronztárgyak, érmék és lámpák is. Ezek azt bizonyítják, hogy az alagútban átmenetileg laktak is. A város lakossága óvóhelynek használhatta a korai középkorban a perzsák és az' arabok betörésekor. A legmeglepőbb felfedezések egyike, hogy az alagút építését a hegy két oldalán egyidejűleg kezdték el, és a járatok a hegy közepén találkoztak. Ez volt ennek az alagútépítésnek a technikai csúcspontja. A dél felőli járat egyenesen haladt, az északi néhány száz méter után oldalt ívben elkanyarodott Így a két járatnak a hegyben valahol mindenképpen találkoznia kellett, mint ahogy valóban: közel derékszögben érték el egymást. A kutatók megállapították, hogy az alagútban egyszerre csak két ember dolgozhatott, mert a keresztmetszete csak négy négyzetméter volt Műszakonként fél métert haladhattak előre. Akkoriban egy műszak tíz óra hosszat tartott — ennyi ideig égett- egy olaj lámpa. A kifejtett anyag elszállítását néhány tucat ember végezhette. Ez volt az egész munkáslétszám az alagút egy-egy oldalán. A munka valószínűleg két műszakban folyt, így az alagút 5—6 év alatt készülhetett el. Mint kiderült, Eupalinosz- nak nehézségei lehettek a szintezési technikával, a két járat ugyanis a hegy közepén kétméteres magassági különbséggel találkozott. Nagy szintezési hibával építették meg a forrástól az alagút északi szájáig vezető vízvezetéket is. A csupán 400 méter hosszú vízvezetéket a munkálatok gyorsítása céljából az alagút fúrásával egyidejűleg készítették, de az a kelleténél négy méterrel mélyebben érte el az alagutat. E szintezési hibákon azután úgy segítettek, hogy az alagútban mély árkot ástak a vízvezetéknek. Az alagutat munkafolyosónak használták, amelyből a vízvezetéket ellenőrizhették. A vízvezeték 25 centiméter belső átmérőjű, egyméteres részekből ösz- szeállított agyagcső volt. Minden csőrészt fedéllel elzárt ellenőrző nyílással láttak el. Az alagút egyik bejáratában 5,5 méter hosszú és 30 centiméter magas feliratot találtak: „paradeigma”, magyarul „minta”. Ez az alagútrész tehát „mintaszakasz” volt A vízvezeték a korai középkorig működött A VII. században már csak óvóhelynek használták, és halottakat is temettek el benne. ZS. A könyvek megmentése Könyvrestauráló laboratórium a bolgár nemzeti könyvtárban A könyvtárak és levéltárak anyagát sokszor fenyegetik különféle rovarkártevők, de a használat és az idő vasfoga is „őrli”. A híres alexandriai könyvtárban — időszámításunk elején — a szakemberek serege javítgatta a megrongálódott papiruszokat. szakszerűen átmásolva és megmentve az elhalványodott szövegeket. A középkorban már szabályzat írta elő a nagyobb könyvtárak állományának biztonságos megóvását. Az utóbbi évtizedekben új 'tudományág fejlődött ki a ..könyvhigiénia” komplex művelésére. A levél- és könyvtárak „orvosai” biológiai, kémiai és fizikai laboratóriumokban. könyvkórta- ni múzeumban, filmtárban és restaurálóműhelyben végzik munkájukat. Vizsgálódásuk kiterjed a papiruszról kezdve a pergamenek, a régi merített papírok és a mai újságpapírok anyagára éppúgy, mint a kötésbőrök, ragasztók, tinták, festékek, díszítőelemek számtalan változatának pontos anyagismeretére. Feltárják, és tudományosan értékelik az ezek épségét veszélyeztető belső és külső tényezőket. A romlást, pusztulást előidézhetik belső okok: a minden anyagot fenyegető elöregedés. a minőségtől függően lassúbb vagy gyorsabb helyi és fizikai pusztulás, és előidézhetik külső hatások: a túlságosan nedves, vagy túlságosan száraz levegő, a gyakori hőváltozás, az erős napfény, a levegőnek poros, vagy füstös szennyeződése és egyéb környezeti hatások. De okozhatnak kárt biológiai tényezők: rágcsálók, rovarok. penészgombák, baktériumok stb., sőt maga az ember is, aki „keze nyomát” szintén ott hagyja az iratokon és könyveken. Végül pusztíthat itt is a szerencsétlenség: a háború, a tűz, a földrengés, avagy az árvíz. A baj azonban sokszor nem jár egyedül, mert például könyvtártűz idéjén csak alig megpörkölődött. de az oltás közben teljesen átnedvesedett bőrt. pergament és papírt hamarosan ellepik a különféle penészgambák spórái, baktériumok, és ez esetben még a tűzkárt minősítik a legkevésbé súlyosnak.
