Szolnok Megyei Néplap, 1981. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-15 / 12. szám

1981. JANUÁR 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ifjúsági és diákturizmus belföldön Az idei belföldi programo­kat az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda úgy állí­totta össze, hogy azok — a KISZ akcióprogramjához igazodva — találkozzanak a fiatalok igényével. A Magyar Úttörő Szövet­ség idei 35 éves jubileumá­hoz kapcsolódva például a Vár a természet úttörőakció­ban részt vevő és kiváló eredményt elérő őrsök közül 25 közösséget egyhetes bel­földi jutalomüdülésen látnak vendégül a Balaton menti, Kilián-telepi nemzetközi üdülőtáborban. November 1. és március 31. között az általános és kö­zépiskolásoknak a kirándulá­soknál az eredeti 12 forint­tal szemben kilométerenként csak 9 forintot kell fizetni az autóbuszért. Ugyanezen időszakban az Expressz nem­zetközi üdülőtelepein és Ki­rályréten az általános és kö­zépiskolás csoportok 68 fo­rintért teljes napi ellátást kapnak, ami 25 százalék ked­vezmény. A hazai turizmusban hét­százezer résztvevőnek kínál­nak programot. A KISZ Köz­ponti Bizottságával és me­gyei szervezeteivel közösen sport-, kulturális és turisz­tikai rendezvényeket szer­veznek, és a legifjabbaknak újdonságként gyermekszín­házi, bábszínházi látogatás­sal és más speciális prog­rammal szolgálnak. Az idén először szél vitorlás-, karate-, vitorlás-, tenisz-, sílovas- és úszótan'folyamokat szervez­nek. Üj kezdeményezés a meleg­víztúra is, amelynek részt­vevői műanyag hajókkal küzdhetnek meg a télen is jégtelen bakonyi vizekkel. Romantikát, kondérban fő­zött ételeket kínál az 1981 ben először induló tíznapos tutajtúra a Tiszán. Rádiós programok a Bartók- centenáriumon Gazdag programmal emlé­kezik Bartók Bélára születé­sének 100. évfordulója alkal­mából a Magyar Rádió. Ze­netörténeti és — tudományi előadás, világhírű hazai és külföldi művészekkel folyta­tott beszélgetés, hanglemez- és rádiófelvétel sugárzása, hangversenyek közvetítése és kvízműsor-sorozat egy­aránt szerepe! e műsorok­ban. Dokumentumhangjátékban a zeneszerző életének hite­les emlékeit szólaltatja meg Fodor András költő, végig­kísérve életpályáján. A be­mutatóra az évforduló elő­estéjén, március 24-én ke­rül sor. Tizenkét részből ál­ló sorozat készült miért sze­retem Bartókot? címmel, vi­lághírű hazai és külföldi művészek közreműködésével. A havonta jelentkező műsor­ban többek között Boráti Antal, Yehudi Menuhin, Herbert von Karajan visz- szaemlékezése hallható. A centenáriumi év csak­nem félszáz koncertjének nagyobb részét a rádió egye­nes adásban sugározza — közöttük a nemzetközi Liszt —Bartók zongoravarseny szóló és zenekari döntőit. Két koncertsorozatot is tervez a rádió. A hat estből álló. Hommage á Bartók című sorozatban — a pesti Viga­dóban — egy-egy világhírű művész, illetve együttes lép fel. A Bartók vonósnégyes; Igor Ojsztrah, Ránki De­zső, Jevgenyij Nyesztyeren- ko. Kocsis Zoltán és Alfred Brendel műsorán Bartók- művek és más klasszikus szerzők alkotásai szerepel­nek. A másik sorozatban a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara négy hangveresenyt ad az ifjúság számára. BÍBOR sziget' Bulgakov-komédia a Szigligeti Színházban Beszélgetés a rendezővel A berberek földjén. Balról jobbra: Somody Kálmán (berber uralkodó), Hollósi Frigyes (Gennagyij Panfilovics színházigazgató és Lord Glenarvan), Varga Károly (Hatteras kapitány), Varga Tamás (Paganell), Csák György (Metyelkin ügyelő, Beszélő papagáj és Paganell szolgája) és Falvay Klári (Lídia a színésznő és Lady Glenarvan) Igazi színházi és irodalmi szenzáció volt — mintegy másfél évtizede — Mihail Bulgakov magyarországi „felfedezése”. A mester és Margarita című regénye — ma már nem vitás — a XX. századi próza egyik legna­gyobb teljesítménye, drá­mái pedig rövid idő alatt meghódították a világ szín­padait, a magyar teátrumo­kat is. Bulgakov a húszas-har­mincas évek szovjet irodal­mi, színházi életének kétség­kívül legmarkánsabb «alakja — a színházban mindössze a segédrendező-dramaturg státuszig vitte (Sztanyisz- lavszkij színházában) — ugyanakkor A Turbin csa­lád napjai című drámája esz­tendőkig volt a Művész Szín­ház műsorán. Másrészt: nem egy művét a korabeli kriti­ka és dogmatikus kulturális politika — teljesen félreért­ve —ellenséges tartalmúnak minősített. A kaposvári színház tűzte először műsorára Bíbor szi­get című — sok tekintetben önéletrajzi fogantatású ko­médiáját. A Bíbor sziget szolnoki bemutatója holnap lesz, a szolnoki előadást Ba- barczy László, a kaposvári színház igazgatója rendezi. (A kaposvári előadást is ő rendezte — jelentős szakmai és közönségsikerrel). Ba- barczy Lászlóval az előké­születek idején beszélget­tünk. Hollósi Frigyes és Máté Gá­bor (Dimogackij—Verne és Kuku-Riku, az elbűvölő vad­ember) — Másodízben, de most más társulattal vállalko­zott a Bíbor sziget színpad­ra állítására. Egyszerű ru­tinfeladat a mostani? — Egy rendező nem szíve­sen vállal olyasmit, amin már túl van. De a Bíbor szi­get esetében — és esetem­ben — erről szó sincs. Ez olyan darab, amit nagyon fontosnak érzek, következés­képp jó vele foglalkozni. Bulgakov párját ritkító sze­mélyiség a színház világtör­ténetében. Nem véletlen, hogy a magyar színházak gyakran és szívesen veszik elő műveit. — Az ön személyes kötő­dése a Bíbor szigethez? — Munkáim során soha nem éreztem olyan erősen, mint a Bíbor sziget rendezé­sekor, hogy az embert — nem a szerzőt, a ragyogó szellemet — aki a darabot írta, nagyon mélyen szere­tem. Ezért is vállaltam szí­vesen a szolnoki vendégren­dezést. — Profán kérdés: miért izgalmas ez a mű a mai né­zőnek? — A Bíbor sziget a 20-as évek színházi világában fo­gant. Az alkotás az alkotó és a politika szövevényes vi­szonyáról szól — egy, a szín­házat nagyon józanul figye­lő ember látomásaival. A színház — mindennel együtt — nagyon groteszk, vonzó, mágikus intézményként je­lenik meg. Ügy érzem, ez a darab a mai néző számára is fontos, aktuális tartalmakat hordoz. Tegyük hozzá: fergeteges, zenével, dallal, tánccal sű­rített komédia keretében. A holnap esti bemutató előadás főbb szerepeit Hollósi Fri­gyes, Máté Gábor (vendég a Kaposvári Csiky Gergely Színházból), Falvay Klári játszák, pazar alakításra le­hetőséget nyújtó epizódsze­repekben láthatjuk — töb­bek között — Csák Györgyöt, Kristóf Tibort és ' másokat. Díszlet- és jelmeztervező: Szegő György, koreográfus: Székv József, karmester: Ná­dor László. Lészen ágyú... Hetvenöt éves lenne Kókai Rezső zeneszerző „Zeneszerzést nem lehet tanítani, csak zenét” — hangoztatta mindig Kó­kai Rezső, a kivételes képességű muzsikus, aki január 15-én lenne het­venöt esztendős. Az évfordulóról két adás­ban is megemlékezik a Ma­gyar Rádió, melynek évekig volt főmunkatársa, zenei osz­tályának vezetője, majd lek­tora. A visszaemlékezések során Kecskeméti István ze­netörténész méltatja Kókai munkásságát, felhangzanak művei, és megszólaltatják özvegyét is. Kókai zenerajongó család­ból származott. Édesapja, a patinás Kókai-féle könyvke­reskedés és kiadócég tulaj­donosa, bár hamar felismerte fia tehetségét, ellenezte, hogy, a művészpályát válassza. A piaristákhoz járatta gimnázi­umba. A már ügyesen zon­gorázó diák első kompozí­cióját, egy vonószenekari da­rabot, a növendékekből ala­kult zenekar mutatta be. A szülőket — édesanyja szépen zongorázott — sokan próbál­ták meggyőzni arról, hogy gyermeküknek érdemes ké­peznie magát a zenében. Be­leegyeztek. A tizennégy éves Kókai Rezső Koessler Jánosnak, a 'híres pedagógusnak (Bartók Béla tanárának) tanítványa lett. Későbbi fent említett mondásával szemben „zene­szerzést tanult” nála, zongo­rát pedig Hegyi Emánuelnél, a kor neves professzoránál. Kókai Koessler kedvence volt, és az ősz mester visz- szavonulása után is fenntar­totta vele a kapcsolatot, sőt még ansbachi otthonába is meghívta.­A fiatal művész 1925-ben megkapta a zeneakadémiai oklevelét, később a zongora­tanári diplomát. Húszéves volt, amikor elnyerte a Ma­gyar Zeneszerzők és Szöveg­írók Szövetkezete pályázatát: negyedévre szóló római—mi­lánói—párizsi tanulmányutat, valamint egy magyarországi népdalgyűjtő körút költsé­geinek fedezését. Nagy meg­döbbenésére megtudta, hogy a pályadíjat osztó zsűri sú­lyos bírálatban részesítette díjnyertes pályamunkáját, egy vonósnégyest. Hubay Je­nő is zsűritag volt, de ő megvédte a kérdéses zene­művet. önéletrajzában Kókai így ír erről: „A maradi zenestí­lus képviselőihez csatoltat- tam. Csak fokozta a konflik­tust, hogy miután a pálya­díj értelmében külföldre ke­rültem, a modern zenének olyan fejlettségét véltem ta­pasztalni, mely indokolttá látszott tenni maradiságom otthoni megbélyegzését. Egy­re jobban kezdtem keresni a modern zene lényegét, " lét- jogosultságát”. Előbb a Nemzeti Zenedé­ben kapott állást mint zon­goratanár. Attól kezdve fel­felé ívelt pályafutása, ze­neszerzői és pedagógiai szem­pontból egyaránt. Dohnányi Ernő hívta meg tanárnak a Zeneművészeti Főiskolára. Kókai Rezső összesen har­minchárom évig tanított ti­zenkét tantárgyat. De közben ő maga Freiburg im Breis- gam egyetemén Willibald Gurlittnél zenetörténetet, Martin Heideggernél filozó­fiát tanult! Disszertációja Liszt Ferenc korai zongoraműveiről nagy feltűnést keltett. Siklós Al­bert halála után a zeneszer­zés tanára a főiskolán, majd a zongoratanár-képző vezető­je, utóbb a zenetudományi tanszakon oktatja a roman­tikus és modern zenei stí­lustörténetet. ö volt az első professzor a Zeneakadémián, aki korunk zenéjét magya­rázta. Sok növendéke közül csak néhányat említünk, akik művészeti életünk kivá­lóságai lettek: Pernye And­rás, Somfai László, Kroó György, Bónis Ferenc, Kár­páti János. Későbbi életrajzírója, Ham­burger Klára is, aki a Kó- kai-biográfiában rámutat ar­ra, hogy egykori tanárának zenei stílusában az európai­ság és magyarság összeegyez­tetését igyekezett megvaló­sítani. Többnyire félreérthe­tetlenül és jellegzetesen ma­gyar intonációjú zenei anya­gát világos, klasszikus for­mákká gyúrta. Sok opusszal gazdagította a zeneirodalmat. Daljátékai közül nevezetes a Lészen ágyú, mely a rádió révén vált népszerűvé, s a Hét fa­lu kovácsa. A színpadi mű­vek közül az István király című színpadi oratórium. Az utóbbi az Operaházban ke­rült színre. Számos sikeres magyar filmnek ő szerezte a zenéjét: Különös ismertető­jel, Kalandos vakáció, Sze­gény gazdagok. Hegedűversenyét Gertler Endre játszotta Európa-szer- te. Egész sereg kamarazene­kompozíciót hagyott hátra, és a zenerajongók még jól emlékezhetnek Erkel Ferenc Brankovics György című operájára, amelyet Kókai át­dolgozásában hozott színre az Erkel Színház. 'Legfonto­sabb szerzeményeinek egyi­ke a Verbunkos-szvit. Aránylag fiatalon, ötven­hat éves korában hunyt el. Kéziratai most özvegye révén a Széchényi Könyvtár Zene­műtárába kerülnek. K. K. A kaputelefon tehát működik, amint Anna mondta is. De hát itt cseng a fülemben. mit válaszolt, amikor megkérdez­tem tőle: „Az a kaputelefon rossz!” Nem úgy mondta, hogy ez a kaputelefon, ha­nem az a kaputelefon. Te­hát még a fogalmazásában is távolította. Pedig a tele­fon másik vége, ugye, itt van a lakásban, a folyosón. Mi a csudának töröm a fejemet ezen az egész histó­rián? Talán félreértettem va­lamit. Amikor Bálinttól meg­tudta, hogy nekem is ré­szem van benne, Anna vala­miképpen mégiscsak örült a telefonnak. De nekem nincs benne részem. Én nem a ka­putelefont ellenzem, ezt már réges-régen megmagyaráz­tam Bálintnak, hanem azt. hogy ez a kiragadott részlet úgy igyekszik feltüntetni ma­gát, mintha a technika cso­dája lenne. Mintha valami nagyon jó volna. S vele együtt természetesen Bálint is valami nagyon jót tett vol­na. Ráadásul Anna szemé­ben. No, nem! Nevetségesés bosszantó egyszerre. Lám, Anna fel is ébredt. Karján a takaró, kipihent arccal áll a szoba ajtajában. Rámkacsint. — Na? Szép. amint ott áll. Pihent szaga van, asszonyszaga van, szeretném megölelni, tenye­remet végigfuttatni a hátán, derekán, csípője ismerős for­máján, megfogni két comb­ját, arcomhoz húzni friss mellét. Ülök. mint egy ázott ve­réb. Megrántom a vállamat. Sokat cigarettáztam, tudom, füstös a szoba. Megyek, hogy ablakot nyissak. Mondom, hogy jön Kati is. Anna a konyhában csö­römpöl a kiskanalakkal. Megmelegítette a kávét, be­tálalja három pohárban. Megcukrozza. Kati csenget. Siet, beengedi. Kati esősza­got hozott. Azonnal össze­dugják a fejüket. Én meg rágyújtok egy újabb cigaret­tára. Anna kezembe nyomja a csészét. — Meg is igyam, fiam? Belekortyolok. A frissen főzött jobb. — Ki járt nálatok? —- kérdezi Kati. — A barátunk — válaszol Anna. Kati mond valami humo­rosat, nevetnek. Házibarát? Divatlapokat szednek elő, rám sem figyelnek. Persze, hogy féltékeny va­gyok. — Te. ez a Bálint tisztára olyan, mint te — fordul fe­lém Anna. — Én? Nekem mondod? — Persze. — Olyan, mint én? — Megsimítom az ördögárkot a homlokomon. — Jaj, nem úgy értettem. Nem külsőre, hanem egyéb­ként. No jó, ebből elég volt. Jól láthatóan az ölembe teszem a sérült kezemet. Nemsokára észre is veszi. — Mi az, mi van az ujjad- dal? — Ráütöttem. — Akkor már a telekre sem mégy ki? — Nem. Különben is, ilyen esőben? — És... fáj ? — Fáj hát. — Az a dolga, mi? — Az. — Neked mi bajod van? Nem fogok nekiállni most a kaputelefont mesélni. És máskor sem. Hogy Kati elmegy, bezá­rom a szobát. Anna nem til­takozik, amint vetkőztetem. Ruganyos mellei ‘úgy csa­pódnak ki a háziköpeny haj­tása mögül, mint ott lenn az az orgonavirág. Beletemet­kezem asszonyillatába, meg­várom, amíg arca tüzelni kezd, maga segít a kezével, és eljutunk addig, amikor Anna már nyögdécselni is kezd. Később módszeresen, nyugodtan szerelmeskedünk tovább. Nemsokára felébred a kis­lány. Az ajtó már nyitva van, Anna pedig a fürdőszo­bában. Beszappanozott ke­zével mossa arcát, én pedig nézem. Nem tudja, hogy ez a mozdulata nagyon kedves nekem. — Anna, miért mondtad, hogy rossz a kaputelefon? Arcát szappanozó keze megáll, vizet kap a marká­ba, lemossa szeméről a szap­panhabot, kinyitja szemét, rámnéz. Festetlenül úgy néz ki, mint egy gyerek. — Mert az. — De hiszen Kati is fel­szólt rajta. — Persze. Hiszen műkö­dik. — Hát akkor? — A kaputelefon műkö­dik. Aztán kis idő múlva hoz­záteszi : — De azért rossz! Hát, most legyek okos. (Folytatjuk.) Konczek József: Mi ez a vacogás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom