Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-22 / 69. szám
6 • • ___________• _____Nemzetköxi körkép 1981. MÁRCIUS 22. Ku ba Újra itt a „zafra” A híres nádarató kés még dolgozik, de... Francia elnökválasztás ■ • Megkezdődött a visszaszámlálás Április végén köztársasági elnökválasztás lesz Franciaországban. A mindig. zajos és heves küzdelem lényegében .négy jelölt: Giscard d’Estaing, Jacques Chirac, Georges MarchaiS és Francois Mitterrand között fog eldőlni. Ez a négy politikus ugyanis a francia politikai élet négy meghatározó áramlatát képviseli. Giscard mögött az UDF (Szövetség a Francia Demokráciáért) nevű kis pártokból álló egyesülés, de voltaképpen a francia monopoltőke, a bankok, a hadsereg és az állami adminisztráció vezető csoportja ált, Chiracot a gaulleista színezetű RPR, főleg a vidéki burzsoázia és a nacionalista érzelmű kispolgárság támogatja. E két párt, az UDF és az RPR adja egyébként a jelenlegi kormány minisztereit is. A francia politikai színskálában mindkét párt a jobboldal főerejét alkotja, annak ellenére, hogy jobban szeretik magukat a „centrumhoz”, vagy „mérsékeltekhez” sorolni. Velük szemben a baloldal két nagy , pártja önálló jelöltekkel sorakozik fel, Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára és Francois Mitterrand, a Szocialista Párt vezére személyében. Megosztott baloldal Az, hogy a baloldal két pártja küilön-külön jelölttel indul, logikus következménye az 1977 őszén bekövetkezett szakadásnak, amikor a szocialista párt, személy szerint Francois Mitterrand felrúgta a közös program korszerűsítéséről szóló tárgyalásokat, s a megosztott baloldal 1978-ban a parlamenti választásokon már nem tudott győzni. A két párt közötti viszony azóta csak rosszabbodott. A szocialista párt sorozatban távol maradt azoktól az akcióktól, amelyeket a francia dolgozók a gyorsan romló gazdasági, szociális helyzetben indítottak a nagytőke ellen, a háborús politikával szemben és nem szüntette be a kommunistaellenes támadásait sem. A . szocialisták 1979-ben kiadott programja sem ad kielégítő alternatívát a válságból kivezető úthoz, külpolitikáját pedig a szocialista országok eredményeinek semmibevevése és a szovjetellenesség jellemei. Mindez szükségessé tette, hogy a Francia Kommunista Párt önálló politikai programmal, saját jelölttel, Georges Marchais-vai lépjen az elnökválasztási küzdelem porondjára. Egy olyan programmal, amely felveti a mély- politikai és 'gazdasági válság alapvető kérdéseit, és a' széles népi erők mozgósításával, a hagyományos hatalmi struktúra demokratikus megváltoztatásával, a multinacionális nagytőke mindenhatóságának megtörésével mutat kiutat a válságból. Válság és bizonytalanság A • válság ugyanis Francia- országban nem üres szó. Ebben a ma is erős és gazdag országban jelenleg több mint 1 millió 600 ezer munkanélküli van. Számuk az idén minden valószínűség szerint elérheti a kétmilliót. Tavaly az infláció megközelítette a 14 százalékot és nincs rá kilátás, hogy csökkenjen. A külkereskedlmi deficit már 70 milliárd frank körül mozog, ugyanakkor a katonai költségvetést mintegy 17 százalékkal növelték. A fő terheket a bérből és fizetésből élők viselik, főleg a munkásosztály, amelynek 46 százaléka a minimálist alig meghaladó bérkategóriákba tartozik. A nagyarányú munkanélküliség nemcsak a közvetlenül sújtott rétegeket, hanem a társadalom széles köreiben is súlyos bizonytalanságot okoz. A munkát keresők mintegy 40 százaléka például 25 év alatti fiatal. A válság ennek következtében erkölcsi, politikai síkon is megnyilvánul. A kábítószer fogyasztása már az iskolák kapuit is elérte, a bűnözés legsúlyosabb formái, a fegyveres rablások száma növekszik. A választás egyúttal a kormány és Giscard elnök politikájának megméretése is. Tény, hogy az elnöknek és kormányának még vannak politikai tartalékai. Ez külpolitikai síkon összefügg azzal, hogy a francia kormány a nyugati tőkésországok sorában többször lépett fel pozitív módon az európai stabilitás, a szocialista országokkal való párbeszéd, az enyhülés eredményeinek megőrzése érdekében. Nem követte az Egyesült Államokat azokban a szélsőséges intézkedésekben, amelyek a helyzet további romlásához vezettek volna. Ami a belső gazdasági helyzetet illeti, a kormány legalább addig igyekszik a lavinát feltartóztatni, amíg a választások befejezőctnék. Bonyolult választási képlet Ennek megfelelően a választási küzdelem fő témája is a válság és a belőle kivezető út. Siscard érve, amelyről az elmúlt héten a jelölését bevezető beszédében szólt: „vagy én, vagy a zűrzavar”. Azaz, ha leszavazzák, nem lesz, aki megfékezze a belső szociális feszültségeket, és nem lenne megfelelő tárgyalópartner, akiben a szövetségesek megbíznak, akit a Szovjetunió elfogad. Giscardnak azonban most egyszerre kell szembenéznie saját hatalmi koalíciójához tartozó vetélytársakkal, az RPR-rel, amely Chiracot támogatja, és ugyanakkor felvenni a harcot a baloldal jelöltjeivel. A Giscarddal szemben esélyesnek mondott Mitterrand sincs könnyű helyzetben, mert a kétfordulós szavazás második fordulójában csak abban az esetben számíthatna győzelemre, ha megkaphatná a kommunista szavazatokat is. Arra viszont nem adott világos feleletet, hogy győzelme esetén bevenne-e kommunista minisztereket a kormányba. A Francia Kommunista Párt nem ezeket a lehetősé-, geket mérlegeli. Számára a választás alkalom arra, hogy még jobban felrázza a válságtól sújtott dolgozó tömegeket, megerősítse a párt szerepét és befolyását, ismertesse programját, megteremtse az előfeltételeket a baloldal egységének úí alapokon való helyreállításához. Ezért ma nem az első forduló utáni politikai kombinációk foglalkoztatják elsősorban, hanem az, hogy jelöltje, Georges Marchais és vele a párt az elérhető maximális szavazatot kapja meg április 26-án. Tucatnyinál több lelölt E pillanatban tucatnyinál is több más jelölt verseng még a kampányban. Számuk jócskán lecsökken majd, amikor a törvényes jelölésükhöz szükséges ajánlásokat be kell mutatniuk. Jelentőségüket főleg akkor nyerik vissza, amikpr szavazóik a második fordulóban a versenyben maradt. két jelölt között választanak. Ehhez azonban még az április 26—i első forduló eredményeit kell megvárni. Rózsa László Jól emlékszem, milyen mozgolódás támadt az ülésteremben, amikor Fidel Castro kongresszusi beszámolójában a mezőgazdaság fejlesztéséről, pontosabban a cukorhozam növeléséről beszélt. A megkülönböztetett figyelemnek több oka volt. A cukor köztudottan a latin-amerikai szigetország kincse, devizaforrása, a mezőgazdaság favorit-ágazata. A legtöbb kongresszusi küldött valamelyik nagy cukor- nádültetvényről érkezett. Így hát joggal érezhette, hogy róla, róluk beszél a Kubai KP első titkára. De volt a feszengésnek más oka is: a tavalyi cukortermés az utóbbi évek messze leggyengébb hozamával szolgált. Egy ismeretlen növényi fertőzés az ültetvények nagy részét tönkretette. A kubai Ipart vezetője, amint azt tőle megszokhattuk, kritikusan elemezte a történteket. A terméskiesés okai között nemcsak a gombafertőzést említette. A szervezetlenség, az előre nem látás, a gondatlanság, a felkészületlenség mind-mind miegkapta a magáét. A kongresszus szünetében, a folyosói beszélgetéseken a küldöttek elismerték: többet tehettek volna a termés megmentéséért. A Kubából érkező legfrissebb hírek arról tanúskodnak, hogy a kritika nem maradt pusztába kiáltott szó. Most, amikor elkezdődött a .. .mind több helyen adja szigetország legnagyobb mezőgazdasági munkája, a cukornádaratás, a „zafra”, ló a hangulat az ültetvényeken. A termés kiválónak látszik. Amire évek óta nem volt példa: a cukorgyárak 90 százalék feletti kapacitással dolgoznak. Az aratás után —. ez szintén rekord — 400 ezer hektáron ültetnek új cukornádat. Az lám—1985-ös időszak cukortermelését 10 millió tonna fölé akarják emelni. A megelőző öt év átlaga hétmillió tonna volt. Csodák persze nincsenek. Az idei aratás titka: jelenát helyét a kombájnnak tősen kibővítették az anyagi ösztönzés módszereit és körét. Az országosan 15 .századékor emelést előirányzó bérreform túl' a cukorsze- zonban további tíz százalékos bérnövekedést érhetnek el az aratók. A legszorgalmasabbak számára pedig lehetővé válik az olyan közszükségleti cikkek beszerzése, amelyek csak korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre. Vásárolhatnak autót, motorkerékpárt, légkondicionáló berendezést és hozzájuthatnak szocialista országba szóló beutalóhoz. S. A. A gyilkos levele Atlanta— a rettegés városa Jackson polgármester a tévékamerák előtt „Ha a gyilkost nem találják meg, Atlanta rövidesen gyermeknél küI i várossá lesz”. Camille Bell, az atlantai kol- dus.szegény néger gettó lakója, négy gyermek anyja, tudja mit mond. Kisfiái, a kilencéves Yusuf 1979. október 21-én tűnt el nyomtalanul. Holttestét három hét múlva egy elhagyott iskola kertjében találták meg. Megfojtották. Yusuf egyike azoknak a gyermekeknek, akik Atlantában az elmúlt másfél év alatt eltűntek. „Aki csak teheti, vidékre viszi gyermekeit, messze ettől a várostól, messze az őrült gyilkostól” — mondotta Camille Bell. A félelem városa lett Atlanta. Helyesebben szólva a kétmilliós metropolisz feketék lakta déli városrésze, amelyet a 20. autó út élesen elhatárol a fehérek lakónegyedeitől. Az atlantai rémdráma egy 14 éves fiú eltűnésével 1979. július 20-án kezdő- dött. Egy hét múlva bukkantak rá. Agyonlőtték. A rendőrség azóta is csak a sötétben tapogatózik. A 35 főnyi különleges nyomozótestület mindmáig csupán holttesteket talált, de semmi nyomot. Az iskolában a védekezésre oktatják a gyermekeket. A tanítók barátaikat hívják, akiket a tanulók nem ismernek. Amikor ezek megjelennek az iskolában, a gyermekek hisztérikusan segítségért kiáltoznak. „Azelőtt attól óvtam gyermekeimet, hogy egy ismeretlen autójába beszálljanak, ma megtiltottam nekik, hogy bárkivel utazzanak •— mondja Camille Bell. — Az az érzésem ugyanis, hogy a kisfiam ismerte gyilkosát”. A legkülönösebb eset 1980. június 22-én történt. Aznap ugyanis a hétéves Latonya Wi lsori éjszaka tűnt el szobájából;, mialatt szülei az szomszédos szobában aludtak. Egyik szomszéd elmondta a rendőröknek: „Ügy hajnalban. négy óra körül, láttam a kislányt, amikor egy férfival eltávozott a házból. Nem gondoltam semmi rosszra. Biztosan egy rokonnal ment el — véltem”. A kis-' lány holttestét négy hónappal később egy üres telken találták meg — néhányszáz méterre a szülői háztól. A kétségbeesett szülők azóta védelmi bizottságot szerveztek. Miniden hét végén fehér és fekete önkéntesek kutatják át a parkokat és a város erdeit, keresik az eltűntek holttesteit Állandóan figyelik az útkereszteződéseket Mindez nem segít A legutóbbi áldozat világos nappal tűnt el a forgalmas város utcáin. A szülők természetesen elégedetlenek a rendőrség munkájával. Camille Bell így panaszkodik: „A rendőrség csak 1980. júliusában, a tizedik gyermek eltűnése után figyelt fel egyáltalán a problémára. Akkor kezdtek erőteljesebben nyomozni. Bezzeg, ha ez a fehérek negyedében történik', az első halott után elszabadult volna a pokol”. Lee Brown rendőrtiszt,' a nyomozótestület néger vezetője mondotta: „Az ügy teljességgel áttekinhetetlen. Fogalmunk sincs róla, hogy egy vagy több tettesről van-e szó, férfi-e vagy nő, fehér-e. vagy fekete. A gyilkosságok indító okát sem sejtjük. A legidősebb áldozat 15, a legfiatalabb 7 éves. Valameny- nyien a szegény negyedben éltek. A gyilkos módszerei is különbözőek: hét gyermeket megfojtottak, egyet agyonlőttek, kettőt agyonszúrtak. A többi gyilkosság módja még ismeretlen. Szexuális indítékra semmi jel nem .mutat.” Érdekes Camille Bell véleménye: „Szerintem a gyilkos valami hivatalos személy, vagy annak adja ki magát. Talán rendőri, akinek nagy tekintélye van a mi gyermekeink szemében. Ha egy ilyen egyenruhás azt mondja: Gyere velem! — a mi kis gyermekeink biztosan engedelmeskednek.” Jesse Jackson, a város fekete polgármestere naponta bemutatja a tévében azt a 200 ezer dollárt, amelyet a nyomravezetőnek ajánlottak fel — a nyomozás költségeit részben közadakozásból teremtik elő. A polgármester nyilatkozatában összeesküvés áldozatainak nevezte a meggyilkolt néger gyermekeket, s arra célzott, hogy a városban még él a fajgyűlölet. Sokan úgy vélik, -hogy a gyilkosságok mögött a Ku-Klux- Klan van. A legújabb fejlemény: az atlantai újságok két levelet kaotak a gyilkostól, aki bejelentette, hogy újabb akcióra készül. A hatóságok azt remélik, hogy a levelek nyomán talán sikerül a nyomára bukkanni. De addig? ,.. Gáti István összeálllítQtta: Hájo« László
