Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-29 / 24. szám
r 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JANUÁR 29. IA tudomány világa i Drágább, de megéri Mit kell tudni a nagy átmérőjű kavicsolt kutakról? Az elmúlt években új fogalommal ismerkedhettek meg Szolnok megye lakosai, ipari és mezőgazdasági vezetői. A vízellátási gondok enyhítésére lemélyítették az első, nagy átmérőjű, kavicsolt kutakat, és bemutatkozásukkal új fejezet indult a megye vízellátásában. Az első sikerek jászberényi kezdeményezéshez fűződnek, itt az 50—54 méter közötti kút- mélíységhfz maximálisan percenként 1500 liter vízhozam járul. Ezek az eredmények biztatóak a városi vízmű részére is. A legnagyobb eredményt azonban Törökszentmiklóson könyvelhették el, hiszen a város vízellátását hosszú évek Matt sem sikerült megoldani, most pedig a három, maximálisan percenként 1300 —1400 liter vízhozamú kút elkészültével lényegesen biztatóbb jövő elé nézhet a vízhiányos település. Külön szerencse, hogy a város térségében további kavicsolt kutak létesítésére is van lehetőség, mélyek a későbbi fejlesztést is lehetővé teszik. Fontos, hogy Szolnok megye területének igen nagy részén van lehetőség — a földtani felépítés alapján — kavicsolt kutak létesítésére, néhol akár 270—280 méteres mélységig is. A legjobb területek a Szajol—Fegyvernek—Abád- szalók—Tiszafüred—Karcag •—Túrkeve—Mesterszállás— Kengyel vonal által határolt térségben találhatók, itt ezek a kutak még hatalmas víz- mennyiség kitermelését teszik lehetővé. Mit kell tehát tudnunk ezekről a kutakról? Hatalmas vízhozamukat nemcsak igen nagy átmérőjüknek (a szűrőcső 241—360 milliméter átmérőjű, plusz a 25—30 centiméter vastag kavics palást) köszönhetik, hanem annak is, hogy fúrásukkor a hagyományos szitaszövettel szőrözött kutakkal ellentétben nem használnak fúróiszapot, csak vizet, így a vízadó homokréteg nyílásai nem tömődnek el agyagbettonitszemcsékkel, könnyen tisztíthatok. A vízadó homokréteg szemcseméreteinek megfelelően választott nagyságú kavics, kitűnő támasztást ad a vízadó rétegnek, gyakorlatilag kiszűri a homokolódás lehetőségét, így a kútba épített búvárszivattyúval lényegesen mélyebbre lehet az üzemi vízszint változását követni, mint a hagyományos kutaknál. Felső csőrakata (620— 820 milliméter átmérőjű) igen nagy méretű búvárszivattyú beépítését is lehetővé teszi, a benne tározott nagy mennyiségű víz a kút indításakor a terhelést is csökkenti kissé. A kút mélyítését kompresszoros szívófúrással végzik, igen vastag rudaza- ton keresztül, melynek végén hatalmas méretű fúrófej aprítja a kőzetanyagot. Földtanilag ideális területnek számít, ha a szőrözendő réteg 20—30 méter vastag, és felette 30—40 méter jól szigetelő (agyag) rétegsorozat van, és a kútmélység nem nagyobb 100—120 méternél De jó a módszer ott is, ahol a terület felépítésében nincs vastag hcenokréteg, de sok egymáshoz közel lévő, megfelelő szemcsézetű 1,5—3,0 méter vastag homoksáv települt, mert a hosszú kavicspalást ezeket egybekapcsolja, közösen termelteti, míg hagyományos kúttal ezek bekötése gazdaságtalan lenne. Végezetül meg kell említeni, hogy ezek a kutak nagyjából háromszorosába kerülnek a hagyományos kutaknak, de a vízhozam többségüknél szintén a háromszorosa, néha öt-hatszorosa a hagyományosokénak. Ahol alacsony „beruházási keret” nem engedi meg ilyen kút kivitelezését, ott lehetőség van 100—120 méterig hagyományosan fúrt, de kavicsolt kút készítésére, amely alig drágább a korábbi fúrásokénál, de a kavicsszűrő előnyeit nyújtani tudja. Szolnok megyében Túr- kevén már van is példa ezen kútfajtának az előnyös alkalmazására. Barabás Imre tfapyáf/néró/tí £ar/cso/f ><// szerte/efe áfac/ásÁ-or Harc a korrózió ellen Az ásatások folyamán a föld mélyéről előkerült fémtárgyak vagy a szobrok, emlékművek, építmények fém részeinek megőrzését célzó beavatkozásnál az első és legfontosabb teendő a lehető leggondosabb tisztítás, mert a fémfelületen levő korróziós termékek és idegen anyagok csak további pusztítást végeznek. Az erős tartású, még viszonylag jó állapotban levő fémek megóvásának egyik korszerű módszere a7 eletrokémiai úton történő tisztítás, amely a galvántechnika ismert folyamata szerint a fémanyag legkisebb károsodása nélkül végezhető el. A már nagyobb mértékben korrodált fémanyagok megmentésére kémiai módszert alkalmaznak. Ezeknél a fémtárgyaknál a korróziós termékeket közömbösítik, illetve a még meglevő fémmagot a teljes pusztulástól megmentik. Ha viszont a tárgy egyetlen laza tömeg, akkor a restaurátorok nem tesznek egyebet, mint hogy a fémet az erre a célra kikísérletezett, jól kötő, tartós műanyaggal átitatják és alakját ekként rögzítik. A szilárdabb, tisztított felületű fémek további kezelése már maga a konzerválás, vagyis a tulajdonképpeni tartós korrózióvédelem. Ez a gyakorlatban kétféle módon történik: kémiai passzivitással vagy védőbevonattal. Az előbbi lényege hasonló az iparban alkalmazott eljáráshoz: a fémtárgyak felületét foszfátozzák. Védőbevonatként pedig teljesen átlátszó, tökéletesen tapadó és záró különleges műanyag hártyákat használnak. A londoni Szent Pál-székes- egyházban levő Wellington- síremlék egyik 300 kilogramm súlyú részét restaurálás céljára leszerelték. A mintegy 120 évvel ezelőtt készült gyönyörű ötvösmunkát — tölgyfa alapra rádolgozott bronz domborítást — ugyanis erősen megtámadta a légköri korrózió, és jelentős mértékű károsodástól kellett tartani A Sanssouci parkja A látogatókat újabban minibusz viszi körül a hatalmas parkban A Német Demokratikus Köztársaság fővárosától, Berlintől délnyugatra erdők borította domboldalak és csillogó tavak között fekszik a sajátos történelmű Potsdam. 1200 táján nyert városjogot. Később, I. Frigyes alatt királyi garnizon- város lett, majd II. (Nagy) Frigyes itt építette fel — az akkori uralkodói „divat” szerint — a maga „Ver- sailles”-át, a Városi palotát, a Sanssouci kastélyt és az Üj palotát, körülötte hatalmas francia, majd angol stílusú parkot létesítve. A második világháború alatt sokat szenvedett a bombázásoktól a város és a kastélyegyüttes is, ma azonban a rongálásoknak minden nyoma eltűnt, a park és kastélyai olyan látványt nyújtanak, mintha sohasem dúltak volna harcok itt. Az obeliszkkel díszített főbejárat a Fősétányra vezet, amely több kilométer hosszan húzódik Ez a legrégebbi parkrész, amely a francia barokk stílusát, a mértani szabályszerűséget mutatja be. A hosszú sétányt magas növényekkel szegélyezett virágágyak tarkítják meg-megszakítva annak folytonosságát. A cserjék sötétzöld lombja közül fehéren villan elő egy-egy életnagyságú márványszobor. A képet virágágyak és szökőkutak teszik olyan harmonikus egésszé, amelyet képzeletünk könnyen benépesít az elmúlt idők játékos, kényeskedő, az udvari örömöknek szívesen hódoló emberekkel. A parkban az első épület a Képtár, amely művészien nyírott fák és bokrok a francia kertművészet hollandi változata szerint kialakított együttesében áll. Kissé távolabb a tizenöt méter magasra feltörő Nagy Szökőkút tere következik, amelyet az életet szerető ókori mitológia világából vett témájú, francia mesterek által csiszolt szobrok vesznek körül. Tovább- menve teraszos függőkerteken és hatszor 22 lépcsőfokon, az egykori szőlőhegy domborzatát követve jutunk a Sanssouci kastélyhoz. A rokokó homlokzatú nyári palotában „gond nélkül” kívánt pihenni a király. A kastély- és parkegyütteshez tartozik még a szicíliai és az északi kert, illetve a botanikus kert. A potsdami park Európa egyik legszebben megmaradt történelmi parkja, amelyet évente a látogatók sokasága tekint meg. „Piramisok” Bulgáriában A természet szeszélyes alkotásai a Pirinben. A különböző keménységű és ellenállóképességű sziklák lepusztulása furcsa piramisokat hozott létre Bulgáriában kevésbé ismert terület az ország délnyugati részén, a Sztruma és Meszta völgye között húzódó terület: az ország legvadabb és legszebb hegysége, a Pirin. Csodálatos tájai miatt a bolgárok „Bolgár Alpokinak nevezik. De amíg az Alpok valójában fiatal hegység, csak a harmadkorban gyúródott fel, addig a Pirin sokkal régebbi, már a földtörténeti ókorban keletkezett, Tulajdonképpen a Trák-Macedon masszívumhoz tartozik. Ókori eredetére utal a hegység anyaga, a gránit is, amely átalakította a felette levő kőzeteket is. A hegység mai formáját a jég- korszaki jég alakította ki. faragta élesre a csúcsokat és ..U” alakú völgyeket vájt. Ma a Pirinben a legmagasabb csúcsok sem érik el a hóhatárt, de a kelet, észak-kelet felé néző oldalak mélyedéseiben augusztus végéig megmarad a hó. A hegység 65 kilométer hosszúságában húzódik a Ri látói délre. A Szófiából Plovdivba vezető vasútvonalon Velingrádban átszállva Banszkónál érjük el legkönnyebben. Innen már csak gyalog, esetleg szamárháton lehet tovább menni. A városka festői, kiugró erkélyes, sokszor várszerű, emeletes balkáni házaival 840 méter magasságban van a tenger szintié felett. A városon túl kezdődik a hegység. Először ritka lombos erdőbe jutunk, ahol még kocsiút is van. Azután elnyel bennünket a sötét fenyőerdő. és csak a völgy egy-egy kanyarulatánál villannak meg a merész csúcsok, majd megint csak az erdő végtelen csendje veszi körül a kirándulót. A völgy itt szűk, de feljebb 1500—1600 méter magasságban kiszélesedik. Talpa lapos, de oldalai meredekek. Közben csodálatos, bizarr geológiai formákban gyönyörködhetünk. Feljebb a gerinc, majd a csúcs fehér márványból épül fel. Itt már alig tengődik egy-két fűszál, csupasz, kopár a világ. A sziklák eldugott, meredek részein nagyritkán havasi gyopárra lehet bukkanni. A Pirin magasság szempontjából az egész Balkán- félsziget harmadik hegysége, csak a Rila és a görög Olimposz múlják felül. A terület ritkán lakott, a hegységben nincs is település, csak a környező medencékben. Ásványkincseit még nem tárták fel.
