Szolnok Megyei Néplap, 1980. december (31. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
10 1980. DECEMBER 14. Kulturális kilátó LÁTOGATÓBAN A KECSKEMÉTI KERÁMIA STÚDIÓBAN Mezőtúrról indult: Veres Borbála munka közben A stúdió ismertető kiadványából idézünk: „A Kecskeméti Kerámia Stúdió a Bács-Kiskun megyei Tanács által alapított nemzetközi kerámiaművészeti alkotótelep, melyet a Bács-Kiskun megyei Tanács működtet, a Finomkerámiaipari Művek vezérigazgatósága és a Népművelési Intézet által kötött együttműködési megállapodás alapján.” A stúdiót, amely négy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit, a magyar és a külföldi keramikusok, kutatók, ipari formatervezők előtt — ma már ismerik az országhatárokon túl is. S nemcsak az itt született alkotások, nemcsak a magas színvonalú technikai feltételek miatt. A jelek szerint az itt megfordulók számára mindennél fontosabb, hogy Kecskeméten szabad szellemi alkotóközösségben dolgozhatnak — tulajdonképpen igazi műhelyben. Szolláth Mihály, a stúdió titkára — miközben kalauzol bennünket az alkotótelepen — többek között beszél a stúdió ösztöndíjrendszerérői, amelynek alapját a megyei tanács fenntartásra fordított összegei képezik. Évről évre rendszerint 20—22 művész tölthet Kecskeméten — legkevesebb két hónapot — havonta 4000 forintos ösztöndíjjal. Probstner János keramikust, a stúdió vezetőjét kérdezzük : — Kik nyerhetik el az ösztöndíjat? — Azok a gyári tervezők vagy önálló alkotók, akik a művészeti ág valamely terüA stúdió gyűjteményének egyik legszebb darabja Kari Christensen (Norvégia) munkája létén új, hasznosítható eredményekre törnek, kísérleteznek, elsősorban természetesen a stúdió által javasolt témakörben dolgozók. Az eddigi tapasztalatok azt igazolták, hogy az itt, közösségben folyó alkotás egyaránt fontos a gyári tervezők és az önálló művészek számára. A fiatal, pályájának kezdetén álló — s rendszerint mű- - hellyel nem rendelkező — művészek számára pedig pótolhatatlan a kerámia stúdió. Tornácos ház elé érünk. Ennek udvarán lesz majd a stúdió múzeumának szobaparkja, az épületben pedig a Kecskeméten készülő művekből nyílik állandó kiállítás. Most: az idei „termés” vár zsűrizésre. A belső teremben néhány különleges darab. A nyáron Bécsben rendezték meg az Iparművészek Világszövetsége konferenciáját, a konferencia munkaszemináriumának a kecskeméti stúdió adott otthont. Tizenhárom ország ke- rámikusai dolgoztak itt tíz napon át: alkotásaik — természetesen — itt maradtak. A nagyközönség a kecskeméti _ művelődési központban rendezett kiállításon láthatta a műveket. Megjegyzésre méltó: ezekben a napokban a művelődési központban jugoszláv keramikusok kiállítása látható — a kiállítás anyagát Probstner János válogatta Belgradban. A város, a megye közművelődésébe egyéb módon is bekapcsolódik a kerámia stúdió: készültek már itt kellékek a Katona József színház számára, de a Kodály Intézettel is élénk a kapcsolat. A közgyűjteménybe nem kerülő alkotások némelyike közterekre, intézményekbe kerül majd. A stúdió nagy nappalijában — mely egyúttal a gazdag szakkönyvtár otthona is — folytatjuk a beszélgetést, amelybe bekapcsolódik a stúdió idei utolsó vendége, Veres Borbála keramikus is. Egyúttal „fölavatjuk” az általa készített szép kávéskészletet is. Veres Borbála 1972- ben érettségizett Mezőtúron, majd 1975-ben fejezte be szakmunkástanuló idejét a túri agyagipari-népművészeti szövetkezetben. Goncfa Istvánról, mint egyik tanító- mesteréről beszél. Ez év elején szerzett diplomát az Ipar- művészeti Főiskolán kerámiaipari formatervezőként. Most állná a pályakezdés minden kínját — ha nem kapott volna négy hónapra ösztöndíjat Kecskemétre. A következő évet szintén itt kezdi. Miközben Pesten, lassan, apránként, a Mezőtúron élő család segítségével épül- get a műhelye, addig itt hasznos — más keramikusok számára is hasznos — kísérleteket végezhet. Sz- J. Oxfordi régészek a Sárréten PÁLYÁZATOK Pergő képek versenye SZOLNOKIAK A NAGYVILÁGBAN Münster és Koppenhága A Münsterche Zeitung képzőművészeti kritikusa elismerően méltatja Bárányé Sándor Galerie B. Clasing- béli kiállítását. A szolnoki festő tárlatán — amely a napokban zárta kapuit — harmincegy festményt láthatott a münsteri közönség. „Ha az ember a clasingi kiállítás megtekintése közben Bárányé festészetével német területen élő művészszel rokonságot keres, akkor elsősorban Nolde mutatkozik hasonlónak, a késői expresz- szionista palettájával". — írja a münsteri lap, és terjedelmes cikkben elemzi a volt Szőnyi-tanítvány művészetét. A koppenhágai Corner művészcsoport ez évi kiállítására Chiovini Ferencet is meghívták. A szolnoki művésztelep doyenje öt képpel vesz részt a nagyhírű tárlaton,, amelyet a hó második felében nyitnak meg. Az ősszel oxfordi régészexpedíció kutatta a Sárrét földjét, amely az ország régészetiig talán legkevésbé feltárt területe. Az oxfordi Ashmoleon Múzeum régészeit az a remény vonzotta e vidékre, hogy a Nyugat-Európában csak nyomokban fellelhető — az erózió következtében elpusztult — újkőkori telepekkel egyidős kelet-magyarországi településrendszert feltárva világosabb képet kaphatnak földrészünk régmúltjáról. Az eredmény azonban őket is meglepte: kiderült, hogy az Alföld az újkőkorban nem csupán ösz- szekötő kapocs volt a keleti mezőgazdasági műveltséget továbbító Délkelet-Európa és az akkor fejletlenebb Nyugat-Európa között, hanem rendkívül jelentős mezőgazdasági kultúra kialakulásának színhelye is. Ennek bizonyítékai a mostani kutatás során előkerült magleletek — különböző búzafajták és az árpa magvai —, valamint a háziállatok csontjai. A ló kivételével szinte minden ma élő háziállat csontjaira ráakadtak. Az eddigi kutatások eredményei másfelől arról tanúskodnak, hogy ezen a vidéken az új- kőkor végére (i. e. 2000 körül) a városiasodás küszöbére ért települések rendszere alakult ki. A közös angol— magyar régészeti kutatást jövőre tovább folytatják azzal a céllal, hogy rekonstruálják az újkőkori Alföld mezőgazdasági rendszerét s tisztázzák, hogy a korszak végén miért tűnt el ez a nagy és fejlett műveltség, mi volt az oka annak, hogy az új- kőkort követő évszázadokban nem folytatódott, nem teljesedett ki a városiasodási folyamat, Jövőre a nagy, már-már városias települések feltárása kerül sorra, a munka azonban két expedíció közben is folytatódik: az idei leleteket az oxfordi és a békéscsabai múzeumban restaurálják és faggatják a régészek. S. M. 1981. január 16., 17., 18-án Debrecenben a Kölcsey Művelődési Központban rendezik a tájegységi amatőrfilmszemlét. A pályázatra minden filmet külön orsón, vetítésre kész állapotban kell beküldeni, jól látható X startjellel. A magnóorsón és a filmorsón fel kell tüntetni a film címét, alkotóját és lakhelyét. A filmeket december 20-ig kell beküldeni a Kölcsey Művelődési Központ címére (Debrecen, Hunyadi 1—3.) » * * A békéscsabai Megyei Művelődési Központ meghirdette az ötödik Balassi Bálint országos szólótáncfesztivált. A január 9-től 11-ig tartó néptáncos vetélkedőn várhatóan nyolcvart résztvevő verseng majd az Aranysarkantyús. illetve Aranygyöngyös címért. A versenyzők egy kötelező és egy szabadon választott táncot mutatnak be. ÚJ FILMEK Psyché Hölgyem, isten áldja Neil Simon Furcsa pár című darabját néhány évvel ezelőtt nagy sikerrel játszotta a Szigligeti Színház is. Azóta a komédia filmváltozatát is láthattuk. A világ hírű, broadway-i szerző Richard Dreyfus számára írt filmjét, Hölgyem, isten áldja, H. Ross rendezésében a a napokban mutatják be a premiermozik. Karácsonykor lesz a Psyché bemutatója. A forgatókönyvet Weöres Sándor könyve Paál István az amatőr színházról Paál Istvánnal, a szolnoki Szigligeti Színház Já- szai-díjas főrendezőjével készített interjút közöl a Népművelés legutóbbi melléklete. A beszélgetés témája az amatőr színházi mozgalom, s nem véletlenül éppen Paál Istvánt faggatta erről a szerző. A Szigligeti főrendezőjének pályája a Szegedi Egyetemi Színpadról indult. Rendezései sorra országos visszhangot keltenek, sőt nem egyet a nemzetközi színházi életben is „jegyeznek”. A nem mindennapi életpálya sokak szemében a társadalmi mobilitás példája, mások a művészet oszthatatlanságát, az amatőr és a hivatásos színház közeledését látják benne. Paál István többek között a szegedi évekből átmentett rendezői módszereivel igazolja, hogy bizonyos értelemben eltűnőben vannak a hivatásos és az amatőr színház közötti különbségek. Nyitottabbá váltak a hivatásos színházak, mi több asszimilálták a hatvanas évek magyar amatőr színjátszásának eredményeit. Ugyanakkor — mint az amatőrfesztiválok zsűrijének rendszeres tagja — megállapítja, hogy a mozgalom némileg veszített spontaneitásából, problémaérzékenységéből. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem születnek értékes, érdeklődésre számot tartó előadások, amelyek gazdagítják színházi életünket, s nagyobb visszhangot érdemelnének. Azoknak az együtteseknek pedig, amelyek csak ritkán tudnak művészi értéket létrehozni azt tanácsolja — személyes élményektől, vallomásoktól sem mentes rendezői ars poeticáját is meghatározó .— interjújában Paál István, hogy „a célt, az örömet a közös alkotó tevékenységben, a munkában kell megtalálniuk.” Harmincéves a Debreceni Népi Együttes Harminc évvel ezelőtt mutatta be első műsorát a Debreceni Népi Együttes. Az alapítótagok közül már csak néhányan — dr. Béres András az együttes művészeti vezetője, Budai Károly és Ben- czi Gyula — dolgoznak a népes művészeti csoportban. A három évtized alatt ezer tagja volt az együttesnek, a táncosok az amatőr néptáncmozgalom legjobbjai közé tartoztak. Bertalan Zoltán; Kardos László, Kari Csaba, Csécs Lenke valamikor mindannyian a debreceni együttesben kezdték pályájukat. Az elsősorban tiszántúli, hortobágyi néptáncokat bemutató együttes évente ötven—hatvan alkalommal lép pódiumra. Hol a Hajdú-Bi- har megyei falvakban, hol meg világvárosok színházaiban tapsolhatja meg műsorukat a közönség. A harminc év alatt harminckét alkalommal vendégszerepeitek külföldön, képviselték hazánkat a nemzetközi folklórfesztiválokon. Csehszlovákiától Kínáig aratták sikereiket. A helyezéseket, díjakat hosszú lenne felsorolni, az utóbbiakat említjük csupán: 1973- ban az Építők Hajdú Tánc- együttesével közösen elnyerték a karthágói folklórfesztivál aranyérmét, Dániában pedig két alkalommal is 1976-ban és az idén a legnagyobb kitüntetéssel, Az Arany Rózsa-díjjal jutalmazták műsorukat, felkészültségüket. A debreceniek törzsvendégei a szolnoki néptáncfesztiváloknak is. Összeállította; Tiszai Lajos VendégetT a^Tttági mindén itájáról alapján Csapiár Vilmos írta, a rendező Bódy Gábor. A főszerepeket Patrícia Adria- ni, Cserhalmi György és Udo Kiér játsszák. Ugyancsak a közeli napokban kerül a mozikba Ta- deusz Wilkos kedves, színes gyermekfilmje, a Mackó Misi a világűrben. A lengyel— francia bábmesefilm kitűnő szinkronizálással kerül a minden bizonnyal hálás kis- közöhség elé.
