Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
1980. DECEMBER 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 I Sport-Sport-Sport Új vezető edző a vízilabdázóknál Évadzáró értekezletet tartott pénteken este a Szolnoki Vízügy SE vízilabda szakosztálya. Ezúttal az OB I-ben szereplő gárda eredményeit méltatták, s az ösz- szejövetel egyik jelentős eseménye az edzőváltozás bejelentése volt. Urbán Lajos, akinek a munkájával elégedettek voltak az egyesületben, elköszönt, Baibar- czy Roland pedig bemutatkozott. Mindez nem történt váratlanul, hiszen már régóta beszédtéma, hogy Urbán eredeti hivatásánál marad, az egyesület pedig új vezető edzőt keres. — Amióta dolgozom és vízilabdázom, a Belügymi- ~ nisztérium állományába tartozom — mondotta Urbán Lajos. — Mint edző, „tartós vezényléssel” kerültem az egyesülethez. Aztán olyan beosztás adódott, aminek a betöltésére ígéretet kaptam a megyei Rendőr-főkapitányság vezetőségétől. Közben megegyezés ' történt, hogy amíg az egyesület nem talál megfelelő személyt, betömhetem az első és az ifjúsági csapat vezető edzői posztját. Ez reális volt. Az elért eredménytől függetlenül, a bajnokság befejezése után az edzői munkáról lemondtam, és már az új beosztásban dolgozom. Persze, a csaknem húszéves játékos-pályafutás és az ötéves edzői tevékenység nem múlik el nyomtalanul az ember életében, s engedélyt kaptam arra, hogy az ifjúsági csapatnál mellékállásban továbbra is edzősködhetem. A 48 éves Babarczy Roland a BVSC vízilabda szakosztályában tizenkét évig edzősködött, s ebből nyolc évet az első csapatnál dolgozott. Az idén zárták a legeredményesebb évet. Az első csapat bronzérmes lett az OB I-ben, az utánpótlás is rendkívül jól szerepelt, és az egyesületek közötti pontversenyben az első helyen végzett, önkénBabarczy Roland az új edző telenül adódik a kérdés, hogy ilyen szép sikerek után miért távozott mégis? — Elsősorban családi okok miatt jöttem el, az egyesületnél nem volt semmi konfliktusom. Csak már nagyon régi keletűa gondom, amit nem tudtak megoldani. — Hívták máshová is. Miért éppen Szolnokot választotta? — Mintegy tíz éve az utánpótlás vezető edzője vagyok. Módom nyílt megismerni a jelenlegi csapat játékosainak döntő többségét, kapcsolatban voltam velük. Sokat megfordultam Szolnokon a különböző tornákon és az Ifjúsági Barátság Versenyen, ismerek mindenkit. Döntő érv volt a vízilabdás szakmai háttér. Ebben hiszek és az olyan emberekben, mint Hasznos, vagy Urbán, akik önzetlenül dolgoznak a sportágért, s törekvésük, hogy a magyar vízilabda az elért szinten maradjon. Olyan helyek kellenek, mint Szolnok, ahel mindent megtesznek a sportért. Kitűnő a bázis, optimálisak a feltételek. — Milyen tervei, elképzelései vannak? — A jelenlegi gárdát szeretném erősíteni úgy, hogy hullámzások nélkül, fokozatosan fejlődjön. A játékosok képessége biztosíték az előrelépéshez, csak türelem kell. Fontos, hogy alárendeljék magukat a vállalt feladatnak, mindig úgy készüljenek, hogy a soronkövetkező mérkőzés a legnehezebb. Nem lehet úgy vízbeszáll- ni, hogy előre besöpörjük a pontokat. Elengedhetetlen a következetes munka, az egymás segítése. Űj feladatot jelent az is.-hogy jövőbe már 4x7 percesek lesznek a mérkőzések, s ehhez tizenhárom játékos szükséges. Urbán és Babarczy egyébként két évig edzőpáros volt az ifjúsági válogatottnál, s bizonyára a jövőben is sikeres lesz az együttműködésük — egyesületi szinten. Babarczy, aki január elsején kezdi meg a munkát ötéves szerződést írt alá Szolnokon. (pataki) ISípszó előtti Őszi idényzárás tavaszi fordulóval és bizakodással Mezőtúron elmarad a mérkőzés I Ma: Kazincbarcika— Szolnoki MÁV MTE, Kazincbarcika 13, Dudás, Lehel SC—Debreceni Kinizsi, Jászberény 13, Koszó, Miskolci VSC —Karcagi SE, Miskolc 13, Kóródi. A tavaszról előrehozott első fordulóval befejeződik a labdarúgó NB II. őszi idénye. A Szolnoki MÁV MTE ma ismét idegenben, ezúttal Kazincbarcikán lép pályára. Géléi József vezető edző így vélekedett az idényzárás előtt: — Sajnos Sebők térde még mindig sérült, nem játszhat, és Szabó is kiesett a sorból, mert lázas beteg volt. Marad a Jászberényben pályára lépett csapat. Szeretnénk vereség nélkül befejezni a szezont, hiszen így kellemesebb lenne átlépni az új esztendőbe. Az ősszel egyébként három pontot sajnálok, amit elveszítettünk, mégpedig a Debreceni Kinizsi, a Gyula és a Hajdúböszörmény ellen egy-egyet. Ha ezek meglennének, más lenne a helyzet. Mindenesetre a téli felkészülést „megnyomjuk”, s ha a csapat képes lesz felülmúlni önmagát, még sok minden lehetséges. Kazincbarcika ellen jó a MÁV MTE mérlege, s ha ez ma folytatódik, a csapat ott loholhat majd tavasszal a vezető csapatok nyakán. A pinenő január 5-ig tart, akkor kezdődik a tavaszi felkészülés. * A Lehel labdarúgói a múlt héten jobb helyzetkihasználással mindkét pontot megszerezhették volna a védekezésre berendezkedett Szolnoki MÁV MTE ellen. A mérkőzés körülményeit egész héten át tárgyalták a csapat hívei. Hudta István úgy vélekedett, hogy akár két-há- rom gólos hazai siker is születhetett volna, hiszen többnyire a vendégek kapuja előtt folyt a játék, de a gyámoltalan hazai csatárok a legjobb lehetőségeket is elhibázták, vagy a kiváló formában védő Bartos kapus hárított. Hasonló megállapítása volt dr. Fenyvesi Máté sokszoros válogatott játékosnak is, aki úgy véli, hogy a gólhelyzetek kimaradásának egyik oka az, hogy nincs a csapatnak igazi középcsatára, de fejelni sem tudnak a középpályások és a csatárok,. A járási labdarúgó szakszövetség elnökségének munkatársa, a népszerű 'Tüske” szerint a hazaiak győzelemmel térnek pihenőre, bár mindkét pont megszerzése nem kis erőfeszítést igényel, a volt NB I-es játékosokkal tűzdelt Debreceni Kinizsi ellenében. A két csapat eddigi mérlege egyenlő, hiszen ilt mérkőzésből Debrecenben kétszer a vendégek, Jászberényben kétszer a hazaiak győztek, egy alkalommal pedig 1973. szeptember 16-án a két csapat első mérkőzésén Kiss és Bugyi góljaival 1:1 volt az eredmény. A hűtő- gépgyáriaknál Gál, Párái és Répási sérült, ezért Kóczián Antal vezető edző az alábbi keretből jelölheti ki csapatát: László, Gergely, Fényes, Szívós, Czigány, Rostás, Fejes, Lukácsi, Pecha, Sárközi, Bacher, Pesti, Postás, Pozs- gai, Lakatos, Bukhár, Sebestyén, Török. * * * Karcagon egész héten téma volt a Hajdúböszörményben elszenvedett vereség. Nem azért, mintha bárki is biztos karcagi győzelmet várt volna, hiszen még az első helyezett sem mehet biztosra idegenben, legyen az ellenfél akár a tabella alján tanyázó is. Inkább azon keseregtek, amit a mérkőzés összképe mutatott; a játékot és a helyzeteket figyelembe véve igenis állt az egyik pont a karcagiaknak; Az év utolsó mérkőzésén Miskolcon szeretnének jól helytállni, és pontot szerezni. A bajnokság első fordulójában a miskolciak ellen mutatkoztak be az NB II-ben a karcagiak. Ekkor fordulatos mérkőzésen bizonytalanságuk miatt vesztettek. Most megpróbálnak javítani. .. * Sajnálatosan csonka lesz az őszi idényzárás, mert mint közöltük. Mezőtúron elmarad a mérkőzés. Bencsik Gyula, a Mezőtúri Honvéd vezető edzője pénteken este késő délután telexen közölte, hogy mindössze öt játékosa egészséges, a többiek influenzásak, ráagas lázzal fekszenek. Ezt időben jelezték az MLSZ vezetőinek és a Borsodi Volánnak is. Bizonytalan, hogy mikor játszók le a mérkőzést. Tiszainoka takaros község. Igaz, új épületcsodák nem késztetik álmélkodásra az embert, de a régiek tágas portái marasztalóan otthonosak. A falu nem több egy hosszú, és egy keresztutcánál, néhány zegzugos ösvénynél, ám a közepén egy hatalmas tanácsháza az oszlopsoraival amolyan „adunk magunkra” szemléletet sugall. A háztetők hótakarót húztak magukra, virító kontraszt az ereszek alatt itt-is-ott is csüngő vörös paprikafűzér. Tiszainoka közigazgatását és termelőszövetkezetét is Ti- szakürtről dirigálják. Az emberek — úgy félezren — azonban Tiszainokán laknak. Sokan, miként a hetvenéves Juhász László, itt születtek, és nem is kívánnak elmenni. A szép falu a sport Gyűrűfűje. Sportegyesülete nincs. A sportról itt csak múlt időben beszélnek az emberek. Benyitok a rangos tanácsházára. Ha valahol, hát itt kell lepni valakinek, a kirendeltségvezetőnek, vagy valaki másnak, aki felvilá-; gosítást ad: miért száműzték végleg a testedzést a községből? Nem kis meglepetésemre a tanácsháza tágas termében pizsamás apróságok futkároznak. Az óvónénik éppen a délutáni ébresztőt tartják. — Itt van szeptember óta a napközis óvoda. A kirendeltségvezetőt viszont Szolnokon találja meg, — iskolába jár — világosít fel az egyik óvónő. Az utcán egy tizenéves forma srácot állítok meg. — öcsi, merre van itt az iskola? Kár volt kérdeznem, Nál- hi Tibi lesújtó pillantással nyugtázta a tájékozatlanságomat. — Nálunk nincs iskola. Valamikor régen volt, most az öregek napközije van benne. Én is Tiszakürtre járok a többiekkel tanulni. Valahol csak kell életnek lenni... Hát persze, a presz- szóban. A félhomályban harminc körüli férfiak ülnek. Somodi János, Somodi Imre és Juhász János olyan kilátástalanul bámul a sörösüvegre, hogy szinte a tekintetekből kiolvasható: az egyetlen lehetséges közös szórakozás, az ital. — Volt itt valamikor futballcsapat, méghozzá nem is rossz — kezdi a beszélgetést Somodi János. — Én is játszottam vagy tíz évig. Nem is álltunk rosszul a járásiban, de később a területiben sem. Tíz évig volt futballcsapat, tudom, mert, játszottam benne, arra meg visszaemlékezem, hogy előtte húsz meg harminc évvel is volt. Kézilabdázók is voltak. A megyeiben játszottak. — Hogy a futball miért szűnt meg? Ifjúsági csapatot nem tudtunk kiállítaná, erre feloszlatták az egyesületet. Nézze, reggel tízesével mennek a faluból a buszok. Viszik a fiatalság színe-javát. Egy műszak, két műszak, három műszak... Hát honnan szedjünk if istákat? De az nem igaz, hogy nem akarnának a faluban semmit sportolni. Mi, akik itt vagyunk, szívesen pingpongoznánk. De kérdem én, hol? Jó, van egy KISZ-klub, ahol a hét végén van valami élet. Mi abból a korosztályból kiöregedtünk. Volt a kocsmában , egy biliárdasztal, a kocsmát bezárták. Most itt üldögélünk a presszóban. A sörösüveget nem veszik el tőlünk. — És ha volna pingpongasztal, lenne hol felállítani? — kérdem a nekikeseredett férfiakat. — Hát persze. Ott van a hatalmas művelődési ház. Csak hát egy-egy szüreti bálon. filmvetítésen kívül mást nem rendeznek ott. A hatalmas művelődési otthon egyetlen aprócska szobájából szűrődik ki csalogató fény. A gyermek- könyvtárban Németh Margit könyvtáros társaságát Nálhi Tibi és egyik kisba- rátja alkotja. — Ki a művelődési ház igazgatója? — kérdem a könyvtárost. — Én vagyok az is. — Naponta bejárok Kunszentmár- tonból. Befűtöttem a nagyterembe, hogy holnapra elviselhető legyen a klíma. Ugyanis filmvetítés lesz. Imádkozom, hogy öt ember összejöjjön, mert másként nem lehet levetíteni a filmet. Persze, van olyan műsor is, amire harminc néző is összejön. Ez a film nem olyan. — Sportfelszereléssel hogy áll a művelődési ház? — Van egy fél sakk-készlet. — Ha lenne pingpongasztal, néhány sakktábla, nem lehetne ide híveket toborozni? — Ügy néz rám, mint aki azt hiszi, viccelek. Tiszainoka és még jó néhány település az új államigazgatási rendszerben társközség lett. Hogy egy erősebb, tehetősebb faluhoz csatlakoztak, ennek számos előitye van. Egy dolgot azonban nem lenne szabad elfeledni: társ vagy nem társ, de Tiszainoka község marad. Község, ahol emberek élnek. Olyan emberek, akik szórakozni is szeretnek. És olyan emberek, akik még emlékeznek arra: valamikor a faluban volt sportélet. És hogy lehetne-e? Természetesen. A megyei sport- hivatal vezetője elmondta, hogy szívesen adnak pingpongasztalt, sakkfelszerelést azoknak a kis falvaknak, ahol a sportolás egyetlen lehetősége a pepita tábla és a kaucsuklabda. Ami pedig a futballt illeti? Ma már csak ifjúsági és csak felnőttcsapattal nevezhetnek bajnokságba a „mini” községek. Egyszóval a sportvezetés igyekszik követni az élet változásait. Csakhát a falu lakói közül kellene valakinek élre állni — netán a tanács képviselőjének, a járási sportfelügyelőnek pedig hivatali kötelessége folytán szorgalmazni, hogy Tiszainoka ne legyen továbbra is a sport Gyűrűfűje. Palágyi Béla (Fotó: Tarpai Zoltán) Labdarúgó NB I Rossz talajú pályák Horgászok küldöttközgyűlése Szolnok megye 52 horgászegyesületének képviselői tanácskoznak ma délelőtt 10 órakor a megye székhelyen, a Szolnok Étterem kék termében. Beszámoló hangzik el az idén végzett munkáról, az elért eredményekről, a küldöttközgyűlés határozatainak a végrehajtásáról és természetesen a gondokról is. Megvitatják az Intéző Bizottság jövő évi munkatervét és ülésrendjét, a költségvetést, végül jutalmat adnak a tisztviselőknek és a társadalmi aktíváknak. ESEMÉNYEK Torna. A Szolnoki MÁV MTE szakosztályának bemutatója, Szolnok, Bajcsy-Zs. u. iskola tornaterme 10. Vívás. Városi úttörő csapat- bajnokság, Szolnok, Véső u. 8. DM VSC—Pécsi MSC 0:0. Debrecen 2000 néző, v.: Tompa. A nagyon csúszós pályán alig volt labdarúgáshoz hasonlító játék, sokat csúszkáltak a játékosok, s a keményen, határozottan védekező vendégcsapat megérdemelte az egyik pontot. Nyíregyháza—Videoton 0:0. Nyíregyháza, 7000 néző, v.: Kuti. Helyenként megfelelő iramú mérkőzésen született meg a döntetlen, amelybe eléggé korán belenyugodott a két csapat. Volán—Dunaújváros 3:0 0:0. Czabán Samu tér, 500 néző, vezette: Soós. Góllövők: Seres, Szakái, Hámori. Békéscsaba—Diósgyőr 3:0 (1:0). Békéscsaba 10 000 néző: v.: Pálvölgyi. Góllövők: Királyvári, Csepregi, Kurucz. A Diósgyőriek mindvégig enerváltan, szétesően játszottak, egy percig sem tudták kétségessé tenni a hazaiak győzelmét. Kaposvár—MTK VM 1:0 (0:0). Kaposvár, 2500 néző, vezette: Huták. A kiesési rangadón a lendületesebben, gólra-törőbben játszó Rákóczi, — amely utoljára szeptember 6-án nyert — teljesen megérdemelten győzött. Fontos két pontot szerzett? Vasas—ZTE 3:1 (1:1). Újpesti Dózsa—Rába ETO 3:2 (3:0), Ferencváros—Tatabánya 3:0 (2:0). Üllői út, 10 000 néző, vezette: Bártfai. Góllövő: Nyilasi, Pusztai és Szokolai. Jó talajú pályán, jó mérkőzésen a Ferencváros biztosan győzte -le ellenfelét, és ezzel újra a táblázat élére került. Nyilasi és Kakas kitűnő teljesítménye döntően befolyásolta a mérkőzés alakulását. A SPORT gYŰRŰFŰJÉN’ Aholnem tartanák közgyűlést...