Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
1981. FEBRUÁR 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A nukleáris forradalom Nem volt meglepetés Iskola és könyvtár Jó házasság lehetne július 24- én Truman mondta meg Sztálinnak, hogy új, minden addiginál nagyobb hatású bombával rendelkeznek, bár nem esett szó arról, hogy eg nukleáris energia -felszabadításán alapul. Churchill visszaemlékezve : „Pontosan magam előtt látom a jelenetet most is, mint tegnap történt volna! Sztálin elégedettnek látszott. Üj bombát találtak fel? Rendkívül nagyerejű fegyvert? Alighanem eldönti majd a Japán elleni háborút? Micsoda szerencse! — abban a pillanatban így érzékeltem Sztálin ' reakcióját. Meggyőződésem, hogy sejtelme sem volt az elnök közlésének igazi jelentőségéről. ..” — Churchill tévedett, s ebben a tévhitben halt is meg 1965-ben. Nem olvashatta Zsukov marsall emlékiratait, amelyek 1969-ben egy időben jelentek meg Moszkvában és Londonban. „Már nem emlékszem pontosan a napra — írta a szovjet főparancsnok-helyettes —, amikor a kormányfők ülése után Truman közölte Sztálinnal, hogy az Egyesült Államok rendkívül nagy hatóerejű bombával rendelkezik. Hogy az atombomba, arról nem volt szó... Sztálin semmivel sem árulta el érzéseit. Olyan benyomást keltett, mintha Truman semmi különösét nem mondott volna... Valójában, amint Sztálin visszatért az ülésről, az én jelenlétemben mondotta el Molotovnak a Trumannal folytatott beszélgetés lényegét. Molotov rögtön válaszolt: Felverik az árukat! Sztálin elnevette magát: Hadd verjék! Beszélni kell Kurcsatovval, hogy gyorsítsa meg a mi munkánk ütemét.” Kurcsatov, a nagytehetségű szovjet fizikus akkor már három esztendeje folytatta eredményes kísérleteit a magfizika körében, bár Truman és Churchill úgy vélték, hogy az oroszoknak még sejtelmük sem lehet az atomtitokról. Harminckilenc évesen, 1942 júliusában kapta a megbízatást a szovjet kormánytól. Kurcsatov, a nagy fizikus, Joffe tanítványa már a béke idején foglalkozott a mágfizika kérdéseivel. 1935- beh Leningrádban e tárgykörben tartott előadásán ott volt Joliot-Curie, a nagy francia atomtudós is. Joliot- Curie-t a Béke-világtanács későbbi Lenin-békedíjas elnökét, az atomdiplomácia kérlelhetetlen ellenségét — szoros tudományos barátság fűzte Jofféhoz. 1938 végén ő értesítette Joffét a korszakos felfedezésről, az enegriafelszabadulással járó maghasadásról. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett bizottság alakult az ezzel kapcsolatos kutatásokra. 1940 novemberében Szemjonov akadémikus, aki utóbb Nobel-díjat kapott fizikokémiai eredményeiért, levelet írt a nehézipari népbiztosnak, ebben már a bomba előállításának lehetőségeiről értekezett. Mielőtt azonban még döntést hozhattak volna az ügyben, a hitleristák megtámadták a Szovjetuniót. Az atombombáról nem lehetett szó. A leningrádi műszaki fizikai intézet, amelyben Kurcsatov dolgozott, rádiólokációs és aknaelhárítási kérdésekkel foglalkozott: a háború napi érdekei ezt követelték. Munkatársai közül Georgij Flerov (később a Dubnái Egyesített Atommagkutató Intézet magreakció laboratóriumának állami díjas igazgatója lett) mint népfelkelő tűnt ki a Leningrád körüli harcokban, de a frontról írt levelében sürgette Joffét az uránbomba megteremtésére, aztán az Állami Honvédelmi Bizottságnak küldte el memorandumát. S mert ebben az időben a szovjet állam már rendelkezett olyan értesülésekkel, hogy az Egyesült Államokban és Németországban is dolgoznak az atombombán, a levél ezúttal célt ért. Moszkvában elhatározták, hogy intenzíven kell foglalkozni az atommagkutatással. Kurcsatovot Joffe javasolta a program felelős irányítására. Nyilvánvaló volt persze, hogy a háborús körülmények között lehetetlen versenyt futni az amerikaiakkal, akik olyan országban dolgoznak, amelyet közvetlenül nem érint a háborús pusztulás. A szovjet felderítés elegendő adattal rendelkezett ahhoz, hogy Moszkvában biztosak lehettek benne: a hitleristáknak nem sikerülhet a bomba létrehozása. A szovjet állam vezetői azonban azt is látták, hogy a háború utáni világ szempontjából nem mindegy, hogy a Szovjetunió rendelkezik-e atombombával, vagy sem. Kurcsatov minden támogatást megkapott munkájához. 1944-ben létrejött az új kutatóközpont, a Szovjet Tudományos Akadémia 2. sz. laboratóriuma, amelyből a későbbi Atomenergiai Intézet lett. 1944-ben a kísérletek céljául a gyors neutronokkal, a kritikusnál nagyobb tömeg kialakításával létrehozandó robbanásos reakció tanulmányozását tűzték ki. Egyik feladatként tisztázni kellett, hogyan közelítsék egymáshoz gyorsan a fémtömböket. Kurcsatov intézetének első emeletén különös lőgyakor- latok kezdődtek. Két puskából Jötték ki a golyókat, hogy egymással szemben repüljenek. Mindezt különleges fényképezőgépekkel rögzítették is, majd az intézet udvarán két egymással szemben elhelyezett 75 milliméteres löveggel folytatták tovább a kísérleteket. Közben a színesfémkohászati népbiztosság a tiszta urán és a grafit előállításával foglalkozott. J. P. Szlavszkij, a népbiztos helyettese kapta a megbízatást, hogy Kurcsatovékkal együtt oldja meg a feladatot. 1945 elején a 2. sz. laboratórium földszintjén már működött a ciklotron, amely a háborús nehézségek ellenére egy év alatt épült fel. Már tervezték a 2. számú, az elsőnél jóval nagyobb ciklotront, amikor megérkezett az újmexikói sivatagban végrehajtott amerikai atomrobbantás híre. Igor Colovin, Kurcsatov helyettese, aki később könyvet írt a szovjet atombomba atyjáról, így emlékezett meg a hír fogadtatásáról: „Kurcsatov és legközelebbi munkatársai a hírt a bosszúság, a megelégedés és aggodalom vegyes érzelmeivel fogadták. Bosszúsággal, mert az amerikaiak megelőzték őket. Megelégedéssel, mert immár bebizonyosodott, hogy lehetséges a robbanásos önfenntartó láncreakció. Senki sem vetheti tehát Kurcsatov szemére, hogy olyasmivel foglalkozik aminek kétes a sikere. De aggodalommal is fogadták a hírt, mert Amerika semmit sem közölt további szándékairól”. 1946. december 24-én este 10 órakor kezdett működni az első szovjet atommáglya. A következő évben elkezdték építeni a plutóniumgyártó reaktort. Az 1947. november 7-i ünnepi beszédben utaltak rá, hogy az atomtitok nem amerikai monopólium többé. 1949. szeptemberében kipróbálták az első szovjet atombombát. Pintér István Ki mittud-láz az iskolákban A Kun Béla raj tagjai furulyáznak Kun Ágnes hegedül — nzs — Sulyok Zoltán gordonkázik Az általános iskolákban az őrsi Ki mit tudok után megrendezték a raj Ki mit tud-ot, s az itt legjobban szereplők a csapatversenyben képviselik rajukat. Képeink a Kassai úti Általános Iskola Ul. a osztályosainak vetélkedőjén készültek. A hangszeres szólisták a szolnoki zeneiskola növendékei is. Mottó: „Az új tantervi követelmények megfelelő iskolai könyvtárak nélkül végrehajthatatlanok.” (Idézet egy országos szakmai tanácskozás megállapításából.) Idilli kép a 10 ezer kötetes jászfényszarui iskolai könyvtárban: a polcok között negyven-ötven gyerek „vadászik új olvasnivalóra. — Nekem ezt a két Móra Ferencet tessék kiírni. — Tanár néni. nem találom Tamás bátya kunyhóját. — öcsinek is viszek két mesést. Berreg a csengő, elröppennek. Dr. Dajkó György- né könyvtáros felsóhajt: — Most megint csend lesz a következő szünetig. Ugye mondtam, minden órában „megrohamoznak”. Hogy lekopogjam. — Maga a tantestülethez tartozik? — Nem. a községi könyvtárhoz. De nálunk együtt van az iskolai könyvtár és a gyermekkönyvtár. Azt hiszem. logikus, hiszen a községben élő gyerekek mind iskolások. A közel hétszáz tanulóból ötszázötvenkilenc Sajnos, a megye általános iskolai könyvtárai között ritka kivétel a jászfényszarui. A százhét iskola közül csak 54 rendelkezik önálló könyvtárhelyiséggel, de ebből csak 14 helyiség felel meg a követelményeknek. A tanteremhiány miatt — sok helyen •— csupán egy-egy sufni a „könyvtár”, máshol néhány omlatag szuvas szekrény. Pedig tekintélyes mennyiségű — néhány tízezer híján félmillió — kötettel rendelkeznek az általános iskolák. 1979-ben 872 465 forintért vásároltak új könyvet, ez azt jelenti, hogy iskolánként — átlagosan — több mint 8 ezer forintot költöttek az állomány fejlesztésére. Mutatós számok, ám nem mind arany itt sem. ami fénylik. Jó néhány iskolában csak tessék-lássék alapon, ---■'én néhány száz forintot — a nemcsak beiratkozott, de rendszeresen olvasónk. Természetesen a tantestület igényei szerint igyekszem végezni munkámat, egységben a tantervi követelményekkel, a nevelési célkitűzésekkel. — Mik az „egy a ház a kemencével’’ rendszerű iskolai — illetve községi gyermekkönyvtár tapasztalatai? — a kérdést Zsámboki Zoltánnak, az iskola igazgatójának tettük fel. — 1972 óta — akkor épült az iskola — mi adunk hajlékot a községi gyermek- könyvtárnak, illetve hát... tulajdonképpen saját iskolai könyvtárunknak tekintjük azt... Évente 18—20 ezer forintot „invesztálunk” új könyvek vásárlására az iskola pénzéből. Ideális megoldásnak tartom... Ez a tantestület véleménye is. Ki sem kell menniük a gyerekeknek az épületből, olvashatnak, kölcsönözhetnek. De — természetesen — szaktan- teremként is használjuk a könyvtárat. Nagyon sok órát ott tartanak a kollegák. De különben láthatta, a gyerekek számára mennyire népszerű hely... áldoztak új ’-eszerzésére. máshol tízezreket. De ahol nem vettek új könyveket, azokon a helyeken sem mindig az igénytelenség munkál, hanem a helyhiány parancsolt megálljt a vásárlásnak. A tanítók, tanárok általában igen rossz körülmények között látják el a könyvtáros feladatkörét. Közülük mindössze hatan főhivatásban. huszonhármán szerény tiszteletdíjért. ötvenhatan még szerényebb órakedvezményért, tizenhármán túlóradíjért, ugyanennyien társadalmi munkáért. Közülük ketten rendelkeznek középfokú könyvtárosi végzettséggel, hatvanötén alapfokú könyvtárosi tanfolyamot végeztek, összesen tízszer három órában. . De jó szándékban, áldozatvállalásban nincs hiány... kólákkal való együttműködés? A mi munkánk elválaszthatatlan az iskolától. Mindent, de mindent közösen rendezünk, de hogyan is tehetnénk másként, hiszen olvasóink többsége általános iskolai tanuló. — Az iskolai és a gyermekkönyvtárak feladatai nem azonosak. — Szomorú lenne, ha nem íg" volna. De az is tény, hogy a gyermekkönyvtáraknak még fokozottabban kell segíteniük az új tantervi követelmények megvalósulását. — Az iskolai könyvtárak jó része — adottságai miatt — nem képes könyvtári feladatokat ellátni. — Hol „működtessem” a könyvtárat? Az a fő gond. hogy leültessem a gyereket, s elviselhető körülményeket teremtsek számára. — A könyvtárszobában is lehet tanítani. _ — Alapvető könyvek hiányoznak. Teli vagyunk felesleges mindenfélével... Hová tegyük? Könyvtárszoba kellene... — Hiába ábrándozunk! Az adott körülmények között kell megtalálni a megoldást! A megoldás? Dr. Varga Sándort, a törökszentmiklósi városi könyvtár igazgatóját arra kértük, ismertesse a könyvtár hatókörzetében bevezetett rendszert. — Tíz évvel ezelőtt felmértük az akkori, azóta megszűnt törökszentmiklósi járás iskolai könyvtárainak helyzetét. Katasztrofális képet kaptunk: rendszerezetlen, korszerűtlen, silány könyvanyag. használhatatlan összevisszaságban — tisztelet a kivételnek. A megoldást csak abban láttam, hogy a közművelődési könyvtár dolgozóival, hogy úgy mondjam, rendbe tettük az állományt, katalogizáltuk, a felesleges, célszerűtlen könyveket selejteztük s a „foghíjakat” pótoltuk. Használható, takaros könyvtárakat adtunk vissza az iskoláknak, sőt felajánlottuk nekik, hogy majd mi gondoskodunk az állomány frissítéséről, az új könyvek beszerzéséről. A város négy általános iskolájával ma is megvan ez az együttműködés, közös pénzen vásároljuk a könyveket, igaz, a mi bélyegzőnk van „beütve” a könyvekbe, de ez senkit sem zavar. Egyszál maga Török Endréné, az általános iskolai könyvtárak szak- felügyelője. — Mi a véleménye az iskolai könyvtárak helyzetéről? — Hát bizony ... bár van némi javulás. Az új tantervek bevezetésével párhuzamosan már többet költnek könyvre. De szemléletváltozásra volna szükség, s akkor a könyvtár elhelyezésgondjai is szűnnének, s a könyvtáros tanárok is nagyobb lehetőséget, támogatást kapnának munkájukhoz. — Mit tud tenni a helyzet javítása érdekében? — Alapfokú könyvtáros tanfolyamot szerveztem, kilenc helyen könyvtáros munkaközösséget... Hetente három nap az iskolákat járom, próbálok segíteni, de- hát egyszál magam ... — Mi a véleménye a jászfényszarui modellről? — Némi tökéletesítéssel a legjobb megoldásnak tartom. — És a törökszentmikló- s ,.. ? — Az iskoláknak pontosan fel kellene mérniük, hogy hány órát kell a könyvtárrá átalakított tanteremben tartani — így ez is járható út lenne. A rendszer törökszentmiklósi megvalósítását tökéletesnek tartom. bár mindenütt bevezetésre kerülne ez a módszer. Tiszai Lajos Az idősebb testvér A megye közművelődési könyvtárhálózatában a városokban kilencvennégy, a községekben hetvenhat főfoglalkozású könyvtáros dolgozik. Milyen segítséget tudnak adni az iskolai könyv- , táraknak. A kérdéssel Szur- may Ernőhöz, a megyei Verseghy Könyvtár igazgatójához kopogtattunk be. — Az utóbbi tíz év mérhető eredménye, hogy a járási-városi könyvtárak már valóban céltudatosan felépített könyvtárak, nem gyűjtőhelyek. A jelenlegi helyzetben könyvtárosainknak már módjukban áll, hogy fokozott szakmai setgítséget adjanak az iskolai könyvtáraknak. Tisztában vagyunk azzal, hogy a könyvtár nagyon fontos színtere a gyermek közösségi életének. Gyermekkönyvtárosaink végül is az iskolai tanulók szellemi növekedésén fáradoznak. Egyszerűsítve: a közművelődési könyvtárak és az iskolai könyvtárak gyermekolvasói csaknem teljes egészében azonosak. Hosszan tudnám sorolni az erre épülő együttműködés formáit, módszereit, de hozzá kell tennem, csak örülnénk. ha még több iskola keresne bennünket kéréseikkel. Bartos Jenőné, a mezőtúri Rákóczi úti iskola igazgatója :-T- Hatszáz tnulónk van, négyezer kötet könyvünk, évente 5—8 ezer forintot tudunk könyvbeszerzése fordítani. Bizony nem sok . . . De mégis a legfonjösabb feladatunk. hogy beköltöztünk az úi iskolába, rendezni sorainkat. Szép könyvtárszobánk van, most „alakítjuk” szükség lesz a szakmai segítségre. Nagy István, a mezőtúri városi könyvtár igazgatója: — A beiratkozott 14 év feletti olvasók száma há- romezer-hétszáz. A 14 éves és ennél fiatalabbak száma kétezer-ötszáz. Az újvárosi iskola szomszédságában ott egy fiókkönyvtárunk, s ha ennek, meg a Beloiannisz úti fiókkönyvtárunknak az adatait nézzük, kiderül, hogy beiratkozott olvasóik fele 14 éves vagy fiatalabb kisdiák. A Kossuth úti iskolába letétbe viszünk könyveket, ott Bíró Sándorné személyében szakképzett, lelkesen dolgozó könyvtáros tanár irányítja a mi könyveinkkel „megerősített” iskolai könyvtárat. A gyakorlat itt is szépen kialakította a „profilt”. A négyszázegy gyermekolvasón kívül hatvanhárom környékbeli felnőtt is onnan kölcsönöz. A közeljövőben a Fóti úton is fiókkönyvtárat nyitunk — merjük remélni, hogy az lesz a Fóti úton tanuló alsó tagozatosok egyik „házikönyvtára”. De ha már árról esik szó. hogyan segítjük az általános iskolás gyermekek szellemi fejlődését, megemlítem a nyári olvasótáborainkat. Mondhatom, igen jól érzik ott magukat a gyerekek, s nem is haszontalanul múlik felettük az idő. ö. Tóth Lajosné, a kisújszállási gyermekkönyvtáros: — Most éppen bővítjük a gyermekkönyvtárat. Az isKönyvkazamaták, dohos sufnik
