Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-10 / 34. szám

1981. FEBRUÁR 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jászkiséren Új iskola —régi hagyományok Szolnokon a Kereskedelmi Szakközépiskolában két éve Bartha Mária és Magyar Imre tanárok vezetésével nép tánccsoport alakult. Képünkön a kezdő táncosok gyakorolnak , Az elmúlt év szeptemberében új, korszerűen felsze­relt iskolát adtak át Jászkiséren. Tanárok és diákok igyekeznek minél kényelmesebben, otthonosabban be­rendezni a szaktantermeket, a tágas folyosókat. Az új feladatok mellett folytatják a régi hagyományt is; Jász­kiséren régóta tartalmas az úttörőmunka, pezsgő, válto­zatos az úttörőélet. A Vasvári Pál úttörőcsa­pat vezetőjétől, Resztler Já­nos testnevelés-földrajz sza­kos tanártól kérdezem: mi­vel töltik szabad idejüket a jászkiséri úttörők? — Talán azért említem el­sőként, mert nagyon szívünk­höz nőtt már a nyári táboro­zás. Nyaranta önálló tábort ütünk az ország különböző területein, a Bükkben, a Mátrában, a Balaton part­ján, legutóbb Dorog közelé­ben, klastrompuszta mellett. Két turnusban 10—10 napot táborozik 200 úttörő és kis­dobos. Különböző jutalmak­ból, társadalmi munkából és 'iskolai támogatásból vettük a felszereléseket. A táboro­zás egy-egy gyereknek mint­egy 200—250 forintba kerül, s ugyanennyivel járulnak hozzá a helyi üzemek. A Le­nin Tsz például ingyen szál­lítja a gyerekeket, de nem­csak a táborozásra, hanem a kirándulásokra is. De ugyan­ezt elmondhatom a MÁV Építőgép-javító Vállalatról, a vízgazdálkodási társulatról, is. A táborban a gyerekek a lehető legnagyobb kényel­met élvezik. A napközi ott­hon szakácsnői készítik az ételt a főzősátorban, van für­dősátor, a lakósátrakban pe­dig bevezetik a villanyt. De ezeket már Zsoldos Gabriel­la és Szabó Mária hetedikes úttörők mesélik el. — Nagyon jó program van a táborban —sorolja Gabri­ella. — Vetélkedők, túrák, akadályversenyek teszik pró­bára a pajtások vállalkozó kedvét, ügyességét. Álarcos­bál, várostótogatás, szabad­téri diszkó várja a szórakoz­ni vágyókat. Tanév közben délutánon­ként szabad szombatokon és vasárnap zajlik az élet az úttörőcsapatban. — Hat évvel ezelőtt társa­dalmi munkával építettünk egy csapatotthont. Összefog­tak a vállalatok, a pedagógu­sok. a gyerekek, az első tég­lától az utolsóig minden a mi munkánk, — mondja Resztler János. Ez az épület és a művelő­dési ház ad helyet az úttö­rők rendezvényeinek. Szabó Mária a tornakert lehetőségeiről beszél, ahol nemcsak a testnevelés- és tö­megsportórákon, de délutá­nonként, vasárnap, a szabad idejükben is focizhatnak, ké­zilabdáznak a gyerekek. A tornakert nyitva áll minden­ki előtt, hétköznap még sze­reket, labdákat is lehet köl­csönözni, vasárnap pedig sa­ját felszerelést hoznak az út­törők. A szabad időből nem hiá­nyozhat a művelődés sem. Az őrsök nagy része vállal­ja, hogy minden tagjuk be­iratkozik a községi könyvtár­ba, amely nemcsak olvasni­valót ad, és ajánl a gyere­keknek, de vetélkedőt szer­vez, meghirdette az „Ol­vass mindennap”! mozgal­mat, és segít a gyerekeknek felkészülni az iskolai, vagy a járási vetélkedőre.! Úttö­rőink nemcsak a községi könyvtárba járnak, az isko­lának is van könyvtára, amely ízléses, szép környeze­tet nyújt az olvasáshoz. A falakon táj- és múzeumké­nek. vidám színű, barátságos asztalok, székek hívogatják az olvasni akarókat. A polco­kon több ezer könyv. Az úttörőcsapat tagiai ha­vi egy-két alkalommal szer­vezett mozilátogatáson vesz­nek részt. És ami egyelőre még a ter- vezgetés stádiumában van: természetjáró szakkör és tanmedence az úszás oktatá­sához. P. É. Megkezdődött a XIII. Magyar Játékfilmszemle Lugossy László Köszönöm, megvagyunk című filmjének díszbemutatójával vasár­nap este a Vörös Csillag filmszínházban megkezdődött a XIII. Magyar Játékfilm­szemle. Az ünnepi díszelő­adás közönségét — köztük kulturális életünk több ve­zető személyiségét, s számos, a szemlére érkezett külföldi vendéget — Farkasinszky Lajos, a fővárosi tanács el­nökhelyettese, a játékfilm­szemle igazgatója köszöntöt­te. Megnyitó beszédében a többi között hangoztatta: a magyar filmek némelyike évi egymillió nézőt is vonz, ugyanakkor mostanában nem teljesen harmonikus a mozit szeretők kapcsolata az alko­tásokkal. — A szemle szervezői re­mélik: a bemutatott filmeket kísérő fokozott érdeklődés hozzájárulhat ahhoz, hogy a magyar filmművészet újabb ütközeteket nyerjen a kö­zönségért folytatott csatá­ban — mondotta Farka­sinszky Lajos. A megnyitó előadás műso­rán szereplő Köszönöm, megvagyunk — a Budapest stúdió produkciója — csütör­töktől a7 országos moziháló­zat programjában is meg­tekinthető. A mai munkás­környezetben játszódó tör­ténet főszereplője a Vasár­napi szülők című filmben feltűnt tehetséges fiatal amatőr színésznő. Nyakó Ju­li, valamint Madaras József és Szabó Lajos. A Vörös Csillag mozi hét­főtől csütörtökig egész na­pon át tartó vetítésen 23 — a tavalyi pécsi szemle óta elkészült — művet mutat be. Bolgár vers- és prózamondóverseny Megyei elődöntő Szolnokon A bolgár állam megalapí­tásának 1300. évfordulója al- . kalmából és a felszabadulás utáni magyar irodalom egyik legjelentősebb költőegyénisé­ge, a bolgár költészetből kü­lönösen sokat fordító Nagy László emlékezetére, orszá­gos bolgár vers- és próza­mondó versenyt hirdettek az elmúlt évben. A verseny me­gyei elődöntőjét szombaton rendezték meg Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban. Az elődön­tőn huszonkét versmondó állt a pódiumra. Ezúttal csupán egy vers­sel szerepeltek, hiszen az elődöntő elsősorban színvo­nalfelmérést szolgált, a zsű­ri a megyei döntőre való fel­készülést kívánta segíteni észrevételeivel. Az értékelés­kor az előadók erényeként emelték ki, hogy a verseket szinte valamennyien helye­sen értelmezték, a költők gondolatait maguk is értel­mes, gondolkodó emberként tolmácsolták. A versmondók többségénél viszont hiányol­ták a közönséggel való kap­csolatteremtés képességét, amely részint azzal is ma­gyarázható. hogy viszonylag kevés alkalmuk nyílik a pó­diumszereplésre. Sok eset­ben »fordultak elő ritmushi­bák. ritmuscsúszások, lassú, monoton versmondással is találkozhattunk. örvendetes viszont, hogy annál kevesebb beszédhibát, rossz kiejtéssel beszélő versmondót hallhat­tunk. Szegeden Fiatal képzőművészek kiállítása Az 1980 nyarán, Hódmezővásárhelyen megrendezett 15. országos ifjúsági képzőművészfábor résztvevőinek válogatott alkotásaiból rendezett kiállítás nyílt vasárnap a szegedi November 7. Művelődési Házban. A zsűri által legjobbnak ítélt 6 mű alkotójának — a szegedi Réthly Saroltának, az esztergomi Erdélyi Jánosnak és a kecskeméti Sitkéi Andrásnak — jutalmat adtak át. Az „Egészséget kétezerben mindenkinek” című plakátpályázat nyertese pedig a miskolci Juhász Márton, a veszprémi Ki­rály Tamás és a győri Korompáky Sándor lett. Szabó Gyula előadóestje Szolnokon Az önismeret „pokoljárásai” Újjászületett műtárgyak A múzeumok munkájának egyik legfontosabb része a gondjaikra bízott műtár­gyak védelme, restaurálása, hogy az idők során megron­gálódott alkotásokat az is­mert legkorszerűbb eszközök­kel, módszerekkel és techno­lógiákkal megmentsék, meg­őrizzék A közelmúltban több értékes műtárgy nyer­te vissza így eredeti álla­potát, s kerülhetett a mú­zeumlátogatók elé. A Közlekedési Múzeum­ban egy úgynevezett vésett- táblás — fonást utánzó mintákkal díszített — hin- tót újítottak fel. Az aprólé­kos, műgondot igénylő mun­kát teljes egészében kézmű­ves módszerekkel végezték. A hiányosságokon még lesz idő javítani a március 28-i megyei döntőig. A Me- srvei Művelődési és Ifjúsági Központ versmondóstúdiója vállalta a verseny résztve­vőinek felkészítését. A me- gvei döntő tétje már a to­vábbjutás lesz. a huszonkét résztvevő közül választja ki a szakmai zsűri azt a négy ’©“jobb versmondót, akik megyénket képviselik majd a veszprémi televíziós elődön­tőn. Leletek Simontornyán A Magyar Nemzeti Galéri­ában több mint féléves munka után befejeződött az úgynevezett Tüskevári ma­donna restaurálása. Az 1450—60 körüli évekből szár­mazó, ismét eredeti szépsé­gét visszanyert faszobor a középkori művészetet bemu­tató állandó kiállításba ke­rült. A helyreállított simontor- nyai várban az állandó ki­állítások mellett rendszere­sen rendeznek új kiállításo­kat is az ásatások új lelet­anyagaiból. Az emeleti ki­állítóteremben most az egy­kor Szekszárd határában épített „Jeni Palánka’ ne­vű török kísérőd feltárása során előkerült díszes kerá­miákat. talpas tálakat, fegy­vereket. perzsa és kínai por­celánokat mutatják be. A télen is nyitva tartó kiállí­tás február végéig tekint­hető meg. A helyreállított simontornyai vár A Néprajzi Múzeum nem­rég megnyílt állandó kiállí­tásához hat darab, Új-Gui- neából származó, szobrot kellett restaurálni. Az ere­detileg festett faszobrokat az 1940-es években lakkal kon­zerválták, ■ emiatt azonban részben elvesztették színű- * két, részben besötétedtek. A becses műkincseknek ezeket a részeit a hasonló alkotások alapján festették újra erede­ti színükre. Beszélgetés a művésszel „Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango” — Az élőket hívom, a halotta­kat megsiratom, a villámo­kat megtöröm. A kunszent­mártoni nagyharang felira­ta mottója lehetett volna Szabó Gyula színművész szolnoki előadóestjének. Ha­rangzúgás volt az maga is, az ember, a művész belső ..harangzúgásai”; a hitről, a fájdalomról, a küzdelemről. Magaslatokba szállva. a poklok mélységéig hullva, fenségesen zengve, vagy épp csak csilingelve hallatta sza­vát, ahány módon a harang szólal, ahány módon az ember szólal élete során. Mert több évtized önisme­reti .pokoljárását” élte újra a művész, azt tette ami a legnehezebb; önmagával szembenézve kíméletlen őszinteséggel rajzolta meg emberi, művészi portréját. Az előadóest után rövid beszélgetésre kértük a mű­vészt. Az előkerült főzőedények — Talán furcsa a kérdés; nem tart az őszinteség, az emberi, művészi természet effajta kendőzetlen megnyi­latkozásának kockázatától? — Az őszintétlenségtől tar­tok. Az embernek vállalnia kell önmagát, életének min­den szakaszát, cselekedetét. Nem felejtem el soha, talán lehetett volna egy barátom, ha albumát nézegetve nem veszem észre, hogy bizonyos lapokat kitépett belőle. So­ha sem váltunk barátokká. Ezt csupán azért mesélem, mert életünkből nem lehet kitépni a nem kívánt „la­pokat” ... — Előadóestje tulajdon­képpen összegzése eddigi életének. — Szándékom szerint azt szerettem volna megmutat­ni, hogy milyen volt az az út, amely az egyszerű kun­szentmártoni fiút a haza, a világ féltéséig elvezette. Hosszú út volt, annyi bizo­nyos, könnyű sem volt, s most 51 éves koromban, ta­lán nem szükségtelen a ' visszatekintés, az összegzés. — Idestova három évti­zede ismerik a színház- és a színművészet kedvelői, em­lékezetes alakítások sora fű­ződik nevéhez, önálló esttel viszont most mutatkozik be először. — Hogy miért ilyen ké­sőn? Hihetetlenül hangzik talán, de egy gyermekkori élményem riasztott ezidáig. Kilencéves lehettem, amikor a kunszentmártoni, „nagyis­kolában” izgalommal vár­tam egy művész fellépését. A „csodát" — amelyre az otthonról elcsent két tojás­sal — jo előre megváltot­tam a helyemet. A „csoda” akkor elmaradt, semmivel sem kaptam többet, mint amit a környezetem „cso­dái”, a Körös-parti csatan- golások. hangok, zajok, a körülöttem levő élet felfe­dezése jelentett. Ezért volt bennem valami furcsa „görcs”, nem bírtam volna elviselni, ha az én közönsé­gem is a várt „csoda” nél­kül távozik a nézőtérről. Most. barátaim biztatására, nem szereplési vágyból, Fa- nem mert úgy éreztem, mondandómnak súlya lehet, először mertem kiállni egy- szál magam a pódiumra. S mennyire más ez, mint a színház, ahol a felelősséget közösen vállalják a sze­replők! Az előadóest új és szép élményem. Remélem a közönségnek hasonlóképpen. A pénteki előadás után. a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központ színháztermé­ben felzúgó vastaps minden­esetre ez utóbbit igazolta. Egy érett művész megrendí- tően szép tanúságtételének leheltünk részesei, amely azonban több volt szubjek­tív önvallomásnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom