Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-13 / 292. szám
e Megkezdődött a szakszervezetek XXIV. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról.) Ehhez szükséges elemezni, hogy a dolgozó emberek jövedelmét milyen kiadások milyen arányban terhelik. A szakszervezetek számára úgy tűnik például, hogy a lakás- fenntartás terhei hazánkban a jövedelmekhez mérten magasak. A kiadások gondos elemzése szükséges életszínvonal-politikánk pontosabb, részletesebb körvonalazásához. Ez lehetőséget adna az életszínvonal összetevőinek egymáshoz viszonyított harmonikusabb alakításához. Jobb mozgalmi módszerek, nagyobb társadalmi befolyás Tisztelt Kongresszus! A következő években a szakszervezetek belső mozgalmi életét is tovább kell javítani. Hogy ez így legyen, ebben néhány kérdésnek különleges jelentősége van. - . Belső munkánk fejlesztésének a szükségességét már huzamosabb idő óta érezzük. A szakszervezetek is több mint húsz éve konszolidált viszonyok között végzik munkájukat. Ez önmagában jó dolog. De a konszolidált viszonyok között mindig megvan a veszélye annak, hogy munkamódszerünk formálissá válik, és feladatainkat rutinból végezzük. Megvan a veszélye annak is, hogy tevékenységünk nem a feladatok megoldására, vagy csak a feladatok megoldására, hanem az eljárásokra és a szokások megtartására irányul. Minden forradalmi mozgalom alapvető követelménye, hogy ha befolyást akar gyakorolni a társadalom fejlődésére, ha változást akar elérni, akkor önmagának is változni kell, igazodva a megnövekedett igényekhez. Kötelesek vagyunk tehát keresni a jobb munkamódszereket, hogy nagyobb befolyásunk és hatásunk legyen céljaink, elveink megvalósítására, a szocialista építőmunkára. A társadalmi munkamegosztásban a szakszervezetek feladatai világosak. Azokkal a feladatokkal kell foglalkozni, amelyek megfelelnek hivatásuknak, jogkörüknek. De ezekkel érdemben kell foglalkozni! Erélyesen szelektálni kell, kevesebb feladatot kell kitűzni, de azt alaposan és következetesen kell elvégezni. A szakszervezeti munka nagyobb fokú társadalmasítására van szükség. Ehhez jól kidolgozott elképzelések, valamint hatékony és áttekinthető információrendszer kell. És természetesen kis létszámú, de magasan képzett apparátus. Kevesebb papírosmunka és olyan szervezeti demokrácia, ahol a tisztségviselők látják, hogy munkájukra, véleményükre és tapasztalataikra valóban szükség van. Most a bizalmiak, főbizalmiak és helyetteseik adják aktíváink többségét, mintegy 70 százalékát. A szakszervezeti mozgalom csak akkor képes hivatásának megfelelni, ha tevékenységét át- meg átszövi a dolgozókkal, a tömegekkel kialakított és ébren tartott állandó kapcsolat. A bizalmiak mozgalmunk elsőszámú aktivistái. Felelős politikai tényezők. Joggal érdemelték ki és élvezik dolgozótársaik megbecsülését, bizalmát. Valamennyi szakszervezeti tisztségviselő közül ők ismerik legmélyebben, legalaposabban a munkahelyi viszonyokat, a helyi feladatokat és dolgozótársaikat is, hiszen közöttük élnek, velük együtt dolgoznak. Tevékeny részvétel a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban A tagságnak jobban kell ismernie azt, amit érte, nevében a szakszervezeti szervek és aktivisták tesznek. Ezen az alapon érzi magáénak és sajátjának a szakszervezetet. Ha mindig megértésre, támogatásra, védelemre talál, és mindig egyenes választ, magyarázatot kap kérdéseire, aggályaira. Munkánk javítását befolyásolják az állami irányításban bekövetkező változások. Ki kell munkálnunk, hogy az iparági szakszervezetek miképpen működjenek együtt az Ipari Minisztériummal, milyen szervezeti formái legyenek ennek, és milyen feladatok hárulnak a Szakszervezetek Országos Tanácsára. Tovább növekszik a válla- .latok önállósága, de a szak- szervezeti szervek önállósága is abban, hogy a vállalati döntésekben, a döntések végrehajtásának ellenőrzésében részt vegyenek. Ehhez az üzemi szervezeteknek sokoldalú támogatást kell kapniuk a szakszervezeti mozgalom vezetésétől. Azon leszünk, hogy minél hamarabb megtaláljuk azokat a célszerű szervezeti formákat, módszereket, amelyekkel az új körülmények között segíteni tudjuk az ipar tevékenységét. Tisztelt Kongresszus! A magyar szakszervezetek elveiket és legszebb hagyományaikat követve vesznek részt a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban. Szolidárisak minden olyan szak- szervezettel, amely a dolgozók érdekeit szolgálja, és arra törekszenek, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban tovább erősödjenek és várjanak uralkodóvá a sokoldalú kapcsolatok, egymás tisztelete, megbecsülése és a közös feladatokért érzett felelősség alapján. Ennek megfelelően nemzetközi tevékenységünknek lényegében két fő iránya van. Az egyik a kétoldalú kapcsolatok erősítése, a másik a szakszervezeti világszövetségben kifejtett tevékenységünk. Segítjük a Szakszervezeti Világszövetség tevékenységének és céljainak, pozitív törekvéseinek megismertetését, megvalósulását. Az utóbbi időben — legutóbb éppen a Főtanács moszkvai ülésén — tettünk konkrét intézkedéseket annak érdekében, hogy a Szakszervezeti Világszövetség tevékenysége tovább javuljon, megfeleljen a mai kor követelményeinek. A szocialista országok szakszervezeteivel való együttműködésünk állandó erősítése természetes törekvésünk. Azonos elvi alapok és azonos társadalmi berendezkedés köt össze bennünket. Ez olyan erős kötődés, amely módot ad a lehető legszorosabb baráti és testvéri együttműködésre. A szocialista országok szakszervezetei sok tekintetben azonos feladatok megoldásán fáradoznak. Keressük azokat az eszközöket, amelyekkel saját országainkban a dolgozó emberek boldogulását, szebb életét a szakszervezetek a legeredményesebben tudják segíteni, miközben szüntelenül erősítjük a dolgozók érdekeinek képviseletét és védelmét. Gazdag és sokrétű az a terület, ahol kapcsolataink erősödhetnek. A konkrét kérdésekben egymás véleményének és tápasz- talatainak ismerete kölcsönösen gazdagít bennünket, és segíti kölcsönösen a munkánkat. A nemzetközi szakszervezeti mozgalom egyik pólusa a Szakszervezeti Világszövetség, de létezik még két másik nemzetközi szakszervezeti központ is. A három szak- szervezeti szövetség együttes létezése realitás. A dolgozó emberek ügyének szolgálata túlnő az országhatárokon és megoldásuk nem bírja el a nemzeti korlátokat, a nemzeti önzést. A nemzetközi szak- szervezeti mozgalomban, ha annak hagyományaihoz hűen és következetesen akarunk tevékenykedni, akkor a jelenleginél erőteljesebben és meggyőzőbben kell kiemelni azt, ami összeköt bennünket. Erősítjük és bővítjük kapcsolatainkat a fejlett tőkés országok szakszervezeteivel. Az a törekvésünk, hogy a szocialista országok szakszervezetein túl az egész nemzetközi munkásosztály is lássa és ismerje, hagy a magyar szakszervezetek a munkáshatalom birtokában mit tesznek a dolgozókért. A fejlett tőkés országokban működő szak- szervezetekkel kiépült kapcsolatainknak gyakorlati haszna is van: tapasztalatokat szerzünk arról, hogy a fejlett tőkés országok szak- szervezetei hogyan oldják meg a tagságuk számára fontos kérdéseket. A fejlődő országok szakszervezeteinek a segítése internacionalista kötelességünk. Ebben nem elveink és világnézetünk exportja a célunk. Az vezet benünket, hogy erőinkhez mérten segítsük ezekben az országokban a szakszervezeti munka megteremtését és fejlesztésének lehetőségeit. Tisztelt Blvtársak! Napjainkban nagy érdeklődés kíséri a sajnálatos lengyelországi eseményeket. — Hogy ott mi történt, azt mindannyian tudjuk. Az események indítékainak föltárása és elemzése nem a mi feladatunk. A magyar szakszervezetek szolidárisak a szocialista Lengyelországgal, a lengyel dolgozókkal. Reméljük és hisszük, hogy a szocializmus vívmányait Lengyelországban a párt, a kormány, a szakszervezetek, a dolgozók meg tudják védeni A beszámoló vitája Elsőként Tokodi Géza a Lenin Kohászati Művek kor- mánypadkezelője, főbizalmija kapott szót, aki saját példájára hivatkozva beszélt a bizalmi testületek munkájának tartalmi és szervezeti változásairól, amelyek — mint mondotta — nagyobb lehetőségeket teremtettek számukra ahhoz, hogy munkahelyük valódi gondjainak, a dolgozók problémáinak képviselői, s a megoldások részesei lehessenek. Mészáros István, az Oroszlányi Szénbányák frontmester brigádvezetője többekkö- zött elmondotta, hogy a bányászokat érintő kedvező kormányintézkedések nyomán a bányászmunkának nőtt a vonzereje. Vas János, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára kifejtette: a kereskedelem társadalmi jelentősége növekvőben van, mert mind közvetlenebbé válik az összefüggés az életszínvonal és a kereskedelmi tevékenység között. Emiatt gyorsabb változtatás szükséges az üzletvezetés módszereiben, mert ez a feltétele, hogy még jobban megfeleljenek a piaci igényeknek. 190 millió szervezett dolgozó üdvözlete Ibrahim Zakaria, a Szak- szervezeti Világszövetség megbízott főtitkára a 190 millió szervezett dolgozót tömörítő SZVSZ üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak. Rámutatott, hogy a Szakszervezeti Világszövetség és a magyar szakszervezetek egyaránt a nemzetközi szolidaritás elveit vallják, közös törekvésük, hogy az egész világon előmozdítsák a dolgozók egységét, egységes cselekvését. Az SZVSZ-hez tartozó szervezetek és a Szakszervezeti Világszövetség barátai nagyra becsülik a SZOT-nak azt a tevékenységét, amely a szakszervezeti mozgalom valamennyi irányzata közötti együttműködést szolgálja. Ez az együttműködés fontos tényező az enyhülés megszilárdításában, a népek jólétének biztosításában, a társadalmi haladás elősegítésében. — Az önök kongresszusa széleskörű érdeklődést keltett — mondotta. — Ezt fejezi ki azoknak a testvéri küldöttségeknek a részvétele is, amelyek a világ legkülönbözőbb országainak szakszervezeti központjait képviselik. A szocialista országokban — köztük Magyarországon —, ahol a termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak, a szakszervezetek tapasztalatai új távlatokat adnak azoknak a feladatoknak, amelyeket a szak- szervezeteknek a modern világban vállalniuk kell. — A SZOT tapasztalatai, a kongresszus tanácskozásai a világ szakszervezeti mozgalma számára is értékesek, mert szorosan kapcsolódnak a társadalmi fejlődés kérdéseihez, az ezekkel összefüggő problémák megoldásához. Mindannyiunk meggyőződése, hogy a társadalmi és gazdasági problémák nem oldhatók meg a dolgozók és szakszervezeteik tevékeny részvétele nélkül. A IX. szakszervezeti világkongresz- szuson elfogadott deklaráció is egyik alapvető szakszervezeti jogként fogalmazta meg, hogy a szakszervezetek részt vehessenek a döntések meghozatalában. Örvendetesnek tartjuk, hogy ezt a deklarációt Magyarországon is teljes egészében elfogadták. Ez biztatásul szolgál olyan országok dolgozói számára. ahol a tőkés monopóliumok, a reakciós kormányok ellen kell harcolni jogaik érvényesítéséért. Egyetértését fejezte ki azzal, hogy a kongresszus beszámolója pozitívan értékelte a nemzetközi szakszervezeti kapcsolatokban elért haladást. Mint mondotta, az európai szakszervezeti konferenciák tapasztalatai, a kétoldalú kapcsolatok alakulása, az európai kelet— nyugati szakszervezeti párbeszédek egyaránt optimizmusra adnak okot. Kedvező jelenségként értékelhető egyebek között az ez év elején Belgrádban tartott konferencia is, ahol közös platformot fogadtak el a fejlődő országok, továbbá a fejlett tőkés államok és a szocialista országok szakszervezeti központjainak teljes egyetértése alapján. A továbbiakban méltatta a magyar szakszervezetek vívmányait és további sikereket kívánt egyebek között ahhoz a munkához, amely a nemzeközi együttműködés elmélyítését segíti elő. Kovalcsik Mária, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozója, szakszervezeti bizalmi a bizalmiak felelősségéről és az alapszervezetek új szervezeti felépítésével kapcsolatos tapasztalatairól számolt be. Szabó Attila, a Tisza Cipőgyár szakszervezeti titkára a bőr- és bőrfeldolgozó iparban dolgozó nők helyzetével foglalkozott. Ebben az ágazatban az összes dolgozók 61 százaléka nő, ezért itt különösen fontos a szociálpolitika tervszerű, céltudatos végrehajtása. Szabó Attila, a Tisza Cipőgyár vszb-titkára felszólalását mondja A felszólaló megemlítette, hogy az iparágra jellemző futószalagos termelés különösen megterhelő — és ezért nem is vonzó — a nők számára. A monotónia, a munka magas intenzitása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az évek múlásával csökken a dolgozók teljesítőképessége. Az utóbbi időben egyre több vállalat törekszik a monotónia feloldására, elsősorban kötetlen ütemű futószalagok üzemeltetésével; s terjed a munkahelyi testnevelés is. Mindezek jótékonyan mérséklik a káros hatásokat. A kesztyűipar munkaerő gondjainak megoldását nagy mértékben elősegítené a bedolgozói rendszer kiszélesítése, ehhez azonban a jelenlegi feltételeken javítani kell — mutatott rá a felszólaló. Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója a vasútnak a most befejeződött tervidőszakban elért gazdasági, műszaki fejlesztési és szociálpolitikai eredményeiről adott számot a kongresz- szusnak, majd szólt a gondokról, s a vasúti munka továbbfej lesztéséről. A mandátumvizsgáló bizottság jelentését Simó Tibor elnök terjesztette elő. A kongresszus a mandátumvizsgáló bizottság jelentését egyhangúlag tudomásul vette. Szabó Endre, a Közalkal- kalmazottak Szakszervezeté - nek főtitkárhelyettese hangsúlyozta : a szakszervezetnek fontos feladata a közigazgatás társadalmi segítése, ellenőrzése, az állami szervek és dolgozók kapcsolatának erősítése. Együttműködés a szocialista országok sza kszervezetei vei Ezután Alekszej Ivanovics Sibajev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke emelkedett szólásra. Tolmácsolta a szovjet dolgozók, a szovjet szakszervezetek üdvözletét, jókívánságait, s kifejezte meggyőződését, hogy Magyarországon a szakszervezetek méltón járulnak hozzá a fejlett szocializmus építéséhez. A több mint 128 millió embert tömörítő szovjet szakszervezetek tevékenységével kapcsolatban kiemelte a szocialista munkaverseny jelentőségét, mint olyan eszközt, amely előmozdítja a gazdasági tervek megvalósítását. A további feladatokkal kapcsolatban hangsúlyozta: e napokban tették közzé az SZKP Központi Bizottságának fő irányelveit a Szovjetunió közép- és hosszú távú gazdasági és társadalmi fejlesztési programjáról, amelyben a társadalmi előrehaladás új perspektíváját rajzolták meg. A tervezetet széles körben megvitatja, amelyben a Szovjet Szak- szervezetek is nagymértékben részt vesznek. A nemzetközi kapcsolatokról, azok fejlesztéséről szólva kijelentette: a testvéri szocialista országok szakszervezeteivel sokoldalú együttműködés alakult ki, amely a megbonthatatlan barátságon és a közös célokon alapul. Így van ez a szovjet és a magyar szakszervezetek kapcsolatában is. A két ország szakszervezeteinek együttműködését fémjelzi a SZOT és az Összszövetségi Szakszervezeti Központ tavaly aláírt megállapodása, laz együttműködés továbbfejlesztéséről és az ágazati szakszervezetek, területi szakszervezeti tanácsok és a hasonló profilú vállalatok közötti együttműködés is. Már hagyománnyá vált, hogy a két nép életének legjelentősebb eseményeit munkafelajánlásokkal ünnepük (Folytatás a 4. oldalon.) Alkotó munkával, formalitások nélkül adva a csalhatatlanságba vetett hitet. A munkásosztály szolgálata nem bírja el a formalitást, a felszínességet, az önzést. Mi büszkék vagyunk arra, amit népük alkotómunkájával elértünk, de nem hunyhatunk szemet problémáink, gondjaink felett. Társadalmunk a munka társadalma. Igazságosabb minden eddigi társadalomnál. Ezt a társadalmi rendszert mi hoztuk létre. Közös küzdelmeink, közös törekvéseink testesülnek meg mindabban, amit elértünk és amire büszkék vágyunk. Ez ad nekük jogot arra is, hogy elégedetlenkedjünk azzal, amit még nem oldottunk meg. Kongresszusunk méltó fórum arra, hogy reálisan értékelje az elmúlt években végzett munkánkat és megszabja a további fejlődés tennivalóit. Gáspár Sándor, nagy tapssal fogadott beszéde után az elnök bejelentette, hogy a számvizsgáló bizottság nem kíván szóbeli kiegészítést fűzni a bizottság korábban kiküldött írásos jelentéséhez. Ahová eljutottunk, oda munkánkkal jutottunk él. A munka mindig központi kérdés volt számunkra,. de a jövő minden eddiginél jobban középpontba állítja és életünk egészét meghatározó tényezővé teszi. Az „élet anyját” tiszteljük a munkában, amelytől minden eddigi és „jövendő győzelmünk” ered. Célunk változatlan: a szocializmus építése! Olyan élet megteremtésén munkálkodunk, amelyért a munkásmozgalom és a magyar nép legjobbjai a múltban is és ma is küzdöttek. Jelentős eredményeket értünk el — ezeket kell és érdemes megőrizni, megvédeni és tovább gyarapítani. A mi nagyszerű hivatásunk, a munkáshatalomért érzett felelősségünk szüntelenül arra ösztönöz bennünket, hogy mindig jobbítsunk munkánkon. Most is ezt kell tennünk, mert a mozgalom utóbbi öt esztendeje sem volt hibáktól mentes. Még nagyobb alázattal, még kevesebb önhittséggel, még oda- adóbb munkás-lelkiismerettel kell ügyünket képviselni, felés megtalálják a kibonta- koláshoz vezető /utat. Mélyen hisszük azt is, hogy ugyanakkor levonják a tanulságokat azokból a hibás módszferekből, amelyek ezt a helyzetet előidézték, lesz energiájuk a hibák megszüntetéséhez, a szocialista építőmunka folytatásához. Lesz erejük szembeszállni minden olyan szándékkal, amely a szocialista rendszer ellen irányul. Hazánk és a szakszervezetek életében egyaránt jelentős időszakot zárunk. Az elmúlt öt esztendőben tovább növekedtek eredményeink. Űjabb lépéseket tettünk előre. Ugyanakkor gondokban sem volt Szűkmarkú ez az időszak. De mindezzel együtt érdemes szétnéznünk az országban. Van mit látnunk, tapasztalnunk. Látjuk, hogyan épült hazánk, gyarapodott népünk. Gazdagabbak, érettebbek lettünk. Ugyanakkor nehézségek is jelentkeztek az energiaválság, a nemzetközi piac . és sok egyéb tényező hatásaként. Ezek saját gyöngeségéinkre, de erőinkre is rámutattak. Arra, hogy van tudás, van képesség és akarat népünkben* hogy úrrá legyünk gondjainkon.
