Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-31 / 305. szám
1980. DECEMBER 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 |A tévé képernyője előtt Dr. Jankovics István kandidátus hazánk legnagyobb távcsövének vezérlőpultjánál Kép az Orion ködről, a csillagok bölcsőjéről, ahol manapság is születnek újcsillagok Nehéz lenne részletesen számot adnom az elmúlt hét, bz ünnepnapok rendkívüli mennyiségű és gazdagságú műsoráról, amelyből nem hiányzott a lehetséges színek és ízek közül jóformán semmi sem. Igaz, volt valami múltba tekintő jellege néhány egyébként értékes összeállításnak, önkéntelenül is arra figyelmeztetve bennünket, hogy már csak néhány nap és oda van az 1980-as esztendő. Bő választék Ez azonban, azt hiszem, természetes. Miként az is, hogy a televízió igyekezett kedvében járni a gyerekeknek, bőkezűen ontván nem csak a szórakoztató műsorokat, de mesejátékból is egész kosárra valót kínálva nekik; egyrészt színházi előadás formájában, — Berzsi- án és Dideki, a kaposváriak előadása, a Lúdas Matyi, a miskolci színház produkciója, mindkettő felvételről — másrészt futotta erejéből eredeti televíziós mesejátékokra is. Az egyik jelesebb mesejáték a pécsi körzeti stúdióból került ki, A király pantallója címmel ropogós, friss szellemű játékot tettek oda a televízió karácsonyi asztalára. Megint csak bizonyítván : a vidéken dolgozó stúdió képes színvonalas művészi alkotás létrehozására is. Sajnos, az ugyancsak gyermekeknek szánt Tessék engem elrabolni..., amelyben elhagyott, intézetben nevelkedő, családi szeretetre vágyó kisfiú lelkivilágába igyekeztek elvezetni az alkotók, már kevésbé hatott eredetinek. frissnek és meggyőzően hitelesnek. Az ünnepi műsorok egy másik általánosan tapasztalható jellegzetessége: a zenei igényesség. Elszámolni alig tudnám, hány és hányfajta muzsika tette színessé a három nap programját. De amikor zenei igényességet említek, akkor ne—i is any- nyira a komolyzenei programok magas színvonalára gondolok, — ez már nem újdonság —, hanem olyan kevésbé favorizált műfajok igen vonzó és színvonalas megjelenésére — operett, magyar nóták, dalok — amelyek nem kevés nézőnek szerezhettek méltán örömet. Igazán élvezetes volt például Offenbach Eljegyzés lámpafénynél című zeneművének gondos televíziós kivonata, legszebb zenei mozzanatainak kiemelésével készített keresztmetszete. Olyan módszer ez egyébként, máskor is találkozhattunk már hasonló megoldással, amely úgy hozza közel hozzánk az ’operettből azt, ami érték benne, hogy közben lefejti róla. illetve egyszerűen kihagyja belőle azt, ami benne elviselhetetlenül ósdi. Ezek az ,,egyórás” kivonatok nem egy-egy operett zanzásított, zsugorított változatai, hanem az értékmentő igyekezet ötletes megoldásai. A könnyűzenei prog- rámok színvonaláról beszélek, s erre álighanem a leg- vdtathatatlanabb bizonyíték hogy ezúttal a magyar nótákat is Kossuth-díjas művész, Simándy József énekelte, bokrétába kötve őket. De ugyanez mondható el a péntek esti, Kálmán Imre emlékére szerkesztett operett- hangversenyről is. Néhány általános megjegyzés után három programról1, úgy érzem, valamivel részletesebben is szükséges szólnom. Kezdem az Ügyeden,, nem kifejezetten gyermekeknek készített tévédrámával, amely lényegében Jókai Gazdag szegények című népdrámájának televíziós adaptációja, Karinthy Márton rendezésében. Jókait úgy szokás emlégetni — többek között —, mint a legnagyobb mesemondót, s kétségtelen: történetei nem egyszer mesébe illenek. A szóban forgó regény, majd az ebből született népdráma azonban épp arról tanúskodik, hogy a nagy mesemondó nem volt érzéketlen a kor valóságának jelenségeivel szemben sem. Sőt, talán Zola hatására is, utolsó alkotó korszakában fokozott figyelemmel fordult a társadalom, elesettjei felé, felismervén a szociális bajokat, még ha azok igazi forrását nem is minden esetben kereste jó helyen.^ A Gazdag szegényekben is egy munka nélkül maradt, idős váltóőr és családja hétköznapi nyomorúságát festi, és ugyanakkor épp az irántuk érzett ro- konszenvből kiindulva azt is igyekszik felmutatni, hogy ezekből az emberekből még a legnagyobb nyomorúság sem tudja kiölni az egymás iránti szeretet érzését, a szépség utáni vágyat. Meglehet, nincs itt nyoma a valóság osztályszempontú ábrázolásának, Jókai romantikus társadalomszemléletéből erre nem futja. Nos, hát röviden: Karinthy Márton a népdrámának ezt a tulajdonságát, Jókai írásművészetének ezt az új vonását nem vette elég komolyan, s jobban hitt a mindent széppé varázsoló, mesélő Jókainak, mint a szociális ellentmondásokra is fogékony regényírónak. Sajnos, úgy tálalta fel a váltóőr és felesége házassága körüli bonyodalmakat, mint valami mesébe illő történetet, elmosván az egyes helyzetek és alakok nagyon is konkrét vonásait és reális jegyeit. Ilyen felfogásban és ebben az értelemben kár volt képernyőre erőltetni a Gazdag szegényeket. Az ünnepnapok igazi újdonsága egy sorozat bemutatkozása, A színész és a változó világ Gobbi Hilda háziasszonyi közreműködésével. Elsőként Tímár Józsefre emlékezett a műsor. Meghívott művésztársak, munkatársak, hozzátartozók, néhány régi felvétel hajdani szerepekről, stb, mi ebben az új, hiszen valami ehhez hasonló történt eddig is a Színészarcokban. Mennyiben más ez az új sorozat? Egyszerűen szemléletében alapállásában különbözik tőle; mindenekelőtt nem valami múzeumi séta a művész életéről tanúskodó emlékek tárházában, hanem annak elemzése —, a tanulságok könyörtelen levonásával — hogy színész hogyan is élt együtt korával, illetve az adott kor kogyan tudott együttélni 'művészfiával. Akik ezúttal Tímár Józsefre emlékeztek nemcsak alakját idézték, művészi erényeiről szóltak, hanem szinte lelkiismeret-vizsgálat tárgyává tették egy súlyos drámákban nem szűkölködő művész sorsának megmérettetését. Nem csak a ki is volt Tímár József szándéka munkálkodott ebben az emlékezésben, hanem az is, hogy mi is a mi mai viszonyunk az; ő emberi és művészi örökségéhez. Ettől vált izgalmassá a Tímár- portré. Röviden Végül egy búcsú, a Siker záró adása, azaz egy sikeres televíziós műsor utolsó jelentkezése. Vitray Tamás leltárt készített műsorának legnagyobb sikereiről. „Zártkörű klubjába” azokat hívta meg, akik a közönség szavazatai alapján a sikeres emberek közül is a legsikeresebbeknek ,'kiáltattak: ki”. Ennek ellenére "Semmiféle dicsfény nem övezte ezt a találkozót, sőt ismét csak rögzíthettük magunknak: ennél emberibb és emberségesebb tartalmú adása aligha volt a televíziónak. Vajon lesz-e folytatása, és ha igen, milyent? Egy persze nem kétséges: bármi másba is fog Vitray, beszélni ugyanarról fog: az emberről, amelynél csodálatosabb semmi nincs a világon. Ha olykor nem is akarjuk elhinni. V. M. A Mátra csendes, a ga- lyatetői elágazás után pedig végképp kihalt az út. Az életre mindössze parányi tűzcsóva utal. Az árokparti rőzselángnál egy erdész melegszik. Bizonyára a fiatal fenyvesre vigyáz. A piszkéstetői obszervatóriumhoz vivő meredek bekötőút jégpáncélba burko- lódzott. A központi épületben alig néhány ablak világít. Kora este van, a csillagászok számára még nem érkezett el az észlelési idő. Jeges, metsző a szél, a bennünket fogadó dr. Jankovics István kandidátus mégis elégedett: — Hosszú hetek után ez lesz az első csillagfényes éjszakánk. Öltözéke a sarkvidéki kutatókéra emlékeztet. Amikor az egyik kupolához indulunk, jókora prémkucsmát nyom a fejébe. A távcsövek mellett ugyanis nem szabad fűteni. A szétnyitott kupolatetőn pedig csontig hatóan tör be a hegytető hidege. Estétől hajnalig birkózni kell vele. — Próbálkoztunk már mindenféle öltözettel. Még a repülők fűthető ruházatát is rr|£g akartuk szerezni — de végleges megoldásra nem jutottunk. A jégveremmel vetekedő kupolateremben a szó szoros értelmében együttérzek velük. Jp 15 méter magas bú- raként borul ránk a fedél. Középen hazánk legnagyobb távcsöve mered a magasba. Tükörátmérője egy méter széles. Dr. Jankovics István a vezérlőpulthoz lép, onnan magyaráz: — Mikrohullámú adó-vevő forgatja a kupolát. Segítőkészen igyekszik eligazítani bennünket ebben a számunkra idegen világban. Megmutatja a távcső kiegészítő berendezéseit, a fotométert,' és a számítógép csatlakozóját. Ezek teszik lehetővé, hogy az adatgyűjtés és az elsődleges értékelés egyidőben történjék. — A nagy pontosság mellett óriási időmegtakarítást jelent ez. A piszkéstetői obszervatórium a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézetéhez tartozik. A tudományos kutatók egymást váltva Pestről járnak ide. Az intézetnek három osztálya van. Az egyik a változó csillagokkal foglalkozik, a másik a sztellár statisztikai vizsgálatokkal. A harmadik témakör a mesterséges égitestek figyelése. Ennek a szakterületnek a központja egyébként a bajai obszervatóriumban van. Miután a kandidátus jóvoltából ezeket is megtudjuk, figyelmünk az égről ismét a földre irányul. A kupolát övező nyitott körfolyosóról pazar kilátás nyílik a szomszédos Galyatetőre. Távolabb Kékestető fényei pislognak a havas csúcson. Útban a másik kupolához, megtekintjük a számítógéptermet. Berendezéseit az intézet szakemberei a Központi Fizikai Kutató Intézettel együttműködve készítették. Utunk az obszervatórium három kupolája közül a legrégibbe vezet. 1963-ban adták át. Távcsövével a csillagok százait, ezreit lehet fotózni, távolságukat, összetartozásukat lemérni. Most a Holdat pásztázzuk vele: olyan, mintha tejfehér fényben fürdő makettet néznénk. A kandidátus csillagászati térképet vesz elő. Persze, a világűr egészére kiterjedő részletes ismeretek szerzésére a csillagászok sem képesek. — Elszigetelten • nem lehet művelni a csillagászati tudományt — jegyzi meg kísérőnk. — Ezért is rendelkezünk kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal. Komplex programunk végrehajtásában együttműködünk más, elsősorban a szocialista, országokkal. Az ör- ftiény 'tudományos akadémiával rendszeres a kapcsolatunk. J\ piszkéstetői obszervatórium, technikai felszereltsége tekintetében, a nemzetközi mezőny első harmadában van. Az itt végzett tudományos kutatómunka is öregbíti az intézet nemzetközi hírnevét, amit — többek között — fémjelez az is, hogy a szocialista országok csillagászainak megbeszélésén elhangzott egy olyan javaslat: jó lenne, ha a változó csillagok kutatásának nemzetközi laboratóriuma Magyarországon létesülne. Betekintünk az obszervatórium könyvtárába is. Dr. Jankovics István jogos büszkeséggel említi: — Pesti könyvtárunkban ritkaságszámba menő szakkönyvek vannak. Egy részük az ezerötszázas években jelent meg. Néhány külföldi kutató csak azért jön hozzánk, hogy hónapokra bevesse magát a máshol hozzá nem férhető kötetek közé. Amikor azt kérdezem, hogy milyen felfedezések fűződnek a piszkéstetői obszervatóriumhoz, a kandidátus megértő mosollyal válaszol. — Falrengető felfedezések nem minden este születnek. Megszabott, a nemzetközi kooperációba illeszkedő megfigyelési tervek szerint dolgozunk. Meg akarjuk ismerni például a Fiastyúk csillagainak új oldalait. A ma csillagászát inkább az jellemzi, hogy a jelenségekből következtet az okokra, az ottani fizikai állapotokra. Az ilyen munka méllett a tudományos kutatógárda sok üstököst és szupernóvát fedezett fel. A csillagászok fáradtságos munkát végeznek. Évekig kell észlelniük, míg összegyűjtik egy ötven—hatvan oldalas tudományos publikáció anyagát. Odalent, a völgyekben már elcsitult az élet. Itt most kezdődik az érdemi munka. Dr. Jankovics István is készülődik az észleléshez. Búcsúzóul megkérdezem tőle: — Ha csillagjós lenne, mit szeretne kiolvasni a csillagokból? — Azt. hogy a földön is olyan nyugalom és rend te- remtődik, mint a csillagok világában. És ha már a vágyaknál tartunk, szeretném, ha lenne egy nagyobb, mondjuk két méter átmérőjű távcsövünk. Tudom, ez egyelőre objektív alapokat nélkülöző álom, hiszen annak a kupolának az értéke, ahol először voltunk, meghaladja a százmilliót — de az ember először mindig csak álmodik valamiről. Simon Béla Fotó: Tarpai Zoltán A mozgalom megújítására Amatőr képzőművészeti tanács alakúit I Az utóbbi években örvendetesen nőtt megyénkben az amatőr képzőművészeti mozgalomban részt vevők száma. Napjainkban megközelítőleg négyszázan töltik szabad idejüket képzőművészeti alkotómunkával. Az amatőr alkotók számának növekedését azonban nem minden esetben követte az alkotások színvonalának emelkedése. Részben azért, mert helyenként a mozgalom szervezetlenül, az alkotók pedig mindenféle elméleti és gyakorlati képzést nélkülözve, magukra hagyatva végezték — végzik munkájukat. A megyében jelenleg mindössze nyolc-tíz olyan képzőművészeti szakkör működik, amely megfelelően tölti be hivatását. A mozgalom megújulását, a „fehér foltok” felszámolását a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ fontos feladatnak tekinti. A megoldás járható útjait keresve a közelmúltban jelentős lépésre került sor: megalakult az intézmény mellett működő megyei amatőr képzőművészeti tanács. A testület — amely javas- lattevő, tanácsadó, véleményező, szakmai és módszertani feladatokat lát el — tagjai az amatőr) képzőművészeti mozgalom irányításában részt vevő népművelők, rajzpedagógusok, szakkörveze- zetők és hivatásos képzőművészek. Elsődleges feladatuknak jelen pillanatban a megye amatőr képzőművészeti mozgalmának „feltérképezését” tekintik. A helyzet reális ismeretében a későbbiekben különböző szakmai és továbbképzési programot dolgoznak ki az alkotók és alkotóközösségek számára. Szakmai tanácsaikkal segítik majd a képzőművészeti csoportok, szakkörök munkáját, kiállításaik megrendezését, a megyei kézőművészeti bázishely tevékenységét, az alkotótáborok megszervezését, programjaik kidolgozását, szakmai kiadványok módszertani levelek elkészítését. A testület egyebek mellett kétévenként összehívja a megye amatőr képzőművészeinek konferenciáját, évenként pedig megrendezi a megyében élő amatőr képző- és iparművészek kiállítását. Az első nagyszabású kiállításra 1981. március 28. és április 18. között kerül sor Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A kiállítás alkalmat ad a mozgalom eredményeinek, hiányosságainak számbavételére. Tapasztalataikat szakmai tanácskozásokon vitatják majd meg az amatőr alkotók, s az amatőr képzőművészeti mozgalom szervezői, irányítói. Akadémiai pályadíjak A Szegedi Akadémiai Bizottság idén meghirdetett pályázatán első díjat nyert a „Gabonafélék termésátla g- i n gadozása és az éghajlati tényezők . közötti összefüggés vizsgálata az Alföldön, korszerű matematikai módszerrel” című dolgozat, Dévényi Károlyné, . dr. Nagy László és dr. Sei- ley Ferenc munkája. A SZAB szakbizottságai által kiírt pályázatokon kiemelt díjat nyertek: Gajdos István, Papp Sándor, dr. Szentgyörgyi Károlyné, dr. Szentgyörgyi Károly (Szolnok). Kupolák a hegytetőn
