Szolnok Megyei Néplap, 1981. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

TANÁCSKOZIK A HAZAFIAS NÉPFRONT KONGRESSZUSA (Folytatás a 2. oldalról.) egyenlőségi alapon és nem a végzett munka minősége sze­rint osztják el. De az em­beri munka értékét nemcsak anyagi eszközökkel, hanem erkölcsi elismeréssel is lehet nyugtázni. A tulajdonviszonyok fejlő­dése előtérbe emelte a köztu­lajdon fogalmát. Ez azonban kevés: el kell érni, hogy ezt a köztulajdont megbecsüljék, és óvják is. Olyan közszel­lemre van szükség, amely el­ítéli a közvagyon rongálását, és amely fellép az ilyen cse­lekmények elkövetői ellen. Az utóbbi években gazda­ságpolitikai és erkölcsi kér­désiként >is állandóan napi­renden van nálunk az érde­keltségi viszonyok helyzete. Társadalmunkban a megha­tározó közösségi érdek teszi lehetővé, hogy érvényesüljön a törvényeinket és erkölcse­inket tiszteletben tartó kere­tekben a csoportérdek és az egyéni érdek. A társadalom­nak nemcsak az a dolga, hogy biztosítsa, hogy a mun­kával arányosan anyagi esz­közökhöz jussanak az állam­polgáraink, hanem az is, hogy a pénz okos, célszerű felhasználásának a lehető­ségeit is megteremtse. Ehhez szükséges a fogyasztási cik­kek minőségi színvonalának javítása, a választék bővíté­se, a beszerzés megkönnyíté­se. Sokszor halljuk azt a szót: tehetség. De ezt a kifejezést néha helytelenül, csak a mű­vészeti, esetleg a tudományos területre korlátozva használ­ják, pedig a szó maga arra utal, hogy valaki valamilyen munkában, valamilyen kö­zösségi cselekvésben többet tud nyújtani, mint az átlag, és többet nyújt, mint amit esetleg az adott körülmények látszólag lehetővé tesznek. Ezért fel kell ismernünk azo­kat, akik dolgukban kiemel­kedőt tudnak teljesíteni, hogy azután segíthessük tehetségük kibontakozását. Támogassuk kezdeményezé­seiket, hogy még több örö­möt leljenek a munkájukban, alkotásnak érezzék azt amit csinálnak. A tehetségek felkarolása társadalmi kötelesség. Tekin­télyes azoknak a száma, akik arra is készek, hogy a saját szükségleteik kielégítése ér­dekében többletmunkát vál­laljanak. Sokan vannak azok is, akik rendszeresen részt vesznek a településeink fejlesztését szolgáló társadal­mi munkaakciókban. Más te­rületen is jelentős a lakos­ság közreműködése a terme­lésben, az intézmények fenn­tartásában, a szolgáltatások bővítésében. Kultúra és életmód A magyar nép mindig dol­gos, a munkát, az alkotást szerető nép volt. Ma is az. De ez önmagában már nem elég. Ma ahhoz, hogy valaki, aki munkaszerető jól is dolgoz­zék, az is szükséges, hogy szakmájában jól képzett, a világ dolgaiban tájékozott és művelt is legyen. Ezért tart­juk fontosnak azokat a prog­ramokat, amelyek valamény- nyi társadalmi réteg, minden korosztály számára megte­remtik a művelődés lehetősé­gét. Támogatunk minden olyan törekvést, amely az emberi tudást az iskolában és azon kívül is széles kör­ben terjeszti, a műveltség színvonalát emeli, és a tudás révén új értelmet ad az em­beri életnek. A kultúra köz­kincs. És hogy valóban az legyen, azért nemcsak a kul­túra alkotóinak kell dolgoz­niuk, nemcsak az államnak kell a megfelelő feltételeket biztosítania, hanem megszer­zése érdekében az állampol­gárnak is erőfeszítéseket kell tennie. A kultúra termékeit a köz szolgálatában kell megalkotni és a kultúra al­kotói akkor tudnak valós ér­téket létrehozni, ha a közíz­lést ismerik, ha a közösség "ényeit ki akarják elégíteni, és ha felkészültségükkel, készségükkel és tudásukkal az ízlés csiszolódását, az igé­nyek növelését segítik elő. Egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés: milyen legyen a szocialista emberek élet­módja, milyenek legyenek életkörülményei. Azt valljuk, hogy ha a szocialista társa­dalom magasabbrendű. ak­kor az ezt megteremtő em­bernek is ilyennek kell len­nie. Ez természetesen köve­telményeket támaszt mind- annyiunkkal szemben. Ügy éljünk, hogy méltóak le­gyünk a korhoz, mely 1917 után az októberi forradalom győzelme hatására létré- hozta a nemzetközi életben egyre inkább meghatározó szerepet játsző szocialista világot. A mi dolgunk, hogy fel­tárjuk az élet kínálta lehető­ségeket állampolgáraink előtt, a mi kötelességünk, hogy azokat, akik a helyes úton járnak támogassuk a közösséget szolgáló tevékeny­ségükben. Ahhoz, hogy ez a törekvésünk sikeres legyen, nekünk is, a Hazafias Nép­front tisztségviselőinek és aktivistáinak is kell ember­ségben. munkaszeretetben, közösségi magatartásban pél­dát mutatnunk. Az egyetértés hozott el bennünket erre a kongresz- szusra. Az egyetértés tette lehetővé, hogy eredményes munkáról számoljunk be e tanácskozáson. Az egyetértés jellemző a jelenünkre és re­méljük, hogy méginkább is­mérve lesz a jövőnknek. Bí­zunk abban, hogy az Orszá­gos Tanács beszámolója ta­lálkozik az önök véleményé­vel. Kérem, hogy a beszámo­lót az állásfoglalás-terveze­tet, az írásban kiadott jelen­téseinket vitassák meg és fo­gadják el. Az Országos Tanács beszá­molóját követően László An­dor, az Országos Pénzügyi és Ellenőrző Bizottság elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését. t Vita a beszámolóról Pápai Zsolt, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktu­sa (Budapest) • elmondta: a nyílt várospolitika a fővá­rosban mindennapos gyakor­lattá vált. Az utóbbi években a Fővárosi Tanács vezető testületéi szinte minden fon- . tos városfejlesztési kérdés­ben igényelték — még a döntések meghozatala előtt — a széles körű társadalmi vitát. A lakosság elvárja, kéri is a fejlesztésekkel kap­csolatos tájékoztatót. Juhász Ferenc Kossuth-dí- jas költő, az Üj írás főszer­kesztője (Budapest) rámuta.- tott: a költészet dolga, hogy szép hitet adjon az életre. A jelenre és az eljövendőre. Bóján Ferencné gyári mun­kás (Szolnok megye) kifej­tette: munkahelye, a Pannó­nia Szőrmekikészítő Vállalat fiatal kunszentmártoni gyá­rának létrejöttével új kö­zösség kovácsolódott össze, tanult szakmát, élte át a munkássá válás folyamatát. Rájuk, a munkásokra a he­lyi népfrontbizottság minden szebbet, jobbat akaró tervé­ben. elképzelésében támasz­kodhat — mondotta. Ma már természetesnek veszik, hogy időről időre kikérik vélemé­nyüket a község fejlesztésé­nek ügyeiben. Cselekednek is, nemrég kommunista műsza­kokat szerveztek az új óvo­da és iskola felépítésének tá­mogatására. A népfrontbi­zottság is mind több közös­ségi együttlétre teremt al­kalmat, fórumot, népszerűek például a gyermekgondozás­ról. -nevelésről szóló hasznos előadások, ■ tanácsadások. Rácz Sándor téesztag (Bé­kés megye) arról szólt, hogy még egy olyan kisközségben, mint szűkebb hazája, Békés- sámson — ahol a tanács évente alig 370 ezer forint beruházási kerettel gazdál­kodik —. lépésrőí-lépésre va­lóra válhatnak a település­fejlesztési célok, a helyi üze­mek. mezőgazdasági munka­helyek. a lakosság társadal­mi segítségével. Az utóbbi öt évben például több mint 6 millió forint értékű önzet­len társadalmi munkaérték­kel gyarapították lakóhelyü­ket. Ezt követően Kádár János a kongresszus résztvevőinek nagy tapsa közepette emel­kedett szólásra. Népünkben él a bizalom és az akaratwhogy terveinket a Jövőben is végrehajtjuk Kádár János felszólalása A Hazafias Népfront VII. konnesszusának munkáját meghatározóan befolyásolják azok a viszonyok, amelyek jelenleg hazánkban és a nemzetközi életben uralkod­nak. Belpolitikai helyzetünk pontos felméréséhez elég gondolatban felidézni az el­múlt év legfontosabb poli­tikai eseményeit. Néhány nap híján egy észtendeje tartotta XII. kongresszusát a magyar társadalom vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt. A kongresszus gondosan elemezte az ország helyzetét, és kijelöl­te a fejlődés további útját. Megállapításait, határozatait helyesléssel fogadta az or­szág lakossága, és magáévá tette a népfrontmozgalom, amiért itt külön is szeret­nék köszönetét mondani. Az egyetértést tükrözte a Haza­fias Népfront programja is, amellyel a tavalyi képvise­lő- és tanácstagválasztáso­kon az állampolgárok elé állt. Ezt követően az újjá- ' választott országgyűlés előtt a kormány felvázolta prog­ramját. Az őszi hónapokban lezaj­lottak a szakmai szakszer­vezeti tanácskozások, majd decemberben összeült a Ma­gyar Szakszervezetek kong­resszusa. Mind a választá­sokon. mind a szakszerveze­ti kongresszuson kifejeződött a párt XII. kongresszusán elfogadott fő irányvonallal való általános egyetértés. Ez milliók támogatását jelenti, mégpedig nem csak szavak­ban, hanem tettekben. Bi­zonyítja ezt az elmúlt esz­tendőben végzett eredményes építőmunka. Az év végén elkészült a VI. ötéves terv, illetőleg az 1981. évi népgazdasági terv, amelyek a párt XII. kong­resszusának határozataival összhangban konkrétan ki­jelölik a legközelebbi évek gazdasági és egyéb felada­tait. Mindezt átgondolva teljes bizonyossággal állapíthatjuk meg hogy a Magyar Nép- köztársaság politikai hely­zete szilárd, társadalmi ren­dünk szocialista intézményei jól működnek, megkezdődött és folyik a pártkongresszus határozatainak végrehajtása. A népfront a nemzeti összefogás kifejezője A belpolitikai feltételei megvannak tehát annak, hogy eredményes, jó mun­kát végezzen a Hazafias Népfront VII. kongresszusa, amely nagy eseménye társa­dalmunknak. A népfront- mozgalom kifejezője a szo­cialista nemzeti összefogás­nak. annak a tömörülésnek, amely előrehaladásunk nél­külözhetetlen feltétele. A kongresszusi dokumentu­mokkal. az Országos Tanács jelentésével, Sarlós elvtárs beszámolójával egyetértek, azok jó alapot adnak az eredményes tanácskozáshoz. A kongresszus valamennyi küldöttjét és résztvevőiét szívből köszöntöm, megkö­szönöm a baráti fogadtatást, s átadom önöknek a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának szív­ből jövő üdvözletét. A vita keretében először a nemzetközi helyzetről sze­retnék szólni. Mivel szocia­lista rendszerünknek manap­ság nagyon sok éber figye­lője van, talán nem árt. ha szó esik arról is. hogv a gaz­daságilag fejlett tőkés or­szágoknak is megvannak a maguk, a miénknél bizony nagyobb gondjai. A szocialista országok vi­szont az utóbbi években is • erősödtek, gyarapodtak. A haladás erői előretörtek, a népek nemzeti szabadság­küzdelme sorra számolta fel a gyarmati rendszer marad­ványait. Az imperializmus vezető tényezői inaink is el­ismerik. hogy rossz a mér­legük, nehéz, s romlik hely­zetük. Ebből a maguk mód­ján keresik a kiutat, amit — úgy tűnik — a fegyverkezési verseny fokozásában, a nem­zetközi helyzet élezésében vélnek megtalálni. Mély . meggyőződésünk, hogy az imperializmus tervei irreálisak, és kudarcra van­nak ítélve. Amikor valamelyik nép megrázza bilincseit, ' hogy megszabaduljon az imperia­lizmustól, a kapitalizmus vé­dőügyvédéi azt állítják, hogy valamiféle ügynökök uszít­ják őket. Ez nem igaz. Ha ezeknek a népeknek bárki azt tanácsolná, hogy törőd­jenek bele a rabságba, és úgy éljenek tovább, nem hallgatnának rá. És termé­szetesen nekik van igazuk! Az előttem szóló költő en­gem is megihletett, és arra gondolok, hogy az emberi géniusz csodálatos dolgokat alkotott a tudományban, a technikában, a társadalom életében, s még nem fejezte be teremtő munkáját, még nagyszerű távlatok elé néz. De sajnos, az emberiség már megteremtette azokat a fegy­vereket is, amelyekkel képes megsemmisíteni saját civili­zációját, sőt létét is. Ez is hozzátartozik a mai világ képéhez, erről sem feledkez­hetünk meg. és nem is fe­ledkezünk meg. Ha ugyan­ezeket a tudományos és technikai vívmányokat teljes mértékben a békés élet szol­gálatába állítanák, csodála­tos életet biztosíthatnánk az emberiségnek a földön. Kiállunk a békés egymás mellett élésért A közelmúltban a nemzet­közi élet kiemelkedő esemé­nye volt a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXVI. kongresszusa. A szovjet nép életében történelmi jelentő­ségű. s külpolitikailag, is óri­ási hatású kongresszus meg­hallgatta Brezsnyev elvtárs beszámolóját, és széles körű vita után meghozta határo­zatait. A Szovjetunió belső helyzetével reálisan számot vetve kidolgozta, és elfogad­ta a békés kommunista épí­tés hatalmas programját. Mi­ként kongresszusi felszólalá­sunkban is kifejeztük, őszin­tén, szívből kívánjuk, hogy a szovjet nép sikerrel va­lósítsa meg a#-XXVI. kong­resszus határozatait, és bé­kében élvezhesse munkájá­nak gyümölcsét. A kongresszus ismét mesz- szehangzóan hirdette a Szov­jetunió békepolitikáját. Óriá­si horderejű javaslatokat tett a szovjet—amerikai viszony rendezésére, az összes vitás nemzetközi kérdés megoldá­sára, beleértve a Perzsa-öböl problémáját, a Távol-Kelet biztonságát és békéjét, Af­ganisztán nemzetközi vonat­kozásait, a hadászati táma­dófegyverek s a középható­sugarú rakéták ügyét is. A kongresszus a fegyverkezési verseny megfékezését, a fegy­verzet csökkentését javasol­ta a világnak, azon az elvi alapon, hogy az egyenlő biz­tonság a fegyverzet alacso­nyabb szintjén valósuljon meg. E javaslatok, amelyekkel a Szovjetunió a nemzetközi élet felelős tényezőihez fordult, mély benyomást keltettek az egész világon. Sőt, azt is mondhatjuk, s nem alapta­lanul, hogy az SZKP XXVI. kongresszusának külpolitikai állásfoglalásai bizonyos mér­tékig máris enyhítették a nemzetközi feszültséget. Mi szívből üdvözöljük, támogat­juk ezeket a javaslatokat, amelyek teljesen egybeesnek a Magyar Népköztársaság tö­rekvéseivel, a magyar nép érdekeivel. A javaslatok to­vábbi sorsát illetően most a Nyugaton a sor. Az ottani közvélemény, s a szocialista világ népei is joggal várják el, hogy érdemi válaszok szü­lessenek. A Magyar Népköztársaság külpolitikája — úgy is mondhatom, hogy a szocia­lista országok egyeztetett nemzetközi irányvonala — háborúellenes, és síkraszáll az enyhülésért, a béke meg­szilárdításáért, a fegyverke­zés megfékezéséért, az egyen­lő biztonságért. Kiállunk a különböző társadalmi rend­szerű országok közötti bé­kés egymás mellett élésért, a sokoldalú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesz­téséért. A népfront céljainak el­éréséhez a hazai feltételek kedvezőek. Népünk — s ezt is világosan látjuk — olyan évek előtt áll, amelyek nem lesznek könnyűek. De dol­gozni fogunk, és biztonság­ban élve előre fogunk halad­ni a legközelebbi esztendők­ben is. A politikai feladatokról szólva — részletezés nélkül — szeretnék néhány szót Szólni a pártról, mert úgy gondolom, hogy a Hazafias Népfront munkája elválaszt­hatatlan az MSZMP tevé­kenységétől. Nemcsak azért, mert a párt is részese a Hazafias Népfront-mozga­lomnak, hanem más tekintet­ben is. Szeretném ismét hangsúlyozni pártunk XII. kongresszusának azt a meg­állapítását, hogy a párt, amely az alkotmányban rög­zítetten is a társadalom ve­zető ereje, mindig azon dol­gozott. és a jövőben is arra fog törekedni, hogy méltó­képpen töltse be nem köny- nyű, de felelősségteljes és megtisztelő funkcióját. Az MSZMP gyakorlatából mindenki előtt világos, de azért nem árt ismételten, és ezen a helyen is hangsúlyoz­ni, hogy eddig a párt minden ooliltikai kérdést politikai eszközökkel oldott meg, és a jövőben is erre törekszik. A párt a tömegekkel összeforr­va él és dolgozik, és ezt a gyakorlatot fogja követni ezután is. Korszakos történelmi vívmányok születtek Az MSZMP, mint azt a XII. kongresszus is hangsú­lyozta, folytatja szövetségi politikáját. Ezt haladásunk nagyon fontos tényezőjének és politikánk lényeges ele­mének tartjuk. Ezt a politi­kát kell folytatnunk, mégpe­dig jól. Szövetségi politikánk osz­tályszövetség, a munkásosz­tály, a szövetkezeti paraszt­ság és az értelmiség szövet­sége. Emellett a párttagok és a pártonkívüliek, a különbö­ző hivatású és foglalkozású, életkorú és világnézetű em­berek politikai szövetsége is. Mi mindig arra töreked­tünk, és törekszünk, hogy • a párt nevében szólva egyér­telmű fogalmakkal dolgoz­zunk, álláspontunk világos és tiszta legyen minden kér­désben. A félszabadulás óta eltelt több mint három és fél év­tizedben Magyarországon nagy társadalmi változások zajlottak le. A szocialista forradalom eredményeként korszakos történelmi vívmá­nyok születtek, amelyek sok tekintetben százados elmara­dottságot szüntették meg. Ezt népünk jól tudja, és még az ellenségeink sem tagadhat­ják le. Ezen a fórumon is szólni kell a társadalomban fellel­hető visszásságokról, ame­lyek tagadhatatlanul létez­nek és a legkülönbözőbb ter­mészetűek. Szólni kell a bürokratizmusról, a szocia­lista erkölccsel összeegyez­tethetetlen jelenségekről, a helyenként megmutatkozó felelőtlenségről, a gazdasági visszásságokról visszaélések­ről. Ezekkel szemben megal­kuvás nélküli, kérlelhetetlen harcot kell folytatnunk. Mert jogos az embereknek az az igénye, hogy szocialista tár­sadalmunkban ne csak az alapvető nagy kérdésekben, hanem minden területen és münden kérdésben, országo­san és helyileg érvényesüljön és gvőzzön az igazság. E cél csak közös erőfeszítéssel ér­hető el. A kongresszus első felszó­lalója a viták szükségessé­géről* beszélt. Üdvözlöm ezt a felszólítást és megismét­lem. mindenki tapasztalhat­ta. hogy a párt és a kor­mány is minden kérdésben széles körű tanácskozásra törekszik, ha' lehetséges még a döntés meghozatala előtt. A párt. hogy más példát ne említsek, a kongresszus mondanivalóját meghatározó irányelveket is országos és nyilvános vitára bocsátotta. Ebben a vitában milliók vet- , tek részt, párttagok és pár­tonkívüliek egyaránt. A kormány szintén arra törekszik, hogy a törvénvia- ’•aslatokat minden lehetsé­ges esetben még a végleges döntések meghozatala előtt bo­csássa vitára a szakemberek, némelyiket pedig az érdekel­tek még szélesebb körében, akár országos méretekben is. A kormány — és ezt üd­vözöltük — ezúttal a nép­gazdasági tervről is széles körben konzultált. Tanúsít­hatom, hogy a kongresszus állásfoglalásai, a törvényja­vaslatok, az alapvető és fon­tos rendelkezések, a népgaz­dásági tervek a vita ered­ményeképpen javultak. Csak úgy kitérőleg mon­dom. én már régóta vagyok pártmunkás, többféle ciklus­ban dolgoztam, korszakon­ként a pártmunka stílusa is változott. Mindig azt hangsúlyoztam, hogy a ma­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom