Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-22 / 45. szám
1981. FEBRUÁR 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLÁP 11 Megkérem a lisztes molnárt... Máig is hányszor dúdolom a régi nótát, ha meglátok egy-egy törött szárnyú, csonka szélmalmot, vagy ott járok ’Miklóson, ahol valaha a malmok városrésze-városszéle állt. Pedig a molnárok élete is más, sokkal egyszerűbb — vagy nehezebb? — mint akkor volt, amikor a nóta született, s amikor még az őrölnivalót élet -nek hívta-tisztelte az ember. Mégis a molnárok munkája most is gyönyörű, s most is kötődik életünkhöz, mindennapjainkhoz. Az aranysárga búzamagból hófehér lisztet, kenyérnekvalót őrölnek. A finom liszt pora rárakódik a sapka sittjére, a göndör fürtökre, beleszárad a nehéz zsákot emelő kezébe. A szolnoki Tisza Malomban is ezt láttuk egy munkanapon, amikor jártak a gépek, telt a garat, alant a zsákok — dolgoztak a molnárok. T. Katona László képriportja
