Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-09 / 7. szám

1981. JANUÁR 9.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

%

A miniszter serlege

Bemutató saját pilótákkal

A túrkevei Ványai Ambrus Szakközépiskola a közelmúltban értékes serleget kapott a honvédelmi minisztertől. A katonai pályára irányításban elért kiemelkedő eredményük jutalmaként az országban mindössze három intézet kapott ilyen serleget. Cseh Sándor igazgatótól aziránt érdeklődtünk, hogy mivel érdemelték ezt meg.

A fiatalok katonai pályára irányításában szerencsésen ötvöződik a tantestület segítőkészsége és az intézet jellege. Németh István igazgatóhelyettes sokáig honvédelmi szakfelügyelő volt. Érthető, hogy inspiráló hatása elsősorban saját intézményében jC'Bentkezett. Emellett az iskola műszaki jellege lehetőséget ad arra, hogy a fiatalok figyelmét a hadi- technikára irányítsák. Mivel a hadsereg felszerelése a legkorszerűbb technikát feltételezi, érthető a fiatalok érdeklődése és vonzalma a katonai pálya iránt. Az érdeklődés különben kölcsönös, mert a hadseregnek is technikailag jól képzett fiatal tisztekre van szüksége.

Természetesen nemcsak az osztályfőnöki órákon és a műszaki tárgyak oktatásánál van lehetőség a katonai pályára irányításra. Mód nyílik arra egyéb alkalmakkor is, így a tanórán kívüli foglalkozásokon. A túrkevei szakközépiskolában például ezt segíti elő az Ifjú Gárda újjászervezése és bizonyos értelemben a gépjárművezető-képző tanfolyam is.

A szakközépiskola tantestülete a honvédelmi nevelésben jól kamatoztatja a hadsereg és más szervek segítőkészségét. Vakációk idején például élnek a katonai pályára irányító táborokba szóló meghívásokkal. A laktanyalátogatások mellett az iskolában is szoktak fogadni kisebb katonát alakulatokat, melyek technikai felszerelését helyben szemlélhetik meg a diákok. A TIT katonapolitikai szakosztálya közreműködésével magas rangú tisztek tartanak vetítéssel egybekötött előadásokat a fiataloknak.

A hatás tehát tudatos és sokoldalú. Sok esetben pedig igazj élményt nyújt, így például az MHSZ által szervezett repülőgépvezető-kép- zés. A kiképzett növendékek saját iskolatársaiknak szoktak repülőbemutatót tartani.

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy tavaly a túrkevei szakközépiskolából tizenkilenc fiatal választotta a katonai pályát, azt megelőzően pedig tizennégy.

A hazai sajtó születésének évfordulóján

Emlékülés

Az idén 275 esztendeje annak, hogy megjelent a Mer- curis Hungaricus, a Rákóczi szabadságharc eseményeinek hiteles bemutatására szánt latin-nyelvű újság első szama. Ettől számítják a hazai hírlapirodalom megindítását. 1981-re egy másik jeles sajtó-évforduló is jut: 200 éve, hogy napvilágot látott az első magyar nyelvű lap, a Magyar Hírmondó. E kettős jubileum alkalmából a Magyar- Tudományos Akadémia nyelv- és irodalomtudományi osztályának sajtótörténeti bizottsága és a Magyar Újságírók Szövetsége emlékülést rendezett tegnap a Magyar Tudományos Akadémián.

Pécs szobrot állít Babits Mihálynak

Pécs szobrot állít egykori diákjának: Babits Mihálynak. Tíz éven át — 1891 és 1901 között — tanult a me- csekaljai városban, előbb elemi iskolában, majd gimnáziumban. A Mátyás király utcában emléktábla jelzi azt a házat, amelyben a szállása volt. A költő, író, műfordító pécsi szobrának megformálására Borsos Miklóst kérte fel a Baranya megyei Tanács.

SIKER A RÖPÜLJ PÁVA

NÉPZENEI VERSENYEN

Elődöntő után a mezőtúri gyermekkórusnál

A Magyar Rádió és Televízió Röpülj páva népzenei versenyén hallhattuk a mezőtúri Il-es számú Általános Iskola kamarakórusának műsorát. A gyerekek — Kávás i Sándor vezényletével — alföldi népdalokat énekeltek. igen szép sikerrel, hisz a verseny jelenlegi állása szerint az előkelő ötödik helyet foglalják el.

— A megyéből hatvanöt énekkar, pávakör, hangszeres együttes nevezett a Röpülj páva népzenei ve,-seny- re. Egyedül a mezőtúri gyermekkórus jutott el az elődöntőig — mondja Kávási Sándor. A jó felkészülés mellett a sikerben talán annak is része volt, hogy a népzenei verseny elsődleges célja most az, hogy felmutassa : hogyan él tovább a népdal, a népzene a mai fiatalokban.

A mezőtúri gyerekek azt bizonyították, hogy a „tiszta forrás” tőlük sincs távolabb, mint szüleiktől, nagy- szüleiktől volt annak idején.

— Szeretünk népdalokat énekelni — mondja Mile Judit. — Szabadabbak, egyszerűbbek, mint a zeneszerzők által írt kórusművek. Mindig örülünk, ha népdalcsokrokat adhatunk elő.

— A zsűri külön megdicsérte a kórus szép kiejtését, ízes alföldi tájszólását.

— Nem csupán a népdalokat szólaltatjuk meg tájnyelven. A mezőtúri gyerekek nem tanulják, jórészt környezetükből hozzák magukkal a tájszólást, — jegyzi meg Kávási Sándor. —

— S a népdalokkal hol találkozhatnak először a gyerekek ?

— Mi már csak az iskolában — válaszol Rimóczi Annamária. — A felnőttek otthon nem igen énekelnek népdalokat. Énekórákon, énekkari foglalkozásokon ismerkedünk a népdallal, a népzenével. Szerencsére tanárunk, karvezetőnk, Kávási Sándor rengeteg népdalt ismer, ő maga is sokat gyűjtött Mezőtúron és a környéken.

— A kórus mióta énekel együtt?

— Idestova négy éve — mondja Gecov Krisztina. — Az iskolai énekkarból „váltunk ki”, és alakítottunk kamarakórust. E mel’ett persze az énekkari munkában is részt veszünk, s néhányan a zeneiskolában is tanulunk Én például zongorázom. Most nyolcadikosok vagyunk, de az általános iskola befejezése után sem szeretnénk abbahagyni az éneklést.

— Milyen feladatokra készül a kórus?

— Most mindenekelőtt azért izgulunk, hogy bekerüljünk a népzenei verseny középdöntőjébe. A művelődési központ Galagonya ci- terazenekaráva! közösen már tanuljuk a dalokat, remélhetőleg lesz alkalmunk előadni is őket — válaszol Csillag Éva. — Emellett a kórusból sokan készülünk a megyei Bartók-énekverseny- re< amelyre kinek-kinek húsz népdalt kell megtanulnia, hisz a verseny szólisták között folyik majd.

T. E.

— Nem tudtam, hogy vendéget vársz.

— Ez az, hogy én sem. Csak benézett. Nem tilos, azt hiszem.

— Nem tilos. Itt tarthattuk volna őket ebédre.

— Á, dehogy, hiszen siettek.

Bizony jobb így. Eleget bántott már azelőtt is. hogy felismertem a konstrukciómat. Ez itt a lakásban ugyanaz a kaputelefon, ami tőlem származik. Nem akartam beszélni róla. hiszen a legegyszerűbb az lett volna, ha elfelejtődik.

Mielőtt kimaradtam volna az egyetemről, emlékszem. még egyszer beszélgettünk Bálinttal arról a városról, amit majd megtervezünk. Én hát ebből kimaradtam, úgy látszik. Ö pedig?

Nem saját ötletem volt ez a kaputelefon. Átvetnem egy külföldi magazinból. Lerajzoltam magamnak. Úgy vagyok vele. hogy amíg nem tudom a sajátom gvanánt elképzelni, addig nem tudok dönteni róla. jó-e. rossz-e. mikor már le van rajzolva, az ember szinte együtt él vele, mintegv belülről látja, s kialakul, hogy elfogadja, vagy elveti.

Vizsgákra készültünk akkoriban. Egvmás könyveit, jegyzeteit. Kérdezés nélkül használtuk bármikor, így kerülhetett Bálinthoz a rajz. A magazin, igaz. nem

A kengyeli három napközis óvodába 130 kisgyermek jár. A szép, kulturált környezetben jól érzik magukat a kicsinyek. Képünk a 'központi óvoda kiscsoportosairól készült

Horváth Ádám főrendezőről

Megismételhetetlen játék

Horváth Ádám munka közben

Horváth Ádám főrendező egyike a hazai televíziózás legismertebb, legtöbbet foglalkoztatott, és a legkülönbözőbb műfajokban jelentkező alkotóinak.

— Valójában mezőgazda- sági szakembernek készültem, — mondja Horváth Ádám. — Gyermekkoromban ugyanis sokat vendégeskedtem Erdei Ferancéknél, a híres tudós családjánál, nagyapám Sárközy György író és költő baráti kapcsolata révén, és így szerettem bele a mezőgazdaságba. De mivel másfél év után kidobtak az Agrártudományi Egyetemről, (hogy miért, hagyjuk inkább), mindenesetre ezt a pályát nem folytattam. Érdeklődésem a zene felé fordult. Közben míg eljutottam a televízióhoz, voltam tisztviselő, fizikai munkás, majd a Honvéd Művészegyüttesnél kötöttem ki kórusénekesként.

— S hogy került a televízióhoz?

— Véletlenül. Szóltak, hogy zenében járatos embereket keresnek ... Asszisztensként kezdtem, s hat hónap után kineveztek rendezőnek. s csak azután végeztem el a Színművészeti Főiskolát. Induláskor szerencsém volt, a kitűnő Apathy .Imre rendező mellé kerültem, jó iskola volt. Majd később Londonban a BBC-nél magas színvonalú elméleti kurzuson vettem részt. Igyekeztem az ott tanultakból valamit megvalósítani.

— Mi érdekli~ leginkább a televíziós műfajok közül?

— Minden! A kollégáim általában egy műfajra pro- filírozódtak, én állandóan körbejárok a- különböző műfajok között. így nemrég fejeztem be a hatrészes Petőfi tv-játék sorozat forgatását, rögtön utána elkezdtem a Bartók Concerto készítését. Rövidesen balett műsort forgatok Seregi Lászlóval, aztán egy Kajmán György portré elkészítésére kerül sor. Nincs testhez közelálló műfajom. Mire elkészülök valamivel, már elegem is van belőle. Minden tv-mű- faj érdekel. Az élőadás is. A tv-publicisztikát meg különösen kedvelem.

— Elégedett a rendező saját munkáival?

— Sohasem vagyok elégedett. De ez elsősorban önmagámmal való elégedetlenség. Néhány munkát azért vállalok, így A gépírókat, Bartók Fábólfaragott királyfiját, vagy a Zenélő órák ötven adását. Ezekkel elégedett lehetek, úgy vélem, egy részét jelentik ma már a hazai televíziózás történetének.

— A rendező egyénisége mennyire tükröződik a műsorokban?

— Az önmegvalósítás gondolatával vitáznék. Én inkább interpretátor vagyok. Hol karmesternek, hol meg zeneszerzőnek érzem magam, attól függően melyik a fontosabb.

— Nemcsak rendezője, de osztályvezetője is volt a televíziónak.

— Igen, kitaláltam egy osztályt, a szórakoztatás elősegítésére, de egy idő után az volt az érzésem, hogy át kell adnom szakavatottabb, dramaturgiai vezetőnek. Bár ez a munkám nem vont el a rendezéstől.

— A televíziózás idegmunka.

— Kezdetben valóban gyakran robbantam, kiadtam a mérgem, Be bizonyos eredmények elérése után változtattam ezen. De a szigorúság maradt. Igyekszem jó közérzettel dolgozni és ezt mindig csapatmunkában kell elérnem.

— Itt is rendezői diktatúra érvényesül?

— Valóban szigorú, diktatórikus rendező vagyok.

de elutasítom az okvetlenül cezaromániás viselkedést.

— Mitől lesz jó a jó tévé- rendező?

— A televíziózás technika, csak alap, eszköz, amit bármelyik mérnök jobban ismer nálunk. Műveltség, kultúra és polniKai ismeretek is kellenek mindehhez. A televíziózást meg lehet szeretni. Én jobban szeretem csinálni, mint nézni a kész műveket. Még akkor is, ha az ember rosszat alkot. Ez ugyanis olyan játék, ami megismételhetetlen.

— S milyen játékok vannak még a főrendező tervei között?

— Szeretném megvalósítani és rendezni a televízió saját színházát. A vígjáték ugyanis nálunk is hiánycikk. Ha megvalósul — a tervek szerint hamarosan — a színházunk, évenként tíz vígjátékot tálalhatunk szombat esténként a nézőknek.

— A rendezés mellett mivel foglalkozik még a rendező? A magánélete?

— Magánéletem? A feleségem színésznő, a gyerekeim már felnőttek . . . Naponta sportolok, teniszezem. És ott van még a zene, a színház a kikapcsolódásra. Tévérendezést tanítok a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, nagyon szeretek a fiatalok között lenni, köztük én is újra növendék vagyok.

Szémann Béla

Konczek József:

Mi ez a vacogás

adta a mérnöki tervet, csak a modell fényképét, így fé- lig-meddig ki kellett taláL' nőm azt a szerkezetet, amit megrajzoltam, ámde a telefon akkor sem az én szellemi tulajdonom. Sok más ötlettel együtt ez mind helyet kaphatott volna az ideális városban, amiről csak beszélgettünk.

A kaputelefon önmagában semmi. Mezítlábra sarkantyú.

Nem zavart volna, azt gondolom, ha ugyanilyen más gondolatok mérnöki megvalósításával együtt került volna elém. annak az elképzelt városnak a tervei közt. lerajzolva.

De Bálint egyetlen ugyanilyen ötletet nem tett melléje, hanem fogta külön a kaputelefont és beépítette. Rosszul oldotta meg a sze- métledobót. a gyerekkocsi- tárolót, a fürdőszoba vízelvezető csövének szögesését, és még sorolhatnám.

Lapozgatok az újságokban, s közben a folyosón beszélgetünk. Anna a konyhában dolgozik. Elég, kicsi a lakás, nem kell kiabálni. A normális beszédhangot jól értjük. én itt. ő ott.

Eltekintve a zajtól, elég nyugalmas ez a lakás. Amióta főútvonallá változtatták

az utcát, megnőtt a gépkocsiforgalom, itt jár el a troli is, hangrobbanása eleinte nyomást, fájdalmat okozott a szívemben, akkoriban kispárnámat a fejemre szorítva aludtam, s hogy, hogy nem, évek során már az utca másik oldalán, a régi lakásban is valahogy megszoktam a zajt. Utána ide költöztünk át, az új házba, s már nem zavar annyira. Ezt is meg lehet szokni.

Lehet, hogy más is munkál bennem ezzel a kaputelefonnal kapcsolatban — az, hogy növeli az itthoni életünkbe való közvetlen be- lebeszélés lehetőségét? Számomra az természetes, hogy ha valakit meg akarok látogatni, akkor telefonon felhívom, megbeszélem. a mondott időben elmegyek. Ha véletlenül, útközben döntök így, akkor pedig elmegyek a lakáshoz, s megpróbálom. Ha nincsenek otthon. nincsenek. A kaputelefon megkönnyíti ezt, már az utcáról felszólhatok. De arra is csábít, hogy lépten- nyomon felszóljanak rajta.

Valahol pihenni is kell. Ezzel függ össze a törekvésem a telekre. Pihenni a természetben tudok igazán. Nekem a természet zajai kellenek ahhoz, hogy jól aludjak. A bokrok neszezése, a szél hangja. Az autómotorok agresszív recsegése, helyett valami egészen más.

— Amikor kimentéi a gyerekekhez, Bálint mondott nekem valamit.

Anna az ajtóban áll. mosolyog.

Kérdően nézek rá.

— Sosem hittem, hogy ilyen szerény vagy.

— Én?

— Te. Bálint azt mondja, hogy ez a ház tulajdonképpen a kettőtök közös munkája. S a telefon a tied. Te erről soha nem beszéltél. Ilyen szerény vagy?

Elképedek. Anna ezek szerint büszke akar lenni rám?

— Azt mondja, hogy ezt az ötletedet ő mentette meg.

— Megmentette? A kaputelefont?

— Így mondta. Végülis volt valami közös munkátok, amiben egyetértettetek, ez meg is valósult, bár — elmosolyodik — úgy tűnik, nem a te jóvoltodból.

Bálintnak tehát, sok más mellett, ez amolyan szimbólumféle is? A. barátságunk kifejeződése? S ezt Anna is így látja?

Lépnem kell, kétségtelen.

— Anna, Anna, te elhitted Bálint eszményi magyarázatát, látom. Mégis, mit gondolsz, miért adott más nevet a konstrukciónak Bálint. mint ahogyan én neveztem ?

(Folytatjuk)