Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-30 / 304. szám
1980. DECEMBER 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 BAGÓNAK, MATRÓZNAK... Pipatórium a Nemzeti Múzeumban A kék felhő, a bodor füst; pipások, pipák kutatójánál jártam. Haider Edit muzeológus, a Nemzeti Múzeum pipagyűjteményének őre. A múzeumnak világhírű gyűjteménye van: ezer darabnál is több tajték, csibuk, bronz, gyökér, porcelán, üveg, vaspipa pihen a szekrényekben. A kartonokon ezernél több pipa életrajza sűrű sorokban. No és a szipkák! Meg az ezüst, arany, burnótos szelencék, köztük finom mívű dobozkák, amelyek, ha a tubákoló felnyitotta, még zenéltek is. Üj ismeretterjesztő műsorok a televízióban A rádió I huBámhosnán | Noé galambja Az átlagos, ismeretterjesztő történelemkönyvek a nevét sem említik. Igaz, a XVII. század vége bővelkedett nálánál sokkal jelentősebb történelmi személyiségekben, Zrínyi, Wesselényi, Frangepán, Thököly — a török, s a Habsburgok szorongatta ország mártírokat, hősöket virágzott. A Bethlen Gábor fejedelemsége alatt felvirágzó, majd a század végére maradék önállóságát is elbukó Erdélyből ujdul Bethlen Miklós, a „szürke reálpolitikus” históriája, aki, noha kancellárságig vitte, Noé galambja... című ön- életetírásának köszönheti, hogy híre, neve máig fennmaradt. Az önéletírásról — mint oly sok elfeledett műről — Nemeskürty István fújta le az évszázadok porát, s szerkesztette — alkotta előadható, ívelő drámává. Jobb szó híján nevezzük drámának az egri szabadtéri játékok után a rádióban is elhangzott produkciót. Egyetlen szereplője van — Bánffy György, s néhány mondattal — mintegy narrátorként — Tóth Judit a Noé galambja közreműködője. Bánffy—Bethlen Bánffy György méltó alkotótársa Namesikürtynek, nem elégszik meg az adott (önmagában is gyönyörű) szöveg kulturált felmondásával (hallunk máskor ilyet eleget), de szóról szóra, hangról hangra átlényegíti, érzelemmel tölti meg a negyed évezreddel ezelőtt írott sorokat. A művészi feladat nagy: megoldásához ész és szív kevés, különleges eszköz kell hozzá, s ennek a „varázsszernek” Bánffy György birtokában van. Ez az eszköz: a kimunkált, csiszolt beszéd- kultúra. Magától értetődő egyszerűséggel patakzik szájából az olvasva tán nem is könnyen érthető szöveg, amelynek végső értelmét a mondatok ritmusa, a lélegzetvételek csöndjei adják meg. Ezt a fajta beszédet a legszívesebben valamilyen zenéhez hasonlítanám — asszociáció, érzelemkeltő hatását tekintve mindenképp. Bethlen, a hajdani szép férfiú, a nyugati egyetemeken iskolázott európai, a hazája sorsát mindenkor szívén viselő magyar, aki tanult matematikát, építészetet, sőt még arab nyelveket is, akit a XVII. század utolsó negyedének nagy politikai fordulatai tanítottak történelemben gondolkodni, eljut a „nagy” felismerésig: erdélyi, havasalföldi, moldovai — s mindenféle náció — békét áhít. Voltaképp ezért lakói börtönnel, ahonnan tizenkét évi Taboskodás után szabadul — s néhány lépésre a börtönkaputól meghal. Bánffy György megszemélyesítésében —, ha úgy tetszik — teljes életnagyságban áll elénk a nagy műveltségű, vívódó, töprengő, de nagyot cselekedni nem igen képes XVII. századi politikus, és sok színnel árnyaltan mutatkozik meg a családot, munkát, alkotást, asszonyt — életet — szerető, tisztelő ember. Akinek összeroskadása — nem megsemmisülés. Röviden Karácsony napján különösen a zenekedvelő rádióhallgatók válogathattak kedvükre a műsorban. Igazi meglepetés volt Erkel jszáz esztendővel ezelőtt született operája, a „Névtelen hősök” minden ízében, korszerűsített, felfrissített változatának adásba iktatása. Talán még az opera iránt kevésbé érdeklődő hallgatók is élvezték — főképp a kiváló énekesek Pászthy Júlia, Gregor József, Barlay Zsuzsa, Széki Sándor, s mások produkciója jóvoltából. — eszjé — A pipák őre persze nem pipázik. (De még elődje, Bánkuti Imre sem, aki most a múzeum újkori osztályának vezetője.) Professzor, aki a szenvedélytől nem érintettek tárgyilagosságával nyúl a tárgyakhoz. Kolumbus ajándéka A dohány Kolumbus amerikai ajándéka volt. Kőpipából és vaspipából szívták Amerika őslakói a dohányt, a törzs kincsét. A spanyolok dohánymagot is hoztak Amerikából, mégsem spanyolhon lett a pipások igazi hazája, hanem Törökország, Perzsia, a Kelet. Mert Spanyolországban — később a többi keresztény államban is — az egvház tiltotta a dohányzást: halálbüntetés járt a füs>t- eregetésértv Ördöggel; való cimborálás az. A törökök szerethették ezt a cimbora- ságot, a kék füst, a szellemet serkentő gomolygását, mert ők szállították hozzá a tajtékkövet. (A pesti Kovács Károly 1724-ben faragta idehaza az első tajtékpipát. A tajtékot a tenger hullámainak könnyű habkövét Törökországból vásárolták hozzá.) Művészek faragták, metszették belőle a dohány kemencécskéiét, a pipát. Egész csatajelenet'e- ket, pásztorképeket faragtak a pipára. És művészek — életművészek szívták egy életen át az érettség, a bölcsesség szép meggypirosává. Tajtékpipák címerrel A Nemzeti Múzeum gyűjteményének a fele a régi törzsanyag. De az új anyag, ötszáznál is több pipa: behozott, vásárolt. Még nem is oly rég évente legalább 8— 10 pipát ajánlottak fel megvételre. Ö, nem a pénz miatt, hiszen az öreg pipának ma ugyancsak divatja van, akárcsak a mozsárnak, a vasalónak, felszökött az ára; a bizományiban egy- egy szép példányért 1000 forintot is elkérnek. A mi múzeumunk pedig ennyit nem tud megfizetni. És mégis hozták az öregek, az özvegyek a. pipát, hogy az elmúlt éveket, életeket, történelmet — egy-egy tajték- pipát több generáció is szívott, apáról fiúra szállt — őrizze meg a múzeum. A gyűrött képű, keménykötésű, deres hajú férfi a kocsmában mindig az ablak melletti lócára ereszkedik. Benn már harapni lehet a füstöt, lárma, zsivaj kúszik a fülébe, gyakran az asztalának tántorodik valaki. Az ütközésre a tekintete se rebben, néha komótosat kortyol a savanyú nagyfröccs- ből, majd rezzenéstelen arccal tanyázik tovább. Mesélik, afféle se szegény, se gazdag emberként tartotta számon a falu. Világtalanul született, szép. szőke menyasszonyát egyik szemészprofesszortól a másikig hurcolta a negyvenes évek elején. A méregdrága hazai és külföldi klinikák mohó zsebeibe csúszott a tíz köblös föld ára, majd a be- hemót családi ház is nádtetős viskóvá zsugorodott. De bekövetkezett a csoda, amiEgy idős, nyolcvan év körüli mérnök hozta be a család szép, öblös, címeres tajtékpipáját, Szolnok megyéből pedig egy öreg parasztbácsi szőlőgyökér pipáját küldte be: faragott emberben már ő is alig bízott: a betegnek a temérdek törődés visszaadta a szeme világát. Amikor őt először megpillantotta: elájult. Sokkal szebbnek képzelte álomvilágában. A lány haza sem tért a bécsi klinikáról, a háború szele családostul, testvérestül Angliába sodorta. Az apró viskóba a feleség helyett a szomorúság költözött. Nem is bírta el ezt az életerős férfi, és bánata elől a munkába menekült. Sztá- linvárosban építette a gyáróriást, azután Miskolc, Kazincbarcika, Debrecen következett. 1‘Kükben kapott egy levelet Londonból, volt menyasz- szonyától. A borítékban néhány sor tudatta vele: a hajdani világtalan jó egészségnek örvend, és már férjhez is ment. Egy fiú és egy szőjó jövedelmi forrás a do- hánymonopóláum. Ritkaságokat, történelmi emlékeket nézünk: ez Deák Ferencé volt, (maga faragta pipáját), ezt meg Andrássy Gyula szívta . .. Kérdezem.: a kincsek között van-e igazi, eredeti tengerészpipa? Olyan nincs, a tengerészek nemigen pipáztak! (Legenda hát ez csak, avagy az új kor reklámja a Popeye pipája? A tengerészek nem pipáztak, hanem: bagóztak. Természetes is ez, hiszen a nagy vitorlásokon az árbocokon való mászkálás közt nem lehetett pipázni, meg aztán ke kislány édesanyja. A kurta íráshoz a gyerekek fotóit is mellékelte. Elolvasta vagy hússzor a sorokat, és nem hitt a szemének, nem hitt a betűknek. Azután dolgozott tovább, akár a megszállott: nem érdekelték a nők, az ital, a szórakozás. Élére rakta a forintokat, gyűjtötte a pénzt, a hosszú, hosszú londoni útra. Végül is csak nem mehet üres kézzel! 1962. szeptember 27-én következett be a baj. Rakták az állványokon a falra a külső vakolatot, és a szél a szemébe sodorta a habarcsot. Az egyikre teljesen megvakult, a másikkal attól kezdve csak a fényt érzékeli. Mást nem lát. Nyugdíjazták, szép pénzt kapott, és ma sem szűkölködik javakban. Hetente kétszer, háromszor elballag a kocsmába. Némán bóbiskol a lócán, tompa fényű szeme valahová a messzibe mered. Mellételepedem, tőmondatokban dis- kurálunk. Szusszanásnyi Újfajta tájékoztató műsorokat visz képernyőre az új esztendőben a televízió köz- művelőlési főosztálya. A mindennapi élet kérdéseivel foglalkozó sorozatot ígér a Prizma, amely a nézők kérdéseire épülő, stúdióban, közvetítőkocsis és filmripar- tokat kombináló, élő adásban sugárzott magazin. Állandó témakörei között megtalálhatók a családi élet egészségügyi kérdései, a földrajzi, a történelmi ismeretek, a jogi tanácsok vagy a nyelvművelés kulisszatitkai. Az Itthon című sorozat hazánk hat táját mutatja be: Debrecen, Győr, Pécs, Sárospatak, Szeged, a Balaton és környéke nevezetességeit a tájegység neves személyiségeinek közreműködésével ismerhetik meg a nézők. A gazdasági döntések ; a földrajzi környezetről is egyre több és összetettebb információt igényelnek, és ez megköveteli a társadalom teljes környezetének rendszerszerű vizsgálatát. Ilyen ismeretekre van szükség az egyre fokozódó környezetszennyeződés visszaszorításához is. Ezekből a meggondolásokból kiindulva az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének kollektívája a dr. Pécsi Márton akadémikus vezetésével kidolgozta a földrajzi környezet újszerű értelmezését és értékelését, és megkezdte a komplex regionális földrajzot szolgáló környezetminősítő térképek készítését. Ezek korántsem csak természeti tájként veszik számba a földrajzi környezetet, hanem szoros kapcsolatban a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális folyamatokkal. Erre a kömyezetszemlélet- re ala|pozva„ négy, egymással kölcsönös és szoros ösz- szefüggésben álló alrendszert határoztak meg. Ezeket külön-külön eddig is vizsgálta a tudomány, az újdonság kölcsönhatásuk figyelembevételében van. Az első csoportba a természeti környezeti adottságokat: a domborzati, az éghajlati viszonyokat, a természetes vizeket, az ásvány-, a talaj- erőforrásokat, stb. sorolták. A másodikba a mesterséges környezetet, vagyis azokat a hallgatás után előhúz a belső zsebéből égy rojtos szélű, szakadozott fotót. — Nézze, ez a kislányom! Gyönyörű, szőke kék szemű, akár az anyja! — tolja elém a papírt. A képen mokány, fürdőruhás kisfiú markolja az úszómedence korlátját, homlokán búvárszemüveg, a lábán gumiuszony. Egy másik felvételt kapar elő a zsebéből. — ö meg a fiam! Stramm gyerek, akár az apja! Már úszóbajnokságot is nyert! Látszik, ugye? — kérdezi. Döbbenten meredek a képre: azon egy tengerkék szemű, szőke lány mosolyog. Rövid, nyári szoknyában, szellős, könnyű szandálban. Valami szorongatja a torkomat, képtelen vagyok egyetlen hangot kinyögni. — Nem tetszik talán? Nézze meg jobban! — kérlel. Végre felocsúdom. — Gyönyörűek. Remek feléoítésű fiú, akár az apja. A kislány pedig olyan, mint Változások sodrában címmel hatrészes dokumentumfilm készült el. Az alkotás a hagyományosan gazdálkodók, az ingázók, a munkásszálláson élők, az iparszerű mezőgazdaságban dolgozók, a „visszaigyekvők” valamint a vegyes családok életén keresztül mutatja be a magyar társadalom szerkezeti átalakulását. Ugyancsak hatrészes sorozat kerül a képernyőre, Ami mindnyájunkat legjobban érdekel címmel. Az adások az emberi agy és a lelki „működések” összefüggéseivel foglalkoznak — az érzékelés, az értelem, az ösztönök, a tanulás és a tapasztalatszerzés, az emlékezés, a tudat és az alvás biológiai alapjait tárgyalva. Az előadó szerepét Ádám György akadémikus vállalta. tényezőket, amelyeket az emberi munka épített be a természetbe, így például a víztározókat, a műszaki létesítményeket, a termőtájakat, de a szennyezett környezetet is. A harmadik kategóriába tartoznak a társadalmi és gazdasági adottságok, így a népesség, a munkaerő alakulása, az ipari és mezőgazdasági termelő ágazatok, a szolgáltatások, stb. A negyedik, a politikai, benne a közigazgatási és állam- igazgatási viszonyokat és a kulturális környezetet foglalja magában. A környezetminősítő térképek megfelelő jelzésekkel minderről felvilágosítást adnak, s ehhez nagyszámú új jelet kellett alkalmazni. Természetesen az ilyen térképeket nem lehet egyszerre minden ágazatban elkészíteni. A nagyalföldi tájegységet például elsősorban az agrárgazdálkodás szempontjából vizsgálták. A Kisalföld és Nyugat-Magyarország mező- gazdasági és építőanyagipari nyersanyagait kisebb regionális egységekre bontva értékelték. Nagyon jelentős az a munka, amelynek során országos viszonylatban építési szempontból minősítették a domborzatokat, szómba vették az ország felszín- mozgásos területeit és elkészítették az ilyen veszélynek kitett területek kataszterét, a részletes és áttekintő dom- borzátminősítő térképeket. Ezzel nagy segítséget nyújtottak az építkezések helyének legcélszerűbb kiválasztásához. egy tündér — dicsérem. — Ugye — nyugtázza suta mosollyal, majd a képeket egy gyűrött borítékba, azután a belső zsebébe csúsztatja. Páran körbeállják az asztalt. Kezükkel a homlokukra böknek, tenyerüket az arcuk előtt rázzák. Mutatják: nem igaz, nem az ő gyerekei, lódít az öreg. Szólni senki sem mer, nem érdemes kikezdeni vele, hiszen még ma is iszonyatos az ereje. Eltöri a széklábat, és játszva meghajlítja a szögeket. Este rendszerint záróráig marad. Segít a személyzetnek a vendégeket „kiterelni’” majd széles jóéccakáttal búcsúzik. Odakinn az utcán már szigorú a tél, a hideg az úr, és a lámpafények köddunnán át nézik, ahogyan a kucsmás férfi hazafelé topog. Botja vége hangosan koppan a falak tövében, ka- pirgálva keresi a csapást a túl oldalra. Lába nyoma után két, görbe, kanyarodó vonal rajzolódik a hóra... D. Szabó Miklós Rokokó díszítésű figurális pipa 1824-ből arcot ábrázol, ritka szép paraszti munka. De ez már a múlt — mondja a pipák múzeumi őre. Már mi is vásároljuk az újabb szerzeményeket. A gyűjtemény majd ötszáz darabját budapesti volt főpolgármester, Bárczi István családjától vásárolták. A tengerészek nem pipáztak... Nálunk a tizenhetedik században kezdtek pipázni az emberek. A török közvetítésével Erdély felől érkezett a szenvedély, a XVIII. században már általánossá vált, s tudjuk, Rákóczi is pipázott. A XVIII. század a dohányzás fénykora, hiszen addig tiltották ezt az ördöggel való cimboraságot, de aztán rájött az állam,: az ördöggel kereskedni is lehet, szigorú a tűzvédelem. A matróz csak rágta a bagót.) Hajdan, a parasztok sem pipázhattak: törvény tiltotta. Tüzet foghat, tehát „tűz- írendészetr okokkal tiltották. Debrecenben még botbüntetés is járt érte. A XVIII. és XIX. században a magyar dohány nem volt versenyképes, gyenge minőségű volt, rosszul kezelték. Az első világháborúig a szakirodalom tele van panasszal a magyar dohány minősége miatt. —■ mutatja az okmányokat a kutató — a nyugati piacon nem versenyképes, megfeketedik, kislevelű. (De vajon csak az első világháborúig érvényes ez a panasz?) S épp azért, mert gyenge minőségű volt, a magyar dohány, az akkori legnagyobb hajósnemzet, az angol: magyar dohányt importált a tengerészeknek! Bagónak, matróznak volt az való. K. Gy. Vakvágány Környezetni i nősítő térképek Magyar földrajztudósok újszerű vizsgálatai
