Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-09 / 7. szám
1981. JANUÁR 9 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Téli gépjavítás A MÁV jászkiséri Építőgépjavító üzemében az új év első napjaiban elkezdték a pályaépítő és karbantartó gépláncok éves javítását. Decemberben 18 géplánc — több mint száz gép — érkezett be a műhelyekbe, amelyeken szükség szerint végeznek főjavítást, középjavítást vagy karbantartást. Az idén alkatrészgondok sem hátráltatják a munkát, köszönhető ez az NDK-beli Brandenburgban lévő hasonló profilú üzemmel való kooperációnak, illetve a nyugati alkatrészek hazaival való helyettesítésére. Felvételeink a központi műhelycsarnokban készültek. Központi javítóműhely Szervezettebb szolgáltatás Tokod Jobb minőségű üveg A Tokodi Üveggyárban az elmúlt öt év alatt kétszeresére növelték a termelési értéket és alapvetően javították a gyártmányok minőségét. Mintegy 360 millió forintos költséggel a tervidőszak végére • befejezték a gyár rekonstrukcióját, s olyan berendezéseket helyeztek üzembe, amelyekkel nemcsak többet, de a korábbinál lényegesen jobb minőségű üveget készítenek a gyógyszeripar részére. Kétszeresére, évi 5000 tonnára növelték például az injekciós tűkhöz szükséges ampullacsövek gyártását. Az ^ új csőhúzó gépsorokról kitűnő minőségű, a gyógyszeripar igényeinek jobban megfelelő ampullacsövek kerülnek le. Az elmúlt tervidőszakban oldották meg a kis méretű, barna színű gyógyszeresüvegek gépi gyártását is. Nemrég helyezték üzemibe a hazai üvegipari első, úgynevezett Triplacseppes üveggyártó automata gépsorát is. A tervidőszak alatt bevezetett újításaik közül a legsikeresebbnek számi? a gyógyszeres üvegek „nemesítésére” kidolgozott technológia. Különleges vegyi eljárással olyan minőségű üveget kísérleteztek ki, amely jól ellenáll a benne tarolt- gyógyszerek- agresszív hatásának. Ezzel a „nemesítési” módszerrel a harmadosztályú alapüvegből első osztályú árut tudnak előállítani. Lehúzták a redőnyt Egy kis túlzással el lehetne mondani, hogy lehúzták a redőnyt. Túlzással, mert a tíz javítóműhely közül kettőnek vagy háromnak ha volt redőnye. Szobányi helyiségekben meghúzódó, egyszemélyes cipőjavító műhelyek voltak, gazdáik mesterségüket szerető idős cipészek, akik nyugdíjazásuk után is folytatták a nem divatos, de még mindig hasznos munkát, a cipőjavítást. A műhelyeket — Jászberényben hármat, a járás hét településén egyet-egyet. — a Jászsági Cipőipari Szövetkezet hozta létre jó néhány évvel ezelőtt. Azokban a községekben, ahol volt olyan öreg cipész, aki vállalta, hogy nyugdíjasként évi 800 órát folytatja a talpalást, a flekk- szögelést, a sarkalást, vagy fejelést. A szobányi műhelyek sűrű forgalma sokáig arról árulkodott, hogy a cipőjavítás is egyike azoknak a szolgáltatásoknak, amelyeket még mindig sokan vesznek igénybe. A műhelyekben kedves ismerősként fogadták a kuncsaftokat, ha sürgős volt a munka, hellyel kínálták őket, és mire végére értek egy-egy régi történetnek, elkészült a munka. Közben változott a divat, és változtak a cipőjavítással szemben támasztott követelmények. A bőrtalp, a boksz vagy a sevró helyét formatalpak, műbőrök foglalták el, javításukhoz új, speciális szerszámokat kellett készíteni. A hagyományos módszerekkel dolgozó idős cipészek azonban nehezen tudtak „átállni”. Az elavult felszerelés is akadályozta őket ebben, hiszen valamennyien régi szerszámokkal, az öreg knaj- bival, a stoglival vagy fal- cánggal javítottak. Ezért határozta el a cipőipari szövetkezet, hogy új, a mostani követelményeknek megfelelő központi javító- műhelyt hoz létre. A korszerűen felszerelt, az új technológiákat jól ismerő szakemberekkel ellátott központi műhely Jászapátin nyílt meg 1980 elején. Feladata a járás területéről az átvevőhellyé átalakított, egykori kisműhelyekbe leadott lábbelik javítása. Az összeszedett cipőket a szövetkezet gépjárművén viszik hetenként egyszer Jászapátira, majd a javítások elvégzése után vissza. A garanciális javításokat is ellátó műhelyben javítják ki az újonnan vásárolt lábbeliken észlelt hibákat. A műhely 1980. évi forgalma 2 millió 550 ezer forint volt, ebből két és fél millió a régi cipők javításából származó árbevétel. I. A. Új színek és formák Kulcsszerepben avagy egy fürdőruhára írott darab kritikája Mezőtúri fazekasok termékbemutatója Frankfurtban Márkabolt a fővárosban A tavaszi frankfurti nemzetközi kerámia-kiállításra készülnek a Mezőtúri Fazekasok Népművészeti Háziipari Szövetkezetének alkotói. Százötven darabból álló kollekciót, tálakat, kancsó- kat, tányérokat és egyéb dísz- és használati eszközöket vonultatnak fel az immár hagyományos seregszemlén. A szövetkezet ügyeskezű alkotói a piaci kereslethez igazodva bővítették termékeik választékát, új formákat és színeket honosítottak meg. Felújították például a Tata környéki tájhagyományokat, amelynek jellemzője a fekete alap és a sárga mázas díszítés. Ugyancsak új színfoltot jelentenek a termékskálában a bajai, úgynevezett csurgatott mázas edények. Ismét életre keltették a régi mezőtúri nagy tálak készítését, amelyeket korábban dagasztásra és egyéb háztartási célokra használtak, ma pedig a lakások díszéül szolgál. A szövetkezet előzetes piackutatásai azt tükrözik, hogy új termékeik is meghódítják az exportpiacot, annál is inkább mivel a külföldi megrendelők a virágmintás kerámiák mellett szívesen vásárolják . a szerényebb, mintákkal kevésbé zsúfolt tárgyakat. Az év jól indult, az NSZK-ból és Ausztriából már 1,7 millió forint értékű exportmegrendelés érkezett. 1981-ben 6 százalékkal növelik a termelést, ami több mint 22 millió forintot jelent. Az elmúlt évet is sikerrel zárták, 21,5 milliós termelési értéket állítottak elő, 5 százalékkal kisebb létszámmal. Ebből tőkés piacon 4 millió forint értékűt értékesítettek. A túri kerámiák legnagyobb része Franciaországba, Svájcba, az NSZK-ba és Dániába került. A takarékosság terén is értek el eredményeket, a hét folyamatosan, illetve szakaszosan üzemelő elektromos kemencéknél a tervezettnél 5 százalékkal kevesebb energiát fogyasztottak. Újság még a fazekasok házatáján, hogy ez év tavaszán a népművészeti vállalattal közösen Márkaboltot nyitnak Budapesten, a Lenin körút 84 szám alatt. Az üzletben kizárólag a mezőtúri tájhagyományokat tükröző kerámiákat árusítják. Milyen érzés kikerülni a világpiacra? A Váci Kötöttárugyár egyik vezetője humorizálva mondja: ha meghallja azt a szót, hogy export, finoman rángatózni kezd egy izom a szeme alatt. Annyi bizonyos, jó néhány keserű pirulát kellett lenyelni, amíg elérték, hogy e szerepben otthonosan mozog a vállalat, és annak jászapáti gyáregysége, amelyre . egy üzlet kapcsán ráve- tődött az érdeklődés reflek1 torfénye: hirtelen kulcsszerephez jutottak az itt dolgozók. A siker — hiszen a jelenlegi szállítások alapján már lehet erről beszélni — titkának megfejtése, a felfejtésben keresendő. Tulajdonképpen a tény pusztán egy hírre, vagy apró információra való: a vállalat jó kapcsolatot alakított ki egy NSZK-ibeli céggel. Az úgynevezett know-how megvásárlásával elkezdhette a világpiaci követelményeknek megfelelő színvonalon gyártani a jászapáti, gyárban a női fürdőruhákat. Mindez kiegészítendő azzal, hogy a nyugatnémet fél betanította a jászapáti dolgozókat a varrónőktől kezdve az üzemvezetőig a munkákra — természetesen fizetség ellenében. Viszont a gyáregységben az általa hozott minták alapján, s az általa hozott anyagokból készült cikkeket meg is veszi a vállalattól. Sőt az itt készített fürdőruhákból, természetesen a partner márkajelzésével, címkéjével feltüntetve, szállítanak a hazai üzletekbe is. (Jelentős devizamegtakarításról van szó, hiszen az eddig importált fürdőruhák évenkénti értéke milliós nagyságrendre rúg.) Mindenkinek fűződik tehát valamilyen érdeke ehhez az együttműködéshez. Kérdezhetnénk: mi ebben az izgalmas, mi ebben a kockázat? A kockázat eredője éppen a jászapáti üzemben keresendő. Az itt dolgozók — többnyire lanyök-asszonyok — korábban durva „meg- munkálású” fehérneműket készítettek, a legminimálisabb minőségi követelményekkel. A változást jól illusztrálják a gépek. A régi termékeknél elegendő volt, ha hét elején beállították a varrógépeket, az újak viszont annyira érzékenyek, hogy ha más színű cérnával vagy kelmével dolgoznak — ami természetesen gyakori — már módosítani kell a beállításokat. S itt térjünk vissza a fejtéshez. Az első időszakban, amikor már elvált, hogy kik dolgoznak az „új” termékek szalagján — a legjobbak kerültek ide — bizony jónéhányszor fel kellett fejteni a varrásokat, s újra megcsinálni — pontosan. A vállalat főmérnöke mondja: még ma is, amikor már jó pár hónapja készítik a fürdőruhákat, inkább belenyugodnak abba, hogy nyolcvan százalékot teljesítsenek az asszonyok, de a* minőség magas színvonalú Jegyen. (Persze nem csökken k keresetük azoknak, akik a sokféle szempontból hasznos üzlet termékeit gyártják, ugyanis bérkiegészítést kapnak.) A betanulásnak, kinn és itthon, úgy tűnik, vége. A ’80— ’81-es szezonra — hiszen ezeket a cikkeket nyárra már jó előre el kéll készíteni — mintegy 180 ezer fürdőruha kerül ki innen. Persze módosítani kellett a „hagyományos” üzemszervezési rendszeren. A partnernél látottakat igyekeztek adaptálni a szervezők, alkalmazva a legmodernebb szervezési metódusokat. Mindez persze kisugárzik a gyár egyéb termékeinek készítésére, és más üzemek munkájára is. A történetet a szerepről, a nívós partnerről (vagy súgóról) befejezhetnénk, de szóim kell a darab rendezőjéről. Láthatatlan, de nem kézzelfoghatat- lan, ezt néhány szám bizonyítja. A vállalat tavaly előtt egymilliárd forintos termelési értéket nrodukált, 90 millió forintos eredménynyel. Kiszámították, hogy a ’80 január 1-től érvényes szabályozókkal ez csupán háromszázezer forint lett volna. Intézkedések kellettek. Tavaly a Váci Kötöttárugyár több mint kétszeresére növelte tőkés exportját a tavalyelőttihez képest, a termékskálája szinte szgz százalékkal változott. Tegyük hozzá, az iparágon belüli jó dollárkitermelésű mutatóval. Az új szerepben egy esetben bukhat meg a világpiac színpadán a vállalat, s a jászapáti gyáregység: ha rosszul dolgozza ki a darabokat. Minden egyes termék számít. Az üzemiek tudják: nem a mennyiség, a minőség a fontos. (Nem titkolt büszkeséggel említik a példát — a fürdőruha felsőrészének V-je a csomagolás szimmetriatengelyétől nem térhet el még milliméterekre sem.) Szóval a kollektíva alakítása a kufcsszerepben „vevőre” talált. Itthon és külföldön egyaránt. H. J. A tiszafüredi Hámán Kató Tsz primőrtelepén dolgozók — Tajtu István és Joó László — megkezdték a paprikapalánták pikírozását, tápkockákba tűzdelését. A gazdaság az idei tavaszon hat fóliasátor alatt, összesen 7200 négyzetméteren termel korai paprikát a környéken lakók ellátására (Fotó: T. F.)
