Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-16 / 294. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. december 16. ■■■ ------------ " ' ) ■■■■■ ■—■■■- ■■ ■—, — ■■■ ■ ......."■■■■■■ - ■ ' ■■■■■- ■ ■ 1 1 ....................— - ■ ■ ■- y t i Véget ért a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) az építőipar dolgozói a következő esztendőkben is. Az elmúlt öt évben 738 milliárd forint értékű építési és szerelési munkával gyarapították országunkat az ágazat dolgozói. Ezzel tevékenyen közreműködtek nemcsak a szocialista életmód építészeti feltételeinek, hanem a jó társadalmi közérzetnek az alakításában is. _ Az ágazat dolgozói képesek a megnövekedett követelmények teljesítésére. Ebben a szakszervezet együttműködését eddig is nagyra becsültük — mondotta a miniszter —, s továbbra is számítunk a szakszervezeti aktivisták fokozott közreműködésére, támogatására az elkövetkező évek nehéz feladatainak végrehajtásában. _ Az egyik ilyen nehéz feladat — hangsúlyozta —, hogy elviselhető határokon belül tartsák az építési költségek növekedését, továbbá: szervezetten gondoskodjanak a fenntartási munkák arányának növeléséről és többet tegyenek az exporttervezés és kivitelezés bővítésére. Több biztató kísérlet segíti az építőipart e feladatok megoldásában. Budapesten például korszerű szerkezetekkel két hónap alatt elkészült egy négytantermes iskola, amelynek költsége a különböző egyszerűsítésekkel 22 százalékkal volt kevesebb a szokásosnál. Ez azért jelentős siker, mert a következő években 200 ilyen iskolát keld építeni. A tervezők kidolgozták az összevont oktatási létesítmények — iskolák, óvodák, bölcsődék — műszaki dokumentációinak ajánlatsorozatát, amely szerint lényegesen kevesebb a beruházási költség, s a köz- pontosítással jelentősen csökkenthetők az üzemeltetési, fenntartási kiadások is. Ábrahám Kálmán örömmel számolt be arról, hogy az országos törekvésekhez hasonlóan az ágazatban is jelentősen előbbreléptek az építők munka- és életkörülményeinek javításában. Mintegy 15 ezer lakást kaptak az építők és családjaik, s további lehetőségeket kínál a vállalatok 520 millió forintos lakásalapja. Gudenusz László, a budapesti Táncsics Mihály kollégium nevelőtanára a fiatal pedagógusok lakásgondjaira hívta fel a figyelmet. S javasolta, hogy az anyagi lehetőségek figyelembe vételével növeljék a pedagógusszállók férőhelyeit. Dr. Szabó Irma, a Szolnok .megyei Tanács szervezési, jogi osztályának vezetője, az államigazgatási munka egyszerűsítéséről, korszerűsítéséről beszélt. Elmondotta, hogy a közalkalmazottak szak- szervezete segítségével a megye hét városából hatban olyan új ügyintézési formát dolgoztak ki, amely lényegesen megkönnyíti az állampolgárok eligazodását a tanácsi ügyek intézésének útvesztőiben. Ezekben a városokban a többi között megalakították az úgynevezett kibővített ügyfélszolgálati irodát, melynek segítségével lényegesen jobbá, gyorsabbá vált az ügyintézés. Jórészt ennek köszönhető, hogy a megyében a tanácsi határozatok ellen a fellebbezések száma mindr össze fele az országos átlagnak. Ezután az elnök javaslatára a kongresszus úgy döntött, hogy a SZOT és a számvizsgáló bizottság jelentése fölötti vitát bezárja. Az elnök bejelentette, hogy a plenáris ülésen 52-en szólaltak fel és kérte azokat, akik az idő rövidsége miatt nem kaptak szót, hozzászólásaikat, javaslataikat írásban nyújtsák be a kongresszus titkárságán. Ezután Gáspár Sándor ösz- szefoglalta a plenáris és a szekcióülések vitáján elhangzottakat. Gáspár Sándor vitazáró beszéde — A kongresszus élénk vitája, a plenáris- és a szekcióüléseken elhangzott sok javaslat, kezdeményezés azt fejezi ki — mondotta —, hogy a szakszervezeti tagság együtt gondolkodik, s kész együtt cselekedni, közös erőfeszítéseket tenni a szakszervezetek, az ország előtt álló feladatok megvalósításáért. Országos jelentőségű, egész szakmákat érintő kérdések csakúgy napirendre kerültek, mint az egyes kisebb kollektívákat foglalkoztató problémák, tájékoztattak figyelemre méltó eredményekről, de sokan rámutattak a szakszervezetek munkájának gyengeségeire is, vagyis a vita sokszínű volt, reálisan tükrözve a valóságos helyzetet. Mindez biztonságérzetet ad további munkájukhoz a szakszervezeti vezető testületeknek, köztük azoknak, amelyeket rövidesen megválaszt a kongresszus. A kongresszuson elhangzott javaslatok, kezdeményezések. a problémák- ról-nehézségekről adott jelzések kifejezik, hogy az újonnan választott vezető testületeknek nehéz feladatokkal kell számolniuk, s a munkastílusukon tovább kell javí- taniok ahhoz, hogy a feladatokat sikerrel megoldhassák. A mostani kongresszussal lezárult periódus értékelése kifejezi, hogy a magyar szak- szervezetek munkájának új minőségi jegyei az utóbbi években felerősödtek, s, a kongresszus e folyamat gyorsítását sürgeti. A sok százezer szakszervezeti aktivista, dolgozó ember, aki a szocialista társadalom érdekében végzi munkáját, megelégedéssel nyugtázhatja, hogy volt értelme a sok erőfeszítésnek. Nyolc-tíz évvel ezelőtt azt mondottuk: a magyar szakszervezeti mozgalomnak szüksége van tíz esztendőre, két kongresszusra ahhoz, hogy erőteljesebben kirajzolódjanak munkájának az adott viszonyokhoz jobban alkalmazkodó vonásai. Ma már elmondhatjuk, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom valóban elfoglalta helyét a társadalomban, a társadalmi munkamegosztásban önállóan végzi sajátos feladatait. Tevékenysége har- monikusabbá, egységesebbé vált. Túljutottunk azokon az időszakokon, amikor hol az egyik, hol a másik feladat került előtérbe oly módon, hogy túlzottan háttérbe szorította az egyéb teendőket. így szorult időnként háttérbe a szakszervezetek érdek- képviseleti, érdekvédelmi funkciója vagy nevelőmunkája. Ma éppen az az egyik fő követelmény a szakszervezeti munka iránt, hogy a sokféle feladatot harmonikusan és így eredményesen lássa el. Ez a megítélés az elmúlt évek fejlődésének legértékesebb vonása. A szakszervezetek munkájának feltételei ma sokkal jobbak,' mint voltak korábban, ereje is nagyobb, ez azonban nem jelenti azt, hogy most már minden igényt kielégít, így -ez nem is jelentheti munkájának értékmérőjét. A szakszervezeti mozgalom a társadalomnak szerves része, hat a társadalomra, a társadalom helyzete pedig meghatározza a szakszervezetek lehetőségeit. Munkájának fokmérője tehát az, hogy az adott viszonyok között kielégíti-e a lehetséges módon az igényeket. Ha ilyen mércével mérünk, akkor egyértelmű a válasz: a szakszervezetek teljesítették és teljesítik feladataikat. Ma sincs mód minden igény kielégítésére, de mód van arra, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket hatékonyabban használják ki a szakszervezetek. Ilyen adottság az üzemi demokrácia fejlődése, a bizalmiak megnövekedett jog- és hatásköre. Most már nem a jogkört kell bővíteni, hanem a meglévőt kell jobban hasznosítani. És erre a mindennapi életben nagyon gyakran lehet és van is szükség. Sok olyan esetről tudunk, amikor az üzemekben nem ismerik el a dolgozó igazát. Ezt illusztrálja például az a helyzet. hogy a munkaügyi és munkajogi viták 30—40 százaléka az üzemekből a felső fórumok elé kerül, és ott kiderül, ezeket az üzemben A főtitkár összefoglalója után az elnök bejelentette, hogy a számvizsgáló bizottság munkájával kapcsolatban észrevétel nem hangzott el. Ezt követően*a küldöttek egyhangúlag elfogadták a Szakszervezetek Országos Tanácsa írásos és szóbeli beszámolóját, a számvizsgáló bizottság jelentését, valamint kellett volna elintézni, méghozzá úgy, hogy a dolgozónak adjanak igazat. Főként a bizalmiaknak kell fellépniük, hogy az embereket igazságtalanság ne érje. Nem arról van szó, hogy a szak- szervezet védje azokat is, akik kötelességüket nem teljesítik, arra azonban ügyelniük kell, hogy a dolgozók méltánytalanul ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Még ma is vannak olyan vezetők, akik azt képzelik, hogy felsőbb érdeknek tesznek eleget, amikor figyelmen kívül hagyják az egyes dolgozók konkrét helyzetét. Szerencsére fegyre kevesebb a különböző szinteken az olyan vezető, aki úgy véli. hogy a hatalom mindenre jogosít, és semmire sem kötelez. Hatalmával senki sem élhet visz- sza, az mindenkit arra kötelez, hogy becsülettel végezze el munkáját, és tisztességgel intézze a rájuk bízott emberek ügyeit. Természetesen a vezetőknek is, a szakszervezeteknek is tudniok kell nemet mondani, amikor ez a reális válasz. A nyereségrészesedést például csak ott követelhetik meg, ahol azt megtermelték. Ahol ez nem történt meg, ott nem lehet nyereséget osztani. Ha a szak- szervezetek a dolgozókat mindig helyesen tájékoztatják a dolgok okairól, akkor nincs illúzió és nincs csodavárás. Be fogják látni, nem valamelyik testület jóindulatán múlik, ki mikor mit kap, hanem attól, hogy az egyén, az iparág, az ország hogyan dolgozott. Gáspár, Sándor végül a nemzetközi kapcsolatokról szólva rámutatott, hogy a magyar szakszervezeték a lengyel szakszervezeti mozgalomban segítenek minden olyan erőt, amely a kibontakozást, a problémák szocialista megoldását szolgálja. Gáspár Sándor összefoglalóját. A kongresszus az elé terjesztett határozati javaslatot — a módosításokat figyelembe véve — határozattá emelte. végül elfogadta a magyar szakszervezetek alapszabályának módosítását. Ezzel lezárult a kongresszus első két napirendi pontja, s egyben lejárt a Szakszervezetek OrSzavazás, a vezeti testületek útválasztása szágos Tanácsa és a szám- vizsgáló bizottság mandátuma Ezután a kongreszus rátért a napirend 3. pontjára, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a számvizsgáló bizottság újjáválasztására. Mindkét újonnan választott testület megtartotta alakuló ülését. A Szakszervezetek Országos Tanácsa megválasztotta elnökségét, titkárságát, vezető tisztségviselőit, a munkabizottságokat és kinevezte, illetve megerősítette a SZOT osztály- és intézményvezetőket. A számvizsgáló bizottság megválasztotta elnökét és titkárát. Ezt követően a kongresz- szus plenáris ülésen folytatta munkáját, ahol az elnöklő Földvári Aladár ismertette a választások eredményét, és zárszót tartott. A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa az In- ternacionálé hangjaival ért véget. A tisztségviselők névsora A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÄCSANAK ELNÖKSÉGE: Elnök: Földvári Aladár. Alelnökök: Duschek Lajosné, Kiss Károly, Ligeti László, Ország Ferencné, Palotai Károly. Főtitkár: Gáspár Sándor. Főtitkárhelyettesek: Jakab Sándor, Gál László. Titkárok: dr. Csehák Judit, Sólyom Ferenc, Timmer József, Vi- rizlay Gyula. Tagjai: Balogh Károlyné, az Élelmezésdpari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Czerván Mártonná dr., a Ruházatiipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Csáki Lászlóné, a Postások Szakszervezetének főtitkára, Dajka Ferenc, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, dr. Dobi Ferenc, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, dr. Fűzi István, az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, Gyöngyösi István, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Herczeg Károly, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárak Juhász Ottó, a Helyidpari és Város- gazdasági Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, Koszorús Ferenc, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára, Kovács Károly, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára, Kovács László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Lux János, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete főtitkára, dr. Martos Istvánná, a Textilipari Dolgozók Szak- szervezetének főtiktára, Moldován Gyula, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Petrák Ferenc,, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, dr. Prieszol Olga, a Közalkalmazottak Szak- szervezetének főtitkára. Si- mó Tibor, a Művészeti Szak- szervezetek Szövetségének főtitkára. Tóth József, a Szak- szervezetek Borsod-Ahaúj- Zemplén megyei Tanácsának vezető titkára, Vas János, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, dr. Voksán József, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára. A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÄCSANAK TITKÁRSÁGA: Gáspár Sándor, ' a SZOT főtitkára, Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese, Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese, dr. Csehák Judit, a SZOT titkára, Sólyom Ferenc, a SZOT titkára, Timmer József, a SZOT titkára, Virizlay Gyula, a SZOT titkára, dr. Sáli Ferenc, a SZOT szervezési és káderosztályának vezetője. Gedeon Pál, a Népszava főszerkesztője. A SZÁMVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁG: elnöke Biszku Béla, titkára Pandurovics József. * A Szakszervezetek Országos Tanácsa Szolnok megyéből tagjai sorába választotta Árvái Istvánt, a Szakszervezetek Szolnak megyei Tanácsának vezető titkárát, Szabó Attilát, a Tisza Cipőgyár Vállalat szakszervezeti bizottságának titkárát, a Bőripari Dolgozók Szakszervezete elnökségének tagját, Vá- góné Varga Máriát, a Tisza- menti Vegyiművek granuláló üzemének keverőgép-kezelőjét, szakszervezti bizalmit. A számvizsgáló bizottság tagja lett Agócs Miklósné, a MÁV szolnoki Járműjavító Üzem könyvelési csoport vezetője, a vállalat szakszervezeti bizottságának elnöke. fl szakszervezeti kongresszus nemzetközi visszhangja A nemzetközi sajtó nagy teret szentel a magyar szakszervezetek vasárnap véget ért XXIV. kongresszusának. A moszkvai Pravda hétfői számában visszatért Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának a kongresz- szuson elhangzott beszédére. A lap a beszéd nemzetközi vonatkozásait emelte ki, mindenekelőtt azokat, amelyek a Szovjetunió nemzetközi politikai kezdeményezésedre, a szocialista országok egységének megvédésére és a lengyel helyzetre vonatkoztak. Nagy teret szentelt a lap a magyar szak- szervezetek feladatainak. Az NDK sajtója hétfőn ugyancsak nagy hangsúllyal foglalkozott a magyar szak- szervezetek kongresszusával, Kádár János beszédével, és az elfogadott határozatokkal.. A Neues Deutschland, az NSZEP központi lapja, egyebek között rámutatott: a kongresszus által elfogadott dokumentum pontosan meghatározza a szakszervezetek helyét és feladatait a munkás- és paraszthatalom erősítésében. Kádár János felszólalásából a lap kiemelte, hogy az MSZMP KB első titkára a szakszervezeteket a magyar társadalom rendkívül fontos intézményeiként értékelte. A PAP lengyel hírügynökség ugyancsak külön kommentárban foglalkozott a szakszervezetek kongresszusával, nagy teret szentelve a tanácskozás lengyelországi vonatkozásainak. Az Akahala, a Japán Kommunista Párt lapja, a kongresszusról közölt jelentésében Gáspár Sándor beszédére tért vissza, részletesen beszámolva a magyar szakszervezetek előtt álló feladatokról. A nyugati anyagokban a lengyel vonatkozású részek domináltak, egyes tudósítók pedig a magyar belpolitikáról elhangzottakat is célzatosan, „lengyel szemüvegen keresztül” igyekeztek tolmácsolni. A DPA nyugatnémet és az ÁFP francia hírügynökség felhívta a figyelmet arra, hogy Kádár János felidézte a legutóbbi moszkvai VSZSZ csúcstalálkozóról kiadott közleménynek azt a gondolatát, amely szerint Lengyel- ország szooialista ország volt, jelenleg is az, és a jövőben is az marad. Az AFP kiemelte az MSZMP KB első titkárának azt a kijelentését is, mely szerint — a francia hírügynökség átfogalmazásában — „a magyarok saját maguk fogják meghatározni belső demokráciájukat, ezen belül szakszervezeti életük fejlesztési módjait”. • A nyugat-berlini Der Tagesspiegel minősítése szerint Kádár János beszédében „tartózkodott az éles megfogalmazásoktól, általában a Kelet és a Nyugat közötti békés egymás mellett élést védelmezte”. A francia sajtó élénk érdeklődéssel kísérte a magyar szakszervezeti kongresszust. A lapok jó része rövidebb-hosszabb terjedelemben tudósított a beszámolók főbb pontjairól. A L’Humanité, a Francia KP lapja első oldalon foglalkozott Gáspár Sándor beszédével, kiemelve, hogy a dolgozó nép élet- és munkakörülményeit, a társadalmi haladás egészét illető kérdésekben nem születhet döntés a szakszervezetek nélkül. A csehszlovák lapok tegnap összefoglaló tudósítást közöltek a kongresszus második és harmadik tanácskozási napjáról. Kiemelik a magyar szakszervezetek tevékenységének gazdag harci hagyományait, felelős társadalmi szerepét és a párttal való szoros kapcsolatot. A bolgár lapok közül, a BKP központi lapja, a Ra- botnicseszko Delo tegnap részletesen idézett Kádár János beszédéből. A Tanjug jugoszláv hír- ügynökség, és nyomában a jugoszláv rádió- és tv-állo- másök arra mutatnak rá vasárnap esti jelentéseikben, hogy a kongresszuson felmérték a magyar dolgozók eddigi jelentős eredményeit, s számbavették a felmerült gazdasági nehézségeket is. A Tanjug részleteket ismertet Gáspár Sándor záróbeszédéből. A nyugati polgári lapok közül, a nyugatnémet Frankfurter Allgemeine Zeitung tegnap saját tudósítójától közölt jelentést a kongresszusról. A lap idézi Kádár János szavait arról, hogy Magyar- országon a munkáshatalom visszafordíthatatlan. Gáspár Sándor beszédének lényegét abban látja, hogy „a magyar szakszervezeti mozgalomban nincs szükség alapvető megújulásra, a hibák nem a szooialista rendszerből, hanem a helytelen gyakorlatból fakadnak”. A Die Welt foglalkozik Kádár János beszédének egyes vonatkozásaival. Kiemeli a beszéd arra vonatkozó részét, hogy Magyarország érdekelt a lengyel helyzet megszilárdulásában, mert Lengyelország fontos tényező az európai béke szempontjából. A Belga Kommunista Párt lapja, a Le Drapeau Rouge azt emeli ki, hogy Kádár János elítélte a nyugati propagandát és aláhúzta a Szovjetunióhoz fűződő internacionalista barátságot.
