Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-03 / 28. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. FEBRUÁR 3. Időszerű a közigazgatási határok felülvizsgálata Középpontban: a körzeti orvos A következő évek kiemelt feladata a egészségügy fejlesztése. Ezen belül pedig, a fekvőbeteg ellátás mellett, elsőbbséget élvez az alapfokú ellátás, tehát a felnőtt- és a gyermekkörze- , lekben, valamint az üzemi rendelőkben folyó gyógyító megelőző munka. A gyógyítás személyi feltételeit igyekeznek a meg- rjövekedett követelményekkel arányosan fejleszteni. A VI. ötéves tervben húszezer fővel növekvő egészségügyi létszámból ötezer az orvos. Világviszonylatban is jó orvosellátottságunk tehát tovább javul. Főképpen olyan céllal, hogy a területenként és szakmánként még mutatkozó hiány enyhüljön^ A szakdolgozók — ápolónők, asszisztensek, stb. — 15 ezer főnyi létszámgyarapodása azonban csak akkor válik igazán érezhetővé, ha minden intézetben sikerül vonzóbbá tenni például a betegágy melletti munkát, és növelni a szakképzett dolgozók arányát. Mindehhez persze a mainál megfontoltabb, módszeresebb vezetés, munkaszervezés szükséges, ami szintén fontos célja ma az egészségügyi kormányzatnak. Nyilvánvaló' ugyanis, hogy a már rendelkezésre álló feltételek birtokában is lehetséges jobb ellátás. Fokozottan érvényes ez az alapellátásra. A keretek adottak; jellemző erre az egy körzeti orvosra jutó 2500 lakos arány. A statisztikai átlag azonban számottevő eltéréseket takar. Helyettesítés, betegség, nem betöltött állás miatt ugyanis a körzetek 25 százalékában mintegy ezer körzetben több mint háromezer lakos jut egy-egy körzeti orvosra. Időszerűvé válik tehát falun, városban egyaránt a körzeti, illetve a közigazgatási határok felülvizsgálata. A lakosság áramlása, egyes vidékek viszonylagos elnéptelenedése, a városok fokozódó népsűrűsége merőben megváltoztatta a népesség megoszlását, nem kevésbé korösszetételét. A kisközségek tanácsi összevonása szintén indokolja a körzeti gyógyító-megelőző munka összpontosítását, olyan módon, hogy három— négy kis településinek legyen közös rendelője, szükség szerint akár két—három orvossal. Ezáltal egyszerűbb lesz 1- jobb is — az ügyelet beosztása, tevékenysége. A jobb munkakörülmények pedig több re- fnénnyel kecsegtetnek; 'hogy a lakosság nem marad ismét orvos nélkül. A sokéves tapasztalat szerint ugyanis általában, visszatérően ugyanazok a kis körzetek üresednek meg, ahol az orvos egymagában felelős mindenért, munkaideje pedig — gyakorlatilag — január 1-től december 31- ig tart. A hatékony alapellátás pillére. hogy mindenhová jusson orvos. Hogy az ország valamennyi lakosát előnyösen érintse a szabályozás tervezett új módja: az iskoláskorúak, aktív dolgozók, öregek módszeres gondozása. Ez azzal kezdődik, hogy a körzeti orvos minden 14. életévét betöltő gyereket nyilvántartásba véve, gondoskodjék a rendszeres szűrésről. Ez annál is inkább fontos, mert jelenleg éppen a sok szempontból veszélyeztetett serdülő- korúak maradnak ki valahogyan az intézményes egészségügyi gondoskodásból. A 7 üzemben dolgozók szűrése, gondozása az üzemorvos feladata. Az a cél azonban mindenképpen elérendő, hogy a körzetenként ezerre tehető aktív korú emberrel az eddiginél alaposabban törődjenek. Aláhúzza ennek fontosságát a 40—50 évesek meglehetősen magas betegséggyakorisága és halálozási aránya. A cél elérésének feltétele a körzetben folyó munka minőségi változása. Az orvosnak az eddiginél jobban, ténylegesen kell támaszkodnia munkatársaira: a védőnőre, a házi betegápolónőre és az írnoki állásokat fokozatosan átvevő asszisztensekre. így lehet megszüntetni a beteg küldözgetését, — így a helyben végzett vérsüllyedés- és vizeletvizsgálattal, A nagyobb feladatokhoz szakmailag is felvértezik az orvost; a városon kívül működők szakmai irányítása a területileg illetékes kórházra, rendelőintézetre tartozik. A táppénzfelülvizsgálat a kórházi belgyógyász dolga lesz, ami szintén erősíti a körzeti orvos kapcsolatát a gyógyítás egyéb fokozataiígy valósítható meg, hogy a körzeti orvos végleges, befejezett ellátásban részesítse betegeit. — L. M. — Szőttesek, abroszok, térítők Népmű vésve ti szőtteseket, térítőkét, abroszokat, szalvétákat készítenek a szentesi Háziipari Szövetkezet kunszentmártoni részlegében. Havonta mintegy 500 négyzetméter szőttest állítanak elő. Ahány ház, annyi A kunhegyesi Csokonai utca betonos oldalának a végen apró, fehér falú nádfedeles ház dacol az idővel. Papp József, a 75 éves házigazda készségesen sorolja. — Nézze meg a szobaablakot, mert 1875-ben ezen kies befolyt a Tisza vize. Egy tavaszi áradás során tizenhat kilométert hömpölygött idáig, mire bekukkanthatott a portára. Tetszhetett neki a család, mert néhány esztendő múlva megismételte volna a vizitet, de már ekkor gát állta útját a falu határában. Való igaz, a mestergerendás, régi kun épület nagy idők, feledésbe menő családi szokások tanúja. — Fél évszázada is elmúlf, hogy ideköltöztünk az asz- szonnyal — mondja tovább Józsi bácsi. — A hajnallal keltünk, mert a parasztembernél ez volt a szokás. Ku- bf.ikolnSi papszámba jártam, majd tizenhat éve a termelőszövetkezetből kerültem nyugdíjba Azóta az idős, falusi emberek életét élem. Idebenn az asszony az úr, ő végez mindent. A kert a favágás, a kinti munkák az enyém. Estefelé olvasok egy sort és várom a tévéműsort. II régi családmodell A ház asszonyát, a pedáns, tiszta 72 éves Róza nénit mindenki ismeri, szereti a környéken. A ma is fürge asz- szony a környéken híres csipkeverő. — Ötvenkilenc éve csinálom, kedvest mert rákény- szerített a sors. Hatan éltünk a családban, kevés volt az egy kereset. Párszáz forintot a csipkeverés is hozott a konyhára, ráadásul az orsó- pergetést az esti tanyázások idején is lehetett csinálni. — Róza néniéknél ki kezelte, kezeli a pénzt? — Én. Nem is kellett fcér- rém senkitől sem soha egy krajcárt sem. Ügy osztottam be, hogy elég legyen. — Meg az az igazság, ha én lettem volna a bugyellá- ris-kezelő, többször hűtöttem volna le a torkom a savanyú kun borral — veti közbe nevetve élete párja. Azóta oda a tanyázás, dobozos lámpásaikat hintáz- tatva már nem toppannak be esténként a szomszédok, de a Papp-porta mégis ritkán néma. A ricsajról a négy unoka és a négy dédunoka közül valaki szinte mindig gondoskodik. Elvégre Róza néninél mindig akad a kre- dencen házi sütemény, cukorféle. Józsi (bácsi , meg olyan kisostort fon, amilyet még a vásárban sem lehet kapni. Papp Józsefek, lánya, Róza, illetve már jó néhány éve Kócs Sándomé néhány házzal távolabb ugyanabban az utcában lakik. Tízegynéhány éve férjével együtt megvették egy régi, nádfedeles házikót. Fáradozásuk eredményeképpen ma már palatetős, piros, krémszínű épületcsoda nyújtózik az egykori (repedezett szemöldökű házikó helyén. A ház előtt előszoba, odabenn fürdőszoba, konyha, kamra, egy kisebb és egy nagyobb lakóhelyiség; Mindezt, a házaspár az utóbbi tíz évben építette, alakította ki. Kócsék mindketten a BHG helyi üzemében dolgoznak. A feleség két műszakban, Sándor általában délelőttönként, 6-tól 2-ig. A családban sajátos munkamegosztás alakult ki. —A bevásárlás legtöbbször, a gáz-, olajszállítás pedig mindig az én feladatom — mondja a férj. — Meg a hétvégi főzés, ezt rendszerint én csinálom már évek óta, ha ráérek. — A szót az asszony veszi át, — Rokonszeretőek «vagyunk, talán ez a család legjellegzetesebb vonása. Nálunk is, akár édesanyámék- nál, mindig akad egy-két unoka, pesti rokon, távoli jóbarát Mi ritkábban mozdulunk ki, mert kevés a szabadság, az is elkopik nyárra, így itthon gyönyörködünk az utódokban. Meg Sándornak sok az elfoglaltsága, és valakinek itthon is illik lenini. — Évek óta versenyszerűen sakkozom a megyei első osztályban — magyarázza a férj —, és szinte naponta böngészem a sakkfeladványokat. Ez is egy visszatérő szokás, és persze, el ne felejtsem: önkéntes rendőr is vagyok. — Nem sok ez? Fontos a jó időbeosztás — Az az igazság, hogy mi, negyvenegynéhány, meg ötvenévesek már kényelmesebben, de gyorsabban is élünk, akár apósomék. Mert sok minden belefér a napba, ha az ember háromnegyed ötkor kel, és tíz óra körül kerül megint ágyba. Sűrűn előfordul : a váltott műszakok miatt szánté egész héten alig találkozunk egymással. — Ilyenkor azután a szombat, és a vasárnapi ebéd idején döntünk a családi dolgokról. Arról, mi történt, mit kell vennünk, mi romlott el. A pénz nálunk már közös, hiszen együtt keressük, és együtt határozunk a sorsáról. A nagyobbik lányuk, Ágnes tanult a családban legtovább. Az általános iskola befejezése után elvégezte a gimnáziumot, majd anyjához ihasonlóan dolgozni kezdett a BHG-ben. Azután férjhez ment Kónya László agronó- mushoz. Ma már kilencéves házasok, két szép kislány boldog szülei. Ágnes február elején tér vissza a gyermekgondozási szabadságról. — Mi az éppen harmincévesek, a Kónya család legérdekesebb szokása? — A tanulás, a gyors hétköznapi élet. Hymodon az a furcsa, hogy nekünk, fiataloknak jószerével hétfőtől péntekig alig marad időnk szokásokat kialakítani. Én például a termelőszövetkezetben, növényvédelmi ágazatvezető vagyok. Fontos beosztás, mert az ember csak egyszer hibázik, és máris oda a termés. Azután — nem panaszként említem — ez egy se eleje, se vége beosztás, hiszen a nyári műszak olykor a tizennégy órát is meghaladja. Felvettek, a marxista egyetemre is, tagja vagyok az üzemi pártvé- zetőségnek, szóval mindenhol tenni kell valamit az asztalra. És az idő kevés, úgy hogy nem csoda, hogy nálunk a rohanás, sietés a jelenlegi, legjellegzetesebb családi szokás. Az elmondottakhoz még hozzáteszem: jelenleg a házépítés kellős közepén tartunk. — Rokonok, barátok? — kérdezem a felségtől. — Lacinak is itt élnek _ a szülei, és azért hetente, kéthetente megnézi őket. Én pedig amíg gyesen voltam, szinte naponta megfordultam anyuéknál, nagymamáéknál. Hétközben az ebédet a szokás? téeszből hordjuk, ezzel nem bíbelődöm. így több időm marad a lányainkra. — A napirend? — A korai felkelés állandó. Az is hagyomány, hogy a legjelentősebb házi kiadások sorsáról hétvégén doh- tünk. A pénzt általában én kezelem, mert többet vagyok itthon, jobban ráérek bevásárolni. És ez, ha visszatérek a munkába, akkor se változik. Jószágokat, állatokat is tartunk, és a hajnali, meg az esti etetés rendszerint a férjemé. — Barátok, könyvek, szórakozás? — Nem szokás szerint, inkább alkalomszerűen. Szeretjük a szépirodalmat, olvastam is élég sokat a három év alatt. Újságokért havonta közéi kétszáz forintot fizetünk. A TV-Híradó is rendszeres vendég esténként nálunk. A barátokhoz ritkán jutunk el, hiszen kicsik a gyerekek, sok baj van velük. Még otthon is, hát idegen helyen. Majd ha nőnek, merészebben kimozdulunk. A nagyközségben már megjelenítek az emeletes épületek is. Danis ovszki Gáborék eppen tizenöt éve élnek ilyen házban. — Köszönünk mindenkinek, ismerjük a többieket. Nálunk szerencsére még nem alakult ki az a nagyvárosi szokás, hogy azt se tudjuk, hogy hívják a szomszédunkat, hol és merre dolgozik — mondja Danisovszkiné. — Beszélgetni átjárnak? — Ritkán, hiszen mindannyian dolgozunk. — Milyen szokások alakultak ki ebben a családban? — Több a kényelem, a szabad idő, mint aki kertes lakásban él. A férjem nagy horgász, leköti a pecázás. Ilyenkor meg az udvari kis műhelyben bütyköl valamit Én pedig kötni, meg sütni szeretek. Ha jól sikerül egy sütemény, három szomszédnak is viszek. Azután esti hagyomány nálunk is a tévézés, esetleg ha rossz a műsor, az olvasás. — A munkamegosztás? — A konyha az én birodalmam, de Gábor mindenben segít, amikor szükséges. Takarít, porszívózik, gázt hoz, ha kell. — Szórakozás? — Kocsink van, nyáron sűrűn kirándulunk hétvégén. A lányunk Tiszafüreden középiskolás, és szombatonként vagy ő jön vagy mi megyünk hozzá. n közügyek is szokások Akárhogy is nézzük, eltűnőben a régi családfnodell: amikor' egy háztartásban csak a férj volt a kereső. Éppen ezért átalakulóban az életmód, napirend: új szokások alakulnak ki. A házi munkában a férj is segít, közösen keresik a pénz, közösen döntenek a sorsáról. Kevesebb idő jut a barátokra, szomszédokra, több a hobbira, tanulásra. Rohanás az élet, mindez persze függ az életkortól, beosztástól is Azaz ahány ház, annyi szokás. Mégis jó látni, hogy a közért végzett fáradozás is egyre több ember szokásává válik, akár az idősebbekkel, öregekkel, koros szülőkkel történő törődés. Mert ez is szokás; Követésre méltód örök, nemes, emberi szokás. D. Szabó Miklós
