Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-27 / 22. szám
« 1981. JANUÁR 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Felnőttek és gyerekek részére hetente egy alkalommal a népi díszítőművészeti szakkör foglalkozást tart az öcsödi művelődési házban. Képünkön Ország László vezetésével sajátítják cl a hímzés művészetét a gyerekek Kamatozó szellemi tőke Értelmiségiek Jészkiséren Jászkisért sem hagyta érintetlenül a változó idő. A mostani öregek úgy tartják: az utóbbi két-három évtizedben többet változott a község, mint azelőtt talán egy évszázadon át. — Ez így természetes, az volna szokatlan, ha egy helyben toporognánk — jegyzi meg Gephárd Lajos a Lenin Termelőszövetkezet üzemi pártbizottságának titkára, akit eddigi élete során csak a muszáj meg a kíváncsiság szólított el a falujából. — A változás azonban nem csupán áz utak mentén sorakozó új és újabb családi házak során mérhető. A község belső életét, az emberek gondolkozását szemléletmódját is átalakították az utóbbi évtizedek. Az ipar „szellemi tőkéje’ S ez már akkor is igaz lehet, ha csupán azt a tényt nézzük, hogy a valamikor alapvetően agrár jellegű községet ma már az iparosodó jelzővel is megilletik. A keresőképes lakosság fele üzemekben, vállalatoknál dolgozik, s az ipari munkás megjelenése már önmagában is újfajta életmód meghonosodását jelzi a községben. Mindenekelőtt azonban a tudás, a szakmai műveltség térhódítását, egy olyan szakembergárda jelenlétét, amelynek szellemi kisugárzása nem maradhat hatástalanul. A MÁV Jászkisérre települt építőgép-javító üzemének kilencszáz dolgozója között elenyésző azoknak a száma, akik nem rendelkeznek szakmunkás bizonyítvánnyal, érettségivel. Az üzemben harmincöt, egyetemet, főiskolát végzett szakember dolgozik. — Ezt a szellemi „tőkét” mindenképpen kamatoztatnia kell a községnek — mondja dr. Viola Ferenc az üzem jogtanácsosa. Gond csupán abból adódik, hogy szakembereink zöme „ingázó”, a környező községekből, főleg Jászapátiból járnak dolgozni. Érthető talán, hogy kevés energiájuk, de még kevesebb idejük marad arra, hogy aktívan bekapcsolódjanak a község életébe. Ügy vélem azonban, az sem kevés, hogy csaknem száz szakmunkástanulót, felnőtt dolgozót oktatnak, ismertetnek meg a legmodernebb technikával, tanítanak meg olyan berendezések, gépek kezelésére, amelyek hozzáértést, magas szakmai tudást követelnek. Megközelítőleg háromszáz a jászkis- érd dolgozóink száma, de ha figyelembe vesszük, hogy sokuknak már a gyermeke is az üzemben tanul, dolgozik, néhány év múlva ez a szám nagyobb lehet. S nem csupán a számok, a tudás is meghatványozódhat. Százötven diplomás Nem éppen megszokott dolog, hogy egy községben bejáró és nem eljáró munkásokról beszélhetünk. Ezzel Bánlaki Zoltán, a nagyközségi tanács elnöke is egyetért. — A községben elsőrangú szerepet játszott az a tény, hogy megfelelő munkalehetőségek teremtődtek. Ez azán természetszerűleg maga után vonta egy olyan értelmiségi szakembergárda kialakulását, amely nélkül nem csupán a gazdasági, de az ideológiai, kulturális és politikai fejlődés is elképzelhetetlen lett volna. Jelenleg százötven értelmiségi él a községben, megítélésem szerint jó körülmények között. jó közérzettel végzik munkájukat. Az utóbbi tizenöt évben — csak mióta én vagyok a tanácselnök — sok mindenben kértünk és kaptunk is segítséget tőlük. A tanácsi és pártmunkában éppúgy, mint a népfrontban vagy a közművelődési feladatok megoldásában. Ez utóbbiakról Győri Já- nosné, a művelődési ház igazgatója tud legtöbbet: — Az értelmiségiek nélkül hatástalan a közöművelődés — mondja. — A szakkörök, a művészeti csoportok működtetése lehetetlen megfelelő szakmai tudással, pedagógiai érzékkel rendelkező vezetők nélkül. A művelődési ház tizennyolc kiscsoportja közül tizenkettőt vezet tanár, tanító, óvónő, üzemmérnök. Nem szólva az 1979-ben kezdődött „játszóház” programunkról, amely eleve a pedagógusok tudására, közreműködésére épült, mindamellett, hogy a honismereti szakkör idősebb, a népi játékokat legjobban ismerő tagjai is bekapcsolódtak ebbe a kísérleti programba. Játszóház, összefogással Gulyás Judit óvónő már a játszóház első „lépéseinél” is ott volt. — A legtermészetesebbnek tartom, hogy az iskolák, az óvodák és a művelődési házak kölcsönösen segítsék egymás feladatainak megoldását," elvégre mindhárom intézménytípus közös ügye a gyermekek nevelése. Igaz, az ebben vállalt feladatok differenciálódnak; de egymásra épülnek és kiegészíthetik egymást. A iátszóház például olyan lehetőség volt, amelyet a gyermekek érdekében feltétlenül meg kellett ragadnunk, ugyanakkor az is nyilvánvaló volt, hogy a művelődési ház igazgatónője egymaga nem tud megbirkózni a feladatokkal. Jó ügynek tartottuk, mellé álltunk. Ez utóbbi nélkül nem igen lett volna, ma már országos visszhangot és elismerést is keltő játszóházprogramja Jászkisérnek. Annál is inkább, mert a művelődési ház adottságai igen szerények, mindenesetre nem jobbak — talán sok tekintetben rosszabbak is — mint más, hasonló községi intézményeké. — Nagyon sok múlik azon, hogy a közművelődést és általában az emberek szellemi gyarapodását menynyire tekintik közös ügynek azok, akik tehetnek is érte valamit — mondja Győriné. — Azt hiszem, e tekintetben Jászkiséren szerencsés helyzetben vagyunk. Úgy adódott, hogy az itt élő értelmiségiek rendelkeznek azzal az emberi „plusszal”, ami például egy mérnököt népművelővé tehet. „Népművelők” egymás mellett Ez persze nem lehet csupán a véletlenek összjátéka. Mindenképpen sokat jelent az is, hogy a községbe érkező fiatal értelmiségi milyen közeget érez maga körül. — A termelőszövetkezetben — lehetséges, hogy nem a legjobb kifejezés — de „kihasználjuk” a pályakezdő szakemberek még a főiskoláról hozott agilitását, azt a tényt, hogy közösséghez, vitákhoz szoktak, bizonyos kulturális igényekkel érkeztek — mondja Gephárd Lajos. — így működhet a Fiatal Agrárszakemberek Tanácsa például, így találtunk vezetőt a szocialista brigádklubunk élére, és sorolhatnám tovább. Ügy gondoljuk,. ez nem csupán a közösség számára hasznos, de részint elkerülhető ezáltal az a törés is, ami a városi egyetemi hallgatóból hirtelen falusi agrármérnökké vált fiatal életében nem egy esetben bekövetkezik. A lehetőségek és igények összhangjáról azonban még így sem beszélhetünk. Gulyás Judit két és fél éve végezte a főiskolát. — Az igazság az, hogy a községben élő, ' velem azonos érdeklődésű, műveltségi szintű fiatalokkal nem tudtam kapcsolatot teremteni. Az igaz. hogy a művelődési ház rendezvényein rendszerint „összefutunk”, de el is megyünk egymás mellett. Gondolkoztam már azon, -hogy mi, akik a művelődni, okosodni vágyó emberek közösségének megteremtésén fáradozunk, vajon nem vágyunk valami hasonlóra? Török Erzsébet Szolnokon vendégszerepeit a Népszínház Táncegyüttese 35 év az irodalomban Téma Sarkadi Imre A KISZ Karcag városi Bizottsága a Csokonai könyvtárral közösen hirdetett olvasómozgalmat a város fiataljai részére „35 év az irodalomban” címmel. Az olvasómozgalom háromfordulós vetélkedősorozattal ér véget, amelynek második fordulójára ezekben a napokban kerül sor. Ma délután fél öttől a dolgozó KISZ-fiatalok. holnap ugyanebben az időpontban a pedagógus KlSZ-alapszer- vezetek tagjai vetélkednek a városi ifjúsági klubban. A kérdéseket Sarkadi Imre életéről, munkáiról állították össze a szervezők. Jubilál a Szépművészeti Múzeum Jubileumi kiállítással készül a Szépművészeti Múzeum megalapításának idei 75. évfordulójára. A múzeumi hónaphoz is kapcsolódó tárlaton a tervek szerint 75 mester 75 műalkotását állítják ki. Az őszi reprezentatív kiállítás várhatóan áttekintést ad majd a külföldi, az antik művészet legnagyobb hazai gyűjteményének gyarapodásáról, s az intézményben végzett tudományos munkáról is. A Szépművészeti Múzeum gazdag gyűjteménye iránt nemcsak itthon, hanem határainkon túl is nagy az érdeklődés. A régi képtár anyagának legkiválóbb darabjaiból 1979-ben Japánban rendeztek tárlatot. Ez év szeptemberében ugyancsak a szigetországban nyílik a múzeumban őrzött alkotásokból tárlat: a XIX. századi művekből válogatott remekekkel ismerkedhetnek meg a távoli ország négy városának múzeumlátogatói. Mindenki tánca Szombaton este Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban vendégszerepelt . a Népszínház Táncegyüttese. A fiatal, alig három éve együtt dolgozó tánccsoport — többek között — a különböző időpontú szolnoki néptáncfesztiválok díjnyertes számait — Rondó, Lánc, stb. — is bemutatta. Műsora ismételten meggyőzött bennünket arról, hogy igaza van Györgyfalvay Katalinnak, az együttes művészeti vezetőjének: a tánc mondanivalóját szavakkal lehetetlen visszaadni, nagy baj, ha a tánc témája szavakban maradéktalanul kifejezhető. Nem is célunk mondatokba formálni, hogy mit táncoltak a Népszínház táncosai, fontosabb a hogyan kérdéseiről szót ejteni. De mielőtt ezt tennénk. talán azt kellene tisztázni: néptánc-e egyáltalán, amit szombaton láthatott a közönség? A szakmai vélemények megoszlanak: lelkes hívei, ádáz ellenzői vannak a Györgyfalvay Katalin képviselte irányzanak. Ő maga ebben így foglal állást: ..Néptáncegyüttes vagyunk: sem a klasszikus, sem a modern balett nyelvét nem használjuk. Műsorunk és művészi szándékaink mégis különböznek a közönségnek már ismerős néptáncműsoroktól. A paraszti néphagyomány — zene, tánc, költészet — olyan gazdag, formakincse és gondolatvilága olyan sokrétű, hogy többféleképpen lehet meríteni belőle. E hagyományok ápolását, színpadi bemutatását több együttesünk vállalta méltó feladatául, s csinálja magas színvonalon. Mi más megközelítési módot választottuk! megpróbálom egy példával érzékeltetni: kétszáz évvel ezelőtti és mai költőink is használják ugyanazokat a szavakat, de mégis más verseket írnak. A néphagyomány „szavaiból” és szellemének tiszteletben tartásával igyekszünk más színpadi táncműfajt kialakítani, amely mai — természetesen múltunk által is meghatározott — érzelmeinkről, indulatainkról beszél a múlt „szavával”. Alapvetően fontosnak tartjuk, hogy művészi szándékaink egyeznek- minden paraszti hagyománynak azzal a lényeges vonásával, hogy közösségi gondolkodás- módot és érzésvilágót tükröznek. Vagyis: — erről természetesen Györgyfalvay Katalin szerényen hallgat — a magyar színpadi néptánc megújulását láthatjuk az együttes műsorában. Mindez ma még avantgarde törekvésnek tűnik, de meggyőződésünk, hogy tartalmi és formai szempontból a jövőbe mutató műfaj, amely egységbe igyekszik ötvözni az elvonatkoztatott gondolatokat a modern színpadi törekvésekkel. Ehhez alakította ki Györgyfalvay Katalin — és néhány művésztársa, követője — a maga „táncnyelvét’’ amely egyáltalán nem köny- nyű, de úgy tűnik, fontos gondolati asszociációk kifejezésére alkalmas. A mostani együttes a néhány évvel ezelőtti amatőr- táncos „élboly” negyedére, harmadára épül — az csak természetes, hogy remek táncosok — „mozgásszobrá- szatuk” — idézet Jancsó Miklóstól — mindig tökéletes harmóniában van az előadott mű gondolatiságával. A táncszerető közönség vastapsából arra következtetünk, hogy megkérdőjelezhető azok véleménye, akik a magyar néptánctól való elidegenedés „vádjával” illetik a bemutatott koreográfiákat. Legfeljebb szokatlanok, — de művészi értékükhöz nem férhet kétség. — ti — Wagner és Bayreuth Egy előadás a kritika pergőtüzében A közelmúltbaji dokumentumfilmet láthattunk a bay- reuthi fesztivál eseményeiről. A képek láttán is megfogalmazódhat a kérdés: vajon hogy él Wagner a XXI. század küszöbén? Kell-e az emberiségnek. Mit mondhat a jövőnek? Kinek adhat még erőt a monda és a múlt? A Wagner-kultusszal foglalkozó szakembereket is ezek a kérdések foglalkoztatják a zenei élet nemzetközi színterein. Közeledik 1983, a művész halálának 100. évfordulója, ami alkalmat ad arra, hogy életműve a kor szellemének megfelelően „mérettessék”. A roppant életmű gondozása nagy felelősséget ró leszármazottai ra. Unokája, Wolfgang Wagner a „Bay- reuthi szentély” főpapja, művészeti irányítója és az itt rendezett ünnepi játékok felett védnökséget vállal az állam. Az utóbbi időben heves viták, támadások kísérték azt a szándékát, hogy szabad kezet kell adni a kornak, az új generációnak, ítélje meg. mit jelent számára Wagner művészete. Modern értelmezésben rendezett művek felett kellett pálcát törni! A legtöbb támadás a jubileumi Ring előadásait érte. amelyet 1976- ban, a Festspiellhaus fennállásának 100. évfordulóján mutattak be, és 1980-ig tartottak műsoron. Rendezője a fiatal, francia Patrice Ché- reau olyan modern megoldásokat alkalmazott, amelyek miatt a fél világ a fejét csóválta. Falakat rengető síp- és füttvkoncertek. orkánszerű tiltakozás kísérte az előadásokat! Patrice Chéreau kiemelte a zenedrámákat a mítosz légköréből és nagyvárosi miliőbe helyezte. istenek helvett szmo- kingos pénzmágnások énekeltek a színpadon, a Rajna medrét vízierőmű jelenítette meg, Erda, a földanya olyan terjedelmes ősanyaként görgött az ősködben, mintha egyszerre viselné ölében Wotan valamennyi ivadékát. Tengerparti kikötőnegyedben zajlott Az istenek alkonya, munkások, férfiak, nők vették körül gyermekeikkel Brünnhildát, amikor máglyára vitte ledöfött szerelmét, Siegfriedet. Ez a koncepció egy évszázad távlatából is kissé idegen az eredeti műtől. A wagneri zene tolmácsolásának történetében új korszakot nyitottak meg Bayreuth- ban. A formabontás azonban kockázattal jár. Magában rejti annak a veszélyét, hogy az újszerűséggel eltűnik a régi patinája. A leegyszerűsített előadásmód mellőzte a mondái világ bűvös légkörét, elvesztette varázserejét, Wagner költőiségét. A közönség egy része elfogadta az új koncepciót, de a másik része áhítja a régit. A budapesti Operában a hatvanas évek végén újították fel a Ringet. Az előadásokon érződött az akkori bayreuthi stílus hatása, így kedvelte meg a magyar közönség. Értékeit, szépségeit megőrizte emlékezetében. Most, az Operaház épületének felújítása miatt a színpadtechnikailag is megoldható előadásokat az Erkel Színházban mutatják be, koncertszerű előadáson láthatjuk viszont a Rajna kincse című zenedrámát, amely a Ring előjátéka. Lám. mintha a mi törekvéseink is igazolnák a Mester látnoki szavait :„én is ott leszek veletek, nélkülem nem megy!” Erdősi Mária A Festspielhaus erkélyéről harsonák hívják a közönséget az előadásokra
