Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
10 Fiatalokról-fiataloknak 1980. DECEMBER 25. Valóság volt az álom Varázsosan csillogott a karácsonyfa a sötétben. A jó meleg szobában meg-megziz- zent egy-egy szaloncukor papírja. Izgatott gyerekszempár leste a feldíszített fát, alatta a játékokat, könyveket. Nem lett úrrá az álom azon az éjszakán a nehezedő szempillákon. Pontosabban valóság volt az álom, s hogy el ne tűnjön, mire felébred, hát le sem csukta szemét a boldog kisgyerek. Sok év telt el azóta. A kisfiú maholnap már kész szakember, de az a világszép karácsonyfa még most is kísérti. Lehet, hogy látott már azóta szebbet, pompásabbat, az mégis felejthetetlen marad. Melegség áradt abból a fából, melegség, ami belülről melegített. A megtalált mamát, az otthont jelentette az a karácsonyfa az ötéves állami gondozott kisfiúnak. Ma Magyarországon több mint harmincháromezer árvácska él. A fiatalkorúak 1.23 százalékát nem szüleik nevelik. Államunk jelentős erőfeszítések árán felkarolja az elhagyott gyerekeket, gondoskodik felnevelésükről, taníttatásukról. A százhuszonhat nevelőotthon csaknem 15 ezer óvodás, általános és középiskolás korú fiatal számára jelenti a családot. Elhivatott — sokak szerint megszállott — pedagógusok, gondozónők, nevelőtanárok igyekeznek pótolni az elveszített, sok esetben meg sem ismert szülőket. Karácsonytájt különösen gyakran bekopognak az otthonokba a kollektívák, brigádok követei, kezükben ott lapul az ajándék, játékok, sportfelszerelések. könyvek. Nem egy közösség tagjai vállalták, hogy a karácsonyesti ünnepi asztalhoz meghívnak állami gondozott gyerekeket, a középfokú oktatási intézmények kollégiumaiban lakó árvácskák pedig még választhatnak is a sok meghívás között. A nevelőotthonok' sajnos mégsem üresek karácsony este sem. A gyerekek egy részének nincs hova, kihez mennie. Egyedül maradnak nevelőikkel, az új játékokkal. könyvekkel, a szikrázó csillagszórókkal. Énekelnek, verset mondanak, játszanak. S aztán mégis elcsendesedtek az otthonok tegnap este is. Kialudtak a csillagszórók, helyükre kerültek a társasjáz tékok, elszenderedtek a fe- nyőfaillatban a mackók, játékbabák is. Ki tudja hányán' álmodtak a világszép karácsonyfáról? Tál Gizella Csillagszórós esküvő A hatalmas házban csak a konyha árulkodik a nem mindennapi készülődésről. Tészták, sütemények formálódnak a háziasszony ügyes keze alatt. Édesek, sósak kerülnek majd a lakodalmi asztalra. Mert hisz esküvőre készül a törökszentmiklósi Kóródi család. Egyetlen fiuk, Lajos esküvőjére. — Hány vendég kóstolhatja meg az örömanya süteményeit? — Ügy tervezzük, hogy vagy százan ott leszünk a házasságkötő teremben, s utána a lakodalomban. Kibéreltük az „Aranykakast”. Nagy a rokonság, itthon nem tudnánk akkora asztalt teríteni. — Ahogy tesz-vesz, ragyog az izgalomból, a boldogságtól. \ — Nagy napra készülünk, hiszen ezzel a lépéssel válik igazán felnőtté a fiunk. Csak boldogok legyenek — pityeredik el. Csillog az apa szeme is, borral kínál bennünket. Koccintunk az ifjú párra, majd emlékek jönnek elő a múltból, arról a harminc évvel ezelőtti, nem éppen csillogó esküvőről. — Szinte a semmiből indultunk — mondja az anya. — Éthordót, meg efféle edényeket kaptunk nászajándékba, no meg egy majdnem üres tanyát. Az egész életünk munkája benne van ebben a házban. — Elfér benne az ifjú pár is. — Albérletbe mennek, s igazuk is van. Jobb, ha külön kezdik meg az életüket, úgy, ahogy ők akarják. Persze tudják, hogy két utcával odébb is mindig itthon lesznek majd, számíthatnak ránk. Akárcsak örményesen, ahová már igencsak délben érkezünk meg, a lányos házhoz. Az udvaron még füstölög a katlan, sistereg az üstben a zsír, de a háa szorgos népe már akár megülhetné a disznótort. — Tudom, hogy jó helyre viszik, mégis siratom — invitál a szép új házba a háziasszony. — Akkor sírna inkább, ha nem vinnék — szól rá nevetve egy ismerőse. — Persze, hogy örülök, hiszen olyan összeillő, egymáshoz való pár. Biztosan megértik majd egymást. Mégis nehéz a szívem. Kovács Margit, az ifjú menyasszony lányszobájában takarít, átadja a még otthon maradó két öccsének. Vőlegénye a hentest hagyja magára a kedvünkért. — Mi nem akartunk ekkora lakodalmat — mondja a fiú —, a szüléink ragaszkodtak hozzá. — Bizonyára így szeretnék emlékezetesebbé tenni a napot. S persze biztosan szép nászajándékkal segítik majd az indulásukat. — Sok minden már itt is van — mutat egy étkészletre a menyasszony. — Nekünk már sokkal könnyebb lesz, mint a szüléinknek volt. — Hogy tervezték el az életüket? Ügy terveztük, hogy az én fizetésemet félretesszük. — Mennyit keres? — 4500-at. A MÁV-nál dolgozom, vontatási vonatkísérőként. Margit pedig varrónő Törökszentmiklóson, a Ruhászati Szövetkezetben. Neki 2500 forint a fizetése. — Eleinte persze nyilván többet költünk, hiszen sok minden kell még az albérletbe, de a takarékoskodásban már régen megegyeztünk. — Mit jelent ez a „régen"? — Pár hónapja, amikor komolyra fordult a kapcsolatunk. — Mióta ismerik egymást? — Június óta járunk együtt, de látásból már másfél éve ismerjük egymást. — Ennyi idő elég volt ehhez a komoly elhatározáshoz? — Azt mondják, hogy lakva lehet megismerni egy-- mást. Én mégis úgy gondolom, jól választottam. Margit házias, szorgalmas, megértő, bízhatok benne. Biztosan megvár, amíg katona leszek, hiszen az még előttem van. — Hova mennek nászúira? — Egyelőre nem megyünk sehová. Majd a nyáron elutazunk külföldre vagy a Balatonhoz. Most az otthonunk megteremtése az első, a legfontosabb dolgunk. T. G. Vizsgáznak a felnőttek Somod! István betanított ács — a legifjabb „diák” — Petőfi „Nemzeti dal” című verséről számol be Galics Béláné tanárnőnek Az idén szeptemberben 250- en kezdték meg, illetve folytatták tanulmányaikat a szolnoki Dolgozók Általános Iskolájában. A 14 tanulócsoportból 3 a nyolcadik, 7 a hetedik, 3 a hatodik osztály elvégzését tűzte ki célul, egy csoport pedig az alapismeretekkel foglalkozott. A hetedikesek és nyolcadikosok, akik a KÖTIVIZIG és a Ti- szamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat dolgozói, a KÖTIVIZIG „Füred” nevű hajóján végezték tanulmányaikat. A lakályosan berendezett hajó nemcsak a tanítási órákon adott otthont a dolgozóknak, hanem egész napi teljes ellátást biztosított számukra. A félév letelte után 180-an számoltak be tudásukról, s részt vehettek a vizsgákon is. December 20-án eljött a nagy nap, a hajón vizsgalázban sürgött-forgott mindenki. Tanárok és tanulók egyaránt szorítottak, drukkoltak a jó eredményekért. ...amit felsorolni is nehéz — Kivettünk egy albérletet Törökszentmiklóson. A szoba-konyháért, előszobáért nyolcszáz forintot fizetünk majd. Margit bútort is kapott bele a szüleitől, s veszünk televíziót, rádiót a nagyapámtól kapott pénzen. Induláshoz elég ennyi. Majd építünk egy házat, kétszinteset szeretnénk. — Nem éppen olcsó vállalkozás. — Van időnk rá, hiszen Margit még csak 19 éves, én meg 20. Takarékoskodunk. — Erzsiké nagyon népszerű a községben. Ismerik, szeretik az emberek. Nem azért dicsérem, mert a barátnőm, és együtt dolgozunk a népfrontban is. Kérdezzen meg bárkit róla ... Gonda Józsefné, a Hazafias Népfront jászladányi nőbizottságának elnöke mondja mindezt, miközben elkísér Szöllőssy Erzsébet lakásához. Szöllőssy Erzsébet két éve a HNF nagyközségi bizottságának titkára, és munkájával elégedettek az emberek. Ezt bizonyítja, hogy a novemberben megtartott falugyűlésen egyhangúlag választották újra. Magas, szép, új ház a falu központjában. Szöllőssy Erzsébet nagytakarítás, rendez- kedés közben fogad. — Nemrég hoztuk tető alá az új lakást, és annyi munka van vele, hogy alig győzi az ember. Igaz, megérte a fáradtságot és az időt. Határozott, fiatal nő. Beszél, rendezkedik, magyaráz — magára vonja a figyelmet. — Hogyan került kapcsolatba a népfrontmozgalommal? — Még az „ősidőben” kezdődött. KISZ-tag voltam, és tetszett a fiatal társaság. Ott éreztem először az ízét a másokért végzett munkának. Aztán évek múltak, és én „kiöregedtem” — valljg féSxánverseny Alaszkában szánversenyt rendeztek egy 1800 kilométer hosszú útvonalon, amely puszta, fagyott területeken vezet keresztül. A versenyen 53 férfi és 2 nő indult, és a szánokat összesen 700 kutya húzta. A győztes 15 nap. 9 óra és 37 perc alatt ért célba. Az utolsó versenyző 14 nappal később érte el a célt. Popzene A fáradt férfiakat a popzene élénkíti? Ezt a kérdést vizsgálta dr. Vladislav Liptak a bécsi orvostudományi egyetem klinikájáról 30 alany segítségével. Feszült légkörben a popzene a vizsgált férfiak többségére (21) megnyugtatóan hatott. Hét vizsgált személyt közömbösen hagyott, kettőre pedig izgató illetve felkorbácsoló hatást gyakorolt. A vizsgált személyek zöménél egyidejűleg a szívfrekvencia és a vérnyomás emelkedését állapították meg. A popzene tehát serkenti a testi funkciókat, még ha a pszichikumot meg is nyugtatja. Azok pulzusa akik ezt a fajta zenét nem értékelik, úgyszintén felgyorsult, ugyanis — amint a bécsi orvos véli — senki sem vonhatja teljesen ki magát a zene hatása alól. Testi megterhelés mellett is részben pozitívan hatott a zene. Amikor a vizsgált személyek kerékpáros ergomé- teren ötven watt teljesítményt fejtettek ki, pulzusuk nem gyorsult annyira fel, ha zenét hallgathattak. Nagyobb teljesítménynél viszont a szívfrekvenciák mind a zenével, mind a zene nélkül körülbelül ugyanakkorák maradtak. Liptak véleménye: „Minél nehezebb a munka, annál gyengébb a zene hatása a szívfrekvenciára.” Tánc A modern táncok kategóriájában új rekordot ért el a Sri Lanka-i Kumar Anandan, foglalkozását tekintve bíró. A szurkoló nézők előtt 128 órán és 16 percen át táncolt. A 35 éves bíró így egynapi idővel győzte le az eddigi bajnokot, az amerikai Rodger Engliche-t. Kumar azonban végül is összeesett és kórházba kellett vinni. A Stureite együttes Valaha, a Beatles-együttes világsikerén felbuzdulva, hasonló zenekarok egész sora alakult szerte a világon, így Bulgáriában is. A tartós sikert azonban kevesen tudták kivívni. E kevesek közé tartozik a „Sturcite” együttes, amely ma is osztatlan népszerűségnek örvend, főleg a fiatalok táborában. A „Sturcite” 1967-ben Borisz Ka- radimesev „Fehér csend” című dalával egycsapásra a bolgár popranglista élére került, és szilárdan tartja ezt a helyét azóta is. A „Sturcite” név magyar jelentése tücskök. E „tücskök” azonban nem a mesebeli, gondtalan, kis dalnokok közé tartoznak. Mindig óvakodtak az utánzástól, mindig valami sajátosan újat és hazait akartak nyújtani közönségüknek. Ezért kérték fel a mai zeneszerzők legjobbjait műsorszámaik komponálására, és törekedtek a langszerelésnél, a motívumoknál saját szerzeményeikben a bolgár zenei hagyományok köve- Itésére. Némi kezdeti vonakodás után a zeneszerzők — különösen a fiatal művészek — szívesen vállalkoztak az együttműködésre. A közönségsiker nem maradt el. amint ezt az „Arany Orfeusz” díj is tanúsítja. Tandíj Az USA-ban jelenleg 30 millió az analfabéta — írja a New York Times. A lap szerint a fő ok az egyre éleződő oktatási válságban keresendő. Az elmúlt tíz évben az USA-ban 3500 általános és középiskolát zártak be. Ugyanakkor a tandíj a főiskolákon és az egyetemeken 90 százalékkal drágult — közölte a College Board. A tanulás az idén 14,3 százalékkal kerül többe. A Board szerint évente mintegy 80 000 fiatal amerikai kénytelen megszakítani tanulmányát, mert nem képes előteremteni az infláció miatt emelkedő költségeket. Rosy, a robot A Robotron elektrotechnikai gyár kutatói és a drezdai műszaki egyetem szakemberei érdekes új robotgépet fejlesztettek ki a „Rosy 4000”- et, amelynek hangzatos neve három fogalom összekapcsolásából, illetve első szótagjából adódik. Az egyik a Robotron, a másik a szintetizátor és a harmadik az „R— 4000” komputer. Rosy speciális számítástechnikai alapon előkészített nyelven „beszél”. Hangját átviszik telefonra vagy mikrofonra. Akaimat zója Rosyval billentyűzet vagy telefon segítségével tud értekezni. A beszélő automata teljes technikai nyelvi kommunikációjának a megoldásáig még sok problémát kell tisztázni. Alkalmazását . illetően azonban máris nagy reményeket fűznek Rosyhoz. Ez a beszélő ^rendszer diszpécser és felvilágosító központokban, de több más területen, így például az orvostudományban is felhasználható lesz. A vakok képzésénél is szerepet játszhat Rosy, mint olyan szövegeknek a felolvasója, amelyeket nem írnak át vakírásba. lig tréfásan. — Hiányzott a közösség, keresni kellett egy közeget, ahol tenni lehet, ahol feladat várja az embert. Elvégeztem a marxista egyetemet, párttag lettem, aztán bekerültem a népfrontmozgalomba. — Töpreng. — Hogy is fejezzem ki magam ... szinte magától jött. — Milyen új feladatokat hozott a népfrontmunka? — Vegyük például az idei évet. Március 8-án szovjet— magyar nőtalálkozót rendeztünk, amelyre meghívtunk szovjet asszonyokat. Ä műsoros program után kitüntetéseket adtunk át társadalmi munkáért az állami gondozott gyerekeket nevelő asz- szonyoknak, a cigánygyermekekkel foglalkozó pedagógusoknak. — Jól sikerült a kismamatalálkozónk is, ahová ötven asszony jött el. A műsoros program után a kismamák kötetlenül beszélgethettek egymással. Ez idő alatt dajkák foglalkoztak a szomszédos szobában a gyerekekkel. Lelkesen beszél, mondja, mondja, amit felsorolni is nehéz. Hogy sikeres volt az idén is a falugyűlés, a népfrontválasztás, hogy a szocialista brigádokkal közösen lemezjátszót vettek az öregek napközi otthonának, hogy játszóteret építettek, utakat hoztak rendbe, fát ültettek, a népfront szervezte társadalmi munkások. Ezért a munkáért 750 ezer forint jutalmat kapott a nagyközségi tanács, és a pénzből végre felújíthatták a mozi épületét, amely évek óta várt a rekonstrukcióra. A népfrontbizottság pedig az elmúlt évben megkapta az Országos Béketanács kitüntetését. — Nagyon sok segítséget kapunk a munkánkhoz. Csak így lehet dolgozni, másokkal összefogva. Szöllőssy Erzsébet a Vegyesipari Szövetkezetben dolgozik, csoportvezetőként. Külön hangsúlyozza, hogy a munkatársai is bármikor segítenek, elmennek a rendezvényekre, fát ültetnek, meglátogatják az öregeket, társadalmi munkát végeznek. — Munkahely, társadalmi megbízatás, otthon, család ... nem sok ez együtt? — Hazudnék, ha azt mondanám, nem nehéz. Különösen most, amikor az itthoni gondok is megszaporodtak. Építkeztünk, a szüleim pedig betegek... De a társadalmi munkában nem vagyok egyedül. P. É. Izsák Jenő rajza
