Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-24 / 46. szám
1981. FEBRUARY. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A rádió huBámhosszán „Karcos” humor A közélet s a magánélet egynémely jelensége elé tartotta görbe tükrét a rádió Karinthy Színpadának „Karc” címmel elhangzott műsora. A műsor alapanyagát javarészt újságírói műfajokban írott művek adták — korántsem az örökkévalóságnak szánt alkotások. Karcolat, glossza, humo- reszk, csipkelődő, szatirikus vers, levél szólt üzemi demokráciáról, apróbb-na- gyobb hétköznapi gondokról, társadalmi visszásságokról, szerelemről, házasságról, a férfi—nő kapcsolatáról. Nos, nem „gyilkos” veséző humorral, nem késsel hasítva a hibás részekbe, hanem apró tűkkel szúrkálva, karcolva. Így nem fáj annyira, nem kell fölszisszenni — épp csak észre kell venni (kinek-kinek bőre vastagságától függően) a figyelmeztetést. Mindezt mosolyba, szórakozásba oltva .követték el” a hallgatókkal a műsor szerzői, szerkesztője, rendezője és közreműködő művészei. Anélkül, hogy túlértékelnénk az adás jelentőségét; akarva-akaratlanul föl kellett fedeznünk, hogy a Ludas Matyi kávéházi poénokkal kicikomyázott szatirikus „irodalmán” kívül létezik nálunk egy, a mindennapok bosszúságait pontosabban célzó humor is. Fehér Klára, Tímár György. Tabi László, Feleki László, Kaposi Miklós, Nyerges András — s mások — e műsorokban elhangzott írásai nem elsősorban popularitásukkal — inkább a mondandó gazdagságával győztek meg erről. Az egységesen erős, jó színvonalú műsorból (nekem) a legkellemesebb perceket Kaposi Miklós „Üzemi demokrácia” című írása szerezte — elsősorban a valóságelemek abszurd módon is pontos fölvillantásával. Egy üzem segédmunkása levélben kéri a vállalatot, hogy őt, halála után tekintse a gyár saját halottjának ... így kezdődik az írás, amelynek folytatása és befejezése is elérte a legjobb Ilf—Petrov szatírák színvonalát. A Karinthy Színpad 1981-es „téli kiadása” után — várjuk a folytatása. Röviden Kellenek-e elit iskolák, tehetségképző központok, a hagyományaihoz ragaszkodó alma materek ... — nem tudom. Ám az bizonyos: a jó, az elkötelezett, az osztálytermek s az iskolák falain túllátó pedagógusok na- gyon-nagyon kellenek. Ezt — elvben — mindenki tudja. Néha azért nem árt bizonyítékokat sem felmutatni. mint ahogy ezt megtette Zoltán Péter „Arcok mikrofonközeiben” című műsorának legutóbbi adásában. — eszjé — Orosz est az ínyencklubban ízelítő az orosz népművészetből Csokornyakkendős, elegáns fiatalember gardírozza a vendégeket a gyertyafényes, alkalmi „kabacsok”- ba a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatán. Bent, a szépen megterített asztaloknál már jó a hangulat. Nem csoda, a pincérek sietve egyensúlyoznak tálcáikkal, viszik a vendégeknek az „étvágygerjesztőt”. Az étterem sarkában berendezett bárban recepttel együtt olvasható a kínálat: Morozava bólé, grúz flip, Volga Kruszta, proletár koktél. Ha véletlenül betévedne egy orosz vendég aligha értené az átkeresztelt italok nevét, az íze viszont bizonyára ismerős lenne. Vagy mégsem ? A mixernek felcsapott Leitner György elárulja „boszorkánykonyhája” titkait: A koktélok keverésének1 arányait igen szigorú szabályok írják elő. Nem szabad változtatni rajta. A fantázianevek már jelzik hogy kicsit átalakítottuk az italokat a magyar ízlésnek megfelelően, az alkoholtartalom rovására. — A világstatisztikák szerint nem igen jellemző ez ránk... — A koktéljaink íze viszont jobb lett. A proletár koktélba például a fél deci vodka helyett csak három centet tettünk, s kellemesebb ital lett belőle. Valóban ízlik. Az elkészítése igen egyszerű, a vodkához két deci paradicsom- ital, só, bors, ízlés szerint. — Egy egész délután kísérleteztünk vele — jegyzi meg a jókedvű mixer, a főiskola másodéves hallgatója. Ugyancsak másodéves Csépe Mihály, az egyik alkalmi pincér. — Rubelben vagy forintban fizetnek a vendégek? — Forintban. A koktél kilenc negyven, illetve hatvan kopejka körül lenne. — Igazán nem sok. Mi fogy a legjobban? — A Morozava bólé talán a legnépszerűbb. — Szívesen meginnánk egy kvaszt. — Az sajnos nincs. Az est ifjú, csinos háziasszonya Balogh Katalin, az időhiányra panaszkodik: — Terveztünk kvaszt is, de igen munka- és időigényes „művelet” amíg a rozs- vagy árpakenyérből többszörös erjesztéssel elkészül a gyenge szesztartalmú savanykás ital, — A főiskola Ínyencklubjának titkára. Mutassa be a klubot! — Tavaly alakult meg a pesti főiskola mintájára. Jelenleg negyven vendéglátószakos hallgató a tagja. A foglalkozások jól kiegészítik a tanulmányainkat. Most a gyakorlatban végezzük el, amit megtanultunk, ami majd a munkánk lesz, ha végzünk. A klubban tevékenységünk színvonalasabb bemutatása egy-egy nemzeti est. Tavak- ősszel a német gasztronómiából „vizsgáztunk” most pedig igyekszünk az orosz konyha sajátosságait bemutatni, természetesen kiegészítve folklórral, orosz étkezési szokásokkal. Szól a zene. Az előtérben nép- és iparművészeti tárgyak, a konyhában fortyognak a hatalmas üstökben az ínycsiklandozó ételek. Kiss Olga szintén másodéves, „konyhafőnök”, sorra kóstolgatja a levest, a húst, az előételt. — Elégedett? — Én igen, s remélem, majd a vendégeknek is ízlik. Miből választhatnak? — Két menüt állítottunk össze. Az egyik: narancskrémleves, bulocska kelbimbóval töltve, valamint borban párolt csirke gombás metélttel. A másik menü levese a híres szoljánka, a bulocska ugyanaz, s végül tárkonyos birkahús. — Honnan vették a recepteket ? — A pesti Bajkál étterem prospektusaiból. S tanácsokat kaptunk orosz szakos tanárainktól is. Az alapanyagok beszerzése nagyobb gondot okozott. Tárkonyt például csak az utolsó pillanatban tudunk szerezni. A vendégsereg, a főiskola tanárai, hallgatói, s a Jász- Nagykun Vendéglátó Vállalat képviselői már javában vacsoráznak. Az egyik asztalnál furcsállják az ízeket, a másiknál dicsérik. Az orosz szakos tanárok véleménye szerint sikerült a vacsora, Moszkva bármelyik éttermében is felszolgálhatták volna. Sonyák Béla tanársegéd, az est „meósa” szigorú szemekkel figyeli a hallgatók Megsült a bulocska munkáját. Mindenre van gondja, fogadja a későn jövőket, int a pincéreknek, ha üres a vendégek pohara. — A német esten több segítséget kellett adni a hallgatóknak. Mostmár mindent ők végeztek el, az ár- kalkulációtól a felszolgálásig. Apróbb hibáktól eltekintve igen jól. — A szakember bizonyára látja ezeket, de a vendégek nagyon jól érzik magukat. Kár, hogy csak meghívóval lehet belépni... — Rövidesen vendégül látjuk „a várost” is. Márciusban a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat felkérésére a Bástya étteremben megrendezzük a német estünket. T. G. Régen rangja volt a mozinak A kérdésre, hogy kicsoda, és mit csinált az elmúlt 36 esztendőben, elmondaná, hogy a filmszakmában dolgozott. Élő szóval győzött meg embereket a film szépségéről, mindennapi munkájával a film ügyét szolgálta. Nem járna messze az igazságtól, ha így válaszolna. — Mindig szerettem amit csináltam, mégis azt mondom, nem olyan munka az, hogy újságba kívánkozna. Ha az ember becsülettel teszi a dolgát, minek beszélni róla? Különben is az a véleményem, hogy nevetséges emberi gyarlóság a dicsekvés. Jegyszedő, vagy ahogy akkoriban nevezték, ültető lettem a moziban, mert így hozta a sors. Férjem eltűnt a fronton — 1944-ben kaptam az értesítést — ott maradtam két kisgyerekkel, munkát vállaltam, nappal a herényi magasépítőknél dolgoztam, este meg szedtem a jegyeket, és ültettem a vendégeket a moziban.- Tíz évig dolgoztam két helyen. 1954-ben átjöttem főállásba a Moziüzemi Vállalathoz. — Az volt a legszebb, hogy emberek közt voltam, megismertem az egész várost, engem is ismertek. Marika néni voltam mindenkinek azután is, hogy tízéves özvegység után Páger Gézáné lettem. Tudtam, ki. hol szeret ülni, volt úgy. hogy a törzsvendég csak beüzent, tetessek el két jegyet a fél nyolcasra, én tudtam, hová akarja, az erkélyre vagy a földszintre. Régen rangja volt ám a mozinak, ami nem csoda, hiszen a kispénzű embernek ez volt a legolcsóbb szórakozás. Mit kellett tudni még a jegyszedőnek? Ha hiszi, ha nem, azt is, ki az, aki szotyo- la-ropogtatással zavarja az előadást. Nekem kellett mindenről tudni, én voltam kéznél. A gépészt nem látták az emberek, a pénztáros meg ... mire vége lett az előadásnak már otthon volt. Mit csinálok ezentúl? A búcsúztatásnál az üzemvezető elpanaszolta, hogy a takarítónő felmondott, — elvállaltam a takarítást. Nem könnyű otthagyni a munkahelyet. a munkatársakat, akikkel egy fél életen át együtt voltam jóban-rossz- ban. Szóval:' maradok! — i a — A paksi atomerőműnél Művelődési bizottság alakult Az ország [nagyberuházásai közül elsőként művelődési bizottságot alakítottak a paksi atomerőmű építkezésén. A bizottság tagjai a beruházáson legnagyobb létszámmal dolgozó vállalatok képviselői és munkájában meghívottként részt vesznek a helyi tanács, valamint a közművelődési intézmények vezetői is. Az atomerőművet építő vállalatok eddig külön-külön gondoskodtak paksi dolgozóik kulturális ellátásáról, ezentúl a helyszínen dolgozók számának arányában befizetett hozzájárulással egységes kulturális alapot képeznek. Az ehhez járuló központi támogatással együtt az idén 1,1 millió forinttal gazdálkodik a műveldési bizottság. Százhetven éves munkaköri leírás Dokumentumok Sümeg történetéről Értékes dokumentumok kerültek elő a zalaegerszegi levéltárban Sümeg történetéről. Az egyik a nagymúltú település 1779. március 17-én bekövetkezett tűzvészkárosultjait és az elpusztult értékeket sorolja fel, a ruházattól a bútorzatig minden ingóságot. A Mezőváros 324 házából 152 égett le. A károsult épületek közül 57 kőből, 20 fából, 11 sövényből készült. A napvilágra került kézirat értékét növeli, hogy sokkal átfogóbb képet ad a korabeli viszonyokról, a mindennapi életről, mint az adó kivetéshez készített ösz- szeírásók. Sümeg múltjába enged bepillantást egy 1811—12-ben kelt 'föl jegyzésit melynek szerzője Rosty Antal, aki részletesen foglalkozik lakóhelye igazgatásával, gazdálkodásával, kulturális és egészségügyi helyzetével. Név szerint felsorolja például a város összes tisztségviselőjét, s afféle XIX. századi munkaköri leírásként ismerteti jogaikat és kötelességeiket. Könyvterjesztők — önmagukról Mindenkinek ajánlom A nők többet költenek Kölcsönös segítség A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat szolnoki 455. számú üzemellátó könyvesboltja eredményes évet zárt: dolgozói 9 millió 560 ezer forint értékű könyvet adtak el tavaly. A könyvek többségét a megyeszékhely munkahelyein tevékenykedő bizományosoktól vásárolták, akik közül egyik-másik több mint százezer forintot forgalmazott. Ábel Gyula műszerész, a Tiszamenti Vegyiművek műszaki-fejlesztési osztályán dolgozik, és munkája mellett nyolc éve látja el a bizományosok nehéz feladatát. — Gyermekkoromtól szenvedélyes olvasó vagyok, s már az első fizetésem javarészét is könyvekre költöttem. Rendszeresen vásároltam az üzemi könyvbizományosunktól, sőt, ha nála nem találtam meg, amit kerestem, akkor bejöttem ide, a könyvesboltba is. így kerültem ismeretségbe a boltvezetővel, aki egyszer megkért: legyek én az új bizományos, mert a régi nem tudja tovább vállalni. — Sok munkával jár ez a megbízatás? — Mivel a hozzám tartozó dolgozók eléggé szétszórtan, egymástól távol eső munkahelyeken dolgoznak, bizony elég megterhelő: havonta többször is kinyitom a könyvszekrényt, összeválogatok egy kartondoboznyi regényt, útleírást, mesét és szakkönyvet, felteszem a kerékpárom csomagtartójára. aztán elindulok Velük valamelyik laboratóriumba. — S mennyi talál közülük gazdára? —. Legaláb a felét mindig eladom. Jól ismerem már a munkatársak ízlését, így aztán a csomagot szinte „névre szólóan” állítom össze. Gyakori pillanat a könyvesboltban: a bizományosok tájékozódnak a legújabb kiadványokról ■— Miből fogy a legtöbb? — Most a Képes Történelem köteteit keresik nagyon sokan. Ha kapnék belőle, most negyven-ötven darabot is el tudnék adni. Csak úgy, mint a Magyar História című sorozat könyveiből. Ezeket . mindenkinek ajánlom, akinek csak tudom, mert nagyon tömören és nagyon olvasmányos formában ismertetik a magyar történelem nevezetes eseményeit, és ráadásul igen olcsók is. Kiss Sándomé. a vízügyi igazgatóság előadója. A nap nyolc órájában vízjogi engedélyek, és szakhatósági hozzájárulások kiadásával van elfoglalva, ám ha akad egy-egy üres félórája, akkor sem ül tétlenül: könyvet árul. — Általában az ebédidőt használom ki ilyen célból — mondja — amikor nem csupán az én munkatársaim, hanem a hármas irodaház valamennyi dolgozója ott nyüzsög az étterem körül. A ki- és a visszarakodásban a kollegáim segítenek, sőt. olykor az árusításban is. Tavaly például az egész szocialista brigád segített a műszaki könyvnapok lebonyolításában: három napig tartott az árusítás, s óránként váltottuk egymást. — Kik a jobb vásárlók? A férfiak, vagy a nők? — Tapasztalatom szerint a nők többet költenek könyvre. Sokan keresik az útikönyveket, a lexikonokat és a klasszikusok regényeit. Vajon Jánosné adminisztrátorként dolgozik a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyáregységében. Társadalmi munkában ő látja el a szakszervezeti könyvtáros feladatát, sőt, egyben könyvbizományos is. — Tavaly kereken százezer forint értékű könyvet adott el, ami kiemelkedő eredménynek számít... — Igen, mert a körülményeim is- jobbak az átlagosnál. Elég sok könyvet tudok tárolni, a legújabbakat vitrinben népszerűsíthetem, és az árusítás is ideális körülmények között zajlik: az irodaházunk folyosóján, a blokkóra közelében, ahol mindenki megfordul. Éppen ezért a műszakváltás idejét használom fel, sőt, azt is fizetésnapokon, mert a pénztár is ezen a folyosón van, s aki felvette a pénzét, ott jön el előttem. — Ki áll meg leggyakrabban? —Egy - fiatal technikus. Évente csaknem tízezer forint értékű könyvet vásárol nálam — főleg a villamossággal kapcsolatos szakkönyveket. de sok szépirodalmi művet is. Gyakori vevőm a gyár főmérnöke, sőt az igazgató is. Később bekapcsolódik a beszélgetésbe a bolt vezető^ je. Párái Istvánná is. Megemlíti, hogv a sikerben jelentős részük van a munkahelyi vezetőknek, akik a legtöbb helyen messzemenően támogatják a bizományosokat. Viszonzásképpen a bizományosok igyekeznek 'így végezni a munkájukat, hogy az véletlenül se menjen a termelés rovására. Az eredmények elsőszámú ..titka” tehát: a jó együttműködés. — káposztás —
