Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-29 / 303. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. DECEMBER 29. JÉSYIRÁGOK^^B B NYÍLÁSAKOR Mátyus Ferenc, a berekfürdői tanácsi kirendeltség vtezetője egy ideig nyakas- kodott, de aztán mégis ágyba vágta az influenza. A régi ismerősnek kijáró szíves szóval fogad, de azért megjegyzi: — Két hete várom a tévészerelőt. Annak tudtam volna igazán örülni. Még az a szerencse, hogy Jöhetnének pedig most is a turisták, hiszen február óta orvosi szakszolgálattal együtt üzemel a fedett fürdő, — de csak kevesen vetődnek erre. Mátyus Ferenc dohog is emiatt. — A gyógyászati körzetből nyomják a betegeket, csak a lubickolok hiányoznak, pedig mindent megteszünk értük. A fürdő este nyolcig nyitva és a szabadban is van egy medence. Ügy vagyunk vele. nem emészt energiát, hiszen gravitációs úton üríthető. Ha lezárnánk, akkor meg mindjárt gubanc lenne. Néhányan sokallják a belépőjegyért a tizenöt forintot. Amikor erre terelődik a szó, Mátyus Ferenc előáll az „ellenágyúval”. — És az ital, nem drága? Mégis annyian kapkodnak a pohár után. — A helybeliek miért nem járnak a fedettbe? Mátyus Ferenc elgondolkodik, majd kisvártatva válaszol. A fürdő körüli utcák csendjét tehát semmi sem zavarja mostanában. A költözködéssel járó felfordulás is odébb van még. A fürdő területéről ugyanis kitelepítik a vállalati üdülőket. Több mint hatvan gazda (némelyiknek két-három) üdülőjét érinti a terület rendezésé. Az üveggyárral szembeni terület lesz az üdülőövezet. Az ottani három tanya kisajátítása már megtörtént. A következő lépés a közművesítés lesz. A fedett fürdő tiszta, felüdülést nyújtó. Gyógyvize messze földön híres. Érthetetlen, hogy a beutaltakkal együtt naponta miért csak nyolcvan-száz vendég veszi Soós Lőrinc, a komája kisegítette egy hordozható készülékkel, Szerencse az is, hogy ilyenkor esett ágynak, télvíz idején, amikor három-négyezerrel kevesebb ember tartózkodik a településen, mint nyáron. Most alszik Berekfürdő. A mozi stílszerűen „A nagy álom” című filmet vetíti. — Normális falusi élet van itt télen. Sokan foglalkoznak állattartással. Etetés után leülnek a tévé elé, nehezen mozdulnak ki otthonról. A házba való behúzódás •tehát megmaradt, az egyéb régi szokások meg semmivé lettek Berekfürdőn. Beszélgetőtársam megjegyzi: — Még a disznóvágás is városias lett. Hentes segédletével végzik, kapkodnak, zdty-zuty, két órára már kész is minden. A település lakóinak átlagéletkora igen alacsony. Az első telepesek is még csak most érték el a nyugdíjkorhatárt. Házasságot helyben mégis mindössze ötöt-hatot kötnek évente. Inkább Karcagon adják össze őket. A kirendeltségvezető szerint érthető ez. . — Nálunk olyan kicsi a házasságkötőterem, hogy húsz-huszonöt ember csak visítva fér be. Meg aztán a fényképészhez úgyis be kell menni a városba. igénybe. A szomszédos Touring hotellel befejezés előtt álló folyosó köti össze. A fürdő egyik alkalmazottja megjegyzi: — Nagyon jó lesz az, hiszen némelyik beteget tolókocsin hozzák a szállóból. Mészáros László, a hotel nyugdíjas portása harapós kedvében van. — Azt írta az újság, hogy korlátlanul kapható matchbox. Bejártam érte a környéket, még Szolnokot is, és nem kaptam. Holnap szabadnapos leszek, felmegyek érte Pestre, mert megígértem az unokámnak. És ha már az áruellátásnál tart, sorolja, hogy mi nem kapható Berekfürdőn. Mindennek summázásaként megjegyzi : — Nagyon kellemetlen ez. Beszélgetésünket népes csoport érkezése zavarja A szolnoki tsz-területi szövetség tanfolyamának hallgatói érkeznek az előadásról. Nélkülük igencsak kongana a szálloda. Bezzeg nyáron! Akkor még a fizetővendégek számára fenntartott négyszáz ágy is kevésnek bizonyul. A portás elmereng. — Nyáron három hónapig gyönyörű a forgalom. Az iskolaév kezdetén aztán megcsappan a vendégsereg. Hiánycikk az üdülőtelek Mészáros László jó negyven évvel ezelőtt vetődött Berekfürdőre. — Megmártóztam az egyes kút vizében, bekentem magam iszappal, úgy bicikliztem át Tiszaőrsre. Ott mostam le az iszapot. Itt akkor még nem volt fürdő. És a telkeknek sem volt értékük. Most meg ezer forintot is adnának az üdülőtelkek négyszögöléért, — ha lenne eladó. A hotel vendégkönyve Laci bácsi dicséretével van tele. Elgondolkodtató az egyik bejegyzés: .Nagyon köszönjük az udvarias, főleg emberi hangot, ami manapság olyan hiánycikk.” Vacsoraidő van, átballagok az étterembe. A ruhatárban egyedül árválkodik a kabátom. A konyha iránti bizalmam erősítendőn megszólal a ruhatáros. — Délben kevés volt a vállfa. Kérdő tekintetemre hozzáfűzi: — Tudja, itt van a tanfolyam. Szép nők vannak köztük, — teszi hozzá, de úgy látszik, nem akar vérmes reményeket ébreszteni, mert magyarázólag hozzáteszi: — A legtöbbjük ma elutazott. Az étteremben egyedül ülök. A pincér azt mondja: — Bezzeg nyáron, főleg hét végén négy-ötszáz adag étel is elfogy. A zenekar éi'énk eszmecserébe kezd. Egy szál vendégért nem érdemes gyantáz- ni: Aztán mégis rázendítenek. Nekem, egyedül nekem muzsikál az egész banda. Simon Béla Sikertelen vendégfogás Költöztetik az üdülőket Készül a keverődob „Boldog új évet” — halljuk és mondjuk magunk is ilyenkor december utolsó és január első napjaiban. Szilveszter napján már kora délután trombitálástól hangos az utca, az éjfél körüli órákban a járdákat és az úttestet ellepi a nyüzsgő, zajongó tömeg. Színes forgatag, duda- és trombitaszó, álarcok, maskarák mindenfelé. Az otthonokban és a szórakozóhelyeken terített asztalok, vidám baráti társaságok, tánc, zene és hangzavar. Búcsúztatjuk az óévet, abban a reményben, hogy a következő esztendő szebb, jobb és boldogabb lesz. A legújabbkori óévbúcsúztató szokásoknak sokkal gazdagabb és változatosabb formáját találjuk meg a néphagyományokban. Az év kezdetét jelölő nap minden népnél szimbolikus jelentésű, és egy sor szerencsevarázsló, jósló és gonoszűző hiedelemmel jár. amelyeknek egy' része még a mai szilveszteréji szokásokban is tovább él, bár eredeti jelentése, szerepe már elhomályosult. Már a pogány Róma lakói is kicsapongásokkal ünnepelték meg az év kezdetét, és jókívánságokkal, bőséges ajándékozással vélték biztosítani maguknak az elkövetkező esztendő sikerét. Magyarországon a középkori oklevelek tanúsága szerint szokásban volt az újévi ajándékozás, városaink kötelesek voltak ajándékot adni a királynak. Mátyás király korától ismeretes a kastélyos uradalmak „sztré- názása”, mikoris a belső cselédek, alkalmazottak, bérlők foglalkozásuk szerszámaival felvonultak uruk köszöntésére, aki aztán ajándékokkal viszonozta a köszöntést. Országszerte elterjedt szokás volt a ..kongózás”, „cser- getés”. „nyájfogós” vagy „szűzgulyahajtás”. A vidékenként különböző elnevezéssel illetett szokás célja nagyjából azonos volt, elűzni a jószágról a gonosz hatalmakat, illetve a pásztorok megajándékozása. Szilveszter nanján sötétedéskor összegyűltek a falubeli béresek, pásztorok, legények hangos ostorpat- tintgatásokkal, kolompokkal. csengőkkel, dudákkal, ócska edényekkel éktelen lármát csaptak. Estéig tartott ez a füleket próbára tevő zaj, majd elindultak házról házra újévet köszönteni, kántálni. Az ablakok alá állva énekeltek: Űj esztendő, vígságszerző most kezd újulni. Űjulása víg örömet most kezd hirdetni Alsó kék ég, felső szép ég, dicsérd Uradat, Urad áldjad, menny, föld, tenger te megtartódat. Aztán egyikük kántáló hangon a következő verset mondta: Adjon az Isten, bort, búzát, borockot, kurtafarkú malacot, csutorába feneket bort bele öleget. hadd ihassunk ölöget A köszöntőket almával, dióval, pénzzel, kaláccsal ajándékozták meg. Üjév reggelén is folytatódtak a jókívánságok, a legények sorra vették a lányos házakat, a gazdák a rokonokat, ismerősöket, helyenként regősök is jártak, hogy egész séget, gazdagságot, jó termést, a lányoknak pedig jó férjet kívánjanak. Sok helyűit maskarákba beöltözve, dramatizált formában adták elő jókívánságaikat. A néphit szerint ami az év első napján történik, az ismétlődik meg a jövendő év során. Ezért az emberek igyekeztek az egész napot kellemesen eltölteni, vidáman, bőségesen enni, inni, és a kellemetlenségeket elkerülni. Azt tartották szerencsésnek, ha újév napján a ház első látogatója férfi volt, az asszony viszont szerencsétlenséget hozott. Me- zőcsáton az a hiedelem élt. hogy amilyen nemű látogató tér be elsőnek a házba, olyan nemű borjút fog elleni a tehén. Általában mosott ruha nem lóghatott újév napján a házban vagy az udvaron, mert az a jószág elhullását, vagy a család egy tagjának halálát jelentette. Á teregetett ruha a népi képzeletben talán a jószág kiterített bőrére asz- szociált. A hagyományok szabták meg az újévi étrendet is. Szárnyas állatot nem ettek, mert az „elröpíti”, vagy „elkaparja” a szerencsét. Annál bőségesebben fogyasztották a malacot és a disznóhúst — igaz közeli még az András napi disznóvágás — mert a sertés szapora jószág és a „házhoz túrja a • szerencsét”. Sok helyen, például Túrán, a disznóhúshoz édeskáposzta járt, hogy „édes” legyen az újév. A kocsonya mellett hagyományos étel még a lencse és a bab, amelyek a néphit szerint a pénzt szimbolizálják. Több helyen máig is szokásban vannak a jövő ki- fürkészését szolgáló praktikák. A jóslások az időjárásra, a természetre, egészségre, halálra, de leginkább az eladó lány férjhez menetelére vonatkoznak. Az utóbbiak közül a legismertebbek : ólomöntés, galuskavagy gombócfőzés, kerítéskaró számlálás, papircsillag- vágás, szöszrázás, disznóól- rugdosás. A múlt században a Bereg megyei Lónyán úgy vélték, ha az újévi kocsonyában főtt csontokat az udvarról a kutya elviszi, a csontot kitevő .lány még abban az évben férihez megy. Ormánsági szokás, hogy dióhéjba égő gyertyát helyeznek, és az ingatag alkotmányt vízen úsztatják. Ha a láng kialszik, vagy a gyertya felborul, a készítője meg fog halni. Ha két dióhéj- „csónak” találkozik — s az egyiket lány, a másikat fiú készítette — házasság lesz belőle. Közel száz éve jegyezték fel először, hogy az év utolsó napján Hajdúszoboszlón égő szalmacsóvákat haiigál- tak, lángoló nyilakat lőttek ki a törökök kiűzésének emlékére. Talán ebből a hagyományból ered, hogy új lakótelepeink toronyházainak ablakaiból, erkélyeiről — legújabb szokás szerint — összekötözött csillagszórókat, petárdákat dobálnak le, bár nyilvánvalóan nem a törökökön nyert diadal emlékére. hanem azért, hogy hangulatosabbá tegyék az óév búcsúztatását. László Katalin Címképünkön: Szilveszteri álakoskodó játék kecskeszereplővel Egyházaskozáron 1951-ben. (Diószegi Vilmos felvétele) Minden egy helyen Új tetőszerkezet, kőporo- zással és festékkel kicsinosított külső és belső falak jelzik, hogy Jászladányban befejezték a nagyközségi tanács ■épületének felújítását. Az 1 millió 300 ezer forint költségű rekonstrukcióval a korszerű EíVlamigazgatási munkához jobb feltételeket teremtettek. A régi, de értékes épület megóvására felújították a megviselt tetőszerkezetet, új vakolást kapott az épület külső része. Újjáfestették a helyiségeket, faburkolattal látták el a folyosókat, válaszfalakkal újabb helyiségeket alakítottak ki. Az épület földszintjén hozták létre az ügyfélszolgálati irodát. Az átalakítással létrehozott tágas teremben intézik az építési, az adóügyi, az ipari és kereskedelmi, a szociálpolitikai, a gyámügyi- és egészségügyi, és a szabálysértési feladatokat. A nagyteremből nyílik a szépen berendezett tárgyaló- szoba, ahol az ügyfél, ha kívánja, négyszemközt mondhatja el panaszát, észrevételeit. Az ügyfélszolgálati iroda dolgozói a lakosság igényeihez, munka- és szabadidejéhez igazodó fogadóórákkal, gyors ügyintézéssel egyszerűsítik a tanácsi munkát. — la — „Behálózzák” a nyulakat Az elmúlt napokban Csongrád megyében megkezdődött a puska nélküli vadászat. A megye hét vadásztársasága egyenként 1200 méter hosszú nyúlfogó hálót feszített ki területén. A hajtők nagy zajt csapva riasztották, terelték a hálócsapdába a tapsifüleseket. A megriasztott állatok valósággal beletekeredtek a hálókba, de nem sérültek meg, mert a vadászok nyomban kiszabadították őket. A zsákmány megfelelő mennyiségű ele- séggel; csöves kukoricával és répával ellátva szállítóládákba, majd vagonokba került. Ölá^jÉusuMB'ylf
