Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
1980. DECEMBER 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Akikről a legtöbbet olvastunk Olimpiai évet zártunk 1980-ban. Olyan esztendőt, amikor amúgy istenigazában neki- durálta magát a sportvilág. Nem könnyű a felszínen maradni azoknak, akik nagy célt Gondolatban egy másik kontinensen P aróczai András, a Szolnoki MÁV MTE középfutója kissé az utazás lázában ég, így alighanem a helyében magam is inkább a „jövőre emlékeznék”, mintsem a múltba tekintenték vissza. Január 5-én Németh Miklóssal, Pál Ilonával és edzőjével, Balassi Péterrel nagy útra indul: másfél hónapon keresztül versenyez majd Űj-Zélandban. Ausztráliában és az Egyesült Államokban. És ez egy világot járt embernek is számít. Talárt az előre megidézett honvágy teszi, hogy a 80-as 'évre való visszaemlékezés hullámai jobbára a családja körül gyűrűznek. Pedig hát elmondhatná, hogy milyen nagyszerű sikert aratott a Budapest Nagydíjon, ahol alaposan megjavította Szentgáli országos csúcsát, beszélhetne válogatott viadalokról, ahol nem vallott szégyent. — Most az foglalkoztat, hogy a fiam december 23- án volt másfél éves. Tündér kölyök, bár a . feleségem kosárlabdázik a MÁV MTE csapatában, a srácot ki nem adjuk a kezünkből. Egyik nap az atlétikai pálya szélén várja az edzések végét, másnap a kosárlabdázók tréningjeit bámulja tágranyílt szemmel. Hogy milyen fogékony a fiam. mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogyha labdát lát. meg sem próbál belerúgni, azonnal kézbe veszi. Feleségem, Nádas Magdi, középiskolás korában NB I-es csapat tagja lehetett volna, hiszen Törökszentmik- lósról az MTK-hoz hívták. Nem ment, de a nosztalgia megmaradt benne; most Szolnokon szeretne néhány élvonalbeli mérkőzésen kezdő ember lenni. Ezért vállaljuk közösen a tréningek mellett a gyermeknevelés terhét. Persze azért a családban az első az atlétika: nekem illene jól szerepelni végre, úgy, ahogy azt várják tőlem, és csak a második helyen áll a kosár... — Hogy mit várok a jövő esztendőben? Az 1.46.11 perces csúcsom most már egészen más helyre rangsorol a nemzetközi mezőnyben. Figyelnek rám, nem lehetek „nyuszi”. bízom benne, hogy a jó időeredmény talán az önbizalmamat is megnöveli majd. Ügy érzem, ez az' országos rekord még jobb is lehetett volna, hiszen a Népstadionban a felvezető versenytársam kissé lassította az iramom, úgy 450 méter táján, aztán a hajráig én voltam az élen, ami semmiképp nem kedvező számomra. Ügy gondolom, az elkövetkezendő atlétikai idényben nem nekem, hanem az ellenfeleimnek lesz idegeskedni valójuk. Még egyszer nekirugaszkodik A z állandóan önmagával vívódó Bondor István, mezőtúri skeetlovő egyrermásra ahhoz az ötkarikás versenyhez kanyarodik vissza, ahová nem sikerült kijutnia. És a marcona puskás most árulta el azt is, hogy sírva fakadt, mikor meghallotta hírét, hogy lemaradt a Moszkvába induló gépről. — Volt időm mérlegelni az eseményeket. Igazán senki nem vádolhat azzal, hogy felindult vagyok. De most is csak azt mondom, amit a hír hallatán: igazságtalanság volt, ami velem történt. Kimaradtam az olimpiai keretből, és miközben Moszkvában dörögtek a fegyverek, én idehaza két versenyen is túlszárnyaltam az olimpiai bajnok 196 korongos teljesítményét. Előbb 197-et, majd 198-at lőttem, — és ezzel... de hagyjuk, ha egyszer nem bíztak bennem a szakvezetők, hiába magyaráznám bárkinek, hogy mire lettem volna képes. — Tudom, sokan azt mondják, pszichológiai kóreset vagyok. Külföldön és a nagy versenyeken nem mindig tudom hozni a formámat. Legutóbb éppen a saját túlbuzgajmam miatt kerültem hátrányos helyzetbe. Az országos bajnokságon valamennyi versenyzőtársamnak a háta mögött álltam, segítettem minden idegszálammal a jó szereplést. „Ide figyelj, alá lőttél, mellé lőttél, fölé lőttél.. A’ Aztán magam is beálltam a lőállásba, és 150 lehetséges találatból mindössze 143-at tudtak regisztrálni. Mondhatnám, hogy szakadt az eső. hideg volt, de hát ezt a későbbi győztes is elmondhatja. Abban viszont lehet valami, hogy egy-egy akadályon nehezen tudok túllendülni. Ezen a versenyen történt, Labdarúgó teremtorna Szombaton és vasárnap Szolnokon a tiszaligeti sport- csarnokban labdarúgó teremtornát rendeznek ifjúsági és serdülő csapatok részvételével. Indul az SZMÄV MTE, a Lehel SC, a Mezőtúri Honvéd, Karcag, a Szolnok Városi Sportiskola csapata, valamint Szolnok megye ifjúsági és serdülő válogatottja. A mérkőzések mindkét nap 10 órakor kezdődnek. tűztek maguk elé. Megyénkből ebben a „rázós” évben is többen felhívták magukra a közvélemény figyelmét. Róluk esik szó a következőkben. hogy a hét hibából hatot az ötös álláson követtem el. Pedig semmivel sem nehezebb mint a többi, de ha az ember már szorongva lép be egy lőállásba, talán jobb, ha ••le is teszi a fegyvert. — Hogy hazagondóltam volna a családomra? Erről szó sincs, hiszen az országos bajnokságra a feleségem is felutazott a három gyerekkel. Egyébként ő mondta az olimpia után, hogy hagyjam abba a versenyzést, nem hiányzik nekem még egy csalódás. Sokáig úgy volt, hogy rá hallgatok. Aztán most ismét benne vagyok a válogatott keretben, Talabossal, Sosztolával és klubtársammal, ifj. Schupkegelíel. Következik az Európa-bajnok- ság, aztán világbajnokság Dél-Amerikában. — ígérjek valamit? Mindent elkövetek, hogy kijussak a világbajnokságra,. Aztán ott... Tudom, hogy végre valami nagy eredménynyel kellene szolgálnom azoknak, akik bíznak bennem. tént bajunk, s az incidens után kíséretet is kaptunk. Pető egyébként szigorú időbeosztással él. Hajnali ötkor kel, hattól kilencig edzésre jár, tíz órától kettőig a Járműjavítóban dolgozik, a szakmája hegesztő. Délután háromtól hétig újabb edzés, ha Nagy György, a mestere terembe viszi őket, nyolcig tart a foglalkozás. A hétvégi pihenőt a futás jelenti a Mátrában, a hegyek között. VáE csekiné Juhász Erzsébet, a Szolnoki MÁV MTE atlétája számára inkább csalódást, mint örömet hozott az idei év. Hogy miért ? — Többet vártam — emlékezett vissza. — A télen az olimpia miatt a 100 és 200 méteres távról átálltam a 400 méterre. Balasi Péter edzőmmel úgy véltük, hogy ha másként nem, de tartalékként kijutok a moszkvai olimpiára. Őszintén megmondom, nem nagyon akartam a négyszázat, rossz tapasztalataim voltak. Nem bíztam benne, nem ás szerettem és elfáradtam. A viperák nem jöttek E z már csak így van: az ember a szépre emlékezik — pontosabban nem szívesen gondol vissza arra, ami kelletlen volt a számára. Szalai József, a Szolnoki MÁV MTE atlétája valósággal szétdúlta a magyar csúcslistát. Ifjúsági létére felnőtt rekordokat javított, — már Moszkvában is — aztán itthon átlépett egy bűvös határt, az 50 másodpercet, ami a 400 méteres gátfutásban nemzetközi mércével mérve is valami... Annyira valami, hogy ezzel az év ifjúsági sportolója lett atlétikában szerte e hazában, de eredménye 1980- ban az ifik között a nagyvilágban is a legjobb volt, és az ifjúsági világcsúcstartó Harold Schmidt is mindösz- sze három század másodperccel szárnyalta túl — még 1979-ben — a 49.64 másodperces rekordját. Ha számolni kezdenénk, Szalai a felnőtt csúcs mellett megjavította az ifi rekordot, ami persze megyei felnőtt és ifjúsági csúcs, meg aztán — egyszóval valóságos csúcsfű- zér jönne ki ebből a négy számból álló időeredményből. És mégis... Az olimpiára nem szívesen emlékezik vissza Szalai József. Pedig hát valójában nem hozott számára csalódást Moszkva. Amikor egy sztorit kérünk, inkább a franciaországi magaslati edzőtáborozásra tereli a szót. Talán azért, mert Fonté Remo még az ötkarikás versenyek előtt volt. — Mesébe illő környezetben, 1930 méter magasban végeztük a napi edzéseket, edzőmmel Kocsis Istvánnal. A mester is anorákat öltött, és velem együtt futkározott a zegzugos ösvényeken, virágos tisztáson. Éterien tiszta volt a levegő, igaz, az oxigén lehetett volna egy kicsivel több is, de hát éppen az volt a felkészülés célja, hogy szokjuk a hiányát. Három napon keresztül barangoltunk az erdőkben, 150—200 méteres heves vágtákat végezve, majd 500—600 métert gyalogolva. A negyedik napon aztán lemerészkedtünk: a városba. Az első, ami a szemünkbe ötlött, egy hatalmas tábla volt, ami arra figyelmeztette a természet szerelmeseit, hogy vigyázzanak ott fenn, a magasban, ahol mi nap mint nap keresztbe-kasul futkároztunk, viperaveszély van. Hogy a felszólítás után hány felkiáltójel volt, már meg sem tudtam számolni. Később egy szakkönyvből kikerestük, milyen veszéllyel jár a hüllő harapása, és bizony, abban az öt percen belül bekövetkező halál is szerepelt. Mit mondjak? Az edzőmmel együtt örültünk a megúszott veszélynek. Új beosztásban D eme József, a Vízügy SE kajakozója búcsúra készül a versenyzéstől. A szakosztályt jövőre várt hatóan A-kategóriába sorolják, s ebben az esetben vezető edzőre van szükség. De ha mégsem, akkor is szükség van olyan szakemberre, aki átfogja, irányítja és ellenőrzi az edzők munkáját, hiszen összevonták a Vízügy SE és a városi sportiskola szakosztályát, hozzájuk tartozik Mezőtúr és Tiszafüred kihelyezett szakosztálya is. így összesen kétszázötven versenyzőt tartanak nyilván. Kunszentmártonban is tervezik egy szakosztály létrehozását. Ebben az esetben háromszázra növekszik a versenyzők létszáma, és összesen tíz edzőjük lesz. A vezető edzői beosztást Deme József kapja. Üj helyzet, felelősségteljes, nagy tapintatot igénylő hivatás. — Versenyző korbmban, a tizenhat év alatt sok tapasztalatot gyűjtöttem — mondotta. — Aztán szerettem volna, ha a válogatott keretben a városból, a szakosztályból társaim lettek volna, hiszen Szolnok, a lehetőségeiből adódóan többet érdemel. Sokszor törtem a fejem, hogy mit és hogyan lehetne másként, még jobban csinálni. Régóta foglalkozom az edzősködés gondolatával is ,A segédedzőit például nem kellett volna, de elvégeztem, mert érdekelt. Befejeztem a kétéves középfokú edzői tanfolyamot, s most a TF négyéves szakedzői tanfolyamára járok. Már korábban terveztem, de a montreali olimpia előtt nem engedtek beiratkozni. — Vannak tehát tervei, elképzelései. — Közben sok minden történt. Sportiskolát szerveztek, új edzőkkel gazdagodott a sportág, s az elképzeléseim ennek megfelelően módosultak. Edzőnek újonc vagyok, de a tizenhat éves szakosztályi tagság alatt módom nyílt az edzők munkáját megismerni. Remélem, nem kezdőnek könyvelnek el. — Számít esetleges konfliktusra, súrlódásra? — Természetes, hogy a több edző többféle felkészülési módszert jelent. Vannak azonban elgondolásaim, hogy hol akad változtatni, csiszolni való. Edzőként kell disz- tingválni, és a saját tapasztalataimból szeretnék sok mindent érvényesíteni. Tudom, nem megy majd zökkenőmentesen, sokan nem örülnek, hogy vezetőt kaptak maguk fölé. Tudomásul veszem, de mindezek ellenére határozottan szeretném érvényesíteni az elképzeléseimet. Az eddigi szokásokból és sokszor rögtönzésekből álló edzői tevékenységet igyekszem felváltani a már feltárt és beigazolódott korszerű edzésmódszerekkel, a végrehajtásban pedig a rendszerességet és a terv- szerűséget akarom megvalósítani. Szeretnék hatással lenni a versenyzőkre is, remélem jóindulatúan fogadják majd a tanácsaimat. A Vízügy SE most már nagynak mondható szakosztályát pedig úgy felhozni, hogy a már nem növelhető személyi, tárgyi és anyagi feltételekkel is jobb eredményeket érjünk el. S a versenyzés? Deme úgy véli, a kettő együtt nem megy, az erőket nem lehet szétforgácsolni. Az oldalt írták; Pataki István — Palágyl Béla P ető István, a Szolnoki Vízügy SE kajakozója mozgalmas évet zárt az idén. Elindult minden számottevő versenyen, hétszer járt külföldön, ebből háromszor Lengyelországban és az NDK-ban, egyszer pedig Olaszországban. Nagyon sok élményben volt része a 19 éves kajaikozónak, ebből gyűjtöttünk össze egy csokorra valót. Az egyik az NDK- ból származik. — Brandenburgban junior létemre az NDK olimpiai bajnokaival indultam egy futamban. Szédületes, ahogy tudnak. Úgyszólván állva hagyják az ellenfelet, száz méter után már másfél hajóhossz előnnyel vezettek, hihetetlen tempóban eveztek. De talán sikerült ellesnem valamit tőlük, amit a későbbiek folyamán hasznosíthatok. Rómában az 1964-es olimpia színhelyén rendezték a versenyt. — Gyönyörű hely, körben a sziklás hegyek, belül a csodálatosan szép vizű tó, dr. Parti János, a szövetségi kapitány ott nyert olimpiai bajnokságot. Szombat volt, társaimmal városnézésre indultunk. Nyugodtan sétálgattunk, amikor hirtelen nagy tömeg közé csöppentünk. Tüntettek. Mi gyanútlanul szemléltük az egészet, amikor váratlanul lövöldözés kezdődött, s ijedtünkben a fal mellé húzódtunk. Sajnos halott is maradt a helyszínen, láttuk, amikor elszállították. Szerencsére nekünk nem törlogatott kerettag, jövőre szeretne kijutni a világbajnokságra, amit Angliában rendeznek. Távlati terve pedig a tanulás: érettségi, majd edzői tanfolyam. Jövőre szurkolhatunk érte a Holt-Tiszán. Jó néhány versenyen kell kiharcolnia a VB-csapatba kerülést. Római élmények — Mindezek ellenére vállalta ... — A rövidtávú számokban semmi esélyem sem lett volna kijutni. Aztán négyszázas kerettag lettem, holott előtte alig volt eredményem ezen a távon. Ráadásul sérülés és betegség is akadályozott az alapozásban. De az olimpiára készülő szűk kerettel részt vettem Franciaországban a háromhetes edzőtáborozáson. Mikor hazajöttünk, a Moszkvába utazás előtt néhány nappal egy válogatót rendeztek. Ezen dőlt el, hogy ki utazik az olimpiára. Sajnos nem volt szerencsém, rossz volta pályabeosztásom, s a rutintalanság is hozzájárult ahhoz, hogy kikaptam, és nem utaztam. De rendesek voltak a lányok, mindannyian küldtek egy képeslapot. — Ezek után milyen tervei vannak a jövőre vonatkozóan? — Arra nem gondoltam, hogy abbahagyom az atlétikát. Üjra a 100 és a 200 méteren futok, s mellette lehet, hogy 400 méteren is elindulok. Jövőre rendezik az Európa Kupát, a 4x100 méteres váltóban szeretnék helyet kapni, s ha jól megy, talán a váltóban magyar csúcsot is javítaná. Bízom abban, hogy jövőre többet fejlődöm, mint az idei esztendőben. Moszkva helyett képeslap
