Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-21 / 299. szám
Nemzetközi körkép 1980. DECEMBER 21. Nem omlott össze Lövés a kolostorban az olcsó, 30 dolláros szaudi olaj jelentkezett legnagyobb tömegben a piacon és ez lenyomta az átlag árszínvonalat. A piacon továbbra is Szaud-Arábia szolgáltatja az export zömét. Mindent egybe vetve: Báli után, a szakértők számítása szerint, körülbelül tíz százalékkal, tehát valamivel 35 dollár fölé emelkedik az olaj átlagára a tőkés piacon. Mivel a vezető tőkés országok változatlanul nagy tartalékokkal rendelkeznek és a. gazdasági nehézségek következtében olajkeresletük 1980 folyamán öt százalékkal csökkent — a ' belátható jövőben még akkor sem várható nagyobb szabású árrobbanás, ha elhúzódna az Irán és Irak közötti háború. (—i —e) Kábítószerképlet, ismerős ismeretlennel Roham-koiferencia Báli szigetén Normális viszonyok közepette általában három napig tart az OPEC, az Olaj- exportáló Országok Szervezetének egy-egy miniszteri konferenciája. Normális (helyzetről ’azonban áí két nagy olajtermelő ország, Irak és Irán között kirobbant háború miatt már jóideje nem lehet beszélni. A háború következményeképpen el kellett halasztani 1980. október 14-én, a Londonba tervezett miniszteri konferenciát. A szimbolikus jelentőségűnek szánt; a szervezet huszadik évfordulóját köszöntő jubileumi csúcsértekezletet sem tudták megtartani november 5-én. (Ezt az értekezletet az egyik hadviselő fél, Irak fővárosában, Bagdadban kellett volna megrendezni.) Arckép a karosszékben Ilyen körülmények között eredménynek lehet tekinteni politikai szempontból már azt a tényt, hogy az Indonéziához tartozó Báli szigetén megtarthatták az OPEC olajminisztereinek értekezletét, méghozzá úgy. hogy a két hadviselő fél. Irán és Irak képviseltethette magát. Ez annál inkább „mesterfogásnak” számított, mert Irán olajügyi minisztere iraki fogságban van. A Teheránt képviselő miniszterhelyettes. drámai módon, a fogságban lévő miniszter arcképét helyeztette el karosszékében. Ezek után nyilvánvaló lett, hogy a konferencia létrejöttét csak akkor lehet majd valóban politikai sikernek vélni, ha az értekezlet nem omlik össze. Ezt sikerült elkerülni, s ezzel az OPEC megmenekült a közvetlen széthullás veszélyétől. A két hadviselő országra a többi tagállamok részéről óriási nyomás nehezedett annak érdekében, hogy a konferenciát ne változtassák politikai párbajuk színterévé, hanem ragaszkodjanak az olajpolitikai és árpolitikai kérdések megvitatásához. Végtére ez sikerült. ami beszédesen mutatja. hogy az exportáló országok közös pénzügyi érdekei még egy fegyveres konfliktus hatását is el tudják ho- mályósítani. Mindamellett a résztvevők nyilvánvalóan érezték, hogy elhúzódó vita esetén aligha lehet megadakályozni valamiféle összecsapást az iráni és az iraki küldöttség között. Ezért a konferencia Iraki-iráni háború Veszélyben az olaj... (Magyar Szó — KS) Ágyúk és olajhordók ... Néhány hete Palermo főutcáján, fényes nappal kocsijában szitává lőtték Gaetha- no Costa államügyészt. A jogász kitűnő hírnévnek örvendett, megbecsülés övezte. Nagy volt a megdöbbenés. Azután, ugyancsak Palermo környékén, egy másik rejtélyes gyilkosság történt. Itt a Santa Maria del Gesu rendház főnökhelyettese esett áldozatul. Két fiatalember kopogott a rendház ajtaján. Be- bocsájtást kértek, hogy Don Giacintóval beszélhessenek. Amint beléptek a szerzetes cellájába, öt lövés hangzott, s a két ismeretlen elmenekült, Don Giacinto harminc esztendeje élt a rendházban. Szerették, tisztelték, a szerénység, az önmegtartóztatás mintaképének, igazi misszionáriusnak tekintették. Az ügyész szimata A két gyilkosságnak látszólag nincs köze egymáshoz. Legalábbis közvetlenül nincs. Mégis csakhamar kiderült, hogy a nyomok egy helyre vezetnek. Ugyanaz a szervezet állt a két ügy mögött. Gaetano Costa államügyész olyan ügybe ártotta magát, amely az olasz—amerikai maffia leggondosabban őrzött titkai közé tartozott. Az ügyész holmi gyanús üzleti tranzakciók körül . szaglászott. Gyanúja arra a bizonyos fehér porra irányult, amit heroinnak neveznek. Nyílt titok volt Szicíliában, hogy a kábítószerkereskedelem egy ideje áttette székhelyét a szigetre. Itt kaptak helyet a titkos laboratóriumok, ahol a heroint és az úgynevezett „barna cukrot” előállítják. Korábban csaknemhogy bocsánatos bűnnek minősítették Szicíliában a cigarettacsempészést. Apróbb-na- gyobb hajókon, csónakokon bonyolódott le a kereskedelem. Néha valaki horogra került, de többnyire könnyen szabadultak a csempészek. Csakhogy az államügyész éppen e hajókra lett figyelmes. Felébredt a gyanúja, hogy ezek nem cigarettát, •hanem egészen más, sokkalta értékesebb és veszélyesebb holmit szállítanak. Gaetano Costa nyomozni kezdett. Gyanúját megerősíAfganisztán gyújtópontban Ez a könyv akkor is érdekfeszítő lenne, ha Afganisztán ma nem állna az érdeklődés homlokterében. Írója, Halász György ugyar nis a gyakorló riporter szemével, de egyúttal mély történelmi-társadalmi érzékenységgel nyújt szellemes, könnyed, elemző helyszíni tudósítást. A 228 oldalas kötetben, úgy mondhatnék, minden benne van, ami a napilapokból — és történelmi ismereteinkből — annyira hiányzik. Már az expozíció kemény. Annak a napnak, 1979. december 27-nek részletes története, amelyről annyi men- de-monda kering világszerte, s amelyről ezt írja a szerző: „Hogyne lenne olykor nehezen követhető az állandóan változó helyzet minden apró részlete? És hol kezdődik a múlt?” A válasszal a könyv nem marad adós. A történelmi fejezetek, bennük a híres Taki Zafar, a paghmani diadalív történetével, s természetesen az afgánok 250 éves szabadságküzdelmeinek részletes leírásával sokmindent érthetővé tesznek. Megismerkedünk a legendás Nadir sahhal és Ahmed Dur- ranival, az államalapítással, az angolok és Hitler érdeklődésével a sziklás ország iránt, s persze Zahir sahhal, Daud elvetélt köztársasági forradalmával, majd Tarakival, Aminnal és Babrak Karmallal. Kitárul előttünk a háttér: a törzsek kaleidoszkópszerű fellépése, a pastu kérdés, az egykori brit—orosz katonai rivalizálás a térségben, a német— török próbálkozás, később a szovjet—afgán viszony, majd a ritkán emlegetett bi- tarafi korszak, azaz a pártatlanság külpolitikája, amelyet az USA elutasított. Ám mindez még mindig kevés az afgán helyzet megértéséhez, mert Afganisztán európai szemmel — különösen életének legalább felületes ismerete nélkül egyszerűen képtelenség felfogni a történteket, s a napi eseményeket. Megkapóan érdekes hát, amit Halász Györgytől az ókor és a jelenkor mezsgyéjén élő társadalomról, az eleven legendákról, a „vakhil”-ről (p$t- vőlegény), a „sirbaha”-ról (asszonypénz), a „csador”- ról (fátyol), a „dzsumagari- ról (temetési ceremónia), egyszóval a „shariat”-ról, az iszlám törvényekről, valamint a 30 „dzseribes” földbirtokokról megtudunk. Nem kevésbé érdekes, amit a szerző az angol, a német és az orosz nyelv elterje- dettségéről, a Parcsam és a Khalk történetéről és viszonyáról, vagy akár az afgán— pakisztáni összefüggésekről A szicíliai város közönségét felháborítják, de már nem lepik meg az utcai gyilkosságok sik csomagocskát hoznak. Nyilván odafelé a fehér port, a visszaúton a bankjegyeket. A kép végül teljessé vált: a nyers ópium Thaiföldről, Pakisztánból és Törökországból érkezik, a finomított áru pedig az Egyesült Államokba vándorol. időtartamát a hagyományos három nap helyett már eleve két napban határozták meg. Azután valósággal keresztülhajszolták az értekezleten a jelek szerint előre elkészített kompromisszumos javaslatot. Ilymódon az egész értekezlet voltaképpen egyetlen napig tartott. A december 15-i, reggeli kezdést követőért éjszaka bezárták a konferenciát, ' majd 16-án, hajnalban kibocsátották a közös közleményt. A közlemény nem tartalbarrelenként, azaz hordónként 30 dollár volt. Most ezt 32 dollárra emelték. A Báli szigetén hozott határozattal az elméleti maximális árat 36 dollárban határozták meg, míg az összes pótlékokkal megterhelt OPEC-plafonár 41 dollár lett. A szaudi bázisár és az elérhető legmagasabb plafon között a különbség kilenc dollár. Ez nagyjából megfelel az eddiginek. Az olaj átlagos ára eddig 32 dollár volt, mégpedig azért, mert Az iráni küldöttség tagjai közrefogták az üres karosszéket, benne a fronton elfogott olajügyi miniszternek képével A palermói áldozat, a maffia jogász-ellenfele, fényes nappal kocsijában vesztette életét tette, hogy tucatnyi új bank alakult a gazdaságilag igencsak elmaradott szigeten. Felderítette, hogy a vidék villanyfogyasztása ugrásszerűen megnőtt. A két dolog egybevág. A nyers kábítószer beszerzéséhez pénz kell, a finomításhoz még, energia, sok energia. Az államügyész arra is rájött, hogy merre vezet a csempészek útja. Szicíliaiak útrakelnek az NSZK-ba, de főleg az USA-iba, az ott élő rokonokhoz. Inudás előtt valaki egy csomagocskát ad át nekik: ugyan vinné el valamelyik kinti rokonához. Apró kis szívesség csupán. S ahogy visszajönnek, már egy máEzekután sejthető, sőt világos volt, hogy kik és miért lőtték le az államügyészt. Gyorsan le is tartóztattak két embert, egy bizonyos Gerlando Albertit és egy francia állampolgárságú vegyészt, André Bousié-t. Csakhogy a nyomozás hirtelen megakadt, mert — csodák- ogodája — sem újabb adat, sem bizonyíték, sem tanú nem került elő. Hallgatott mindenki, mint a sír. A fráter titka Itt tartott az ügy, amikor a második gyilkosság történt a kolostorban. Mi történhetett? A nyomozás meglepő fordulatot vett. Maguk a szerzetesek voltak meglepve a legjobban. A helyettes halála után cellájában házkutatást tartottak a nyomozók. És váratlan dologra bukkantak; valóságos luxus-lakosztályra. Don Giacinto tekintélyes bárszekrényt tartott. Cellájában színes televíziót, több tucat, méretre készült drága öltönyt, kézzel varrott cipőket, s miegymást. Egy fiókban ötezer dollár készpénzt, egy másikban kölnivizet, drága szivarokat. S még valami meglepőt: egy 38-as kaliberű coltot. Nem csoda, hogy az is kiderült; a szerény rendiőnök- helyettes gyakran eltávozott a Santa Maria del Gesu-i kolostorból, általában késő este. De nem misszióra indult, például a szegények közé, valamiféle éjjeli menedékhelyre. Inkább előkelő éttermekben, bárokban tűnt fel, helyi politikai vezetők társaságában. Igaz, a személyzet nem sejtette, hogy szerzetes. Végtére aztán már abban sincs semmi meglepő, hogy gyakran beszélgetett azokkal az úriemberekkel, akik a háttérből a sziget kábítószerkereskedelmét irányítják. A kegyes rendőrfőnökKe- lyettes azonban elkövetett egy hibát. Ő tárolta a fehér port és egy idő után azt hitte, hogy most már minden az ő kezében van. Fölöslegesen ártotta bele magát a részletekbe, immár túl sokat tudott. Nagy hiba volt. Belehalt. Tanúvá vált — lelőtték A két áldozat a képlet kél oldalán volt tényező. A í „egyszerűsítés” — a két gyil kosság — után a képletber még mindig maradt egy állandó tényező, ami azonbar már rég nem ismeretlen — i maffia. A képlet megoldásán ezekután, ott Palermóbai egy ideig mégsem vállalkozil senki. (schiffer) összeállította: Majaár József Kabuli pillanatkép: — Sorsjegyet tessék! és Beludzsisztán elképzelhető jövőjéről ír. A különös háttér nemcsak érthetővé tesz sokmindent, hanem reményt is sugall: Afganisztán ugyan a sajátosságok földje, de történelme, sokrétű társadalmának megannyi hagyománya mégis biztatást jelent, hogy józan, haladó építőprogrammal, a szocializmus jegyében szilárd rendszer teremthető. Az Afganisztánból az idén hazaérkezett riportert és a nyomdát dicséri, hogy a leírás júliusi eseményekkel végződik. A kiadóknak azonban elmarasztalás is jár, mert ezt a könyvet sokkal nagyobb példányszámban kellett volna kiadnia. Napok alatt elkapkodták. (KS) máz különösebb meglepetést. Az OPEC úgynevezett radikális magva, amely általában a nagyszabású áremelés híve, az iraki olajexport részleges bénulásával voltaképpen meggyengült. Ilymódon alig volt realitása annak a követelésnek, amelyet Algéria és Líbia hangoztatott; hogy tudniillik az eddigi, hordónkénti 32 dolláros átlagárat 40 dollárra emeljék. Árrobbanás nem /esz Meghatározó jelentőségű volt viszont a legnagyobb exportőr, Szaud-Arábia magatartása, amely október óta napi 10,5 millió hordó olajat termel és ilymódon jelentős részben pótolja az iraki és iráni olajexport zuhanása által okozott kiesést a nemzetközi tőkés piacon. A szaudiak könnyűolajának ára, amelyet hivatalos bázisárnak tekintenek, eddig
