Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-25 / 21. szám

Ára: 1,80 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXXII. évf. 21. szóm, 1981. január 25., vasárnap A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A VI/. KONGRESSZUS ELŐTT Számadás a népfront mozgalmi munkájáról / Megyei küldöttértekezlet Szolnokon VII. kongresszusára készül a Hazafias Népfront-moz­galom. A kongresszusi készülődés jelentős állomása volt tegnap, a megyei tanács épületének nagytermében rende­zett megyei küldöttértekezlet, amelyen kétszáznegyven- öten vettek részt: a küldöttek és a meghívottak, akik kö­zött ott voltak megyénk országgyűlési képviselői, a járá­si és városi pártbizottságok első titkárai, a tömegszerve­zetek és -mozgalmak, valamint üzemek, intézmények vezetői. A Himnusz és a rövid ünnepi műsor után a tanács­kozást dr. Bene Zoltán, a Hazafias Népfront megyei el­nöke nyitotta meg és üdvözölte a megjelenteket — köz­tük az elnökségben helyet foglaló dr. Szentistványi Gyu- lánét, az MSZMP KB tagját, a Hazatias Neptront UrszsF- gos Tanácsa titkárát, Andrikó Miklóst, a megyei pártbi­zottság első titkárát, Barta Lászlót, a megyei tanács el­nökét, a társadalmi és tömegszervezetek jelenlevő veze­tőit, közéleti személyiségeket — és ígéretet tett arra, hogy a küldöttértekezlet felelősséggel végzi majd munká­ját, méltón a jelentőségéhez. Megemlékezett' azokról, akik az elmúlt években örökre eltávoztak körünkből, majd a résztvevők egyperces néma felállással adóztak emléküknek. A Hazafias Népfront megyei küldöttértekezletének elnöksége. Sándor László megyei titkár beszámolóját tartja Munkálkodjunk együtt szocialista ügyünkért A Hazafias Népfront Szol­nok megyei Bizottságának a mozgalom VI. kongresszusa óta végzett munkájáról szóló beszámolóját előzetesen írás­ban megkapták a jelenlevők. Ehhez a tanácskozáson szó­beli kiegészítést fűzött Sán­dor László, a HNF megyei bizottságának titkára. — A lakókörzeti és falu­gyűlések, a küldöttértekez­letek után a megyei tanács­kozáson számadással tarto­zunk mindazoknak, akik a népfrontmozgalom munkáját az elmúlt négy esztendőben részvételükkel, alkotó mun­kájukkal, szabad idejük egy részének feláldozásával segí­tették. A küldöttek rendel­kezésére bocsátott bizottsági jelentésből kiderül, hogy mozgalmunk a megyében eleven kapcsolatban áll min­den, a fejlődést elősegítő tö­rekvéssel, de ismerjük a fejlődés útjában álló nehéz­ségeinket is. Arra töreked­tünk. hogy jelen legyünk mindenütt, ahol szükség van a társadalom erőinek közre­működésére, — mondotta a megyei titkár. Az írásos jelentés és a szóban elhangzottak híven tükrözték azt a sokirányú munkát, amelyet a népfront­mozgalom megyénkben is végzett az elmúlt években. A népfrontbizottságokban a körzeti, a lakó- és az utca­bizottságokban megnöveke­dett a munkásaktívák száma. Ennek következménye, hogy mind több munkás tölt be meghatározó szerepet a vá­ros- és községpolitika alakí­tásában, mind többen vesz­nek részt a lakóterületi tár­sadalmi munkaakciókban, és hogy tovább erősödött a nép­front és a szakszervezetek, a lakóterület és az üzemek kapcsolata. A termelőszövet­kezeti dolgozók képviselete is biztosított a népfronttes- tiiletekben, összekötő kapcsot jelentenek ők a mozgalom és a mezőgazdasági üzemek kö­zött. A társadalmi fejlődéssel összhangban növekedett az értelmiség szerepe. Ez lehe­tőséget adott a népfrontmoz­galomnak arra, hogy tovább szélesítse befolyását, növelje aktivistáinak számát az ér­telmiség körében, akik kö­zött a humán, az agrár és a műszaki értelmiség képvise­lői egyaránt ott vannak. Kisiparosok és kiskereske­dők is tevékenykednek a mozgalomban. Az egyházi személyek és a vallásos em­berek hitéletük gyakorlása mellett vesznek részt a he­lyi és az országépítő munká­ban, a béke- és a szolidari­tási mozgalomban. A megyében is része van a népfrontmozgalomnak ab­ban, hogy a nőpolitika a tár­sadalompolitika szerves ré­szévé vált hazánkban. A népfrontszervek megkülön­böztetett figyelmet fordítot­tak a gyermekgondozási se­gélyen levő kismamák mű­velődésének segítésére, és szerepet vállaltak a népese­déspolitikai határozat támo­gatásában, rá irányítva a fi­gyelmet a többgyermekes családok helyzetére, fokozot­tabb megbecsülésére. Kezde­ményezték és részt vállal­tak a gyermekintézményi há­lózat korszerűsítésében és fejlesztésében. Foglalkoztak a családok háztartási mun­káját könnyítő szolgáltatások helyzetével is. A megyében javult az óvodai, a bölcsődei, a napközi otthoni ellátás, minőségében fejlődött a gyermekélelmezés, tovább bővültek a lakossági szolgál­tatások. A népfronttestületek a társszervekkel együtt gondot fordítottak az idős emberek helyzetének megismerésére, a magánosok, az anyagi támo­gatásra szorulók társadalmi segítésének megszervezésére. Megyénk lakosságának mint­egy 9—10 százaléka tanyákon él. A körükben végzett nép­frontmunka is számottevő­en fejlődött az elmúlt évek­ben. A tanyai népfrontbizótt- ságok évente 50—60 fórumot, vitaestet szerveztek. Az ott felvetődött gondokat, javas­latokat továbbították az ille­tékes szervekhez és ezek egy részének megoldása hozzá­járult ahhoz, hogy fejlődtek a tanyai lakosság életviszo­nyai. A népfrontbizottságok mun­kájában fontos helyet ka­pott a közjogi, alkotmányos tevékenység, a lakossság közéletiségre való nevelése. Javult a népfrontbizottságok és a tanácsok kapcsolata, az együttműködés tartalmasab­bá vált. Ennek alapján a ta­nácstörvény biztosította lehe­tőségeket figyelembe véve igényelték a tanácsok, hogy a népfronttestületek vélemé­nyezzék a tanácsrendeleteket, segítsék elő azok lakossági vitájának megszervezését, mozgósítsanak végrehajtá­sukra. A közélet jelentős fó­rumai voltak a tanácstagi beszámolók, a falu- és réteg­gyűlések, amelyeknek szer­vezéséből oroszlánrészt vál­laltak a népfrontszervek. Növekvő szerepet kapott a mozgalmi munkában a gaz­daságpolitikai agitáció, a te­lepülést segítő önkéntes tár­sadalmi munka szervezése, a környezet- és természetvéde­lem tennivalói. E területe­ken kitűzött céljaikat ösz- szességében eredményesen oldották meg a népfrontszer­vek. Néhány példa erre: a HNF VI. kongresszusa óta 750 rendezvényen 28 ezer emberrel folytattak eszme­cserét országos, megyei és helyi gazdaságpolitikai kér­désekről. Ennek következmé­nyeként több településen jobban érvényesült a lakos­ságot érintő fejlesztése^, be­ruházások rangsorolásánál a kollektív döntés. Megkülön­böztetett figyelmet fordítot­tak a népfrontszervek a ház­táji és a házkörüli termelés fejlesztésére hozott párt- és kormányhatározatok végre­(Folytatás a 2. oldalon)- .. . . "5s»r , . Páholyból a putrisorra Kint van dollár— bent nincs ember Az ötletek parádéja TÉL A SZŐLŐKBEN Kárt okozott a hideg Házi szakmunkásképző Nagyréven A szokásosnál is na­gyobb figyelmet kíván­nak az idén az idősze­rű téli munkák a szőlő­termelő gazdaságok dol­gozóitól. Az elmúlt őszön nemcsak a szőlő sziire- telése „tolódott ki” rendkívüli módon, ha­nem lassúbb volt a vesz- szők beérése is, és elhú­zódott a vegetációs idő. A hirtelen jött novemberi hideg, majd az azt követő ónos esők jelentősen károsí­tották a fő rügyeket, ezért az épen maradt, úgynevezett járulékos rügyek megmenté­se miatt óvatosan kell bán­niuk a téesztagoknak, álla­mi gazdasági dolgozóknak a metszőollókkal. Mintegy ötvenen dolgoznak ■o szőlőtermesztésben ezekben a napokban a nagyrévi Ti­szazug Termelőszövetkezet­ben. A közös gazdaság — meglevő szőlőterületeinek re­konstrukciójával és 186 hek­tár betelepítésével — 500 hektáros nagyüzemi szőlé­szet kialakítására vállalko­zott az 1975-től 1985-ig tar­tó tiszazugi szőlőtermesztés­fejlesztési programban. Idő­arányosan sikerült megvaló­sítani tervüket: 1975 óta 192 hektáron ültettek különböző boTszőlőfajtákat. Az új tele­pítésből negyven hektárnyi területen fordulnak az idén termőre a tőkék, amivel együtt összesen 104 hektár­ról szüretelnek 1981 őszén. A termő táblák egyharma- dán már befejezték a met­szést, a hidegben szorgosko­dó kertészek munkáját, na­ponta többször, forró tea helyszínre szállításával köny- nyíti a téesz. A folyamatosan növekvő szőlészetben egyre több hozzáértő kézre lesz szükség, ezért házi szak­munkásképző tanfolyamot szerveztek. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának anyagi se­gítségével, és a jászapáti me­zőgazdasági szakmunkáskép­ző szakmai irányításával, a közös gazdaság tizenöt tagja, többségükben asszonyok, lá­nyok, sajátítják el a korsze­rű nagyüzemi szőlőtermesz­tési, növényápolási és nö­vényvédelmi technológiát. Bár a szőlészet további fej­lesztésének ütemét a meg­változott beruházási lehető­ségek lelassították, a bank­hitelkérelem elbírálásáig, sa­ját erőből, az idén mintegy 15 hektáron folytatják a te­lepítést. Az ehhez szükséges mintegy 40 ezer gyökeres vesszőt maga állította elő a gazdaság, a tereprendezési munkákkal pedig már a programban 1985-ig tervezett további 250 hektáron is vé­geztek. Jól kihasználják a szőlé­szeti dolgozók a kevésbé zord, hat-hét foknál nem hi­degebb napokat a Jászsági Állami Gazdaságban is. Fél- százan szorgoskodnak a tő­kék közötti, eddig a 421 hek­tár termőterület felén fejez­ték be a metszést. Megkezd­ték a szervestrágya kiszórá­sát a szőlősorok közé, és kév- gezik, fúrják az oszlopokat a még nem termő táblákba ké­szülő támberendezésekhez. A gazdaságban — ahol tavaly 2680 tonna szőlő termett, és 19 ezer hektoliter bort állí­tottak elő — az idén nem növekszik a termőterület, új telepítésre sem kerül sor. Ki- lencvenkét hektár ültetvény 1983-ban fordul majd ter­mőre, addig a korábban jól bevált termesztési és feldol­gozási technológiát néhány gyomirtó- és gombaölőszer kipróbálásával bővítik a gazdaság szőlészeti szakem­berei,

Next

/
Oldalképek
Tartalom