Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-25 / 47. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T 1981. FEBRUÁR 25 Termékeny légkör PT ~ címe szinte már közhellyé írásunk vált, s el is felejtünk utána-------------------gondolni, mennyire meghökkentően újszerűén hathatott valamikor ez a kifejezés, amikor még nem kopott meg a köznapi használatban. Eredeti jelentésük alapján ugyanis e szavak nem könnyen illenek egymáshoz; a légkör nem szaporodik, a légkör nem biológiai egység, még- csak nem is termőföld. A légkörnek van csillagászati, meteorológiai, éllettani és még sok más tudományos és gyakorlati vonatkozása, de a termékenységét nyilvánvalóan nem arra a térre értjük, amelyet levegő tölt ki. A termékeny légkör fogalmát kifejezetten emberi, munkahelyi közösségekre vonatkoztatjuk. Többé-kevésbé mindenki tapasztalja, hogy a légkör termékenységét a „termésén”, az emberi közösség produktumán, az eredményeken lehet a leginkább mérni. Tehát minél inkább hat termékenyítőén a közösség légköre, annál gazdagabb gyümölcsöket hoznak a termőfák. annál gazdagabb lesz a betakarítás — hogy a hasonlatnál maradjunk. A kérdés sokkal inkább az. hogy mi kell a légkör termékennyé tételéhez? Melyek azok a feltételek, amelyek közt a munkahelyi közösségek a legsikeresebben tudnak megfelelni funkcióiknak? Valószínűleg látszik, hogy ma nálunk, a munkahelyek termékeny légkörének létrehozásában vagy megőrzésében erősen motiváló tényező: miiként védik, terjesztik, részesítik előnyben a tudást. Hogy mekkora presztízst, anyagi és erkölcsi megbecsülést kap az igazi hozzáértés. Voltak idők, amikor nagyabb lehetett, és nagyabb is volt a lelkesedés szerepe a mainál, olykor átmeneti időre talán pótolná is tudta a tudást. de ma már látnunk kell, hogy a társadalom, s ezen belül minden munkahely előtt álló magasabb követelményeknek csupán lelkesedéssel nem lehet megfelelni. A fentiekhez kapcsolódik, hogy a tudás tisztességén kívül mekkora a tisztessége a készségnek. Tehát a kezdeményezésnek, a változtatni akarásnak, a sokat emlegetett kockázatvállalásnak, az aktivitásnak. Annak a mentalitásnak, amely nem azt mondja: „Fogjuk meg és vigyétek!”, hanem azt: „Fogjátok meg ti is, és vigyük!” A tettrekészség, az ambíció, az alkotás vágya nem életkori sajátosság kérdése. Ezt nem árt legalább néhány mondattal hangsúlyozná, mert olykor a közösség Ilyesfajta hiányosságait egyszerű, csaknem adminisztratív módon, tehát úgy kívánják módosítani, hogy fiatalítanak, vagy ahogy finomabban mondják, csökkentik az átlag- életkort. Természetesen nem lehet, és nem is szabad elvitatni azt a többletet, amit az ifjúság energiában, új látásmódban hozhat, és hoz is minden társadalom vagy közösség életébe, de nagyon jól tudjuk, hogy vannak öreg fiatalok és fiatal öregek. És amikor azt emlegetjük, hogy nem árt a közösségekben közkinccsé tenni az idős emberek tapasztaltságát, akkor a tapasztalatokon belül arra is gondolnunk kell, hogy ők — történelmi mércével is nehéz évtizedek után — arra vonatkozóan ás rendelkeznek ismeretekkel, hogy nehéz, bonyolult, gyors és látványos sikerrel nem kecsegtető időkben miként őrizhetjük meg optimizmusunkat és tenniakarásunkat, tehát: a szóban- forgó készség „előállításának” módját is jól ismerhetik. El sem képzelhető termékeny légkör a kritika szellemének kizárásával. Ahol a jelenlévőhöz, az adotthoz, esetleg az örökölthöz való viszony nem lehet kritikai, nem lehet változtatni akaró, s ahol ez az akarat nem juthat nyilvánosságra, vagy egyszerűen kialszik: mindkét eset a jelentős társadalmi károk közé sorolható. Különösen a fiataloknál kell tudomásul vennünk — s ebben minden induló nemzedék teljesen azonos —. hogy csak a módosítás szándékával tud integrálódni ahhoz a világhoz, amelybe született. És ez így van jól. Ennek hiánya a feilődés egyik lényeges garanciájának az elvesztését jelentené. A folyamatos kritikai légkör nem egyszerűen egyének vagy közösségek hibáinak kijavítását teszi lehetővé, hanem ezáltal fenntartani segít a közösségben a munkára. az eredményre való koncentrálás szellemét és állapotát. Ezáltal tehát a szó valódi értelmében is termékennyé teszi annak légkörét. Végül: minden közösség produktivitása szempontjából meghatározó, hogy mennyire kap benne teret a személyiség a maga sajátos értékeinek kibontakoztatására. Mennyire tudja a közösség úgy egységbe, a tettek kohéziójába vonni tagjait, hogy azok mint egyének is. a maguk sajátos képességeik. adottságaik, ambícióik szerint érezhessék önmaguk megvalósítását munkájuk. közösségi létezésük által. 7----------------------magatartásjegyekben, K épességekben a problémák és ten■----------------------------- nivalók megközelítés i módjában „hagy” élni és érvényesülni, annál boldogabbak lesznek a tagjai, annál termékenyebb lesz a légkör. S minél több merev szabállyal, felesleges előírással, égyenmércével, terheli meg tagjait a közösség, annál nagyobb veszély fenyegeti a légkör termékenységét. Cserhalmi Imre Kovácsmester Egyre ritkábban állnak patkolásra váró lovak Tarr Miklós kunszentmártoni kovácsmester udvarán. Manapság inkább autók rugóinak javításával és kovácsoltvas berendezési tárgyak Készítésével foglalkozik (Fotó: Hargitai) Olcsó kútnak bő „a leve” A JÁSZSÁGNAK „ TALÁL TÁK KI” A Jászság és a Nagykunság vízben az ország legszegényebb területei közé tartozik. Kevés a felszíni csapadék és folyóvíz, és kevés a felszín alatti rétegvíz. Ez sújtja a mezőgazdaságot, és nem kedvez a lakosság ivó- vízellátásának se. Az okok: rosszak a vízföldtani adottságok. A rossz mellett nincsenek jó adottságai ennek a területnek? Olyanok, amelyek megismerésével és hasznosításával enyhíteni lehetne a vízellátási gondokon? A kérdésre dr. Tanács János tudományos munkatárstól, az Állami Földtani Intézet szolnoki laboratory urnának vezetőjétől kértünk választ. — Valóban, vízben ez az ország legszegényebb vidéke. Az évi csapadék 4—500 milliméter között ingadozik, és csak a Tisza, a Hármas-Körös és a Zagyva számít jelentősebb felszíni vízfolyásnak. A hiányt az élő vizek medrének szabályozásával, a mesterséges csatornarendszerekkel igyekeznek pótolni. Ezzel ha szűkösen is, de kielégítik az ipar és a mező- gazdaság vízigényét. Nem csökken viszont az ivóvízellátási gond. A megye földrajzi és hidrológiai adottsága nem olyan, hogy a felszíni vizeket kevés beruházással ivóvízként is hasznosítsák. Marad tehát a második megoldás, a felszín alatti artézi vizek hasznosítása. Ehhez artézi kutakat kell fúrni, több tíz va"" százméteres mélységben elhelyezkedő víztározó, jó áteresztő képességű, homokos vagy laza homokköves réteget kell megcsapolni. Természetesen ez ott lehetséges, ahol vízadó homokos réteg van. — Szolnok megyében sok vagy kevés a vízadó homokos réteg? — Kifejezetten kevés.. Van egy olyan mondás, miszerint a Duna—Tisza közi vagy nyírségi embernek elég dobbantani a lábával, és talpa alatt víz fakad. Más a helyzet Szolnok megyében,, különösképpen a Jászságban. Itt még a költséges kútfúrással sem lehet mindig és mindenhol hiánytalanul kielégíteni a növekvő vízigényeket. A Jászságban például — a korábbi ismeretek szerint — néhány felszínközeli, gyenge minőségű víznyerőhely kivételével 350—400 méter mélységig nincs számottevő vízadóréteg. Az említett mélységek alatt vannak ugyan „jobb rétegek”, ezek vizét azonban csak alapos hűtés után tehet kommunális célokra használni, a víznyeréshez mélyfuratú kutakra van szükség. Egy ilyen kút építési költsége eléri a 3 millió forintot Ennyi pénzt egy kisközség nehezen tud összehozni, akkor is, ha lemond minden más fejlesztésről. — Bele kell nyugodni tehát a „változtathatatlan- ba”, vagyis nincs semmi más megoldás? — De van. A legújabb kutatások kimutatták, hogy Szolnok megyében, ezen belül a Jászságban 30—150 méter közötti mélységközben is vannak víznyerésre alkalmas rétegek. Ezeket azonban kizárólag csak korszerű műanyagcsövezett, kavicspalástolt kútszerkezettel lehet feltárni. Ez különösen a mai gazdasági viszonyok között jelentős eredmény. Lehetővé teszi a kevés fejlesztési alapokkal rendelkező településeken is, hogy enyhítsenek az ivóvízellátási gondokon. — Milyen műszaki és gazdasági előnyei vannak a hagyományos technológiával szemben? — A kút kiképzése a következőkben tér el a hagyományos technológiától: a fúrólyukba épített technikai szűrőcsőrakat műanyag csövekből áll. A szűrőcsőrakatra rézszitaszövetet helyeznek elv mögötte a műanyagcsövön hasítékolt rések vannak. A gyűrűs teret apró szemű gyöngykaviccsal töltik ki, ezt nevezik kavicspalás tolásnak és ez mentesíti a kutat a „ho- mokolódástól” úgy, hogy a kavicsszemek hézag tereinek egy részét a vízadóréteg esetlegesen beáramló homokja tölti ki. A kettő együtt rugalmas, de szilárd vázat alkot, ugyanakkor a homok- szemcsék további mozgása a szűrő felé leáll. A homok és a kavicsszemcsék között meglévő pórusokban már csak a víz tud mozogni. A művelet legfontosabb előnyei közül néhányat: a kavicspa- lásttal elérjük, hogy a kút „külső átmérője” megnövekszik, tehát áteresztő képiessége is megnő, a kút az agresszív vízre nem érzékeny, így élettartama — idesorolva a homokmentességet is — gyakorlatilag végtelen, kút- javításokra alig van szükség. — Van már megyei példa arra, hogy valóban jók, hogy beváltak az új technológiával épült kutak? — Vanp nem is egy. Túr- kevén a kavicsolt műanyagcsöves kút 87—119 méter közötti mélységből percenként 850 liter vizet ad 907 forint/ liter költséggel, szemben a korábbi kúttal, amelyik 1190 forint/liter fajlagos költséggel 420 liter vizet adott. Jász- boldogházán eddig 40—150 méter közötti rétegből hagyományos technológiával reménytelen volt a víznyerés. Tavaly elkészült két műanyagcsöves kút, összesen 1 millió 200 ezer forint költséggel a 40—90 méter közötti rétegek megcsapolásával a község piercenként 740 liter vizet kap az egyik kút- ból, 610 litert a másikból. A napikban fejeződött beJász- fényszarun a kútfúrás, 600 ezer forintba került, és 57 méter mélységből 800 liter vizet ad piercenként. Illés Antal A gulipánok tanyája Szikes puszta a Dunántúlon Mintha idegen országba tévedne az utazó a Mezőföld szívében, Sárszentágota és Sárkeresztúr határában: a termékeny mezőséget vakító fehéren szikrázó, a Dunántúlon egyedülálló táj, szikes puszta szakítja meg. Messziről teljesen élettelennek látszik, pedig sajátos növényvilága, már Kitaibel Pált. a híres botanikust is kutatásra csábította, madár- ritkaságai pedig a világ minden részéről vonzzák a megfigyelőket. A mezőgazdaság számára teljesen értéktelen. de a természetvé" dők és a természet vizsgálói számára olyan kincs, amelynek a megtartása, eredeti állapotában való megőrzése fontos, s rendkívül szép feladat. A Fejér megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága védetté nyilvánította, azóta a szakemberek rendszeresen figyelemmel kísérik élővilágának alakulását, s a síkságon szétszórtan elhelvezke- dő különleges, sós tavainak állapotát. Űjrendszerű természetvédelmet igyekeznek megvalósítani: nemcsak őrzik az itt élő állatokat és növényeket, hanem optimális életfeltételeket akarnak biztosítani számukra. Fejér megye e sajátos vidéke növényföldrajzilag az Alföld szikeseivel rokon: a talajt szőnvegszerűen borítja a sóballa, foltokban virít a bárányparéj, a ritkaságnak számító magyar pal- ka, a száksófű, a sziki libatop, a pozsgás zsázsa, a sziki cickafark és a sziki őszirózsa. A kutatók olyan ritkaságokat is felfedeztek, mint a csak ezen a tájon előforduló bagolyfű. Még ennél is nagyobb érték a szikes pmszta állatvilága. A sós tavak környéke ősszel-tavasszal a vonuló, költöző madarak tízezreinek ad szállást. A madárvilág nálunk csak elvétve -előforduló képviselői is vendégeskedtek már e tájon: megfigyeltek már indiai ludat. p>ártás darut, laposcsőrű ví- zitaposót. apácaludat. füstös récét, csigaforgatót és a sirályfélékhez tartozó csüllőt. A vízimadarak tömege „terített asztalt” kínál a szárnyas ragadozóknak: fel-fel- tűnnek a tavak környékén a kerecsen- és vándorsólymok, a parlagi és a réti sasok. Legértékesebb madara mégis az itt fészkelő, igen ritka gulipán. A fekete-fehér színű, hajlott csőrű, jellegzetes fuvolázó klip-klip hangot adó vízimadarak évtizedek óta tanyáznak e területen. A tájhoz való ragaszkodásuk okát is megfejtették már a szakemberek: a szikes puszta tavai rendkívül gazdagok azokban a vörös rákocskékban, amelyek a gulipánok fő táplálékául szolgálnak. Ezek a madarak eredetileg szokásukhoz híven itt is csoportosan fészkeltek. Erre a célra évtizedekig egy szikes félsziget szolgált Sár- szentágata környékén, de a hozzá nem értő emberi beavatkozás — a helyi horgászegyesület szakszerűtlen halgazdálkodási tevékenysége — következtében fokozatosan megváltozott a tó vizének összetétele, a parton megjelenítek a szikes vidéken egyáltalán nem honos növények. A fokozatosan idegenné vált környezet pedig elriasztotta a „madár- szálló” lakóit. A gulipánok most szétszórtan fészkelnek a tavak környékén, s ez veszélyezteti a tojásokat és a fiókák életét. A Magyar Madártani Egyesület Fejér megyei szervezete a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság hidrobiológusnival közösen azon fáradozik, hogv visszaállítsa a táj eredeti arculatát. s a haidani fészkelőfél- S7'get helvett egv új. alkalmas területen ismét egv helyre gyűjtse a ritka madarakat. D. E.
