Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-30 / 304. szám
1980. DECEMBER 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Női Ruházati Ipari Szövetkezet jánoshidai üzemében jelenleg rakott szoknyákat varrnak. A több mint hétezer darabos tételt szállítják Nyereséges türelem, avagy berúgás kirúgással Nő az üdítőital- forgalom Felújítják a Borsodi Sörgyár tiszafüredi telepét A Borsodi Sörgyár tiszafüredi kirendeltségén az üveges, palackozott sörökön kívül — Borsodi világos, Kinizsi, Rákóczi, stb. — évente nyolc, nyolc és félezer hektoliter üdítőitalt raktároznak, illetve szállítanak tovább Szolnok, Heves és Hajdú-Bihar megye különböző elárusító egységeibe. Az alkoholmentes italféle- leségek közül itt az egy-, és a negyedliteres Pepsi-cola számít a legjelentősebb terméknek. Ebből — az évszakoknak megfelelően — naponta két, három nyerges vontatónyit fuvaroznak a tiszafüredi központba. A Pepsi-colán kívül tipikus borsodi specialitás a Gyöngy család nevű üdítőital sorozat. Akad közöttük narancs-, citrom- és szőlő- ízű változat, továbbá grapefruit, bíbor C és tonik is (A szőlőízű üdítőt hazai alapanyagból készítik Miskolcon, a többit viszont a colafélék- hez hasonlóan külföldről megvásárolt koncentrátum- ból állítják elő.) I Keddi jegyzetünk"! FÉL HÉT A naptár idei utolsó lapjára csak fél hét jutott. Esztendő felezi a hetet, csonkán búcsúzik 1980. s ugyanígy érkezik 1981. A búcsú és az érkezés ideje ez a pár nap. Az ember akarva-akaratlanul visszatekint, gyors mérleget készít magának munkája eredményéről, a család fölött elmúlt esztendőről. S a számvetéssel, végelszámolással együtt terveket kovácsol, megvalósítandó célokat tűz maga elé. Talán a gyors számvetés, végelszámolás már kevésbé fontos is, inkább az új felé fordítja figyelmét, többet gondol az el jövendőre, mint az elmúlóra. Nem azért, mert a búcsúzó év kinek- kinek nehéz volt, sok „adóssággal” tűnik el lassan. Inkább azért, mert a múlt fölött sóhajtozni legalább annyira- haszontalan dolog, mint túl nagy reményekkel, „álmokkal” kezdeni az újat. Jó volt 1980? Aki végigdolgozta, s munkában, családjában eredményét látta, bizonyosan nem gondol haraggal az óesztendőre. Aki csak dolgozgatott — hagyta, hogy mások is hozzáférjenek a saját munkájához —, lehet, kesernyés szájízzel állapítja meg; másképp kellett volna. Ha ebből a megállapításból jövőre jobb, gondosabb munka, bátrabb kezdeményezés és feladat- vállalás következik, jövő ilyenkor gazdagabb lesz a számvetés, s talán az életünk is. Lehet, sok helyen ünneprontásnak veszik már,, hogy a „fél hetek” idején .a munkáról, a munka eredményéről, az összegezésről és a tervekről beszélünk. De- hát életünk mindennapjait a munka viszi előre, s tervek nélkül szinte már az életünk is elképzelhetetlen. A fél hetek azonban vidámsággal, pirosbetűs nappal is együttjárnak. Szilveszterkor, majd az új év első napján igyekszünk utoljára és először mulatni és mulattatni — az időt és magunkat, barátainkat, családunkat, kisebb-nagyobb közösségeinket. Koccintunk az óév utolsó perceiben és teli pohárral köszöntjük az érkezőt, 1981-et. A bizalmunk ugyanis nincs évekhez kötve. (SJ) Több fényt a munkapadokra KÖJÁL-vizsgálatok Kisújszálláson Végül is minden visszavezethető forintokra. A bértömeg, a bérszínvonal, a bér- fejlesztési mutató és a befizetések mind pontosan meghatározható, felmérhető értékek. Ugyanígy a létszám is. Akkor hát minek azon gondolkodni, ha valaki nem oldja meg vagy rosszul oldja meg a rábízott feladatokat, fegyelmezetlen, bajt okoz — szóval akkor minek azon gondolkodni, hogy gyarapít- sa-e a vállalatnál a dolgozók számát, vagy sem. A vehemensek ilyenkor még azt is hozzáteszik: két lábbal... hogy röpüljön. Ha a dolgok ilyen egyszerűen' mennének! Miért mos! aggódik? Üzemvezető ismerősöm, látom, ideges. Töpreng a kérdéseim után, de érzem, nem én adtam fel a leckét. Később kiderül, fegyelmi tárgyalás következik a megbeszélésünk után. Szakmai tudását, tapasztalatait, gyakorlatát és emberismeretét tudva, ha mondják, aligha hiszem el, hogy izgul, hogy fenntartásai vannak. Kiderül, miért: tart kissé önmaga döntésétől. Mert most, ahogyan mondja, javasolja majd a tárgyaláson, hogy küldjék el erről a munkahelyről azt az embert, akivel kapcsolata még fiatal mérnök korában kelteződött. Akit jó szakembernek tart, s akit rendes, tisztességes munkásnak ismert — még annakidejénről tegeződnek is. Csakhogy beosztottja az utóbbi időben iszik. Felelős munkahelyen dolgozik, s egyébként mindent megtesz, ha józan, ha azonban ittas, akkor nem kivétel a megfékezésére induló üzemvezető sem. Trágárságának nincs határa sem a munkatársak, sem a gyermekei előtt. Történetének, mámoros akcióinak vannak szinte dermesztő, elképesztő fordulatai. Tény: elküldik. Mi lesz a gyerekekkel? s mi lesz vele? Hiszen öngyilkossággal is fenyegetőzött már bocsánatkérő, józan állapotában. Durván úgy is foglalmaz- hatnék: emészti magát beszélgető partnerem beosztottjának sorsa miatt. Világért se bántanám meg az általam és még sokak által nagyra becsült, humánumáról ismert üzemvezetőt. Azonban cinikusság nélkül is felvetődhet a kérdés, nemcsak bennem: miért most aggódik, amikor már nyilvánvaló az elbocsátás. A drámai események előzménye hosz- szú időre nyúlik vissza. Lépésről lépésre jutott el a tisztességes, rendes ember a poharak mélyéig. Szóval, a felelősség súlya aligha terheli kevésbé az üzemvezető vállát, mint azét, akit elmarasztalnak, vagy a munkatársakét. Az utóbbiak persze joggal vághatnak vissza azzal, miért védjék meg azt az erkölcsi romlástól, akinek mint oly gyakran hangoztatta — védőpajzs van a feje fölött. Nem fölmenteni akarom üzemvezető ismerősömet, hogy a termelés programozása, szervezése, a gyártmány és a gyártás fejlesztése mellett már nem jutott ideje arra, hogy figyelje munkatársát, hány pohár van a számláján? Már csak azért sem tehetném, mert azok közé tartozik, akiknél nem ér véget műszak leteltével mások ténykedése. Esete egyszerűen azt példázza, hogy nemcsak a fegyelmezetlenségnek. hanem a bizalomnak, a változásba, valaki megváltozásába vetett hitnek is vannak határai. Ilyen esetben nem könnyű a döntés, hát még akkor, ha ennek úgymond’ anyagi kihatásai is vannak másokra, egy egész kollektívára nézve. Kérdezem a vállalati tmk- nak a vezetőjét, miért piszmognak az egyik porta előtt olyan sokáig a vízvezeték javításával, amikor ők salát kivitelezésben az ilyesmit néhány nao alatt meg tudiák csinálni. Legyint. mondja, ezen a „maradék” dolgozik. Megmagyarázza, hogy a kevésbé kvalifikált, hanyag, fegyelmezetlen emberekről van szó, akiknek megfelelő az ilyen munka, eldolgozgatnak vele. az se baj, ha késnek, vagy nem jönnek be, „nem zavariák” a javításban a többieket. Azután felsóhajt: „ha ezeket elküldhetném ...” Majd újabb magyarázkodás következik a bértömegről, a bér- színvonalról, meg a plafonról. Vagyis arról, hogy azért kellenek ezek az alacsony fizetésű, egyébként fegyelmezetlen emberek, hogy jól jöjjön ki az átlagbérszínvonal — a jobbak jobban kereshessenek. Mondom, a szabályozók lehetővé teszik a létszám egyidejű csökkentése mellett a magas bérfejlesztést. Megtudom. itt is latolgatni kell, hogyan éri meg nekik pillanatnyilag így. Veszteséges ballaszt Szóval elküldeni valakit, mert nem a kívánalmaknak megfelelően dolgozik, nem is olyan egyszerű. Még akkor sem. ha ez szaporítja a vezetők gondját, még akkor sem, ha ez esetenként a munkahelyeken rossz közérzetet szül. Látszólag nyomós érvek indokolhatják a felesleges „ballasztok” szükségszerűségét. Látszólag, mert a sok kellemetlenség ellenére úgy tűnik, mégiscsak a türelem, a bizakodás a kényelmesebb megoldás. Nemcsak a gépek hatékonysága Való igaz, egy közösség nem mondhat le tagjainak formálásáról, neveléséről. Az is igaz viszont, hogy amiről beszélünk, a gazdálkodás igen fontos tényezői közé tartozik. Vagyis nem elegendő az eszközökkel, a gépekkel kellő hatékonysággal foglalkozni, vonatkozik ez a munkaerőre — kerülve a hivatalos terminust, egyszerűen az üzemek dolgozóira. Megannyi eszköz áll a vezetők és a kollektívák részére, hogy érzékeltessék valakivel: nem elégedettek munkájával. Bizonyos az is, hogy nyereséges a türelem, hiszen józan állapotban igen szorgalmasan, más esetben pedig tessék-lássék módon, de dolgozik, munkát végez az illető. Kérdés azonban, hogy ez a haszon más oldalon a munkamorálban, az egy dolgozóra jutó termelésben és még sorolhatnám a mérhető, s nem mérhető üzemi jellemzőket, mennyi veszteséget okoz egy kollektívának. H J. A tiszafüredi telephely raktáraiban jelenleg öt-hatezer láda üdítőitalt tudnak egyszerre tárolni. A folyamatos ellátást nyáron Miskolcról naponta négy, télen pedig két-három teherautó rendszeres forgalma biztosítja. Tiszafüredről is gépkocsikkal viszik tovább az üdítőket három megye tizenhét vállalatának, szövetkezetének mintegy kétszáz ki- sebb-nagyobb üzletébe. örvendetes, hogy évente 7 —8 százalékkal emelkedik az üdítőital-forgalom és ebből a telephelyhez tartozó boltokban jelenleg az évi értékesített mennyiség eléri a nyolc, nyolc és félezer hektolitert. Tavaly óta Póló néven alkoholmentes sört is gyárt a vállalat, amelyből félliteres barna és világos változat kapható. Ebből a sörféléből a tiszafüredi telephely havi igénye már meghaladja a 15 hektolitert. A tiszafüredi telepen a nyári szezonban tizennyolc, a hidegebb hónapokban mindössze tizenhat munkás végzi a szállítást, a rakodási feladatokat. Mivel a telep épületei, raktárai, szociális létesítményei felett eljárt az idő, előreláthatóan a jövő év tavaszától kezdetét veszi egy átfogó rekonstrukció, illetve a belső udvar járdaszigeteinek felújítása. A kisújszállási városi KÖJÁL dolgozói az idén ötvenegy alkalommal ellenőrizték a település ipari üzemeiben, szövetkezeteiben a munkahelyek egészségügyi helyzetét. Általában negyedévenként, illetve havonta tértek vissza azokba az egységekbe — Faipari Vállalat, Mezőgép, Vas- Fa- és Építőipari Szövetkezet, mezőgazdasági szövetkezetek, állami gazdasági kerületek, stb. — ahol a munkások mérgező vegyi anyagokkal, festékekkel, növényvédő szerekkel dolgoztak. örvendetes, hogy a korábban észlelt munkaegészségügyi hiányosságokat az idei év végére szinte valameny- nyi érintett üzemben megszüntették, illetve az előírt mértékben csökkentették. Így például a Vas- Fa- és Építőipari Szövetkezet, valamint a Faipari Vállalat gyalugépeinél a maximálisan megengedett 85 decibel erősségű zaj helyett 105—106 decibelt is mértek. Ez az érték viszont hosszabb idő után tartós halláskárosodást okozhat. A munkások fokozatosan megbarátkoztak a fülvédő felszerelésékkel, így megszűntek a zaj kiváltotta egészségkárosodások, halló- szervi betegségek. Ügyancsak a régebbi egészségügyi vizsgálatok mutatták ki, hogy a KUNSZÖV és a METE- FÉM Ipari Szövetkezet és a Faipari Vállalat egyes műhelyeiben,, fes törés zl eg einél,’ a levegő szennyezettsége túlhaladta a megengedett mértéket. A bajokat mindenütt légtisztítókkal, elszívó berendezésekkel orvosolták, örvendetes, hogy a növényvédő szerekkel foglalkozó mezőgazdasági munkahelyeken az idén egyetlen, vegyi anyag okozta, megbetegedés sem fordult elő. A mérgezések megelőzése, az új növény védő szerek kezelésének elsajátítása végett az érintett dolgozóknak a városi KÖJÁL munkatársai februárban és márciusban több ismeretterjesztő előadást tartanak. Változatlanul gond, hogy néhány munkahelyen a fürdőket, zuhanyozókat raktáraknak, afféle lomtárnak használják. Az is furcsa, hogy az üzemek, gyárak szociális létesítményeit, egészségügyi helyiségeit (fürdő, öltöző, elsősegélynyújtó szoba, orvosi iroda stb.) legtöbbször még ma is az üzemorvos megkérdezése nélkül alakítják ki, illetve bővítik. 1981-ben a városi KÖJÁL szakemberei elsősorban a munkahelyek zajszintjét, levegőszennyezettségét mérik rendszeresen. Ugyanakkor a jelenleginél is több figyelmet fordítanak a műhelyek megvilágítására, mert az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy sok helyen nem használják ki megfelelően a természetes, nappali világítás lehetőségeit. Szintén jó néhány üzemnél korszerűsítésre szarul a munkapadok, munkagépek délutáni, éjszakai megvilágítása is. Ebben az évben hét millió forint értékben gyártottak kárpitozott garnitúrát a szolnoki ÉPSZÖV nagykörűi asztalosüzemében. Képünkön karfákat állítanak össze
