Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-30 / 304. szám

1980. DECEMBER 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Női Ruházati Ipari Szövetkezet jánoshidai üzemében jelenleg rakott szoknyákat varr­nak. A több mint hétezer darabos tételt szállítják Nyereséges türelem, avagy berúgás kirúgással Nő az üdítőital- forgalom Felújítják a Borsodi Sörgyár tiszafüredi telepét A Borsodi Sörgyár tisza­füredi kirendeltségén az üveges, palackozott sörökön kívül — Borsodi világos, Ki­nizsi, Rákóczi, stb. — éven­te nyolc, nyolc és félezer hektoliter üdítőitalt raktá­roznak, illetve szállítanak tovább Szolnok, Heves és Hajdú-Bihar megye külön­böző elárusító egységeibe. Az alkoholmentes italféle- leségek közül itt az egy-, és a negyedliteres Pepsi-cola számít a legjelentősebb ter­méknek. Ebből — az évsza­koknak megfelelően — na­ponta két, három nyerges vontatónyit fuvaroznak a ti­szafüredi központba. A Pepsi-colán kívül tipi­kus borsodi specialitás a Gyöngy család nevű üdítő­ital sorozat. Akad közöttük narancs-, citrom- és szőlő- ízű változat, továbbá grape­fruit, bíbor C és tonik is (A szőlőízű üdítőt hazai alap­anyagból készítik Miskolcon, a többit viszont a colafélék- hez hasonlóan külföldről megvásárolt koncentrátum- ból állítják elő.) I Keddi jegyzetünk"! FÉL HÉT A naptár idei utolsó lap­jára csak fél hét jutott. Esztendő felezi a hetet, csonkán búcsúzik 1980. s ugyanígy érkezik 1981. A búcsú és az érkezés ideje ez a pár nap. Az ember akarva-akaratlanul vissza­tekint, gyors mérleget ké­szít magának munkája eredményéről, a család fö­lött elmúlt esztendőről. S a számvetéssel, végelszá­molással együtt terveket kovácsol, megvalósítandó célokat tűz maga elé. Talán a gyors számvetés, végel­számolás már kevésbé fon­tos is, inkább az új felé fordítja figyelmét, többet gondol az el jövendőre, mint az elmúlóra. Nem azért, mert a búcsúzó év kinek- kinek nehéz volt, sok „adóssággal” tűnik el las­san. Inkább azért, mert a múlt fölött sóhajtozni leg­alább annyira- haszontalan dolog, mint túl nagy re­ményekkel, „álmokkal” kezdeni az újat. Jó volt 1980? Aki végig­dolgozta, s munkában, csa­ládjában eredményét látta, bizonyosan nem gondol ha­raggal az óesztendőre. Aki csak dolgozgatott — hagy­ta, hogy mások is hozzáfér­jenek a saját munkájához —, lehet, kesernyés szájíz­zel állapítja meg; másképp kellett volna. Ha ebből a megállapításból jövőre jobb, gondosabb munka, bátrabb kezdeményezés és feladat- vállalás következik, jövő ilyenkor gazdagabb lesz a számvetés, s talán az éle­tünk is. Lehet, sok helyen ünnep­rontásnak veszik már,, hogy a „fél hetek” idején .a mun­káról, a munka eredmé­nyéről, az összegezésről és a tervekről beszélünk. De- hát életünk mindennapjait a munka viszi előre, s ter­vek nélkül szinte már az életünk is elképzelhetetlen. A fél hetek azonban vi­dámsággal, pirosbetűs nap­pal is együttjárnak. Szil­veszterkor, majd az új év első napján igyekszünk utoljára és először mulatni és mulattatni — az időt és magunkat, barátainkat, csa­ládunkat, kisebb-nagyobb közösségeinket. Koccintunk az óév utolsó perceiben és teli pohárral köszöntjük az érkezőt, 1981-et. A bizalmunk ugyanis nincs évekhez kötve. (SJ) Több fényt a munkapadokra KÖJÁL-vizsgálatok Kisújszálláson Végül is minden visszave­zethető forintokra. A bértö­meg, a bérszínvonal, a bér- fejlesztési mutató és a befi­zetések mind pontosan meg­határozható, felmérhető ér­tékek. Ugyanígy a létszám is. Akkor hát minek azon gon­dolkodni, ha valaki nem old­ja meg vagy rosszul oldja meg a rábízott feladatokat, fegyelmezetlen, bajt okoz — szóval akkor minek azon gondolkodni, hogy gyarapít- sa-e a vállalatnál a dolgo­zók számát, vagy sem. A vehemensek ilyenkor még azt is hozzáteszik: két lábbal... hogy röpüljön. Ha a dolgok ilyen egyszerűen' mennének! Miért mos! aggódik? Üzemvezető ismerősöm, lá­tom, ideges. Töpreng a kér­déseim után, de érzem, nem én adtam fel a leckét. Ké­sőbb kiderül, fegyelmi tár­gyalás következik a megbe­szélésünk után. Szakmai tu­dását, tapasztalatait, gyakor­latát és emberismeretét tud­va, ha mondják, aligha hi­szem el, hogy izgul, hogy fenntartásai vannak. Kide­rül, miért: tart kissé önma­ga döntésétől. Mert most, ahogyan mondja, javasolja majd a tárgyaláson, hogy küldjék el erről a munka­helyről azt az embert, akivel kapcsolata még fiatal mér­nök korában kelteződött. Akit jó szakembernek tart, s akit rendes, tisztességes munkásnak ismert — még annakidejénről tegeződnek is. Csakhogy beosztottja az utóbbi időben iszik. Felelős munkahelyen dolgozik, s egyébként mindent megtesz, ha józan, ha azonban ittas, akkor nem kivétel a megfé­kezésére induló üzemvezető sem. Trágárságának nincs ha­tára sem a munkatársak, sem a gyermekei előtt. Tör­ténetének, mámoros akciói­nak vannak szinte dermesz­tő, elképesztő fordulatai. Tény: elküldik. Mi lesz a gyerekekkel? s mi lesz ve­le? Hiszen öngyilkossággal is fenyegetőzött már bocsánat­kérő, józan állapotában. Durván úgy is foglalmaz- hatnék: emészti magát be­szélgető partnerem beosz­tottjának sorsa miatt. Vilá­gért se bántanám meg az ál­talam és még sokak által nagyra becsült, humánumá­ról ismert üzemvezetőt. Azon­ban cinikusság nélkül is fel­vetődhet a kérdés, nemcsak bennem: miért most aggó­dik, amikor már nyilvánva­ló az elbocsátás. A drámai események előzménye hosz- szú időre nyúlik vissza. Lé­pésről lépésre jutott el a tisztességes, rendes ember a poharak mélyéig. Szóval, a felelősség súlya aligha ter­heli kevésbé az üzemvezető vállát, mint azét, akit elma­rasztalnak, vagy a munka­társakét. Az utóbbiak persze joggal vághatnak vissza azzal, mi­ért védjék meg azt az erköl­csi romlástól, akinek mint oly gyakran hangoztatta — védőpajzs van a feje fölött. Nem fölmenteni akarom üzemvezető ismerősömet, hogy a termelés programo­zása, szervezése, a gyárt­mány és a gyártás fejleszté­se mellett már nem jutott ideje arra, hogy figyelje munkatársát, hány pohár van a számláján? Már csak azért sem tehetném, mert azok közé tartozik, akiknél nem ér véget műszak letelté­vel mások ténykedése. Esete egyszerűen azt példázza, hogy nemcsak a fegyelmezetlen­ségnek. hanem a bizalomnak, a változásba, valaki meg­változásába vetett hitnek is vannak határai. Ilyen eset­ben nem könnyű a döntés, hát még akkor, ha ennek úgymond’ anyagi kihatásai is vannak másokra, egy egész kollektívára nézve. Kérdezem a vállalati tmk- nak a vezetőjét, miért pisz­mognak az egyik porta előtt olyan sokáig a vízvezeték javításával, amikor ők salát kivitelezésben az ilyesmit néhány nao alatt meg tudiák csinálni. Legyint. mondja, ezen a „maradék” dolgozik. Megmagyarázza, hogy a ke­vésbé kvalifikált, hanyag, fe­gyelmezetlen emberekről van szó, akiknek megfelelő az ilyen munka, eldolgozgatnak vele. az se baj, ha késnek, vagy nem jönnek be, „nem zavariák” a javításban a töb­bieket. Azután felsóhajt: „ha eze­ket elküldhetném ...” Majd újabb magyarázkodás követ­kezik a bértömegről, a bér- színvonalról, meg a plafon­ról. Vagyis arról, hogy azért kellenek ezek az alacsony fizetésű, egyébként fegyel­mezetlen emberek, hogy jól jöjjön ki az átlagbérszínvonal — a jobbak jobban kereshes­senek. Mondom, a szabályo­zók lehetővé teszik a létszám egyidejű csökkentése mellett a magas bérfejlesztést. Meg­tudom. itt is latolgatni kell, hogyan éri meg nekik pilla­natnyilag így. Veszteséges ballaszt Szóval elküldeni valakit, mert nem a kívánalmaknak megfelelően dolgozik, nem is olyan egyszerű. Még akkor sem. ha ez szaporítja a ve­zetők gondját, még akkor sem, ha ez esetenként a mun­kahelyeken rossz közérzetet szül. Látszólag nyomós ér­vek indokolhatják a felesle­ges „ballasztok” szükségsze­rűségét. Látszólag, mert a sok kellemetlenség ellenére úgy tűnik, mégiscsak a türe­lem, a bizakodás a kényel­mesebb megoldás. Nemcsak a gépek hatékonysága Való igaz, egy közösség nem mondhat le tagjainak formálásáról, neveléséről. Az is igaz viszont, hogy amiről beszélünk, a gazdálkodás igen fontos tényezői közé tartozik. Vagyis nem elegen­dő az eszközökkel, a gépek­kel kellő hatékonysággal fog­lalkozni, vonatkozik ez a munkaerőre — kerülve a hi­vatalos terminust, egyszerű­en az üzemek dolgozóira. Megannyi eszköz áll a veze­tők és a kollektívák részére, hogy érzékeltessék valakivel: nem elégedettek munkájával. Bizonyos az is, hogy nyere­séges a türelem, hiszen jó­zan állapotban igen szorgal­masan, más esetben pedig tessék-lássék módon, de dol­gozik, munkát végez az il­lető. Kérdés azonban, hogy ez a haszon más oldalon a munkamorálban, az egy dol­gozóra jutó termelésben és még sorolhatnám a mérhető, s nem mérhető üzemi jellem­zőket, mennyi veszteséget okoz egy kollektívának. H J. A tiszafüredi telephely raktáraiban jelenleg öt-hat­ezer láda üdítőitalt tudnak egyszerre tárolni. A folya­matos ellátást nyáron Mis­kolcról naponta négy, télen pedig két-három teherautó rendszeres forgalma biztosít­ja. Tiszafüredről is gépko­csikkal viszik tovább az üdítőket három megye tizen­hét vállalatának, szövetkeze­tének mintegy kétszáz ki- sebb-nagyobb üzletébe. örvendetes, hogy évente 7 —8 százalékkal emelkedik az üdítőital-forgalom és eb­ből a telephelyhez tartozó boltokban jelenleg az évi értékesített mennyiség eléri a nyolc, nyolc és félezer hektolitert. Tavaly óta Póló néven alkoholmentes sört is gyárt a vállalat, amelyből féllite­res barna és világos válto­zat kapható. Ebből a sörfé­léből a tiszafüredi telephely havi igénye már meghaladja a 15 hektolitert. A tiszafüredi telepen a nyári szezonban tizennyolc, a hidegebb hónapokban mindössze tizenhat munkás végzi a szállítást, a rakodá­si feladatokat. Mivel a te­lep épületei, raktárai, szo­ciális létesítményei felett el­járt az idő, előreláthatóan a jövő év tavaszától kezdetét veszi egy átfogó rekonstruk­ció, illetve a belső udvar járdaszigeteinek felújítása. A kisújszállási városi KÖJÁL dolgozói az idén ötvenegy alkalommal el­lenőrizték a település ipari üzemeiben, szövet­kezeteiben a munkahe­lyek egészségügyi hely­zetét. Általában negyedévenként, illetve havonta tértek vissza azokba az egységekbe — Fa­ipari Vállalat, Mezőgép, Vas- Fa- és Építőipari Szövetke­zet, mezőgazdasági szövetke­zetek, állami gazdasági ke­rületek, stb. — ahol a mun­kások mérgező vegyi anya­gokkal, festékekkel, növény­védő szerekkel dolgoztak. örvendetes, hogy a koráb­ban észlelt munkaegészség­ügyi hiányosságokat az idei év végére szinte valameny- nyi érintett üzemben meg­szüntették, illetve az előírt mértékben csökkentették. Így például a Vas- Fa- és Építőipari Szövetkezet, va­lamint a Faipari Vállalat gyalugépeinél a maximálisan megengedett 85 decibel erős­ségű zaj helyett 105—106 de­cibelt is mértek. Ez az ér­ték viszont hosszabb idő után tartós halláskárosodást okozhat. A munkások foko­zatosan megbarátkoztak a fülvédő felszerelésékkel, így megszűntek a zaj kiváltotta egészségkárosodások, halló- szervi betegségek. Ügyancsak a régebbi egészségügyi vizs­gálatok mutatták ki, hogy a KUNSZÖV és a METE- FÉM Ipari Szövetkezet és a Faipari Vállalat egyes mű­helyeiben,, fes törés zl eg einél,’ a levegő szennyezettsége túl­haladta a megengedett mér­téket. A bajokat mindenütt légtisztítókkal, elszívó be­rendezésekkel orvosolták, örvendetes, hogy a növény­védő szerekkel foglalkozó mezőgazdasági munkahelye­ken az idén egyetlen, vegyi anyag okozta, megbetegedés sem fordult elő. A mérge­zések megelőzése, az új nö­vény védő szerek ke­zelésének elsajátítása vé­gett az érintett dolgo­zóknak a városi KÖJÁL munkatársai februárban és márciusban több ismeretter­jesztő előadást tartanak. Változatlanul gond, hogy néhány munkahelyen a für­dőket, zuhanyozókat raktá­raknak, afféle lomtárnak használják. Az is furcsa, hogy az üzemek, gyárak szo­ciális létesítményeit, egész­ségügyi helyiségeit (fürdő, öltöző, elsősegélynyújtó szo­ba, orvosi iroda stb.) leg­többször még ma is az üzemorvos megkérdezése nél­kül alakítják ki, illetve bő­vítik. 1981-ben a városi KÖJÁL szakemberei elsősorban a munkahelyek zajszintjét, le­vegőszennyezettségét mérik rendszeresen. Ugyanakkor a jelenleginél is több figyelmet fordítanak a műhelyek meg­világítására, mert az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy sok helyen nem hasz­nálják ki megfelelően a ter­mészetes, nappali világítás lehetőségeit. Szintén jó né­hány üzemnél korszerűsítés­re szarul a munkapadok, munkagépek délutáni, éjsza­kai megvilágítása is. Ebben az évben hét millió forint értékben gyártottak kárpitozott garnitúrát a szolnoki ÉPSZÖV nagykörűi asztalosüzemében. Képünkön karfákat állítanak össze

Next

/
Oldalképek
Tartalom