Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Családi magazin 12 1981. JANUÁR 1Ismered az állatokat? A rajzon tíz olyan állat sziluettjét mutatjuk be, amelyek a különböző földrészeken fordulnak elő. Jól nézzétek meg az árnyképeket és fejtsétek meg a 10 állat nevét. Megfejtés : iunSuj\j '01 rnofeiv -6 3HS3351 '8 3ASX ‘1 znjH '9 fuejsia -S dontuv i ■£ P9H ’Z S«AJVZSU3H 'I A mese védelmében Még hétköznapjaink apró-cseprő dolgaiban is a technika és az ökonómia törvényei szerint cselekszünk, igyekezve *urrá maradni indulatainkon, gyakran még érzelmeinkben is kompromisszumos megoldást keresve. S vannak közöttünk olyanok — nem is kevesen —, akik annyira a realitások emberei, hogy nemcsak maguktól űznek el mindent, amit nem lehet latra vagy rőtre mérni, hanem gyermekeiktől is. És akadnak ezek között olyanok is, akik nem csupán felesleges ostobaságnak, hanem egyenesen károsnak tartják a gyerek fantáziavilágának gazdagodását, csírájában fojtva el minden ilyesmit (ilyesztő példáját adta ennek az az apa, aki bctűzgeti kezdő kisfia kezébe nem mesekönyvet, hanem vasúti menetrendet adott). Akárhonnét nézzük azonban, tény, hogy a huszadik század nem kedvez a mesének, elsősorban az kell nekünk, amit az értelem fényébe emelve vizsgálhatunk. És hajlamosak vagyunk ezt az álláspontot átvetíteni gyermekeinkre is, legalábbis egy bizonyos kor elérése után; legyintünk s mondjuk: „Hadd maradjon meg a gyerekek öröme, legyen övéké a mese, amíg ki nem nőnek belőle”. Hapedig „kinőttek” a meséből, egyre többet kapnak a reális tudományokból (egyébként nagyon helyesen). Ezeknek mesét? S nekünk, felnőtteknek mesét ? Ugyan kérem! De lássuk csak, hogy hol is kezdtünk. Amikor még nem volt hatalmunk a természet erői felett, mert nem. láttunk be titkaikba, észt, szándékot, értelmet, „lelket” képzeltünk a természeti jelenségekbe — mert hát valahogyan meg kellett magyarázni őket. Ez volt az emberiség történetének első „animációs játéka”, amit kitaláltunk magunknak; amit nem tudtunk, azt a megelevenített természettől, a misztikus hatalmaiktól vártuk. Jobb híján ez volt az akkori tudomány (mítosz: szóbeszéd, azaz mese). Évezredek teltek el — a mese a tudomány területéről egyre inkább az irodalom területén lelt otthonra, s egyre kevésbé a természetet, egyre inkább az embert, a társadalmat magyarázta. Megváltoztak az eszközei, és közönsége is megváltozott. A mese egyre inkább a gyermekeké lett, s talán éppen azént, mert a gyermek még közvetlenül, a felnőttnél mindenesetre sokkal közvetlenebbül átéli a környezetet, majdnem ugyanúgy, mint saját magát, mindent animál, azaz élővé „lelkesít”; gondoljunk csak a mese- és rajzfilmekre, a bábjátékra. S a szép örömével együtt a normális szép örömét is átéli, azaz a mese esztétikai és erkölcsi ízlést nevel egyidő- ben. És a felnőttek? Értelmi meggyőzéssel, logikával a felnőttek érzelmei sem közelíthetőek meg. Ha nem hinné ezt valaki, ha nem gondolna arra, hogy mindennapi beszédünk is tele van meseszerű metaforákkal, akkor nézzen körül, és mondja: fúj a szél, süt a nap, ajtószámy, körmöskap- csoló, csavaranya, a repülőgép sárkánya, csőgörény, és így tovább. S nemcsak mindennapi életünk, hanem a modern tudomány is tele van mesés hasonlatokkal, metaforákkal, éppen azért, hogy a jelenség könnyebben megérthető, „átélhető” legyen, noha a tudomány egyre inkább megfejti az érthetetlent, a mitikusát. Ilyesmikre gondolok: az orvosok a bél féregszerű mozgásáról, az agronómusok a vetést sújtó csapásról, a geológusok a vulkán gyomráról, az ocea- nográfusok pedig a tenger méhéről beszélnek, és a sor a végtelenségig folytatható. A mese él, és továbbra is élni fog a maga elpusztíthatatlan erejéből. Élni fog. mert a felnőtt ember mítosz- éhsége nem egyéb, mint szépségigény, az erkölcsi és az esztétikai szépség igénye. A szépség pedig kikezdhetetlen és elpusztíthatatlan. (kemény) Fogjunk ollót... Ne dobjuk el azokat a nylonharisnyákat, amiket már felszedetni nem lehet, mert annyira meghúzódtak, elszakadtak. Fogjunk, ollót, és vágjuk le a lábfejrészét, a szárát pedig vágjuk folyamatosan körbe-körbe 1,5 cm széles, hosszú csíkra. A csíkokat végükön varrjuk össze, majd gombolyítsuk fel. Ekkor 8-as vastag horgolótűvel rövidpálcasorok- kal, szaporítással közbe-köz- be, horgoljunk köralaku vagy négyszögletes darabot belőle. Fürdőszobába, WC- be kitűnő lábszőnyeg lesz belőle, erős, strapabíró és elnyűhetetlen. A kabátba begombolható, áttűzött zöld puplin bélés önállóan, sportos mellényként is viselhető. Alatta aprómintás jer- seyből készült, puhán ráncolt ruha. VÁLTOZATOS FRIZURÁK Az idősebbek ragaszkodnak a megszokott, s arcukhoz jól illő frizurához, nem szívesen változtatnak. A fiatalok szívesebben kísérleteznek, és a divat változásaihoz igazodva más-más frizurát próbálnak viselni. Rajzaink most azt érzékeltetik, hogy egy-egy fazonból —. ha meguntuk — hogyan lehet fokozatosan más. a haj növekedéséhez igazodó frizurát kialakítani, (ha egyáitaátn hosszabb hajat kívánunk növeszteni.) Összeállította: Rónai Erzsébet Szalvéta — skandináv módra A megterített, vendégváró asztal a skandináv otthonok dísze. Nem díszesebb, inkább szerényebb a mienknél, ami az abroszt vagy az étkezö- garnitúfát illeti. A szalvéta, amelyből a legszebben lehet hajtogatni, legalább 50x50 cm. s ugyanabból az anyagból készül, mint az abrosz. Íme. néhány hajtogatási ötlet: RANSKAN LILJA — NŐSZIROM balról és lent): A négyrét hajtott szalvétát kettőbe hajtjuk a szaggatott vonal mentén. 2. Két hajtás előre a szaggatott vonal mentén, 3. Üjabb két hajtás. 4. Alsó szélén visszahajtjuk, úgy, hogy a vége fölül legyen. 5. Alsó szelét körbehajtjuk és. 6. két szélét egymásba helyezzük, 7. megfordítva. 8. a két szélső lapot az aljába erősítjük. Az ünnepi asztalnak szép dísze Lesz a szalvéta, s hamarosan új formákat is ki tudunk találni, ha ezek már jól mennek. VIUHKA — LEGYEZŐ (jobbról:) A szaggatott vonal mentén berakjuk — mint a rakott szoknyát — a kettőbe hajtott szalvétát. 2. A vonal men'- tén kettőbe hajtjuk, 3. Még egyszer kettőbe hajtjuk, 4. Felállítjuk. 5. Kinyitjuk. Torday Aliz /
