Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
1981. JANUÁR 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Állami vezetők kitüntetése, eskütétele A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szocializmus építésében kifejtett eredményes munkássága elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta Keserű Jánosné könnyűipari miniszternek. Eredményes gazdasági munkásságuk "elismeréseként, nyugállományba vonulásuk alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta Szili Géza nehézipari miniszter- helyettesnek, a Munka Érdemrend arany fokozatát Bakos Zsigmond könnyűipari minisztériumi államtitkárnak, Csépányi Sándor kohó- és gépipari, valamint Sárosi Sándor né könnyűipari miniszterhelyetteseknek. Á kitüntetéseket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke tegnap az Országház nándorfehérvári termében adta át. Ugyancsak tegnap tette le a hivatali esküt Losonczi Pál előtt Méhes Lajos ipari miniszter. A kitüntetések átadásánál és az eskütételen jelen volt Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára, Marjai' József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. A kormány Bonifert Ádá- mot igazságügyminiszter-he- lyettessé, Burján Sándort a Magyar Távirati Iroda vezér- igazgatójának első helyettesévé nevezte ki. A Minisztertanács Vallus Pált az Országos Anyag- és Árhivatal első elnökhelyettesévé, Spilák Ferencet a hivatal elnökhelyettesévé nevezte ki. A Minisztertanács, érdemei elismerése mellett, felmentette tisztségéből Tompa Sándort, az Állami Termékgazdálkodási Igazgatóság vezetőjét. Elismerés pártmunkásnak Tegnap délután az MSZMP Szolnok városi Pártbizottságán az éves tevékenységet értékelő munkaértekezleten búcsúztak el munkatársai a nyugdíjba vonuló CSsányi Fe- renctől, aki csaknem három évtizedig dolgozott a városi, a megyei, majd ismét a városi pártapparátusban különböző beosztásokban. Nyugdíjba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. A kitüntetést Mohácsi Ottó. a megyei pártbizottság titkára adta át. Veteránok találkozója December 30-án a városi tanács nagytermében rendezték meg a Szolnokon élő, a Szocialista Házért Érdemrenddel kitüntetett munkás- mozgalmi veteránok találkozóját, akiknek a pártbizottság első titkára és Fenyvesi József, a városi, Simon József, a szolnoki Városi Tanács elnöke tartott tájékoztatót a megyeszékhely fejlesztési terveiről. Akik errefelé ismerősek, bizton állítják: nem a hajnali kakasszó ébreszti az embereket, hanem a koránkelő helybeliek költik a tyúkólak koronás lakóit. íTélelő Nagyivánban Valami igazság lehet a.dologban, mert amikor hajnali négy körül járjuk a nagy- iváni utcácskákat, már mindenfelé világítanak az ablakok sárgás fénybogarai. Csorba István ugyancsak meglepődik, amikor negyed öt után harsány jó reggelttel köszönünk az udvarába. — Tán álmatlanságban szenvednek? — kérdezi a barázdás arcú, kucsmás házigazda. — Újságírók vagyunk. Érdekel, mit csinál kora reggel az iványi ember. — Jöjjenek be, megmutatom! A palatetős, kétszobás, mutatós házhoz háromszáz négyszögöles telek, baromfiudvar, melléképületek tartoznak. Az istállóban már békésen falatozik a két tehén meg a borjú, és minden előkészület megtörtént a fejéshez. Bezzeg egy „lakással” arrébb a süldők harsogó patáliát csapnak a moslékért! — Odaadom nekik, addig melegedjenek meg a konyhában, mert már begyújtott a feleségem. Csorbáné háztartásbeli, a férje állatgondozó. A férj havi keresete ötezer forint körüli, és a két tehén, az otthoni jószágtartás is jövedelmez néhány ezret. Hozományba veknit Beszélgetünk az árakról, bérekről, majd az időközben visszaérkező házigazdát faggatom. — Tehetős ember? — Nem panaszkodom, de nálam jóval módosabbak is akadnak. Hogy mi is vittük valamire, ezt a korai ébresztőnek köszönhetjük, hiszen rákényszerített bennünket erre ez az aszályos puszta. Az iványi embernek naponta 2—3 órával mindig többet kell dolgozni a megélhetésért, a rossz, cserepes földek miatt. — Hány éves? — 48. — Elégedett? — Nézze, erre egy történettel válaszolok. Amikor nősültem, a szüleimnek csak arra futotta, hogy egy pékkenyeret adjanak útravalóul. Anyám tette a kezembe, és így búcsúzott: eredj fiam, és kívánom, ez sose fogyjon ki a házból! Nem mondja, de látom az arcán: az ő 17 éves közép- iskolás lányának más lesz majd a hozománya. Hat óra. Elzúgtak már a munkásszállító járatok, és a világosodó faluban egymás után visítanak fel a hízók, hogy hörgésbe fúló hanggal búcsúzzanak az élettől. Fél kilenc, benépesül az iskola környéke. A tanulók élén Sasvári József, címzetes iskolaigazgató. — Szünet van, mégis itt? — Nem érünk rá pihénni, majd később. Elkészült az úttörőszoba, és ebben a saras, hideg időben beszorultak a gyerekeink a fűtött helyiségbe. Persze oda lehet, és érdemes is. Sztereó rádió, magnetofon, lemezjátszó, játékok között válogathatnak a vakációzó kék- és vörösnyak- kendősök. Minél magasabbra emelkedik a téli nap, annál kihal- tabb a főtér, néptelenebbek az utcák. A hírneves Csengő presszó egyetlen vendége mi vagyunk. Legyint a főnök: ilyenkor dolgozik az iványi férfi, asszony. Nem ér rá presszózni! Hogy iparkodik, annak látszik az eredménye. Napjainkban 28 lakás épül az alig 1 ezer 700 lelkes településen. A helybeliek több hízóra, tehénre, jószágra szerződnek évről évre, mint a tisza- örsi, tiszaigari társközségek lakói együttvéve. Nem a véletlen következménye, hogy a takarékszövetkezet és a posta betétállománya meghaladja a 18 millió forintot! Élére a forintokat Azért jut pénz olvasásra is. A takarékszövetkezet dolgozói könyveket is árulnak, és boldogan újságolják: decemberben eddig közel 6 ezer forint értékű irodalom talált gazdára. A népszerűségi listát Jókai vezeti, de kapósak a kalandos, ifjúsági regények is. Aki ennél is frissebb hírekre vágyik, újságot járat. A faluban decemberre 128 Néplapra, 112 Képes Újságra 112 Népszabadságra, 92 Nők Lapjára, 90 Szabad Földre fizettek elő. Hogy mikor olvas az iványi nép? Este a munka meg a jószágetetés után. Szürkülnek a házfalak, kopogtat az alkony. Tari József kerületvezetővel az eligazítás után a téeszirodán beszélgetünk. — Milyen esztendőt zárnak? — Olyan megjárja félét. A búza 43, a kukorica 63, a napraforgó 20 mázsát fizetett hektáronként. Az aratással augusztus 29-re végeztünk, a kukoricánkat meg Gabriella (december 12.) h5z- ta be végérvényesen a magtárba. Az őszi vetés időben földbe került, pedig 628 milliméter csapadék esett az idén, amire emberemlékezet óta nem volt példa ezen az aszályos területen. — Mint a nagyi váni kerület vezetője: milyennek látja a helybelieket? — Vendégszerető, dolgos, koránkelő népek laknak a faluban. Itt még a diplomások is talpra ugranak öt körül, mert az ólban már go- rombáskodik a hízó, kikívánkozik az udvarra a baromfi. A képhez hozzátartozik: ha járdaépítésről, társadalmi munkáról van szó, akkor se kell kétszer hívogatni. Este fél nyolc. A művelődési házból citeraszó szűrődik az utcára: próbálnak az iskolás zenészek. Holnap a parasztkórus tagjaié a terem, de működik itt még népitánc- csoport, nőklub, gyermek irodalmi színpad, angol nyelvszakkor is. Este is korán Negyed tizenegy, sötéten hallgatnak az ablakok, alszanak az emberek, csak imitt- amott kíváncsiskodik ki a függöny mögül a televízió kékes fénye. Néptelen a főút, mindössze hárman jönnek velünk szembe. Tóth László- ék disznóvágásról ballagnak hazafelé. Megszólítjuk őket. — Mit vár ’81-től? — A téeszben, ahol dolgozom, sok munkát, boldogulást, a lányomtól sikeres érettségit, a háztájitól párezer forintot. Parolázunk, nem faggatjuk tovább a Tóth családot. Későre jár, iparkodnak hazafelé. Másnap újra nap lesz, a családfő korán kezd a téeszben, és előtte még otthon a jószágokat is el kell látni... D. Szabó Miklós Mérlegen 1980. Százmilliók szociális ellátása Több bölcsődei hely, napközi otthonok az öregeknek összeg az a pénz, amit 1980- ban is szociálpolitikai célokra fordítottunk. Év végén már nagyjából összegezik a tanácsok, az intézmények — köztük a megyei tanács vb egészségügyi osztálya és a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság Szolnok megyei Igazgatósága —, mire, mennyit költöttek, tehát megközelítően már pontos adatok állnak rendelkezésre. Tallózzunk — a teljességre törekvés igénye nélkül — az adatok között. 1980-ban a nyugdíj és az egészségügy (kórházi, rendelőintézeti ellátás) finanszírozása nélkül csaknem 900 millió forintot folyósítottak különböző címen a jogosultaknak az SZTK-tóL Ebből* családi pótlékként 490 millió forint került kifizetésre negyven és fél ezer családnak. Közismert, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1978 áprilisi határozatában kimondta, hogy az ötödik ötéves tervidőszak végén emelni kell a három- és többgyermekes családok családi pótlékát. A Minisztertanács — az ötödik ötéves terv kedvezőtlen gazdasági változásai ellenére — arról rendelkezett, hogy 1980. július 1-től emelni kell a kétgyermekes egyedülállók, a három- és többgyermekes családok, a tartósan beteg és szellemileg fogyatékos gyermeket eltartók családi pótlékát. Ez a megyében havonta 4 millió forint többlet kiadást jelentett, és 1981-táti az SZTK- nál már 537 millió forint családi pótlékkal számolnak. Terhességi és gyermekágyi segélyként tavaly a megyében 57 millió forint került kifizetésére, előreláthatóan az idén is ennyi lesz. Gyesre pedig 240 millió forintot folyósítottak 1980-ban és előreláthatóan 1981-ben is ennyi lesz az ezen a címen kifizetett pénz. Ha már a gyermekeknél tartunk: az idén száz új bölcsődei hely létesült a megyében, Tiszafüreden 60 és Mezőtúron negyven. így most összesen 2 ezer 588 tanács és 164 üzemi bölcsődei hely van. Ezzel az ezer gyermekre jutó bölcsődei hely tekintetéiben meghaladtuk az országos átlagot. Míg a megyében ezer gyermekre 96,4, addig országosan 91,7 bölcsődei hely jut E gyermekintézmények működésére a költségvetésből tavaly mintegy 53 millió forintot juttatott a megyei tanács. Csaknem 200 millió forintot fizettek ki tavaly táppénzként Szolnok megyében, és erre az évre már jóval több, mint 200 millió forintot irányoztak elő, ami ösz- szefűgg a bérek és a táppénzes-állomány várható emelkedésével. Várható, mert az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a táppénzes napok száma évről évre emelkedik: míg 1979 novemberében 5,4, addig 1980 novemberében már 5,8 százalék volt a .táppénzes arány- szám vagyis havonta mintegy hét és fél ezer ember van táppénzen a megyében. Leírni is sok: 1980-ban ez 2 millió 230 ezer munkanapkiesést jelentett. De ennél jóval magasabb az arányszám például a Hűtőgépgyárban. Jászberényben 8,6, a boldogházi gyáregységünkben 9,8 százalék. Az Alumíniumgyár tiszafüredi gyáregységében ez a szám 8,3, a szolnoki Patyolatnál 9,9, a Papírgyárban 8 százalék, ho|£y csak néhány kirívó példát említsünk. Tavaly újabb tízezer ember ment nyugdíjba a megyében, így az SZTK-alapon nyugdíjasok száma most mintegy 80 ezer körül van. Részükre körülbelül 1,7—1,8 milliárd forint került kifizetésre nyugdíjként. És akik nem nyugdíjjogosultak? Azoknak a tanácsok rendszeres vagy rendkívüli segélyt folyósítanak. Egyébként a felnőttvédelmi szociálpolitika nagyon eredményesen zárta az 1980- as évet a megyében. Karcag és Jászberény után Mezőtúron 50, Újszászorf 35 hellyel Tetemes bővült a szociális otthon, így most már 215 szociális otthoni hely van a megyében. Az építésekre, a bővítésekre összesen 36 millió forintot fordítottak. Ezzel a helyszámmal szintén jobbak vagyunk az országos átlagnál. Tízezer 60 éven félüli lakosra számítva országosan 166, a megyében 176 hely jut. Ennek ellenére még nem tudtuk az igényeket kielégíteni, jelenleg is négyszáz idős ember vár szociális otthoni elhelyezésre. Az otthonok fenntartására is többet költöttek a megyében az országos átlagnál. Az egy helyre jutó kiadás országosan 32 ezer 70, a megyében 35 ezer 720 forint volt. 1980-ban két új öregek napközijének felépítésével (Tiszaörs és Jászdvány) már 46 ilyen intézmény van a megyében. Csaknem ezerháromszáz idős ember tölti napjait a megyében ezekben a napközikben. Ismét egy ösz- szehasonlító adat: míg országosan tízezer 60 éven felüli lakosra 127, addig a megyében 166 napközi otthoni hely jut. Fenntartásukra tanácsaink mintegy 10 millió forintot költöttek tavaly. Fontos része az idősek ellátásának a házi szociális gon do. zás: a megyében megközelítően ezemégyszáz idős embert 75 hivatásos és 284 tiszteletdíjas gondozónő látott él 1979-ben, és a tanácsok másfél millió forintot folyósítottak a tiszteletdíjas gondozóknak munkájukért. 1980-ban ez az összeg 500 ezer forinttal növekedett, vagyis ez azt jelenti, hogy mind a gondozottak, mind a gondozók száma egy harmaddal emelkedett. Egy országos reprezentatív felmérés szerint a ' nyugdíjas korú lakosság két százalékát indokolt házi gondozásban részesíteni. Ha tudjuk azt, hogy a megyében 95 ezer nyugdíjas korú él, akkor láthatjuk, hogy mi már közelítünk ehhez a két százalékhoz. V. V. Tábor a kastélyban A Bükk-hegység északkeleti nyúlványai között, a Bán patak völgyében rejtőzködik Bánhorváti. A középkori eredetű, nemrég felújított kastélyban, az óév utolsó és az új év első napjain a szolnoki városi vízi űttörőszázad válogatott legényei és leányai népesítik be a Lónyaiak, az Eszélyiek. a Vladárok egykori lakosztályait. Az udvaron téli álmukat alusszák a kastélyt vigyázó évszázados faóriások. Az egykori birtokosok címere alatt nehezen nyílik résnyi- re a hatalmas tölgyfaajtó. A lányok a földszinten, a fiúk áz emeleten a kellemes meleget árasztó cserépkályhák körül szárítják a délutáni szánkózás közben átnedvesedett kesztyűket, melegítőket. Korán jöttem — fogadnak — hiszen ők is csak tegnap érkeztek, az élmények java ezután következik. Milyen itt lenni? Megtudom, ha velük maradok! Ébresztő reggel 7-kor, 7.10- kor már a reggeli torna első köreit futják a parkban. A fogyó Hold utolsó negyede most búcsúzik a kelő naptól. A reggeli vajaskenyér (parizerrek a (pohár forró tea után elő a turistacipőt, melegítőt, meleg sálat, és már indulunk is a hegyre. Lassan magunk mögött hagyjuk a falu legszélső portáit is, a szőlősorokkal barázdált domboldalra kapaszkodva egyre sűrűbben vesszük a levegőt. Belehuppanunk a bokáig érő hóba, a hátsó sorokból vidám hógolyók röppennek a fontiek a már győztesek felé. A völgyet borító, gurul’ó go- molygó ködfoszlányok fölött már csak a kastély melletti templom gótikus tornya sejteti a falut. A fák, a bokrok ágai között mint gya- pottszáron a pelyhek, pihennek az éjjeli havazáskor odatapadt fehér pamacsok. Lékó Jutkának, a szolnoki „piros iskola” nyolcadikosának nem ismeretlen a táj, a meredek domboldal. — Tavaly is túráztunk erre, fogadjunk, hogy mindjárt a Lázbérci víztározóhoz érünk. — Ezek szerint az elmúlt évben is itt töltöttétek a téli szünet néhány napját? — Nemcsak télen, hanem nyáron is itt táboroztunk. A testvéremmel, Sabival az alakulás óta tagjai vagyunk a vízi úttörőszázadnak. Hetente járunk tornatermi és vízi edzésekre. Tavasztól őszig meg kajakozunk, kenuzunk a Holt-Tiszán. Az úttörőolimpián negyedik helyezést értünk el kenuban a vízi úttörők között. Vajó Sándor táborvezető, —a KÖTIVIZIG dolgozója — megállítja a csapatot. Miközben kifújjuk magunkat, elmondja, hogy a mostani tábor .már az 1981-es úttörőolimpiára való felkészülés szerves része. Legfontosabb az erőnlét, de a túrázás, a szánkózás, a játék, a délutáni kondicionáló edzések mellett szó lesz az úttörőév feladatairól, az olimpiák történetéről, a vízi közlekedés rendjéről. — Emellett szellemi vetélkedőt, dalversenyt, asztalitenisz-bajnokságot, szánkóversenyt rendezünk, úgyhogy egy szabad percünk sincs. Nem mondom, jól kifáradnak a srácok, de a friss, hegyi levegő, a csodálatos környezet kárpótolja őket. A jó pár kilométeres hegyi túra után farkasétvágy- gyal ülnek az ebédhez. . — Délután megérdemelnek a lányok-fiúk egy tartalmas pihenőt — javaslom á táborvezetőségnek. — Ebéd utánra rajzversenyt hirdetünk a "karácsonyi élményekről, de három órakor megtartjuk a kondicionáló edzést. Csak lefutjuk a makarónit — nyugtat meg Haska Tóni, a kajakosok- kenusok erőnléti felelőse. Egri Sándor
