Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-24 / 46. szám
MEGKEZDŐDÖTT AZ SZKP XXVI. KONGRESSZUSA lapította, hogy az előző kongresszuson megszabott feladatok megvalósulásának eredményeként konkrét tettekben öltenek testet a hosszútávú célprogramok, meggyorsult az integráció üteme. Mintegy 120 sokoldalú és több mint ezer kétoldalú egyezményt kötöttek meg. Befejezéséhez közeledik a KGST- országok 1981—1985-re szóló népgazdasági terveinek koordinálása. A szónok felhívta a figyelmet annak a fontosságára, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok között minden tekintetben kölcsönösen előnyösen alakuljanak a gazdasági kapcsolatok. „Az együttműködésünk során felmerülő problémákat közösen oldjuk meg, mindegyik testvéri ország érdekei és a közös érdekek összehan(Folytatás az 1. oldalról.) Fontosnak minősítette Brezsnyev a kereskedelmigazdasági kapcsolatok fejlesztését a nyugattal is. E kapcsolatokat ifontos tényezőnek nevezte a nemzetközi kapcsolatok stabilizálásában, de megjegyezte, hogy figyelembe kell venni a tőkés országok politikáját is. „Ezek az államok a velünk fennálló gazdasági kapcsolatokat nem ritkán a politikai nyomás eszközeként próbálják felhasználni. Általában meg kell mondani, hogy az építőmunka feladatait az utóbbi években országaink bonyolultabb viszonyok között kénytelenek megoldani. Közrejátszott ebben a gazdasági viiágkon- junktúra rosszabbodása, az ugrásszerű áremelkedések. Az enyhülés folyamatának lefékeződése, az imperializmus által kikényszerített fegyverkezési hajsza nem csekély terhet jelent számunkra is.” A szovjet pártvezető hangsúlyozottan szólt az ideológiai harc kiéleződéséről is. Megállapította, hogy a nyugat részéről ez a harc nem korlátozódik csupán az eszmék egymás elleni küzdelmére, hanem minden lehető eszközt igénybe vesz a szocialista világ aláásására, fellazítására. „Az imperialisták és szekértolóik rendszeresen rendeznek ellenséges kampányokat a szocialista országok ellen. Befeketítenek és kiforgatnak mindent, ami ezekben az országokban történik. Számukra az a legfőbb, hogy eltérítsék az embereket a szocializmustól. Az utóbbi idők eseményei újra és újra bizonyítják: osztályellenségeink tanulnak vereségeikből. Egyre körmönfontabban és alattomosabban lépnek fel a szocialista országok ellen. Ott pedig, ahol az imperializmus aknamunkájához hozzájárulnak még a belpolitikában elkövetett hibák és melléfogások is, létrejön a talaj a szocializmusellenes elemek aktivizálódásához. így történt a testvéri Lengyelországban, ahol a szocializmus ellenségei a külső erők táA továbbiakban Leonyid Brezsnyev aláhúzta, hogy a szocialista államok közeledésének folyamata továbbra is fejlődik. Ez azonban, mint mondotta, nem mossa el a szocialista országok nemzeti és történelmi sajátosságait. „Társadalmi életük, gazdaságszervezésük formáinak változatosságában azt kell látni, ami a valóságban van: a szocialista életmód meghonosodása útjainak és módszereinek gazdagságát.” Fejlődnek a Szovjetunió kapcsolatai azokkal a szocialista országokkal is, amelyek nem tagjai a Varsói Szerződésnek és a KGST- nek. Ebben az összefüggésben méltatta a szovjet—jugoszláv együttműködés fejlődését és szolidaritását nyilvánította a Koreai NDK-nak az ország egyesítéséért vívott harca iránt. ©olásának útjait keressük. Ez vonatkozik például a kőolaj, a földgáz, valamint más olyan nyersanyagok és iparcikkek kedvezményes árának megállapítására, amelyeket a KGST-tagországok egymásnak szállítanak. Előfordulnak különleges esetek is, amikor barátaink sürgős segítségre szorulnak, így volt ez Vietnammal, amely 1979-ben Peking barbár agressziójának esett áldozatául.” „Szovjetunió és a szocialista közösség más országai sürgősen élelmet, gyógyszert, építőanyagot küldtek, haditechnikát szállítottak. így volt Kambodzsával is, amelyet teljesen tönkretettek Peking bábjai, a polpotis.ták. Ez, elvtársak,' a szocialista internacionalizmus a gyakorlatban. A szovjet emberek megértik és helyeslik az ilyen magatartást.” mogatásával, anarchia létrehozásával igyekszenek ellen- forradalmi mederbe terelni az események alakulását. Mint a LEMP KB legutóbbi plénuma megállapította, Lengyelországban olyan veszély keletkezett, amely fenyegeti a szocialista állam alapjait.” „A lengyel elvtársak most azon munkálkodnak, hogy leküzdjék a válságos helyzetet. A párt harcképességének fokozására, a munkásosztályhoz, a dolgozókhoz fűződő kapcsolatok megszilárdítására törekszenek, konkrét programot dolgoznak ki a lengyel népgazdaság rendbehozására. Lengyelország számára fontos politikai támogatást jelentett a Varsói Szerződés tagállamai vezető személyiségeinek a múlt év decemberben megtartott moszkvai találkozója. Ez a találkozó világosan megmutatta: a lengyel kommunisták, a lengyel munkásosztály, az ország dolgozói bizton számíthatnak barátaikra és szövetségeseikre. A szocialista Lengyelországot, a testvéri Lengyelországot nem hagyjuk el a bajban, nem engedjük bántani! A lengyelországi események ismételten arról győznek meg bennünket, menynyire fontos a párt számára, vezető szerepének megszilárdítása szempontjából az, hogy a párt erősen odafigyeljen a tömegek véleményére, határozottan harcoljon a bürokratizmus, a vo- luntarizmus mindennemű megnyilvánulása ellen, aktívan fejlessze a szocialista demokráciát, megfontolt, reális politikát folytasson a külgazdasági kapcsolatokban. A világszocializmus története sokféle megpróbáltatást ismer. Voltak bonyolult és válságos momentumai. De a kommunisták mindig bátran szembeszálltak az ellenség támadásaival, és győztek. így volt ez a múltban és így lesz ez a jövőben is. És ne kételkedjen senki abban a közös eltökéltségünkben, hogy biztosítjuk érdekeink védelmét, megőrizzük a népek szocialista vívmányait!” Beszédét ezután így folytatta : „Külön kell szólni Kínáról. A Kínai Népköztársaság társadalmi-gazdasági fejlődésének tapasztalata az utóbbi két évtizedben súlyos tanulságul szolgál, és megmutatja, hogy hová vezet a szocializmus elveinek, lényegének eltorzítása mind a bel-, mind a nemzetközi politikában.” „Kína jelenlegi vezetői maguk is a legkegyetlenebb feudális-fasiszta diktatúrának nevezik azt a rendet, amely az úgynevezett kulturális forradalom időszakában volt országukban. Nekünk nincs mit hozzátennünk ehhez az értékeléshez. Kína belpolitikájában most változások mennek végbe. Ezeknek a tényleges értelmét még majd az idő mutatja meg. Megmutatja, milyen mértékben sikerül a mai kínai vezetésnek leküzdenie a maoista örökséget. De Peking külpolitikájában, sajnos egyelőre még semmiféle kedvező irányú változásról nem beszélhetünk. Ez a politika továbbra is a nemzetközi helyzet kiélezésére irányul, az imperializmus politikájával fonódik össze. Ez természetesen nem téríti vissza Kínát a fejlődés egészséges útjára. Az imperialisták nem lesznek a szocializmus barátai. Az USA, Japán és több NATO-ország azon készsége mögött, hogy bővítsék a katonai-politikai kapcsolatokat Kínával, egyszerű számítás rejlik, mégpedig az, hogy saját, imperialista érdekükben használják fel Kína ellenséges magatartását a Szovjetunióval, a szocialista közösséggel szemben. Kockázatos játék! Ami pedig a kínai népet illeti, mélységes meggyőződésünk, hogy valódi érdekeinek a békepolitika felelne meg. Csakis a béke és a más államokkal való normális kapcsolatok politikája. Ha a szovjet—kínai kapcsolatok továbbra is fagyponton maradnak, ennek oka nem a mi álláspontunk.” „A Szovjetunió nem kereste és nem is keresi a konfrontációt a Kínai Népköztársasággal. Mi az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusa álital meghatározott irányvonalat követjük, és a jószomszédság alapján szeretnénk építeni kapcsolatainkat Kínával. Érvényben maradnak a Kínával való kapcsolatok rendezésére irányuló javaslataink, mint ahogy változatlan a kínai Az imperializmus egy valóban hadüzenet nélküli háborút indított az afgán forradalom ellen. Ez közvetlenül veszélyezteti déli határaink biztonságát is. Ez a helyzet arra kényszerített bennünket, hogy megadjuk azt a katonai segítséget, ame- Ivet e baráti ország kért. Afganisztán ellenségeinek tervei kudarcba fulladtak. A Babrak Karmai elvtáirs vezette Afganisztáni Népi Demokratikus Párt és kormány' átgondolt, a nemzeti érdekeknek megfelelő politikája megszilárdította a néphatalmat. Ami a szovjet katonai kontingenst illeti, azt készek leszünk kivonni az afgán kormánnyal való megegyezés alapján. Ehhez viszont az szükséges, hogy teljes egészében szüntessék meg az ellenforradalmi bandák átdobását Afganisztánba. Ezt az Afganisztán és a szomszédjai közti megállapodásokban kell rögzíteni. Szilárd biztosítékokra van szükség arra. hogy nem lesz újabb intervenció. Ez a Szovjetunió elvi álláspontja, amelyhez mi szilárdan ragaszkodunk !” Beszédében Leonyid Brezs- nvev kitért az iráni változásokra is és megállapította, hogy Iránban „minden bonyolultsága és ellentmondásossága ellenére, alapjában véve anfiimperialista forradalom zajlott le”, noha a belső és külső reakció igyekszik megváltoztatni annak jellegét. Ebben az összefüggésben arra is emlékeztetett, hogy egyes keleti országokban az utóbbi időkben aktívan hangoztatnak iszlám jelszavakat. A kommunisták tisztelettel viseltetnek az iszlám, vagy más hitű emberek vallási meggyőződése iránt. A lényeg az, hogy mi a céljuk az ilyen vagy olyan jelszavakat hangoztató erőknek. ..Az iszlám zászlaja alatt felszabadító harc is kibontakozhat ... de iszlám jelszavakat használhat az ellen- forradalmi lázadásokat szító reakció is. Következésképpen minden azon múlik, hogy milyen a valós tartalma valamely mozgalomnak.” Elismeréssel szólt Leonyid Brezsnyev a békeszerető, független India nemzetközi szerepéről és méltatta a szovjet—indiai barátság megszilárdulását, az együttnép iránti tiszteletünk és barátságunk érzése is.” Behatóan foglalkozott a szónok a gyarmati iga alól felszabadult országokkal. Közülük némelyekben a tőkés viszonyok honosodtak meg mások igazi független politikát folytatnak. Megnövekedett az olyan országoknak a száma, amelyek a szocialista fejlődés útját választották. Fejlődésük bonyolult viszonyok között megy végbe, de alapvető fejlődési irányuk hasonló. Antiimperialista külpolitikát követnek. Erősödnék a dolgozók széles tömegeinek érdekeit kifejező forradalmi pártjaik. A Szovjetunió fejleszti a kölcsönösen előnyös széles körű gazdasági és tudományos együtműködést a felszabadult országokkal. Közreműködésével nagy gazdasági objektumok létesülnek ezekben az államokban, és segít a szovjet állam a ká- derképzésben (mérnökök, technikusok, szakmunkások, orvosok, pedagógusok képzésében) is. „A többi testvéri országgal együtt segítünk a felszabadult országúk védelmi képességének megszilárdításában is — folytatta a szónok — ha ilyen kérelemmel fordulnak hozzánk. Ez történt például Angolában és Etiópiában. Ezekben az országokban megpróbáltak leszámolni a népi forradalmakkal a belső ellenforradalom vagy a külső agresz- sz'ó révén. Mi ellenezzük a forradalom exportját. de nem érthetünk egyet az ellenforradalom exportjával sem. működés fejlődését. Ez az együttműködés a jövőben is a szovjet külpolitika egyik fontos irányvonala marad. Jó együttműködésre törekszik a Szovjetunió Indonéziával és más ASEAN-or- szágokkai is. Leonyid Brezsnyev üdvözölte, hogy az elmúlt öt évben Afrikában, a Karib-ten- ger medencéjében és Óceániában tíz új állam nyerte el függetlenségét. A Zimbabwe Köztársaság létrejötte szemléletesen mutatja — állapította meg, hogy a végéhez közeledik a klasszikus gyarmatosítók és fajgyűlölők uralma. Az imperialisták ezerféle úton-módon próbálják magukhoz láncolni a felszabadult országokat. Szabadon akarnak rendelkezni természeti kincseikkel, stratégiai célokra akarják felhasználni azok területét. „Épp ilyen szemszögből közelíti meg a nyugat a már öt hónapja folyó iráni— iraki háborút. Ez a háború teljesen értelmetlen ezen államok érdekei szempontjából, viszont igen előnyös az imperializmusnak, amely arról álmodozik, hogy visz- szaállítsa pozícióit ebben a térségben. Szeretnénk remélni, hogy Irakban is, Iránban is levonják ebből a kellő következtetéseket. A Szovjetunió határozottan amellett száll síkra, hogy mihamarabb vessenek véget e testvérgyilkos háborúnak és politikai úton rendezzék a konfliktust. Mi igyekszünk ezt a gyakorlatban is elősegíteni. Most pedig a közel-keleti problémáról szólnék. Az Amerikai Egyesült Államok uralmi helyzetre törekszik a Közel-Keletien, a Camp Da- vid-i politika útjára, az arab világ megosztásának és az izraeli—egyiptomi külön- alku szervezésének útjára lépett. Az amerikai diplomáciának nem sikerült ezt az arabellenes különalkut szélesebb körű kapituláns típusú e'wezménnyé változtatnia. De másban boldogult: ismételten kiéleződött a helyzet ebben a térségben. Ez visszavetette a közel-keleti rendezést. Mi legyen a teendő a továbbiakban? Szerintünk ideje lenne elmozdítani az ügyet a holtpontról. Ideje lenne visszatérni ahhoz, hogy becsületesen. közösen keressük igazságos és realisztikus alapon az átfogó rendezést. A kialakult viszonyok között ez elérhető lenne, mondjuk, egy külön e célból összehívandó nemzetközi konferencia keretében”. „A Szovjetunió kész konstruktív szellemben, a jószándék pozíciójából kiindulva részt venni az ilyen munkában. Készek vagyunk ezt közösen megtenni más érdekelt felekkel: az arabokkal (beleértve természetesen a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezetet) és Izraellel. Készek vagyunk az Egyesült Államokkal együtt keresni egy ilyen megoldást. Emlékeztetek arra, hogy néhány évvel ezelőtt e tekintetben voltak bizonyos tapasztalataink. Készek vagyunk együttműködni az európai államokkal, mindazokkal akik őszintén törekszenek az igazságos és tartós közel-keleti béke biztosítására. ~ Bizonyára hasznos szerepet A Szovjetunió támogatja egy új nemzetközi gazdasági rend kialakítását — amelyet a volt gyarmati országok követelnek — de ezt a kérdést nem szabad egyszerűen a gazdag észak és a szegény dél közti különbségekre korlátozni. „Készek vagyunk elősegíteni és gyakorlatilag elő is segítjük az igazságos nemzetközi, gazdasági kapcsolatok kialakulását... Az SZKP ezentúl is következetesen folytatja a Szovjetunió és a felszabadult országok együttműködése fejlesztésének, a világszocializmus és a nemzetközi felszabadító mozgalom szövetsége megszilárdításának irányvonalát. Beszédében ezután Leonyid Brezsnyev a nemzetközi kommunista- és munkás- mozgalommal foglalkozott. Elmondta, hogy az utóbbi években ez a mozgalom megizmosodott, erősítette tömegbefolyását. Ma már a világ 94 országában működik aktívan a kommunista párt,, Az SZKP Központi Bizottsága tevékenyen fáradozott a testvérpártokkal való sokoldalú együttműködés további kibővítése és elmélyítése érdekében. Leonyid Brezsnyev számos példával világította meg e kapcsolatok fejlődését, majd megállapította: „A kommunista pántok befolyása növekedésének arányában egyre összetettebbekké és sokrétűbbekké válnak az előttük álló feladatok. Ez pedig időnként nem egyértelmű értékeléseket von maga után, eltérésekhez vezet az osztólvhárc konkrét kérdései megoldásának megközelítésében, vitákat vált ki a pártok között is”. „Egyes kommunista pártokban olykor bírálóan vélekednek országunk fejlődése egyik vagy másik konkrét részletéről. Egyáltalán nem tartjuk azit, hogy nálunk minden ideálisan ment végbe. A szocializmus a Szovjetunióban hihetetlenül nehéz. bonyolult viszonyok közt épült. A párt járatlan úton haladt. És senki sem tudja nálunk jobban, milyen nehézségekkel és fogyatékosságokkal kerültünk szembe ezen az úton, s mi az, amit még nem sikerült leküzde- nünk. Az elvtársi, ém'tő bírálatra mi mindig odafigyelünk. De határozottan ellene vagyunk annak a bírálatnak, amely elferdíti a szocialista valóságot, és ezáltal akarva vagy akaratlanul az imperialista oropagandának, az osztályel- lenségnek tesz szolgálatot. Pártunk abból indul ki, hogy a kommunisták közötti véleménykülönbségek leküzdhetők — persze, ha nem a forradalmárok és a reformisták, az alkotó marxizmus és a dogmatikus' szekjátszhat ebben továbbra is az ENSZ. Ami a dolog lényegét illeti, mi most is meg vagyunk győződve arról, hogy az igazi közel-keleti béke érdekében meg kell szüntetni az 1967-ben elfoglalt arab területek izraeli megszállását. Érvényre kell juttatni Palesztina arab népének elidegeníthetetlen jogait, beleértve saját állama megteremtését. Szavatolni kell e térség összes államai, a többi között Izrael biztonságát és szuverenitását. Ezek az alap- elvek. A részletek, magától értetődően, megbeszélések tárgyát képezhetnék”. Az SZKP KB főtitkára a nemzetközi kapcsolatok fontos tényezőjének nevezte az el nem kötelezettek mozgalmát és kifejezte reményét, hogy ez a mozgalom hű marad alapelveihez, a jövőben is fellép az imperializmus és a kolonializmus a háború és az agresszió ellen. „Nézetünk szerint ez egészen természetes. Azelőtt is előfordult, hogy egyes kérdésekben nem volt azonos a kommunista pártok véleménye. Az élet meggyőzően bebizonyította, hogy az eltérések mellett is lehet és kell is fejleszteni a politikai együttműködést a közös osztályellenséggel szemben folytatott harcban. A legfelsőbb döntőbíró a felmerülő problémák megoldásában az idő, a gyakorlat. Nem olyan régen egyes kommunista pártok vezetősége erélyesen védelmébe vette a szocializmusért folytatott harc és a szocializmus építése útjainak, formáinak nemzeti sajátosságaihoz való jogát. Ha azonban előítéletek nélkül közelítjük meg ezt a kérdést, el kell ismerni, hogy senki nem erőszakol, rá senkire semmiféle sablont vagy sémát, amely figyelmen kívül hagyná egyes országok sajátosságait”. Brezsnyev emlékeztetett rá, hogy valamennyi szocialista ország a maga módján valósította meg forradalmát „minden országon belül az asztályerők közötti viszony a nemzeti életmód és a külső helyzet diktálta formákban”, „A szocializmus alapjai megteremtésének és megerősödésének, a szocialista társadalom építésénék, megvoltak és megvannak a különböző országokban a maguk sajátosságai”. „Így hát valamiféle „egységesítésről” beszélni, szembeállítani a kommunista pártokat azon az alapon, hogy valaki elismeri, vagy nem ismeri el a társadalom átalakításának általuk választott útját, úgy gondolom, csak a reális tények mellőzésével lehet — mondotta”. tásságy illetve balos kalan- dorság közötti elvi eltérésekről van szó. Itt természetesen nem lehet helye kompromisszumoknak — ma éppen úgy nem, mint Lenin idejében. De amikor a kommunisták közös forradalmi ügyükért harcolnak, abból indulunk ki, hogy a különböző nézetek és álláspontok türelmes elvtársi megvitatása felel; meg a legjobban közös céljainknak. A kommunisták következetes békeharca, az imperializmus agresszív politikája ellen, a népeket nukleáris katasztrófával fenyegető fegyverkezési hajsza ellen folyó harc nagy egyesítő erő, a kommunista világimozgalom továbhi összefogásának, tekintélye növekedésének hatalmas tényezője.” „A legfontosabb az, hogy a marxizmus—lenini zmus tanításával felvértezett kommunisták mindenkinél mélyebben és mindenkinél helyesebben látják a világban .végbemenő folyamatok lényegét és távlatait, helyes (Folytatás a 3. oldalon.) Kapcsolatok a tőkés országokkal Nincs kedvező változás a kínai politikában Együttműködés a felszabadult országokkal A kommunisták közötti véleménykülönbségek leküzdhetők Erősödött a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom
