Szolnok Megyei Néplap, 1981. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-13 / 37. szám

1981. FEBRUÁR 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A mezőtúri Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben szép formájú virágvázák is ké­szülnek. Képünkön Rácz Mária naponta 70 darabot formáz Margit néni és Jól halad a népszámlálási adatok feldolgozása Külön kötet minden megyéről Tiszafüreden a Belsőfok- part utca épületei egy sze­szélyesen lejtős part lábá­hoz kapaszkodnak. Hajdaná­ban ez az emelkedő paran­csolt megálljt a kanyargó Ti­szának, védte az ártól a te­lepülés keleti szélét Az ut­cának itt nincs másik olda­la, arrafelé szabadon kószál­hat a szem a lapályos vidé­ken, egészen a kopasz nyár­fasorig, amelyik egyre fogyó felkiáltójelként vezeti a te­kintetet a messzeségbe. Oda, ahol a felhők már a látó­határ szélét horzsolják, és elkezdődik a nagy puszta, amelyet Hortobágyként je­lölnek a térképre. Itt, ebben az utcában egy hosszú, üveg- verandás házban él Bállá Jó- zsefné a férjével. A ma már 72 éves asszony házvételük okát magyarázza. — Világéletjinkben ta­nyán laktunk az urammal meg a gyerekekkel. Hol a puszta egyik szögletébe, hol a másikba, a füredi meg a hortobágyi határba vetett a sors bennünket. Szerettük a pusztát, ide, be a községbe csak három éve költöztünk. Ha kiállók az udvarra, mesz- sze ellátni innen. Oda, ahol leéltük az életünket. Hogy a Bállá házaspár mégis változtatott korábbi életmódján, és a községbe költözött, annak az eszten­dők és az egyre gyakrabban jelentkező itt fáj, ott sajog az oka. Elvégre ide karnyúj­tásnyira a patika, de nincs messze a bolt meg az áru­ház sem. Margit néni hat egészséges fiút nevelt fel. A legények egymás után, szép sorjában letöltötték a katonaidejüket, és maroknyi kitüntetéssel szereltek le. Vajon hogyan alakult az élete ennek a ke­ménykötésű, határozott asz- szonynak, s mi módon ké­szítette fel fiait a nem köny- nyű, honvédelmi szolgálatra? — Huszonkilencben esküd­tünk, és jöttek a gyerekek egymás után. Nem Volt még akkoriban családtervezés, meg ilyesmi, így aztán hat fiam és két lányom szüle­tett. Az uram keresete, nap­száma vékonynak bizonyult, ezért mellé nekem is pótol­ni kellett valamit. A tanyán jószággal bíbelődtem, és korán munkába fogtam a cseperedő apróságokat. Azt is megmondom: én nemcsak rendes katonának, de rendes, szorgalmas, becsületes em­bereknek neveltem őket. Haj­lottak a szavamra, de ahol ennyi gyerek van, kell is a rend. Tőlem mindig jobban tartottak, mint az uramtól. Mehettek, engedtem őket a bálba is, de bicska nélkül, mert tudom, az ördög sok­szor incselkedik az ember­rel. Nem is keveredtek soha csetepatéba, pedig nagy, erős családként tartottak számon a környéken bennünket. Azt, hogy valamennyien jó kato­nák lettek, ezek után termé­szetesnek tartom. Amikor be­hívták őket, akkor se emel­gettem a kötényem sarkát a szememhez, mert bizonyos voltam, a katonaság egyikő- jüknek se baj. Nem is ár­tott, mert a két év alatt megférfiasodtak, megembe- resedtek valamennyien. Kézen számoljuk együtt, ki merre, hol találta meg boldogulását a leszerelés után. Jóska, a legöregebb, állami gazdasági dolgozó a Hortobágyon. János is az Fü­zesabonyban, sőt ő már üzemágvezető. Károly a he­lyi termelőszövetkezet rak­tárosa, és ugyancsak a Há- mán Kató Tsz-ben dolgozik Gyula is. Sándor a Tiszafü­red és Vidéke Áfész osztály- vezetője, Bélának pedig any- nyira megtetszett az unifor­mis, hogy ma is viseli. BM- dolgozó Szombathelyen, fő­hadnagy. — Előfordult — folytatja Margit néni a visszaemléke­zést —, hogy szerdán az egyik leszerelt, a másik meg csütörtökön bevonult. Keve­set látogattam őket a lakta­nyában, mert akkor még ne­hezebb volt az élet, sokkal többet kellett dolgozni, a hosszú kiruccanásokra nem volt lehetőség. Ráadásul messze szolgáltak, de a pos­tás sűrűn kopogtatott a le­velekkel. Kedves fiaim, ír­tam nekik, úgy osszátok be a zsoldot, hogy elég legyen, mert itthon még sok a ki­adás. Nélkülözni nem nélkü­löztünk, előteremtettük az urammal, ami kellett, úgy, hogy a gyerekek se ruhából, se ételből nem szenvedtek hiányt. Jó érzés, hogy nem fáradoztunk hiába, mert be­csületes emberek lettek mind­annyian. Azért a lányokról is hadd szóljak: Veronka, a legidősebb az Alumíniumáru- gyár tiszafüredi gyáregysé­gében dolgozik, Margit meg adminisztrátor. Egy bizo­nyos, a família nem hal ki, mert már tizenegy unokám és hat dédunokám is van. — Segítik Margit néniéket a gyerekek? —■ Még az kéne! Amíg fel bírom emelni a kezem, meg se engedném! Havonta 2 ezer 210 forint nyugdíjat hoz a postás, és úgy osztom be, hogy elég legyen. Aztán a ház körül mindig akad ap­rójószág meg hízó. Pedig évente megfogadjuk: nem kell már nekünk ez a ma­lacnyűg, de tavasszal még­is veszünk. Tudja, hogy van már a magunkfajtánál: mi ebben nőttünk fel, ebből ha­lunk ki. Azért azt a televí­ziót a sarokban, a gyerekek vették harmadéve, az ötve­nedik házassági évfordulónk­ra. Ha bekapcsolom, mindig eszembe jutnak. Jönnek is hat fia hozzánk, ma már négyen voltak. Mindig hajtogatják: de jó itt lenni, egy kicsit el­időzni, megpihenni, mert napközben rohanás az élet, nincs mód, hogy az ember valahol kiöntse a szívét. Fényképeket vesz elő, né­zegetjük. Azután a szekrény­ből vörös színű szövettel bevont apró dobozkát emel ki. Benne csillogó kitüntetés: a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozata. Pár hónapja kapta, mivel hogy hat katonafiút nevelt a ha­zának. Mire a beszélgetéssel vég­zünk, vaksötét lopakodik a környékre. Hiába égnek a villanyok, a leereszkedő köd­től karnyújtásnyira se lá­tunk. Margit néni a kapuig kísér, és a fehér világot fürkészi. — Erre tessék iparkodni a betonon, azután jobbra, a második keresztutcán felfe­lé! Onnan már nem téved­het el! Én még maradok egy szusszanásnyit — húzza ösz- sze magán fázósan a beke­cset —, mert a. Sanyi fia­mat várom. Jutka kisuno- kánkat a kórházba kellett vinni, és ma látogathatta meg az apja először. Meg­ígérte, a hírrel estefelé be­állít ... Módosul a déli krónika Új műsorok a rádióban Tavasztól újabb műsorok gazdagítják a rádió politikai adásainak programjait. A hallgatók informálódási igé­nyének további kielégítésére újabb 3 pierces híradás hangzik majd el naponta 11.30 órakor a Petőfi adón. Módosul a déli krónika. Az információs műsor az eddigi programmal összeöt­vözve, zenébe ágyazva, ha­zai és külföldi tudósítások­kal frissítve jelentkezik. A szocialista országok idei pártkongresszusaihoz kap­csolódva Vonzásók és vál­tozások címmel sorozat kez­dődik. Az adások a baráti országok gazdaság politiká­járól, gazdasági helyzetéről számolnak be. A testvéri országok életének jobb meg­ismerését szolgálják csak a kerekasztal-tbeszélgetések, amelyek Hogyan él a mai falu?, Családtervezés, Köz- gazdászok-menedzserek, Má­sok-e a mai fiatalok? cím­mel havonta jelentkeznek a rádióban. szépen berendezett, a műve­lődés, a szórakozás feltétele­it minden tekintetben bizto­sítani tudó művelődési köz- pont azóta számos nagy si­kerű rendezvényeknek, ki­állításnak, hangversenynek, tudományos és művészeti programnak adott otthont. Kulturális rendezvényeinek látogatói mellett szakkörök, művészeti csoportok, klubok tagjai népesítik be naponta az intézményt. A művelődési központ jelenleg tizenegy művészeti csoportot, öt szak­kört és négy klubot működ­tet, melyeknek foglalkozásait csaknem ezeregyszáz felnőtt és gyermek látogatja rend­szeresen. A Központi Statiszti­kai Hivatal szakemberei igen gyorsan haladnak a múlt évi népszámlá­lás adatainak feldolgo­zásával. A KSH erőfe­szítéseinek eredménye­ként azt is sikerült el­érni, hogy az összeírás során nyert informáci­ók elemzésével párhu­zamosan a vizsgálatok eredményeit közzé tevő kiadványok ij megje­lenjenek. A sorozatnak eddig két kötete — a cenzus előzetes adatait tartalmazó és a két­százalékos képviseleti minta alapiján összeállított, rész­letes adatokat magában fog­laló kötet — látott napvilá­got. A Statisztikai Kiadó Vál­lalat február közepén adja közre a végleges eredmé­nyeket tartalmazó kiadvá­nyok újabb szériájának első könyveit. Ekkor jelennek meg a demográfiai, foglal­A gyermekszakköröket és művészeti csoportokat — ha­sonlóan a megye más telepü­léseinek jó példáihoz — Kar­cagon is az iskolák és az út­törőház hasonló tevékenysé­gével összhangban, a lehető­ségen és az igények kölcsö­nös figyelembevételével hív­ja életre és működteti a mű­velődési központ. Elsősorban a szükségtelen párhuzamos­ságok elkerülése miatt, más­részt azért, hogy a város több, mint háromezer általá­nos iskolása minél gazda­gabb, minél sokszínűbb lehe­tőségek közül tudjon válo­gatni. A művelődési központ gyermekszakköreinek, művé­szeti csoportjainak egy része az intézményen kívül, az is­kolákban, elsősorban az ál­talános iskolai diákotthon­ban működik. Az együttmű­ködésnek ez a módja az előbb már említettek mellett azért is előnyös, mert mint­egy „kitágíthatja” a művelő­dési istézmények falait, amely ismerve helyiséggond­jaikat, olykor bizony igen rossz működési feltételeiket, egyáltalán nem elhanyagol­ható szempont napjainkban, A karcagi művelődési köz­pont — a nagyszabású fel­újítási munkák ellenére is — teremgondokkal küzd. Az igényekhez képest kevés, mindössze hat olyan helyi­séggel rendelkezik, amelyek szakköri és klubfoglalkogá- sok megtartására is alkal­masak, de amelyek ugyan­akkor gyakran adnak ott­hont kiállításoknak és egyéb időszaki rendezvényeknek is. Éppen ezért tartjuk köve­tendőnek azt a megoldást, amelyet az iskolákkal közö­sen, s mindenekelőtt a gye­rekek művészeti nevelése, szabad ideiük hasznos eltöl­tése érdekében választottak a művelődési központ mun­katársai. A gyermekek barkács-, rádiós-, bélyeggyűjtő-, hím­ző-. és fotószakköre, citera-, báb- és két nép táncegyütte­se mellett jó néhány szak­kör. művészeti csoport és klub vária a felnőtteket is. A már több éves múltra visszatekintő niteraegyüttes és pávakor mellett a nagy hagyományokkal rendelkező karcagi munkáskórus, újjá­kozási és családi adatokat megyénként külön kötetbe foglaló vaskos — 500—1000 oldalas — „ füzetek” első példányai. A tervek szerint 1981 első félévében az or­szág mind a tizenkilenc me­gyéjéről megjelenik a nép­számlálási eredményeket egy csokorba kötő adattár. A KSH megyei igazgató­ságainál megrendelhető kö­tetek tartalma igen gazdag. Az összefoglaló adatokat tartalmazó fejezetben az érdeklődő, 1930-tól napjain­kig kísérheti figyelemmel az egyes megyék fejlődését, az egyes településeken történt váltóé ás okra pedig 1949-ig pillanthat vissza. A következő rész az 1980- as tényeket közli teljes részletességgel, a harmadik és a negyedik fejezet pedig a városok, illetve a közsé­gek demográfiai foglalko­zási és családi helyzetét, va­lamint lakásviszonyait tárja az olvasó elé. szerveződése — „kiheverve” a néhány évvel ezelőtti kan- vezetői „válságot” — ismét rendszeresen próbál, s remél­hetőleg a jövőben egyre töb­bet hallat majd magáiról. A fúvószenekar — amelynek fenntartója korábban a kar­cagi munkásőrség volt — most ugyancsak a művelődé­si központban talált otthon­ra Egyrse nagyobb az érdek­lődés, főleg a fiatalok köré­ben, a modern technika iránt. A néhány évvel ezelőtt alakult audiovizuális stúdió és fotószakkör a közelmúlt­ban talált új vezetőre, s re­mélhetőleg színvonalasan folytatja eddigi munkáját. Sajnos nem mondható ez el a képzőművészeti szakkörök­ről, amelyek jelen pillanat­ban egyáltalán nem működ­nek. A művelődési központ a közeljövő fontos feladatának tartja a szakkörök újjászer­vezését. annál is inkább, mert az intézmény a megye művelődési központi hálóza­tában a képzőművészeti bá­zishely szerepét tölti be Legtöbb érdeklődőt a mű­velődési központ klubjai vonzanak. Mindenekelőtt az ifjúsági klub, amely az átla­gosnál jobban felszerelt, kü­lönálló épületben működik. Sajnos igen változó színvo­nalon. Idei tervei azonban biztatóak. Talán itt kell meg­említenünk, hogy az elmúlt év személyi változásai, a művelődési központ néhány régi munkatársának távozá­sa némiképp megnehezítette az intézmény munkáját Az ifjúsági klub vezetési gond­jai is csak néhány hónapja oldódtak meg. A déli újvá­rosi klubkönyvtár is — amely ugyancsak az intéz­ményhez tartozik — vezető nélkül maradt hosszú időre. A szocialista brigádklub, amely már hatéves hagyo­mányokkal rendelkezik, vi­szont változatlanul népsze­rű, csaknem száz tagot szám­lál, és ugyanez mondható el a vakok, csökkentlátók és hallássérültek klubja, vala­mint a két pedagógusklub — egyik a nyugdíjasoké — mű­ködléséről is. A művelődési központ a jövőben szeretné bővíteni klubjainak sorát, tervezik például a „harmin­casok” klubjának megalakí­tását, amely a város fiatal értelmiségeinek és munká­sainak biztosítana találkozási lehetőséget, vitafórumot. T. E. D. Szabó Miklós Készülődés haza. Délutáni jelenet a jászágói napköziottho­nos óvodából KARCAGON Igények és lehetőségek SZAKKÖRÖK, KLUBOK, MŰVÉSZETI CSOPORTOK Néhány évvel ezelőtt több millió forintos költséggel, felújították Karcagon a Déryné Művelődési Központot. Az intézmény tárgyi feltételeinek javulása pezsdítően hatott a város kulturális életére. A kívül-belül mutatós,

Next

/
Oldalképek
Tartalom