Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-20 / 16. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JANUÁR 20. Megállapodás Irán és az Egyesült Államok között Véget ért a 443 napos túszdráma Carter elnök hétfőn dél­előtt mondott néhány mon­datos beszédében bejelen­tette, hogy létrejött Irán és az Egyesült Államok megál­lapodása, de hozzáfűzte, hogy néhány okmány aláírása még várat magára. Az országos televízióban elhangzott elnöki beszéd nem tisztázta a megállapo­dás részleteit. Carter kije­lentette: „Megkötöttük Irán­nal az egyezményt, amely — úgy hiszem — az ame­rikai túszok szabadságát eredményezi majd. Mind­amellett néhány okmány aláírása szükséges még ah­hoz. hogy a túszokat való­ban szabadon engedjék. A szabadon bocsátás után fel­oldjuk és átutaljuk azon be­tétek nagy részét, amelyet a túszszedést követően zárol­tattam.” Algírban egy kormány- szóvivő eközben bejelentet­te, hogy Warren Christopher amerikai külügyminiszter­helyettes parafáit három ok­mányt. A dokumentumokat korábban Teheránban is alá­írták. s repülőgépen küld­ték Algírba. Sajtóértekezle­tén Christopher nem nyilat­kozott a dokumentumok tar­talmáról. Címük mindazon­által már ismeretes: egy tízoldalas okmány „Az Al­gériai Demokratikus és Népi Köztársaság deklará­ciója”. A második, hétolda­las dokumentum tartalmaz­za az (amerikai—iráni) egyezményt, s egy háromol­dalas okmány pedig ügyren­di megállapodásokról szól. A teheráni Mehrabad re­pülőtérre — amelynek kör­zetét lezárták — reggel meg­érkezett az algériai légitár­saság két Boeing 727-es re­pülőgépe, amelyen a ter­vek szerint Algériába vi­szik az amerikaiakat. Szin­tén fontosnak látszó fejle­mény, hogy a reggeli órák­ban elhagyta az algériai nagykövetséget az a hat al­gériai orvos, akiknek fel­szállás előtt meg kell vizs­gálniuk a túszokat: bekö­tött szemmel, iráni kíséret­tel indultak — nyilván a tú­szokhoz. A túszügyben létrejött megállapodás elifenére Irán nem kíván politikai és gaz­dasági kapcsolatokat létesí­teni az Egyesült Államokkal Nyugtalanság NATO-hörökben A NATO vezető tisztségvi­selőit nyugtalanítja, hogy az új amerikai elnök „újra akarja tárgyalni” a SALT— II szerződést, ahelyett, hogy annak ratifikálására szólíta­ná fel a kongresszust. Külö­nösen aggasztónak találják Weinberger új hadügymi­niszter kijelentését, amely szerint csak hat hónap múlva lehet tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval egy „új SALT-egyezményről”. A nyugtalanság oka: a NATO az eurostratégiiai nuk­leáris fegyverek gyártásáról és telepítéséről szóló 1979. decemberi határozatát abban a feltételezésben hozta, hogy a SALT—II szerződést Wa­shington ratifikálni fogja. Márpedig abban az esetben — vélekednek a NATO brüsszeli főhadiszállásán —, ha a Szovjetunió hajlandó lenne az egyezmény újratár­gyalására, egyes európai NATO-tagállamok esetleg visszavonnák a telepítésről szóló döntésüket. NATO-diiplomaták emlé­keztetnek árra, hogy Belgi­um, Hollandia, Norvégia és Dánia szociáldemokrata párt­jai legutóbbi amszterdami értekezletükön nyíltan han­got adtak aggodalmuknak Reagan deklarált szándéká­val kapcsolatban. Bizonyos NATO-körökben azt remélik, hogy az európai szövetségesek rá tudják maid bírni az amerikai elnököt szándékának megváltoztatá­sára és a kongresszus eredeti formájában ratifikálja majd a SALT—II szerződést. — hangoztatta Behzad Na- bavi, a végrehajtási ügyek iráni államminiszter a PARS iráni hírügynökségnek t.ígnap délután adott nyi­latkozatában. A hirtelen jött egyezségről Nabavi kijelen­tette: Iránnak az volt a cél­ja, hogy a túszügynek a Carter-kormányzat hivatali ideje alatt a végére járjon. „Semmi érdekünk sem fű­ződik ahhoz, hogy a tárgya­lásokat olyan emberrel foly­tassuk, aki barbároknak ne­vezett bennünket”; tette hoz­zá Reaganra célozva. Hír- ügynökségek úgy értelmezik e nyilatkozatát, hogy az ame­rikai túszok Reagan ma dél­után történő beiktatása előtt elhagyhatják Iránt. Amikor 1979. november 4-én az iráni diákok meg­szállták az Egyesült Álla­mok teheráni nagykövetsé­gét és foglyul ejtették az ott dolgozó amerikaiakat, szinte mindent el letetett képezelni, csak azt nem, hogy ez a különös emberi és politikai dráma 1981 ja­nuárjáig elhúzódik. Már­pedig ez történt. És ma már világos, hogy nemcsak a túsz-szedés előzménye, hanem az azt követő ese­mények fantasztikus film­je is bővelkedik rendkívül fontos tanulságokban. Régen bizonyosodott be ilyen látványosan az, hogy gyorsan változó és mind bonyolultabb világunkban milyen iszonyú árat kell fizetni bizonyos politikai (bal) lépésekért, mégpedig nemcsak, sőt talán nem is elsősorban a szó anyagi értelmében. A dráma árfolyamára talán mi sem jellemző jobban, mint az, hogy a csaknem tizenöthónapos végkifejlete a legutolsó pil­lanatig bővelkedett szinte elviselhetetlennek tűnő iz­galmakban. Valóban, jó­formán a legutolsó órában, akkor, amikor a Carter- kabinet jogkörének már a percei is meg voltak szá­molva, a szó szoros értel­mében az új elnök beikta­tása előtt, a távozó elnök végre bejelenthette a Fe­hér Házban elhangzott te­levíziós beszédében: Tehe­rán és Washington között megvan a megállapodás a túsz-kérdésben. A jelek szerint végül megoldódott ügy felidéz néhány gondolatot. Miköz­ben a világ — beleértve a szocialista országokat — egy pillanatig sem habo­zott elítélni a túsz-szedés minden formáját, el ne fe­ledjük : a Carter-kabinet, nem utolsósorban hatalmi, belpolitikai okokból — a sah beengedésével és más lépésekkel — olyan politi­kai közeget teremtett, amelyben e törvénytelen akció egyáltalán lehetsé­gessé vált. Miközben hónapokon át mindkét oldalon a világ idegszálain játszottak — a túszok sorsa játékkocka volt mindkét érdekelt fő­városban, Teheránban és Washingtonban, a belső hatalmi játék dobókocká­ja. Ugyanígy e mélysége­sen lehangoló ügyben nem csupán az egyik félnek van mit tanulnia. Sokminden függ attól, hogy ezt az egyszerű igazságot ne csak Teheránban értsék meg, hanem abban a főváros­ban is, amelyben a har­minckilencedik elnök ün­nepélyes tévébejélentésé- nek pillanatában a negy­venediket köszöntő ünnep­ség tribünjei már készen állottak. Magyarán: a lecke neki — Reagan-nak — is jó útravaló lehet. Harmat Endre Ma iktatják be Ronald Reagant Káprázatos ünnepségek és politikai kérdőjelek Ma, január 20-án beiktat­ják hivatalába Ronald Rea­gant, az Egyesült Államok új elnökét. Washingtonban az amerikai történelem leg- pompázatosabb beiktatási ünnepségeire készülnek, amelyek a maguk 8 jnilűiió dolláros költségvefésével egyelőre nem látszik igazol­ni Reagan republikánus el­nökjelölt ígéretét arról, hogy „leveszi a kormányt a nép válláról”. Az ünnepségek költségei megkétszereződtek Jimmy Carter niágy évvel ezelőtti ce­remóniájához képest. Reagan parádék és látványosságok sokaságával kívánja emlé­kezetessé tenni bevonulását a Fehér Házba, ami egyben a republikánus párt hatalom- átvételét jelenti. A volt ka­liforniai kormányzó 1800 dolláros öltönyben megy hol­nap a Capitoliumba. hogy letegye az esküt és elmond­ja beiktatási beszédét, majd a tribünökkel szegélyezett Pennsylvania-sugárúton vé­gighajtatva vonul be a Fehér Házba. Ma este Washington tűzi­játékkal köszönti az új el­nököt — ez „drágább, hosz- szabb és fényesebb” lesz an­nál. amelyet az Egyesült Ál­lamok fennállásának 200. év­fordulója alkalmából rendez­tek. A főváros hangverseny- termeiben ünnepi szórakoz­tató hangversenyek, az elő­kelő szállodákban beiktatási bálok sokasaga „emeli majd” az esemény pompáját. A beiktatási parádé más­napjától kezdve igen nehéz ..mézeshetek” várnak az új kormányzatra. Carter 12.8 százalékos inflációt. 7.3 szá­zalékos munkanélküliséget, mintegy 50 milliárd dolláros költségvetési deficitet hagyo­mányoz a republikánusokra, akik viszont elkötelezték ma­gukat egyfelől az adók csök­kentése, másfelől a katonai kiadások radikális növelése mellett. A külpolitikai helyzet, amelybe Reagan viszonylag kevés tapasztalattal „csöp­pen bele” és amelynek fel­mérésében főként Álexander Haig külügyminiszterre lesz utalva, számtalan nehézséget és buktatót tartogat az új kormányzat számára. Már az első napokban döntenie kell például arról, fenntartsa-e azt az erőltetetten szovjetel- lenes és enyhülésellenes vo­nalat, amely a volt NATO- tábornok Haig kongresszusi meghallgatása folyamán raj­zolódott ki, vagy a „kemény” washingtoni jelzésekkel nem túlságosan elégedett NATO- partner"khez alkalmazkodva cselekedjék. Nguyen Phu Soai kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Nguyen Phu Soai-nak, a Vietnami Szoci­alista Köztársaság budapes­ti nagykövetének a magyar —vietnami kapcsolatok ápo­lásában és fejlesztésében ki­fejtett munkássága elismeré­seként a Béke és Barátság Érdemrend kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke hétfőn adta át. Jelen voltak a kitüntetés át­adásánál Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Házi Vencel külügyminisz­ter-helyettes. Jeruzsálem és Palesztina csúcsértekezlet A szaudi királyi üdülőhe­lyen a 3. iszlám csúcsérte­kezlet előkészítéséről tárgya­ló 37 külügyminiszter — a részvevő mohamedán orszá­gok küldöttei — vasárnap első ülésükön azt javasolták, hogy a tanácskozást nevez­zék „Jeruzsálem és Palesz­tina csúcsértekezletének”. Ez a két téma ígérkezik egyébként a csúcsértekezlet egyetlen vitamentes napi­rendi pontjának. Valószínű, hogy a tanácskozáson elfo­gadják az iszlám konferen­cia Marokkó-vezette Jeru- zsá'lem-bizottságának egyelő­re titkos javaslatait, ame­lyek különféle büntetésekkel fenyegetik majd az Izraelt támogató országokat. Más témákat tekintve: egyelőre nem sikerült köze­líteni egymáshoz a háború­ban álló Irak és Irán állás­pontját. Eddig eredményte­lenek maradtak Szaud her­ceg, szaud-arábiai külügymi­niszter kísérletei is, hogy meggyőzze Baniszadr iráni elnököt: jöjjön el a csúcsta­lálkozóra. Baniszadr csak'ak­kor hajlandó jönni, ha Szad- dam Husszein iraki elnök otthon marad. Hasonlóan nehéznek ígér­kezik Afganisztán kérdése. Tavaly jogellenesen kizárták Afganisztánt az iszlám kon­ferenciáról. Pakisztán immár javasolja, hogy az ENSZ fel­ügyelete alátt kezdjenek párbeszédet a „Kabulban ha­talmon lévőkkel”, azaz az af­ganisztáni törvényes kor­mánnyal. ADEN Adenben befejezte teljes ülését a Jemeni Szocialista Párt Központi Bizottsága. Az ülésről kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy a párt feladatának tekinti az or­szág haladó rendszerének megszilárdítását, a jemeni egység békés, demokratikus alapon történő elérését. HANOI A vietnami nemzetgyűlés­nek az új alkotmány végre­hajtásáról szóló határozata értelmében a VSZK kormá­nya 1981. április 26-ra tűzte ki a helyhatósági választások Egy firenzei professzor tervelte ki d’Urso elrablását Amint az várható volt, Giovanni d’Urso főbíró ki- szabadulásával nem ért vé­get az emberrablási ügv: Egy letartóztatott fiatal nő, aki a rendőrség szerint a ..Vörös Brigádok” tagja, az­zal vádolta meg Giovanni Senzanit. a firenzei egye­tem kriminológia-professzo­rát, hogy ő tervelte ki a fő­bíró elrablását. A rendőrség már korábban is arra gyanakodott, hogy Senzani révén jutott el a LEspresso című hetilaphoz d’Urso főbíró fogvatartói előtt tett állítólagos „vallo­mása”. és a professzor szö- vegezte meg a Vörös Brigá­dok közleményeit is, nem­csak a d'Urso ügyben, hanem már Aldo Moro keresztény- demokrata politikus elrablá­sa, majd meggyilkolása ide­jén is. A rendőrséggel együttmű­ködő 22 éves nő. Ave Maria Petriola vallomása alapján d’Urso főbírónak lejátszották egy Sanzanival 1969-bén ké­szült televíziós interjú hang­szalagját: a főbíró azonban nem tudta a hangot kétsé­get kizáróan azonosítani egyik fogvatartójának hang­jával sem. Az egy hete letartóztatott Ave Maria Petriola a hírek szerint azt is közölte a rend­őrséggel, hogy a „Vörös Bri­gádok” római hálózata 100 emberből áll, Ifjúsági leszerelési világfórum (Folytatás az 1. oldalról) tűk Ingrid Lehmann, az ENSZ leszerelési központjá­nak megbízottja, valamint Stavenhagen, az UNESCO főigazgató-helyettese kívánt sikeres munkát. Számos po­litikus, neves közéleti szemé­lyiség, így Kalevi Sorsa, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke, Jörgen Jensen, a Dán Kommunista Párt elnö­ke kívánt eredményes ta­nácskozást. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a fó­rum résztvevőihez intézett üzenetében emlékeztetett rá, hogy a Szovjetunió számára a békéért folytatott harc és a békés egymás mellett élés elveinek megvalósítása el­sődleges fontosságú feladat volt és az is marad. Délután a világfórum kül­döttei plenáris ülést tartot­tak, amelyen felszólaltak: Frank Barnaby, a Stockhol­mi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) igazgatója, Nyikolaj Rukavisnyikov, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának tagja, űrhajós, Michael Clark, a Riverside Church Disarmament Prog­ramme elnevezésű amerikai egyházi ifjúsági szervezet képviselője és Carlos Carri­on, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front Orszá­gos Titkárságának tagja, a sandinista ifjúsági mozgalom főtitkára. A plenáris ülésen ezután döntöttek a napirendről és ügyrendi kérdésekről. Ma a világfórum bizottsá­gokban folytatja munkáját. Salvador Fokozódik az amerikai beavatkozás Politikai gyilkosságok Az Egyesült Államok egy­re fokozottabb mértékben avatkozik be a salvadori junta oldalán. Washington — Managuában szerzett értesü­lések szerint — elutasítja a diplomáciai megoldást és az intervenció politikája mel­lett döntött. A salvadori forradalmi erők vasárnap nyilvánosság­ra hozott közleménye rámu­tat: válaszul a Felszabadí­tási Front tárgyalási kezde­ményezésére Washington ko­rábban hatnapos javaslatot terjesztett elő, amely tűzszü­net életbeléptetését, a kor­mány átalakítását, az el­nyomó szervezetek feloszla­tását, a hadsereg újjászerve­zését, a reformpolitika, va­lamint a jövőbeni választá­sok kompromisszumos ala­pokon való előkészítését foglalta magában. Január 14-én a front tudatta az Egyesült Államok hondura- si nagykövetével, hogy kész megkezdeni a megbeszélé­seket, ám feltételként szab­ja, hogy az Egyesült Álla­mok szüntesse be a salvado­ri juntának nyújtott katonai segélyszállítmányokat és mondjon le a külső agresz- szió tervéről. Konstruktív válasz helyett az Egyesült Államok salva­dori nagykövete, valamint Trattner washingtoni szóvivő agresszív nyilatkozatokat és Nicaragua elleni fenyegető és zsaroló kijelentéseket tett. Az amerikai kormányzat el­zárkózott a tárgyalásoktól. Legkevesebb 150 ember vesztette életét a hét végén Salvadorban a hazafiak és a junta csapatai közötti össze­csapásokban. Folytatódik a jobboldal po­litikai gyilkosságainak soro­zata is. Tecolucában. egy a fővárostól alig 60 kilométer­re levő településen a kato­nák benzinnel lelocsolták és elégették 35 áldozatuk holt­testét. Arturo Riveray Damas, Salvador érseke vasárnap élesen elítélte a junta rém­uralmát és a hatalommal való visszaélését. időpontját a tartományok­ban és a központi irányítás alá eső városokban. Ugyan­ezen a napon lesznek az or­szágban a nemzetgyűlési vá­lasztások is. MADRID Az Andalúziái Kommunis­ta Párt — az SKP andalú- ziai tagszervezete — Köz­ponti Bizottsága elfogadta Fernando Soto főtitkár le­mondását, és helyette Luis Felipe Alcarazt, Jaén megye parlemen-ti képviselőjét vá­lasztotta meg a párt főtitká­rának. RÓMA II. János Pál pápa vasár­nap vatikáni magánkápolná­jában misét pontifikáit , a lengyel Szolidaritás szak­szervezet Lech Walesa ve­zette küldöttségének tisztele­tére. A misén lengyel egy­házi vezetők is jelen voltak. A szakszervezeti küldöttség tegnap haza utazott Varsóba. TEHERÁN Az Irán és Irak között az ENSZ főtitkárának megbízá­sából közvetíteni próbáló Olof Palme svéd szociálde­mokrata politikus erőfeszí­tései hírügynökségi jelenté­sek szerint ismét eredmény­telenek maradtak a szem­benálló felek egymással ösz­szeegyeztethetetlen állás­pontja miatt. Ennek ellenére kijelentette: derűlátó a há­ború tárgyalások útján tör­ténő befejeződésének lehe­tőségeiről. KAIRÓ A kormányválság megoldá­sát célzó erőfeszítések soro­zatos (kudarca után az iz­raeli kabinet vasárnap a no­vemberben esedékes parla­menti választások előreho­zása mellett döntött, s úgy határozott: javasolni fogja a törvényhozásnak, hogy jú­lius 7-ét jelölje ki a szava­zás időpontjául. MANILA Ferdinand Marcos, a Fü- löp-szigetek elnöke tegnap az eddig általa gyakorolt tör­vényhozói hatalmat ideigle­nes nemzetgyűlésre ruházta át. Ugyanakkor kijelentette, hogy ismét bevezetheti a szombaton felfüggesztett rendkívüli állapotot, ha „az állam biztonsági érdekei úgy kívánják”. Marcos elnök megerősítette,, hogy 1984-ben általános parlamenti válasz­tásokat tartanak. BANGKOK Tegnap Bangkokban 700 millió japán jen térítésmen­tes segély folyósításáról írt alá jegyzőkönyvet Ito Ma- szajosi japán és Szithi Sza- vetszila thaiföldi külügymi­niszter a két ország kor­mányfőjének. Szuzuki Zenko japán és Prem Tinszula- nond thaiföldi miniszterel­nöknek a jelenlétében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom