Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-21 / 68. szám
1981. MÁRCIUS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban készítik a 900 vonalas konténeres telefonközpontokat. Budapesten már tizenhármat bekapcsoltak a hálózatba, elsősorban olyan helyeken, amelyek fehér foltot jelentenek a közületi és lakossági telefon-ellátásban. A gyárban most három konténer-központ készül jemeni megrendelésre, de még az idén újabb ötöt gyártanak a Magyar Postának. Felvételünk a Jemenbe kerülő berendezések szereléséről készült Észrevételek üzemi ebédek ürügyén Elfogadható, megbízható legyen Két évvel ezelőtt megszaporodtak a panaszok az MHD tiszafüredi gyárának üzemi konyhája miatt. Főleg a fizikai dolgozók kifogásolták: egyoldalú az étlap, alig van különbség a kétféle napi ételkínálat között. Noha a heti étrend áltálában elkészült, legtöbbször másfajta levesek, második félék kerültek az asztalra. Nem egyszer az is előfordult, hogy nem jegyre, hanem bizonyos arcokra, személyekre mérték az ízletesebb falatokat. Gond volt a gyári büfé szolgáltatásai körül is, ahol sokszor kevesebb volt a húsz deka felvágott a húsz dekánál, különösen, ha nem figyelt a mérésnél a vásárló. A szomszédos Alumínium- árugyár dolgozói is erről a konyháról kapták az alapanyagokat, és ott — ha lehet mondani — még nagyobb méreteket öltött a morgóló- dás. Többször megtörtént, hogy az előírt mennyiség papíron megvolt, de a valóságban valahogy „összement”. Aztán azt is kifogásolták, hogy a hús színe-ja- va sokszor nem jutott el az „alus” konyhára. A bajokat tetézte, hogy akkor még a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalatnak nem volt helyi igazgatósága, és mire a panaszok Karcagig vagy Szolnokig értek, sokszor megalapozatlan finnyáskodássá szelídültek. Nem véletlen, hogy az Alumíniumárugyár- ban már fel akartak mondani a konyhát üzemeltető vállalatnak, és más vendéglátó egységgel tárgyaltak. Súlyosbította a helyzetet, hogy a gyári étkeztetés akkori vezetőinek árubeszerzési kapcsolatai megromlottak. De nemcsak ezek a kapcsolatok sorvadtak, hanem a hűtőkamra is elhanyagolt állapotba jutott, a konyhai vizes blokk szennyvízlefolyó csatornája pedig a tisztítás hiánya miatt eldugult. 1980. szeptemberében a tiszafüredi járási NEB is megvizsgálta a két gyárban az üzemi étkeztetés helyzetét, és meghallgatta a dolgozók véleményét. A határozati javaslat megállapította: a kritikai észrevételek jogosak. Ha kissé vontatottan is haladt az ügy megoldása, de ez év januárjától az MHD konyhájának új üzletvezetője, konyhafőnöke van. IVTi tagadás, az új „vezérkarnak” volt, és úgy tűnik, van még mit rendbe rakni. Néhány különbség azért azóta érezhető: a heti étlap most már nem zsákbamacska, hanem döntően megvalósított étrend. Változatosabb a két menü, a konyhán azóta naponta (!) takarítanak, és már működik a hűtőkamra, megjavították a hosszú idő óta eldugult szennyvízlefolyót. Korántsem látványos eredményekről van szó, hiszen az is vitathatatlan: alig tizenöt forintért nem könnyű hetente ötször, hatszor, ízletes, meleg ételt készíteni. Azt azonban minden előfizető jogosan igényli, hogy a pénzéért elfogadható, megbízható ebédet kapjon. A számok fehéren-feketén kimutatják, hogy az MHD-ban az üzemi ebédet igénybe vevők száma a tavalyi 240-ről az idén 400 fölé emelkedett, az Alumíniumárugyárban pedig megduplázódott az előfizetők tábora. . i Ügy gondolom, a tanulságokat nem nehéz összefoglalni. Elvégre az üzemi koszt is egyféle, a dolgozóknak járó szociális juttatás, egyben szolgáltatás. Az vitathatatlan, hogy az üzemi konyhák vezetői, szakácsai vannak a munkásokért és nern fordítva. Ügy tűnik, ezt lassan Tiszafüreden is kezdik megtanulni, különösen amióta a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat helyi igazgatósággal is rendelkezik, és azóta ezekben a gyári konyhákban is megszaporodtak az ellenőrzések. Ez így van rendjén. A dolgozók észrevételeire — még ha azok „csupán" a gyári ebéddel kapcsolatosak is — illik odafigyelni gyáron belül és gyáron kívül is. Nem tagadva, hogy e szolgáltatás nem házikoszt, nem ..ostromolhatja" a vasárnapi családi ebéd kalóriaértékét. De azt a minőséget és választékot biztosítsa, ami 15 forintért vagy valamivel kevesebbért elvárható. D. Szabó Miklós Március 20-tól április 20-ig Fásítási hónap Aki fát ültet, bízik a" jövőben — ez a felirat díszítette az Örkényi művelődési ház nagytermének a falát, ahol tegnap a fásítási hónap országos megnyitóját tartották. Március 20-tól április 20-ig — tartó fatelepítési hónap nagy feladatai csakis a társadalom segítségével oldhatók meg. Erre a társadalmi összefogásra szólított fel a megnyitójában Soqs Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár is. Az Örkényi ünnepségen Hegedűs László, a Hazafis Népfront Országos Tanácsának titkára tartott beszédet. Egyebek között elmondta, hogy az idén csaknem 270 millió csemetét kell a tavasszal elültetni 8300 hektáron. Az diei tervek csak úgy valósíthatók meg, ha mintegy 2400—3000 hektáron 20—24 millió csemetét társadalmi akciók keretében ültetnek el. Lapjait hullatja a 'réges- régi munkakönyv. 1918 októberében állították • ki Karcagon, ahol is négy év tanoncidő után kovácsként felszabadult a gazdája. S alig száradt meg a tinta az okmányon, a tizenhat éves legény már utazott is. Ügy gondolta, ha se Karcagon — ahol tanult —, se a szülővárosában, Túrke- vén nem kapott munkát, majd elszegődik a gyáriparhoz. a fővárosba. — De hát csak ínségmunka jutott, 18 telén a hólapátolás vagy ácsorgás a Keleti pályaudvarnál, a cso- magcipelés. Azért mégse bántam meg. hogy Pestre mentem. Ahogy kilincseltem munkáért, sok magamfajtával megismerkedtem. Ök vittek el a Vasas Sakszer- vezetbe is. azt mondták, a szervezett dolgozó legalább azt a heti 105 korona munkanélküli segélyt megkaphatja. Nem volt az akkor már semmire se elég, de mentem, mert — a fiatalok gondolom, most is csak’ ilyenek — kíváncsi voltam. Messzire vitte a kíváncsisága. Hallgatta a munkanélküli tétlenkedőket. ment velük még tüntetésre is. És velük jutott el a Visegrádi utcába. — A párt plakátjait bízták ránk 19 évelőn. Aztán egyenes út vezetett a munkásmegmozdulásokig. Tüntettünk a kizsákmányolás ellen, ott voltam a Kun BéFelhívás úttörőkhöz, szocialista brigádokhoz n Komszomol Főiskola rektorhelyettese Szolnokon A hazánkban tartózkodó Kim Alekszejevics Mihalkin, a Komszomol Főiskola rektorhelyettese, aki a KISZ politikai képzésének módszereit tanulmányozza, tegnap Szolnokra látogatott. Kim Alekszejevics^ Mihalkint délelőtt Bánóczi Lajos, a KISZ Szolnok megyei Bizottsága első titkára fogadta a bizottság székházában, és tájékoztatta megyénk ifjúsági mozgalmáról. A szovjet vendég a házigazdákkal az SZKP XXVI. kongresszusának tapasztalatairól folytatott eszmecserét, majd megtekintette Szolnok nevezetességeit. A Komszomol Főiskola rektorhelyettese délután a KISZ Szolnok megyei Bizottsága tiszaligeti vezetőképző iskoláján „Az SZKP XXVI. kongresszusa és a szovjet ifjúság" címmel tartott előadást a megyei propagandista tanfolyam hallgatóinak és a KISZ-iskola tanárainak. Az előadást konzultáció, majd kötetlen beszélgetés követte, amelyen a két ifjúsági ^szövetség politikai, mozgalmi képzéséről esett szó. Kim Alekszejevics Mihalikin este elutazott Szolnokról. Bírói értekezlet Tegnap Szolnokon a megye valamennyi bírójának részvételével összbírói értekezletet tartottak. A tanácskozáson az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról az igazságügyi szervekre háruló feladatodat vitatták meg. Az értekezleten jelen volt dr. Pe.trik Ferenc igazságügyi miniszterhelyettes és Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára, valamint a megyei főügyészség, a főkapitányság és az ügyvédi kamara vezetője. A Tiszamenti Vegyiművek Joliot Curie Szocialista Brigádja és a szolnoki Újvárosi Általános Iskola 768-as számú Tóth Ferenc úttörő- csapat éves feladatai között vállalásokat tett a Szolnok megyei Hetényi Géza Kórház gyermekosztályán gyógyuló betegek közérzetének javítása érdekében. A vállalások között az alábbiak szerepelnek: 1. Az úttörőcsapat 7—8. osztályos pajtásai segítik a kórházban lábadozó társaikat abban, hogy ne maradjanak el a tanulásban. 2. Az úttörők, az ifjú kommunista úttörővezetők, a szocialista brigád tagjai a lábadozó gyermekek szabadidejének tartalmassá tételét segítik elő. Szerveznek diavetítést, bábjátékot, játékfoglalkozást, vetélkedőt, rajzversenyt, felolvasnak meséket, verseket. A magyar kommunista ifjúsági mozgalom nemes hagyománya, hogy a forradalmi ifjúsági napokon megjutalmazzák a mozgalomban legeredményesebben tevékenykedő egyéneket és kollektívákat. Tegnap a megye két KISZ-szervezetének adták át a KISZ legmagasabb kitüntetését, a Központi Bizottság Vörös Vándorzászlaját. A Tanácsköztársaság harcaira és a KISZ zászlóbontására emlékezve egésznapos rendezvénysorozatot szervezett Mezőtúron a Teleki Blanka Gimnázium és Köz- gazdasági Szakközépiskola KISZ-bizottsága, amelynek keretében délután két órakor került sor az ünnepségre. A résztvevőket — közöttük Majoros Károlyt, a megyei pártbizottság titkárát, az iskola tanárait és tanulóit, valamint a város KlSZ-szer- vezeteinek és úttörőcsapatainak képviselőit — Csendom György, a városi KISZ-bi- zottság titkára köszöntötte. A KISZ KB Vörös Vándorzászlaját Hegyi Istvánná, a KISZ megyei bizottságának titkára adta át Vass Évának, a gimnázium és szakközép- iskola KISZ-bizottsága tit,3. A szocialista brigád munkafelajánlást tett a kórtermek és folyosók otthonosabbá, esztétikusabbá tétele érdekében. Dekorációval, játékokkal könnyítik me? a gyermekek gyógyulását. Szolnoki, karcagi, jászberényi, mezőtúri szocialista ■brigádok, úttörő közösségek! Csatlakozzatok felhívásunkhoz, a mienkhez hasonló vállalásokkal, felajánlásokkal segítsétek elő a megye kórházaiban lábadozó gyermekek mielőbbi gyógyulását. Az elvégzett munkával köszöntsétek az Űttörők Szövetsége megalakulásának 35. évfordulóját, a KISZ X. kongresszusát! Szolnoki Újvárosi Általános Iskola Tóth Ferenc úttörőcsapata Tiszamenti Vegyiművek Joliot Curie Szocialista Brigádja kárának. Papp János, a városi tanács elnöke bejelentette, hogy az elkövetkezendő időszak még színvonalasabb munkáját segítve a városi tanács 10 ezer forintot bocsát az iskola KlSZ-szer- vezetének rendelkezésére. Az ünnepség befejezéseként Mezőtúr tanintézeteinek és úttörőcsapatainak képviselői emlékszalagot kötöttek a KISZ-szervezet zászlajára, majd az egyéni kitüntetések és jutalmak átadására került sor. A szolnoki MÁV Járműjavító kultúrházában az üzem munkáskórusa forradalmi dalokkal köszöntötte az ifjúsági nagygyűlés résztvevőit. Tímár Gyula, az üzemi pártbizottság titkára ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a Járműjavító eredményesen teljesítette az elmúlt ötéves terv célkitűzéseit, a fiatalok a szocialista munkaversenybe és a szocialista brigádmozgalomba bekapcsolódva elismerésre méltóan vették ki részüket a munkából. A Vörös Vándorzászlót Bánóczy Lajos, a KISZ megyei bizottságának első titkára adta át Balogh Andrásnak, a Járműjavító KISZ- titkárának. A mezőtúri Teleki—Szolnoki Járműjavító A KISZ KB Vörös Vándorzászlaját kapták Életéröl beszél a tizenkilences túrkevei veterán „Csak az a baj, kezdek kissé öregedni” la kiszabadításáért tüntető munkásfelvonuláson is. És persze, hogy, jelentkeztem vöröskatonának! A munkakönyvből egy lap hiányzik. Nem véletlenül: — Azt a lapot én téptem ki. mert b&le volt írva, hogy ettől meddig „vöröskatona” volt. És a románok nagyon kegyetlenek voltajc. féltem tőlük. Miskolcig jutottam el a vörös ezreddel, onnan rendeltek bennünket vissza, s végül Pest alatt hadifogoly lettem, hiába bujkáltam, sérülten. akna érte a lábamat. Mivel fiatal voltam elég hamar elengedtek, s 19 karácsonyán az egyetlen ingem adtam be a zálogba, hogy hazajöhessek Túrkevé- re. a testvéreimhez. Tizenhetedik gyereknek születtem, az anyám már felnevelni nem tudott, az én születésem az ő halálát jelentette. Maradtak a testvérek, hol egyik, hol másik családjánál bújtam, mert kimondták rám: megbízhatatlan. Nem is kaptam állandó munkát sokáig. Hiába volt szakmám, munkabírásom és akaratom, legfeljebb napszámra fogadtak el a gazdák, vagy nyáron a cséplőgép mellé. Nem volt mire családot alapítani, s amikor végre megpróbálta, nagy baj szakadt rá: — Anyám a tizenkettedik gyerek szülésébe, a feleségem az elsőbe halt bele. A két karomban vittem a csepp fiam más asszonyokhoz, hogy táplálják. Nehezen neveltem. Az első fiú fényképe a megsárgult régi papírok között. Pilótaruhában, helikopter mellett. — Repülős lett a gyerek. Élete párja, második fia anyja a tavaly készült névsort hozza, öreges betűkkel 39 név áll rajta: — Látja, hiába. elmegyünk. visszük magunkkal a múltat! Tavaly összeírtam, ennyi 19-es túrkevei veterán ment már el. Most én vagyok a veteránok „elnöke", egyben a legfiatalabb kevi veterán is. Nem sokat ér már az én legfiatalabbsá- gom! Megsebesültem a Donnál is, a második világháborúban, abban a csatában, ahonnan nem sok magyar jött vissza. Csak a felszabadulás után kaptam munkát, gépész voltam a túrkevei gépállomáson, amit 1949-ben létesítettek. Onnét mentem nyugdíjba is, hogy aztán még jó pár évig nyugdíjasként a portáját vigyázzam. Csak erőm. egészségem lenne jobb, a többinek oda se! De hát az orvos örökké írja a gyógyszert, aztán a kórházat is jól ismerem már belülről. Árvái István túrkevei veterán, a Tanácsköztársasági Emlékérem tulajdonosa rágyújt egy cigarettára. Mélyet szív a szűrő nélküli szimfóniából. úgy mondja: — Tudja, mi a baj? Csak az, hogy kissé kezdek öregedni ! Mert most, most lenne nagyon jó fiatalként újra kezdeni! SJ — NZS
