Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-15 / 39. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1981. FEBRUÁR 15, Kobela nagymama Levél ha jön, József Attila 29. szám címre érkezik, de Jászalsószentgyörgyön címzés nélkül is megtalálják Kobela nagymamát. Az iker- ablakos nagy házak között szerényen meghúzódó régi ház egy kilométerre van az iskolától. A fürgén odasiető Vagy hancúrozva hazafelé tartó gyerekeknek ez nem távolság. Lábakat sajdító mesz- szeség azonban az öreg ház idős gazdájának. Pedig, de sokszor végigjárta már az utat, és megteszi most is, hetvenegy esztendejét cipelve. A zörgetésre szapora léptekkel jön elő, kaput nyit és kutatva mér végig. A házban elmondja: a kapuban azt találgatta, ki vagyok, kire panaszkodok, melyik unokája tett rossz fát a tűzre. — Csodálkozik, ugye, hogy én várom az unokák viselt dolgairól szóló híreket, és úgy beszélek róluk, mint a gyerekeimről. Unokáim és gyerekeim is, itt vannak nálam, én nevelem ókei, vagyis nagyanyjuk és anyjuk vagyok egy személyben. Zavaros egy kicsit, így, ahogy elmondom, nem is tudom, hol kellene kezdeni, hogy megértse, miért volt muszáj öreg fejjel az anya szerepét is elvállalni a nagyanyának. — Kezdem ott, hogy a mi házunkból sose hiányzott a gyerekzsivaj. Nyolc gyerekek négy lányt és négy fiút neveltünk fel, becsületes, dolgos ember lett mindegyikből, nem kellett szégyenkezni miattuk... A szülők öröme a gyerek, nekem jutott az örömből, de nem került el a Három unoka „édesanyja” bánat se. Uramat elvitte az asztma, hirtelen halt meg, ott hagyott hét gyerekkel, akkoriban még csak Zoli kereste meg a maga kenyerét. Csapásként szakadt rám a gond, és nyomorított jó pár esztendeig. Jött a porciózás, kisebb karéj okra kellett szelni a kenyeret, vékonyabban jutott rá a zsír, a szilvalekvár. Elmúlt az isi, nem hagytam, hogy tetiporjon az élet, felneveltem a gyerekeket, amelyik akarta és bírta ésszel, szakmát tanult, a lányok férjhez mentek, mindegyik gyerekem dolgozik... Sorolja a neveket, ki hol van, mit csinál, tekintete végi gsi kük a falon, az arcképeken, annyi van belőlük, hogy kitelne egy iskolai tablóra Megáll az egyiknél, hosszan elnézi, szemével megsdmogatja, azután folytatja. — Kálmán fiam jóravaló, dolgos ember, sajnos a házassága nem sikerült. Felesége elment egy másik emberrel, pedig három apró gyerekük volt. A bíróságon kimondták, hogy a gyerekek nem maradhatnak az anyjuknál, de mert az apjuk távol dolgozik, hetenként egyszer jár haza, ő se tud gondoskodni róluk, állami gondozásba veszik. A gyerekem gyermekei, az én kis unokáim árvák módjára, idegenekhez kerüljenek? Magamhoz vettem őket, tíz éve nevelem mind a hármat... Mit vállaltam? Azt, amit egy anyának, az én esetemben egy nagyszülőnek vállalni kell. Az is igaz, hogy akkor „csak” hatvanéves voltam. Emlékek közt kuitati mondja az emlékezetes eseményeket Kálmánka, aki most ipari tanuló egyszer azzal jött haza az iskolából, hogy az esti krimit, a tévéfilmat neki kötelező megnézni, mert másnap abból kell felelni. Máskor meg azt találták ki Pisti öccsével — ő most nyolcadikos —, hogy ünnepség lest az Iskolában, fejt kell díszíteni a tantermet, mindegyik gyerek köteles négy szelet csokoládét és két zacskó cukorkát bevinni az iskolába. — Tudom, ezek gyerék- csínytevések, de van más olyan dolog is, amit egy magamfajta öregasszony már nem tudhat úgy, mint egy mai fiatalabb anya. Ezért járok a szülői értekezletre, tagja vagyok a szülői munkaközösségnek, megbeszélésről még nem hiányoztam Tanácsot kérek, kérdezek és felszólalok akkor, ha úgy gondolorn, hogy a hetvenegy esztendős öregasszonynak is Lehet hasznos mondanivalója. Illés Antal (A szerk. megjegyzése: Köszönjük Törőcsik Jenőné jászalsószentgyörgyi pedagógus javaslatát. Fórumunk számára ő fedezte föl a kedves Kobela nagymamát.) Februári fényben (Fotó: T. Katona László) Azt írta a Néplap ... hogy a „nyugdíjasok is szívesen kérnek SZOT- beutalót a szanatóriumokba. Erre — az elő- és utószezonban — továbbra is lehetőség nyílik a Szakszervezetek Megyei Tanácsa elnökségének engedélyével”. Ha azt írta, így is van. Megkérdeztük, miért szükséges az elnökségi engedély? A válasz: „a SZOT határozata igy mondja ki!” Ha határozat, apelláta nincs. Vagy mégis? Köztudomású, hogy a szanatóriumi beutalót alapos orvosi szakvélemény, javaslat indokolja. Az orvos tudja ugyanis igazán, mennyire válik a beteg ember javára a gondos szanatóriumi ápolás, a szakértő kezelés. Ezért van korlátozott számban a rendelőintézeteknek is joguk, lehetőségük szanatóriumba utalni a betegeket. Csakhogy mint sokan tapasztalhatták — a lehetőség nagyon korlátozott. Ezért előfordul, hogy a munkahelyi szak- szervezeti bizottság — minekutána aktív dolgozói nem igénylik — felajánlja beteg nyugdíjasának a beutalót. Akkor megy az ügyintézés a maga útján: orvosi javaslat, szakszervezeti jóváhagyás. És akkor még egv bélyegző és aláírás miatt a beutaló tovább járja az útját. Nem bizonyos, hogy ez igy helyénvaló. Egv szükségesnek vélt engedélyezés .. Azt mondta valaki: csak azért, nehogv rendszert csináljanak a munkahelyek, az aktiv dolgozók kárára. Hm ... —S— Nyugdíjasok a pinceklubban. A szolnoki Építőipari Szövetkezet február hetedikére találkozóra hívta nyugdíjasait a központi iroda pinceklubjába. A barátságosan berendezett klubban terített asztalok, jóízű vacsora és kis ajándék várta azokat, akik sokáig az év minden munkanapján együtt voltak a munkában, s akik most évente egyszer felelevenítik a munkásélet sok emlékét. (Fotó: Lencse Ernő) Levelesláda Vásár van! Még egy hétig tart a téli vásár az áruházakban, üzletekben. Sok helyen láttunk olyan 30—40 százalékkal olcsóbb árukat, amelyek talán még a jövő télen is megszolgálnák az értük adott pénzt. Ezért azt javasoljuk, ha van egy kis félretett, erra-arra gyűjtögetett pénz, sétáljanak el, néz- gelődjenek egy kicsit. A séta egyébként se árt, s ha találnak valamit,' duplán megérte. Jó meleg fla- nellingek, alsóruhák, szövetek, téli ciipők most olcsón kaphatók. Napjában egy alma Korántsem azt akarjuk javasolni, hogy hódoljanak a fiatalok divatjának, használják az almaillatú szappant, fürdőhabot, sampont, sprayt Inkább javasolni szeretnénk: almát csak úgy, ahogyan a fáról leszedték! Tél vége van, a szervezet — akár fiatal, akár idősebb — alaposan elfogyasztotta tartalékait. Mindenkinek szüksége van vitaminra, gyümölcsre. Sokan esküsznek a narancsra, banánra, citromra. Külünösen az utóbbi fontos is, de napjában legalább egy alma is sokat ér. És az almát a kispénzű ember is meg tudja venni, hiszen a szolnoki vásárcsarnokban a leggyönyörűbb kilóját se mondják tizenöt forintnál drágábban. És nem az a fontos, mit mutat a külső, a 8—10 forintos alma is megteszi... Tessenek csak megpróbálni, például vacsora után! Akinek egészségesek a fogai, héjastól fogyasszon el elgy almát. Akinek nem egyszerű már a rágás, akad a konyhában egy reszelő... Ne tessenek elfelejteni. Tél vége van, a gyümölcs ilyenkor is fontos! Levelezni szeretnének: ö. Hovodzák Lajosné, Felsőnyék Ady u. 52. 7099 — 58 éves, magányos, Szolnok megyei születésű, de most Tolna megyében élő nyugdíjas; Jégvirágok jeligés kisvárosi magányos asszony; valamint Terézke jeligével 56 éves kunsági asszony. A jeligés válaszleveleket szerkesztőségünk továbbítja, á borítékra kérjük írják rá: Idősebbek levelesládája. Minden bőr különbözik egymástól és majdnem minden bőrnek vannak kiseb b- nagyobb hibái. Az egészséges, szép bőr legjellegzetesebb tulajdonságai a rugalmasság, bársonyosság, ham- vasság és üde szín. Sajnos, ilyen tökéletes bőrrel ritkán találkozunk, hiszen a levegőből rárakodó korom, füst, por, a kórokozó baktériumok, az időjárás, a betegségek, a korral járó öregedés mind-mind veszélyeztetik szépségét. Időskorban a régi fiatalos barázdákból^ gödröcskékből ráncok képződnek, a színtelen vékony szőrszálak megvastagodnak, színesekké válnak, csökken a bőr nedvesség-tartalma is, és elveszti rugalmasságát. Sehol az arcon nem képződik olyan hamar ránc, mint a szem környékén, hiszen itt a legvékonyabb és legérzékenyebbe a bőr. A szarkalábak eltüntetésére, Jkendőzésére” célszerű bőrtápláló krémet használni, a bőrtasakok megjelenését meÜzenetek: Tiszaföldvári. olvasónk azóta biztosan megkapta jogi tanácsunkat. Kérjük, ha további segítségre van szüksége, írjon. Többeknek: nagyon sajnáljuk, de ezen az egy oldalon nagyon sok kívánságot kell teljesítenünk, így beküldött verseket, elbeszéléseket nem közölhetünk, bármennyire is kedvesek, hangulatosak. — A szerk. leg kamilláteás borogatással lehet hátráltatni. Időskorban általában mindent kerülni kell, ami törésszerű, gyors változást hoz. Ez vonatkozik a hirtelen kezdeményezett fogyókúrára is, amely nemcsak egészségileg lehet káros, hanem esztétikai, kozmetikai szempontból sem ajánlatos a bőr rugalmasságának elvesztése miatt. Higyjék el, hogy a napi 5—10 perces tornagyakorlat, — lehet az a TV-toma is, — az idős szervezet mindennapi test és szépségápolásának fő tényezője lehet, mely nemcsak frissítő, üdítő hatással jár, hanem szerepet játszik egészségük megóvásában is. Cseh Tiborné Szólnék megyei KÖJÁL egészségnevelési osztálya A Nyugdíjasok fóruma legközelebb március 22-én jelenik meg NEM ÁRT Egy kis kozmetika Táj lehet szebb, de kedvesebb... Szülőföldem „Tavaly nyár óta jár a Néplap, előfizetek rá. A postán csekkel küldöm az árát Szolnokra és mindig várom és el is olvasom, mát ír a szülőföldemről.” A levél nagyon messziről jött, majdnem egy napi utazásba telne, ha írója hazalátogatna. Csakhogy nincs kihez hazajönni, legfeljebb a törökszentmiklósi, meg a rákóczifalvi temetőbe látogathatna el a családtagjai sírjához. Dehát egy hatvanhoz közelítő, beteges asszony magában nem indul ilyen hosszú útra. így aztán „senkim sincsen, minden munkát egyedül végzek el a ház körül, és nincs kihez szólni se, ilyen az árva sorsa.” Mi késztette, egyáltalán hogyan okos- kodta ki, hogy bement a falusi postahivatalba, s előadta, neki újság kellene, de más, messzi megyéből? Erről nem szól a levél, s csak a sorok között olvassa ki az ember a vágyódását, a vonzódását az alföldi tájhoz, a szülőföldhöz. Pedig bizonyosan nem volt itt könnyű a fiatalsága, hiszen „mindig mezőgazdasági munkások voltunk, nincstelenek, állatokat gondoztunk, tenyésztettünk mások gazdaságában”. Ha rá gondolok, szépnek látom azt a távoli tájat, ahol most él. Nem ilyen tányérlapos, mint a mi Alföldünk, s talán arrafelé több a szőlőshegy, az erdő, — s gazdagabb az igyekvő, ereje teljében lévő ember élete, mint mifelénk, itthon. A ragaszkodást, a vágyódást mégis megértem. Itt volt fiatal, itt lett családja, s ide köti egy fél emberöltő emléke is. Talán ezért is ragaszkodik az újsághoz, amiből értesülhet a „hazaiak” életéről, arról a tengernyi változásról, ami a munkánk, s az igyekvésünk. A napokban találkoztam egy másik idős emberrel Olyan természetesen mondta el, mintha magától értetődne: a munkája más vidékre szólította, de soha nem felejtette el a szülővárosát. Ezért amint nyugdíjba vonult, házat cserélt, — „tudja, hogy van, hazajöttem megöregedni, itt akarom befejezni az életem, ahol elkezdtem. Mert nekem ez a hazám, a szűkebb otthonom. Ez a város, ahol gyerekesked- tem, ahol szakmát tanultam, ahol elkezdtem a munkáséletet. Megérti?” Hogyne érteném. S elkalandoztam egy kicsit gondolatban. Vajon hányán, az ország hány helységében — hogy csak itthon maradjak — gondolnak időnként a falura, vagy a városra, ahol születtek, ahol felnevelkedtek? Sokszor hallom, olvasom, adott ez a megye_ sok nagyszerű embert a hazának, s egy se gondol rá másképp, csak szeretettel, megbecsüléssel. És lám, vannak kis öregék, akik hazavágynak, akik kíváncsiak az itthoni életre, s olyan is, aki megtér szülőhelyére. Hogy ennél a tájnál van szebb, gazdagabb, senki se vitatja. A hazaszeretet, a vonzódás-vágyódás szép emberi érzéseit, megnyilvánulásait se. Gondolatban ezért szeretném annak a távolban élő, magányra panaszkodó asszonynak megszorítani a most is dolgos kezét. (SJ) összeállította: Sóskúti Júlia