Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-02 / 282. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. december 2. Mi, feddhetetlen állampolgárok A VISSZA NEM VALT- HATÖ üvegek begyűjtésére itt-ott fémketrecek kerültek nemrég az utcára — kísérletként. Külföldi palackok, be- főttes üvegek, mindenféle, látszólag értéktelen üveg kerülhetett volna beléjük, a népgazdaság hasznára. Akadtak is szép számmal, akik nem úgy szabadultak meg fölösleges palackjaiktól, hogy bedobták a szemétbe, hanem gondosan elhelyezték ezekbe a gyűjtőketrecekbe. Az országnak mégse származhatott sok haszna belőle, mert majdnem minden esetben akadt valaki, aki a megtelt alkotmányba belevágott egy féltéglát vagy követ. Győrött azzal próbálkoztak az illetékesek, hogy a másmás állagú háztartási hulladékot különböző zsákokba rakja a kedves lakó, s így az újra hasznosítható legyen (elsősorban nagyon drága rongyról, papírról volt szó). Kiraktak kétezer darab zsákot — nem valami drága tétel, darabja négy forint —. egy hét múlva azonban már csak négyszáz maradt belőle. A többit ellopták. Más. Ismerősöm panaszkodik, hogy tönkrement a sze- métledobójuk. A földszintre kell cipelni a vödröt, s a közös költség tetemes részét az üvegcseréppel, hatalmas papírdobozokkal eltömött ledobó javítására kell fordítaniuk. Átkozódik, szidja a sok ostobát, aki mindenfélét beledobál. .. Mit is? Na mit is? Szóval, hát megkapta ő is annak idején a papírt, hogy mit szabad, mit nem szabad bedobni, de hát még nem volt ideje elolvasni, meg ki veszi azt komolyan?!... Elcsépeltnek tűnő példa, de ezredszerre is elszomorító: lakótelepünkön csodálatos gyorsasággal gyönyörű játszópark épült a szeméthegyek helyén. Mind boldogok voltunk. Eltelt egy év. a park ismét csatatér, szétdúltuk, széttaoostuk. sokan még a hamutartójukat is az ablakon át ürítették ki, a bokrokra. Mi, ugyanazok, akik tavaly annyira örültünk, most boldogok lehetünk, ha az illetékes vállalatok még egyszer rendbe hozzák az egészet. Vigasztalhatnánk magunkat, hogy néhányak. kisszámú nemtörődömök bűne az egész. De azt hiszem, nem csak úgynevezett antiszociális elemek művelik mindezt. Félő. hogy sokszor ugyanazok viszik el a nylonzsákokat. ugyanazok teszik tönkre a parkokat, a szemétledo- bót, akik újságot járatnak, érdeklődnek a politika, a közösség üevei iránt, s általában feddhetetlen állampolgárok. Csakhogy a nagy egész iránti érdeklődésük csökevényesen fejlődött ki. Magatartásukkal kérdeznek, ilyenformán: miért segítsek én a MÉH-en? Mi közöm nekem a közterületfenntartó vagy a parképítő vállalat munkájához? Az ingatlankezelőéhez, vagy a lakásszövetkezetéhez? * Pedig sokkal több az ösz- szefüggés, mint gondolnánk. Maradjunk csak a győri példánál, ahol a rongyot akarták az illetékesek a nylonzsákokból kiválogatni. Magyarország a géptisztító-rongy szükségletét’ importálja, s ezért évi kétmillió dollárt fizet. Ugyanakkor pedig idehaza évről-évre kétszer annyi rongyot dobnak a kukába, mint amennyit elvisznek a MÉH-hez, s mostanában még romlik is ez az arány. Semmiképp sem erőszakolt következtetés, hogy esetleg azért nem lehet jó minőségű Wilkinson borotvapengét, vagy Pond’ s arckrémet kapni, mert az erre fordítható dollárokon nyomorúságos rongyot kellett vennünk! Szállóige immár, hogy szegénységünkben is milyen gazdagok tudunk lenni, ha pazarlásról van szó. Ráadásul, az efféle ház körüli, észszerű takarékosság egyáltalán nem garasoskodás, ahogy már az előbb említett példa is mutatta. A nálunk gazdagabb országokban rég rájöttek erre. Egyidőben országszerte divatban voltak az úgynevezett Turi-butikok, ahol a MÉH a nyugaton vásárolt rongyból a használható ruhadarabokat fillérekért kiárusította. Az olasz, osztrák, nyugatnémet fogyasztók, akik igazán eléggé olcsón tudták annak idején megvásárolni a konfekció-holmit, nem röstellték használt ruháikat elvinni az ottani hulladékgyűjtő vállalatnak. A szintén gazdag skandináv országokban már régesrég megoldották a másféle anyagú hulladékok külön-külön tárolását és így, újrahasznosításának lehetőségét. Mindezzel bizonyos mértékig, a környezet védelmét is. Nálunk viszont növekszik a szemét, az illegális kupacok fokozzák a környezet szennyeződését. A kihajított konzervdoboz anyagában lévő értékes export-színesfémek. a flakonokban található vegyi anyagok mind-mind visszanyertté' őek lennének, ha hajlandók lennénk elfogadni. hogv a ház előtt négy konténer áll: egyikbe dobjuk a műanyagot, másikba a papírt, harmadikba a fémet, negyedikbe a szerves hulladékot. A SZAKEMBEREK szerint milliárdokat takaríthatnánk meg így. De ki meri odatenni azokat a konténereket, amíg széttapossuk a parkot, ellopjuk a zsákokat, féltéglával törjük össze az üvegpalackokat. ..? Szántó Péter AzÁrpád-híd következik Megújul a Flórián tér is December az előkészületek utolsó hónapja az Árpád-híd átépítésének startja előtt. A következő hetekben aszfalt- burkolatot kap az új óbudai alsó rakpart, amelyet a Lágymányostól Újlakig ívelő parti utat meghoszabbítva építettek ki a filatori-gátig. Sávját a Dunától foglalták, a mederszegélyt töltötték föl, hogy a Szentendrei út felé- felől haladó gépkocsik forgalmát eltereljék a Flórián térről. A téren ugyanis csak üggyel-bajjal lehet majd átjutni, hiszen itt, a híd szélesítésével párhuzamosan építik az aluljárót, felüljárókat. Terelőút lesz a Kórház utca, amelynek újjáépítését szintén befejezik az év végéig, amikorra a Bécsi út még hátralévő — Vörösvári út előtti — szakaszát is felújítják, elősegítve a városrész szívén áthaladó útvonal tehermentesítését. Egyébként a Flórián téren egy hónap múlva megszűnik a körforgalom, jelzőlámpák irányítják majd a közlekedést. Az építkezés állami nagy- beruházás, költsége 2,9 milliárd forint. Az új szerkezeti elemeket a Ganz-MÁVAG készíti, az átépítés geneerálkivitelezője a Hídépítő Vállalat. Előbb Margit-híd felöli hídpályát, szerkezetet bontják, cserélik, szélesítik, amivel 1982- ben készülnek el. A megújuló Árpád-hídon kétszer három sávban haladnak majd az autók, középütt, zárt pályán, az egyes gyorsvillamos halad majd, melynek végállomásai a Vörösvári úton és a Kerepesi úton lesznek. A Flórián tér fölött félkör alakban ível majd át a hídról a Szentendrei útra a felüljárónak a hídon kettéváló, majd _ lejáratnál egybeszaladó sávja, ugyanis a villamospálya közbül aláereszkedik, s az egyik felüljáró ív alatt átbújva a Vörösvári útra fut ki. A tér alatt aluljárói épül. A friss diplomások augusztusban, szeptemberben kezdtek dolgozni. Az azóta eltelt három-négy hónap még kevés a távolabbi jövőbe látáshoz, de már megmutatott valamit a szőkébb környezet valóságából. Tizenhét-tizennyolc évi tanulás után valami merőben új dolog kezdődik az ember életében. Százhúszezer matyóbaba Mezőkövesden, a Matyó Nép- művészeti és Háziipari Szövetkezetben a hagyományos matyó minták félhasználásával készítenek térítőkét, blúzokat, babákat és dobozokat, asztali futókat, valamint tányérokat. A babakészítő üzemben százhúszezer darab népművészeti — matyóbabát készítenek Újabb áruház Túrkevén A legutóbbi öt évben 1100 négyzetméter alapterületen hajtott végre korszerűsítést Túrkevén az áfész, építkezéssel pedig 746 négyzetméterrel bővült kereskedelmi hálózata. Megépült a keletújvárosi ABC, a cukrászüzem, s a közeljövőben átadják a Petőfi téri önkiszolgáló ABC áruházat is, amely FORFA- elemekből. mintegy 3,7 millió forintos költséggel készült. Jászalsószentgyörgyön, a Petőfi Usz-ben két olyan pályakezdő fiatallal találkoztam, akik az egyetemen évfolyam- és csoporttársak voltak, indíttatásuk, mostani körülményeik azonban különböznek egymástól. Milyennek találják első munkahelyüket, beilleszkedésük lehetőségét? Judittal ebédidőben beszélgettünk a té- esz irodájában, Imrét csak a másnap hajnali munkakezdéskor sikerült „elcsípni” a téesz jászladányi úti telepén. — Az Agrártudományi Egyetemet végzettek is pályázat útján kereshetnek munkahelyet, csakúgy mint az orvosok, a tanárok. Kezdjük a bemutatkozással és azzal, hogy kerültetek éppen ebbe a téeszbe? .— Hegyi Judit vagyok, Gödöllőn végeztem üzemszervező szakon. Húsz-huszonöt munkahely közül választhattunk harminchatan. Vidékre akartam jönni, tulajdonképpen mindegy volt, hogy hova. Nyilván van ebben némi dac, vágy az elszakadásra. Kipróbálni, hogy meg tudok-e állni egyedül. Fürdőszoba néküli albérletben lakom egy idős néninél, ötszáz forintért, amíg a téesz nem tud szolgálati szobát biztosítani. Megígérték. Most albérleti hozzájárulással segít a munkahely. A hétvégeket otthon, Pesten töltöm. Az útiköltségemet megtérítik. Hétfő reggel kijönnek kocsival értem, a vasútállomásra, mert körülményes bejutni a faluba. — Fatér Imre vagyok, jelenleg gyakornok vagyok. Az utolsó évben a Palotási Álla- rpl Gazdaság ösztöndíjasa voltam. Ott is akartam dolgozni, de mást kellett volna csinálnom, mint amiben előzetesen megállapodtunk. Nem vállaltam, inkább visz- szafizettem az ösztöndíjat. Nagyon el voltam kenőd ve, hogy az első próbálkozás ilyen balul sikerült. Jászladányi gyerek vagyok, érettségi után egy" évet dolgoztam az ottani téeszben, gondoltam, akkor hazajövök. A család nem javasolta. Azt mondták; fiam, te itthon mindig csak kis Fatér leszel! Eljöttem hát a szomszéd faluba. — Van már önálló munkátok is, vagy egyelőre csak figyelitek, hogy mit kell majd csinálni? Judit: — A gyakornoki idő leteltével munkaügyi csoportvezető leszek. Épp most jöttem vissza Berekfürdőről, munkaügyis tanfolyamról. Jól esett, hogy engem küldtek. Jelenleg az üzemgazdasági résznél vagyok, itt lehet a legátfogóbb ismereteket megszerezni a téeszről. Van munkám is persze, most éppen a betakarítással kapcsolatos napi jelentéseket csinálom. Imre: — Becsöppentem a betakarításba. Máris azt csinálom, amit a tényleges kinevezés után fogok, mint cukorrépatermesztési ágazatvezető. Megfigyeltem jó néhány dolgot, amit jövőre másképp kellene csinálni. A pálya „innenső” szélén Nem mondom, hogy nincsenek viták, letolások. Szerintem így jobb, ha megmondják, mit rontottam el. Néha úgy érzem, mégis nekem van igazam — ezt, vagy azt másképp tanultuk az egyetemen —, de rutinos emberek mellett nagyon meg kell gondolni mikor, mit szóljon az ember. — A mezőgazdasági munkák nagy mértékben függenek az időjárástól, a termés beérésének idejétől. Ez azzal is jár, hogy olykor lazábbak, máskor hajtósabbak a napok. Mennyi a szabad idő? Judit: — Nekem elég sok. Az esték túl hosszúak, szerencsére könyvmoly vagyok. Egyszer-kétszer elmentem már moziba is. Most fognak felvenni a téesz KlSZ-alap- szervezetébe, gondolom, ott is kapok feladatokat. Imre: — Tulajdonképpen kötetlen a munkaidőm, ami azt jelenti, hogyha munka van, mennek a gépek, akkor kint kell lenni. Nyáron klassz, ha jó az idő motorral járok át Ladányból. Ösz- től-tavaszig fizikailag is fárasztóbb az egésznapos kintlét. A szabad időm csak a hétvége, Ekkor jut időm a hobbimra: gyerekkorom óta madarászok. — Mire futja a „kezdő" fizetés? Judit: — Az önálló megélhetésre mindenképpen. A nyáron Görögországban jártam, most .annak az útnak térítem az árát, ennyi megy „félre”. Imre: — Kezdő szakemberként jól keresünk. Háromezerötszáz forint a fizetésem. A szüleim idősek, egyelőre náluk lakom. Karácsonykor lesz az eljegyzésem, jövőre nősülök. Most a családalapításra teszek félre amennyit tudok. Egri Sándor Búcsúpiátől az újjászületésig Az 1980-as évek elejére kialakulnak a városban azok a vásárlási központok, amelyek létesítését öt évvel ezelőtt határozták el. A fogyasztási szövetkezet rendelkezésére álló szűkös fejlesztési lehetőségek ellenére, dolgozóik és tagjaik társadalmi segítségével, a vártnál jobban tudnak előbbre lépni. Csak ebben az évben már több mint 1700 óra társadalmi munkát nyugtázhattak, ebből 1450 a szocialista brigádok érdeme. A megyei művelődési központ egyik klubtermében volt alkoholisták gyűltek össze. Felszabadultak, vidámak, súlyos tehertől szabadlábak. Leszázalékolt vasutas az egyik: — Látja olyan vagyok, mint a piros alma. Egészségesnek tűnök, de a belsőm tönkrement a sok ivástól. Elmentem volna már régen Űj tetőborítást kap a tiszabői klubkönyvtár épülete. A munkát a fegyverneki tanács költségvetési üzeme végzi elvonókúrára, de vidéki ember vagyok, és mifelénk nem beszéltek arról, hogy van ilyen. Meg aztán nem is adja könnyen a fejét az ember ilyesmire. Aznap reggel, amikor bementem az újszá- szi intézetbe, több mint egy liter pálinkát ittam meg „erősítésül”. A kúra után néhány hónapig nem ittam. Egyszer aztán átjött a szomszéd faluból egy gyerekkori cimborám, és meginvitált egy pohárra. Szégyelltem azt mondani neki, hogy elvonókúrán voltam, inkább fizettem én is egy-két kört. Búcsúzáskor kaptam a fejemhez, hogy atyaisten mit tettem. Haza se mentem, egyenesen az újszászi kórházba utaztam. Azóta nem ittam. Most jelentkeztem egy olyan gyógyszerért, amit a bőr alá lehet ültetni és megvéd az italozástól. Mióta nem iszom, megjavult a családi életem és a közérzetem is megváltozott. Azelőtt a munka végeztével nem hazafelé vezető utat néztem, hanem azt, hogy melyik kocsma van nyitva. Nyolc-tíz féldecit ittam naponta. Bárcsak ne tettem volna, mert akkor még most is egészséges ember lennék. De akkor nem gondoltam erre, enni se nagyon ettem, az ital tartotta bennem a lelket. A környezetem se nagyon érdekelt. Most már annál inkább. Nemrég végeztem egy ötnapos kereskedelmi társadalmi ellenőri tanfolyamot. Szóval valahogy így van a visszaút a normális életbe. A másik ember még fiatal, diplomás, őt is az ital miatt százalékolták le. Ö is átesett az elvonókúrán, felszabadultan beszél korábbi életéről: — Nagymamám kocsmáros volt. Mi, gyerekek „vigyáztunk” az italra, ha a konyhában adódott dolga. Nevelőapám is sokszor elküldött pálinkáért, és „ha fáradt vele, kóstolja meg a gyerek is” jelszóval mindig megkínált. Mindig jó tanuló voltam, magas ösztöndíjat kaptam a főiskolán, de a tankönyvek árával együtt azt is elittam. Huszonkilenc éves koromban nősültem. A feleségem elfogadott olyannak, amilyen voltam. Bízott abban, hogy jó útra térít. Két gyermekem születése után sem sikerült neki. Tovább folytattam az italozást. Hetvenhét nyarán aztán nem bírtam tovább. Bementem az ideggondozóba, és azt mondtam a főorvosnak, hogy bármilyen módon szabadítsanak meg az alkoholtól, ha kell börtönbe is megyek. Beutalót kaptam Újszászra. Azóta nem ittam egy kortyot sem. Az ital miatt bennem felgyülemlett rengeteg keserűség és megaláztatás nagy akaraterőt kölcsönzött. Azóta kezd helyreállni egészségi állapotom. Kértem leszázalékolásom megszüntetését, mivel teljes munkakörbe neveztek ki. Családi életem is megjavult. Saját keserű tapasztalatomból tanácsolom a szülőknek: ne itassák gyermekeiket, egy kortyot se adjanak nekik, ne hagyjanak előttük félig telt poharat. A fiatal szervezetben rendkívüli károsodást okoz az alkohol. És ha egy alkoholista meg is gyógyul, előző életmódjának egészségügyi és pszichés utóhatása egész életében végigkíséri. Én is sokszor álmodok arról, hogy szeszt iszom, és attól való rémületemben, hogy megint elrontottam az életemet, kiugróm az ágyból. De azért, ha meg is ütöm magam, olyan jó érzés tudni, hogy csak rémálom volt, hogy ébren vagyok, Rogy józan vagyok. S. B.
