Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-04 / 284. szám
1980. december 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Adás előtt a Kék fény stábjánál Mata János rendező a vezérlőben jelt ad kamerapróba megkezdésére Szerda délután három óra. Kamerapróbára gyülekeznek a televízió aulájában a Kék fény élő adásának „szereplői”: Kállainé dr. Horváth Ibolya, a bírónő, dr. Gróf Aranka rendőr főhadnagy, dr. Sáfár Attila rendőr százados, Szabó László, a vezető riporter, fiatal kollegája Agárdi Tamás, s a szerkesztő Pásztor Ferenc, aki egyben egyik riportere is a Kék fénynek. Az egyik, de nem az egyetlen, aki bámulatos higgadtsággal képes a kamerák előtt kontaktust teremteni a bűnözőkkel, úgy kérdezni és úgy beszélgetni, hogy kitárulkozzanak, akarva, akaratlanul megrajzolják saját portréjukat. Hány nap, hány óra, hány száz méter film végterméke a percekbe sűrített portré? Az ő titkuk. Nem a legszerencsésebb időpont az adás előtti finisben faggatózni a kulisszatitkokról, a tizenöt éve két hónaponként jelentkező műsor megszületésének pillanatairól, a Kék fény „gépezetének” arról a bonyolult össz- játékáról, amely a vijjogó, villogó szignállal beköszönő hatvan percet megelőzi. — Ilyenkor már van egy kis feszültség bennünk. De minden készen áll, mindenki tudja a dolgát. Láthatja, senki sem ideges. Most fog összerázódni a kamerapróbán véglegesen a hatvan perc, most dönti el a rendező Mata János, hogy mi kell még, mi marad ki, hol keH változtatni, rövidíteni a kommentáron. De mit magyarázok. Jöjjön fel a „parancsnoki kuckóba”, ahol a rendező vezényel. — Tudja ugye, hogy a világon egyedül a Magyar Televízióban meghonosodott rendőri riportázs a tisztán dokumentumműsor, ahol maguk a bűnözők, a bűncselekmények elkövetői és szereplői szólalnak meg — jegyzi meg büszkén Pásztor Ferenc, miközben kiismerhetetlen labirintusokon át vezet a rendezői szobába. — A szocialista országok televíziói sem sugároznak a Kék fényhez hasonló rendőrségi bűnügyi műsorokat? — De igen, csak a felderítetlen ügyekkel és olyan bűncselekményekkel foglalkoznak, amelyeknek ismeretlen a tettese, és számítanak a nézők segítségére. A rendezői rezidencia: monitorok, vezérlőpult, kapcsolóasztalok, készenlétben az egész technikai apparátus. Fél szavakból, mozdulatokból értik egymást. A rendező előtt stopperóra: — Kezdjük gyerekek. Lent ugye minden rendben? Szignál, az egyik monitornál kigyullad a piros lámpa, él az egyes kamera. — Nyissatok rá jobban Lacira! — hangzik a rendezői utasítás. A monitoron megjelenik Szabó László. Röviden, lé- nyegretörően arról beszél, hogy a Kék fény novemberi adásában mit fognak látni a nézők. Tüzeket. A felelőtlenség, a könnyelműség, az elemi tűzrendészeti szabályok megsértésének következményei kerülnek képernyőre, köztük a legfrissebb, amely az adás előtti estén a Ganz Villamossági Művek gyárában történt... — A Kék fény stábja ért elsőnek a helyszínre, — kommentálja mellettem a műsorvezető szavait Kelemen Pál alezredes, a Kék fény alkotó kollektívájának egyik tagja, aki 1968 óta az adások tervezésétől, anyaggyűjtéstől, válogatásától, összeállításától fogva együttdolgozik a stábbal. — Tematikus műsor a Kék fény. Min múlik, hogy mikor, melyik bűncselekménycsoport kerül egy-egy adás középpontjába? — A műsornak aktuálisnak kell lennie. Tükröznie kell a bűncselekmények alakulását, és szólnia kell a közvéleményt foglalkoztató esetekről. Az ügyeket úgy válogatjuk, hogy azokhoz erőlködés és erőltetés nélkül ismeretterjesztő mondanivaló is kapcsolódhassék. Nem lehet csak súlyos, „vastag” bűncselekményeket képernyőre vinni, torzítaná a valóságot, hiszen a bűnesetek zömmel középszerű és kis ügyek. Persze előfordul, hogy .elképzeléseinket a kiválasztott bűnügy szereplői hiúsítják meg, mert nem vállalják a televízió nyilvánosságát. Olyankor új anyagot kell keresni, ami nem is mindig olyan egyszerű. Mert mondanom sem kell, hogy mindémellett még a nyomozati érdekek is közbeszólhatnak. — A novemberi adásnak miért a tűz lett a központi témája? — Gondolja végig! Tűz az Intercontinentálban, a Hiltonban, a Termálban. A tévéhíradó nézői annak idején láthatták a Vidám Park Elvarázsolt kastélyának üszkös gerendáit. Hírül adták a lapok, hogy rendőrkézre kerültek a gyújtogatok. Azóta az egyiket már el is ítélték. Úgy gondoltuk, beszélni kell ezekről az esetekről. —* Azt hitte az egész ország, hogy beszámíthatatlan őrültekről van szó. — Figyelje csak a bírónőt a monitoron. A gyújtogatok személye nagyszerű apropót nyújtott ahhoz, hogy a szakember a büntetőbíró beszéljen azokról a biológiai, pszichológiai betegségekről, amelyek kizárják, vagy korlátozzák a tettes büntethetőségét. Hadd mondjam el, hogy ilyen felkészült szakemberekkel, mint a bírónő, a főhadnagynő, Sáfár százados és még hosszan sorolhatnám azoknak a segítőkész, kvalifikált profi nyomozóknak, rendőrségi szakembereknek a nevét, akikkel élvezet együtt dolgozni, a tévések fegyelmezett gárdájáról nem is beszélve- Értik a dolgukat. Egy-egy adás 50—60 ember összehangolt munkájának produktuma — Tulajdonképpen hogyan kezdődött, hogyan született meg a Kék fény gondolata? — Várjon egy kicsit. Már az utolsó riportfilm pereg, a vérbosszú. A döbbenetes históriát és szereplőit a fiatal riporter, Borenich Péter hallatlan érzékkel mutatja be. Vége. Három óra múlva az élő adásban ekkor jelentkezik majd a tel efon ügyeletes. Mire ez a cikk megjelenik, már az egész ország tudja, hogy a nézők milyen segítséget adtak ahhoz, hogy rendőrkézre kerüljenek a körözöttek, és hogy nyomára bukkanjanak az ismeretlen betörőnek— És most szólok Szabó Lászlónak, tőle kérdezze meg, hogyan kezdődött. — Tudjuk, hogy hiányzik a tévéből a rendőri riportázs, egy olyan műsor, amelyben benne van a nevelés, a bűnmegelőzés lehetősége. A Belügyminisztérium technikai osztályának vezetője dr. Kertész Imre ezredes, és a tévé egyik akkori szerkesztője, Pápai László volt a keresztapa. Az egyik az ötletet, a másik a műsor nevét adta. Én a harmadik . adástól kapcsolódtam be a Kék fény munkájába. Akkoriban az adás egyenesből igyekezett visszaadni mi történik azokban a percekben az utcán, a határon. Nem mindig jött össze. Emlékszem, a készenléti kocsikkal, kamerákkal rohantunk egy lakástűz helyszínére- Alig tudtunk a közelébe férkőzni, és a képernyőn jószerivel semmi sem látszott. Nem lehetett megvalósítaná azt az elképzelésünket sem, hogy a körözött személyek elfogásának szemtanújává tegyük a nézőket. Több adás után formálódott végül is azzá ez a műsor, amit ma látnak a nézők. Kovács Katalin Fotó: Vörös Ilona Ésszerű csoportosítás A korábbi gyakorlat felülvizsgálásából ered az az új követelmény, hogy ésszerűen csoportosítsák, összevont központban egyesítsék a lakóterület oktatási, művelődési, közösségi, sport-, egészségügyi, kereskedelmi és vendéglátási intézményeit. Ezt a fontos fejlesztési elvet juttatja kifejezésre az Építésügyi és Városfejlesztési,- a Művelődési, a Belkereskedelmi Minisztérium, az OTSH és a Fővárosi Tanács közös pályázata, amelyet most hirdettek meg az ösz- szevont lakóterületi közintézmény-központ tervezésére. Az a cél, hogy mintegy háromezer lakás, hozzávetőleg 10 ezer lakójának közintézmény-alapellátását szolgálja ez a központ, amelyben helyet kap a bölcsőde, az óvoda, az iskola, a gyermekek és felnőttek közös könyvtára, az ugyancsak több korosztályt szolgáló művelődési és sportlétesítményekkel, a játékcsarnokkal, fedett uszodával, szabadtéri sportpályákkal, továbbá az egészségügyi intézmények a körzeti orvosi és gyógyszer- ellátás központjával, az idős korúak napközi otthonával s végül a szolgáltató, a kereskedelmi és a vendéglátó hálózat, a gyermek- és felnőtt étkeztetést is ellátó báziskonyhával, áruházakkal, éttermekkel. Az az elképzelés, hogy a pályázaton fölvetett ötleteket, új megoldásokat^a következő tervidőszak elején típustervek készítésére használják fel, s ennek alapján megkezdik az építkezések előkészítését is. Az érdekelt \tervezők már átvehetik a pályázati kiírást az ÉVM műszaki tervezési főosztályán. ÉLMÉNYT ADJON A ZENE Ha havazik, fogjunk mi is lapátot Miközben a közutakon, vasutakon ember- feletti erőfeszítésekkel dolgoznak gépek és emberek, s igyekeznek szabaddá tenni az utat személyszállításra és teherfuvarozásra, addig a városokban, — nem kivétel a megyeszékhely se — s a falvakban bukdácsolnak, csúszkálnak a gyalogosok- Sok helyen még feltételezni se lehet, hogy a ránk zúdult óriási hótömeg ellen tettek valamit. A közintézmények, áruházak, iskolák és óvodák útjai — tisztelet a kevés kivételnek — csúszósak, havasak. Im- bolyogva, félénken közlekednek a gyalogjárókon idős emberek és gyermekeiket reggel bölcsődébe, óvodába cipelő fiatalok. Az embérnek az az érzése, hogy a gyalogjárót nem tekintik magukénak ilyenkor a tulajdonosok, hagyják, mintha közük se lenne semmihez. Emiatt bakáig járunk a hóban, vagy egyensúlyozó ügyességgel botorkálunk az eljegesedett utakon. Pedig talán nem elképzelhetetlen, hogy egy áruházi vezető reggel, nyitás előtt vagy röviddel az első vásárlói roham után kis hólapátolásra szervezzen egy bolti brigádot. Ugyanígy akár egy testnevelő óra „kárára” is vagy a hosz- szú szünetben az iskolában is kivezényelhetnének egy-egy felsőbb tagozatos osztályt, s biztos, a gyerekek jó kedvvel, gyorsan megtisztítanák iskolájuk körül a járdát. Igaz, ehhez szerszapi is kellene — de ha a találékonyság, rugalmasság nem ismer akadályokat- Ha nincs, lehet gyorsan barkácsolni, netán kölcsönkérni lapátot, hótol'ót. Talán a beszerzés, barkácsolás lenne a legokosabb, hiszen a tél elején vagyunk, a havazás csak elkezdődött, és nagyon valószínű, hogy februárig márciusig még jó- néhányszor kell havat lapátolni, söpörni. Egyébként is: az iskolák, a közintézmények, az áruházak, üzletek minden nap várják a gyerekeket, a lakosságot, a vásárlókat. A mellékutcákban, a magánházak '' tulajdonosai sem szívességet tesznek, ha télen is rendben tartják a portájukat. Természetesen a bérházak lakóbizottságai is jól teszik, ha nagy havazások idején társadalmi munkát szerveznek, s közös erővel megtisztítják á járdákat, átkelőhelyeket. A közutakon, vasutakon, a hivatásos szervezetek megteszik a magukét, hogy a közlekedés, az élelmiszerellátás és a termény betakarítása a lehető legrövidebb idő alatt zavartalan legyen. Természetes érdekünk, hogy késlekedés nélkül, közerővel is csatlakozzunk hozzájuk- Ezekben a napokban is és legközelebb is. S. J. G. Forrai Magdolna rendhagyó órái Szolnokon G. Forrni Magdolna zene- pedagógus — a Zeneművészeti Főiskola könyvtárának tudományos főmunkatársa — tegnap Szolnokon két alkalommal is találkozott a gyerekekkel; délelőtt a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban óvodásoknak, délután pedig a kisegítő iskola tanulóinak tartott zenei foglalkozást. — A zenei nevelés fontosságát, úgy vélem, nem kell különösebbképpen hangsúlyoznom — mondta. Óriási jelentőséggel bír, ha már kisgyermek korban elkezdjük tanítani a zenei alapismereteket, hiszen ez az alapköve annak, hogy zeneértő, a zenét szerető közönséget neveljünk. — Az ön foglalkozásai egyáltalán nem hasonlítanak a tanórákhoz ... — Természetesen, hiszen a célom az, hogy ezek a foglalkozások kiegészítsék a gyermekek zenei ismeretit, közelebb hozzák, élménnyé tegyék a zenét. A foglalkozások tematikája kapcsolódik ugyan a tananyaghoz, a gyerekek meglevő ismereteire is épít, de nem pótolja, nem is pótolhatja azt. Inkább zenei játékoknak nevezném őket. Erről G. Forrai Magdolna kisegítő iskolában tartott foglalkozásán is meggyőződ- hedtünk. Az egészséges társaiktól elmaradt gyerekeknek láthatóan nagy élmény volt — tálán az első ilyen élmény az életükben — a zenei játék, amelynek témájául G. Forrai Magdolna ez alkalommal az indulókat választotta. A zenét mindennapi -életünk szerves részeként „mutatta fel”, tette élménnyé óriási pedagógiai érzékkel és nagy sikerrel. T. E. Fotó: T. K. L. Felvételünk a kisegítő iskolában tartott zenei foglalkozáson készült Diákrandevú Tiszaigaron A vendégek kérték Befejezés előtt a „diétás” büfé kialakítása a jászberényi termálfürdőben. A ruhatár és a pénztár átalakításával, összevonásával létrehozott büfét a fürdővendégek és az SZTK-beutalóval kezelésre járó betegek kérésére nyitják meg. Holnap délután fél 3-kor Tiszaigaron a helyi községi klubkönyvtár és az úttörő csapat negyedszer rendezi meg az énekkarok — szólóénekesek — versmondók. találkozóját, amelyen a tisza- igari, a tiszaörsi és a nagy- iváni iskolákat 1—1 énekkar, 2—2 szólóénekes és 4—4 versmondó képviseli. A versmondók találkozója a gyermekkönyvhét programja, az énekkarok és az énekesek szereplése a közelgő Bartók évfordulóhoz kapcsolódik. — \ ... jm Kamerapróba a 2-es stúdióban ■ mSK. ...
