Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-29 / 280. szám
1980. november 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FtlM JEGYZET ÖRÖKSÉG Könnyen lehet, hogy Mészáros Márta magyar—francia kooprodukcióban készült filmje érv, illetve ellenérv lesz a jó néhány éve tartó, vége hossza sincs vitában. Az olykor igen éles nézet- különbség — nagyon leegyszerűsítve — a művészfilm és a közönségfilm állítólagos ellentétének hatásmechanizmusából táplálkozik. A magyar filmek egymásután nyerik a külföldi fesztiválok díjait, elismerést aratnak, itthon miért nem „jók”, — teszik fel a kérdést igen sarkosan a mai magyar filmművészet védelmezői. Bár nem hisszük, hogy filmművészetünk java alkotásai különösebb „védelemre” szorulnának — értékeik önmagukért beszélnek — mégis idéznünk kellett az előzőeket. Mészáros Márta filmje ugyanis Franciaországban — nem nehéz „megjósolni”, máshol is az lesz — bombasiker! S itthon? Tisztes ..félházak” nézik a filmet, igen felemás vélemények hangzanak el a közönség részéről. Nyilvánvalónak látszik a következtetés: más a külföldi — esetünkben a francia — és a hazai közönség ízlésvilága. De talán ennél is többről van szó. Az érzékenyebb reakció a mi közönségünké. Nagyon egyszerű oknál fogva: a mi középgenerációnk élő — s szenvedő — részese volt annak a kornak, amelyben a film játszódik. Az 1930-as évek közepén kezdődő történet — „többszög” egy szerelmi háromszögön belül — 1944-ben ér véget. Ä mi számunkra sokkal inkább fikció az egyszerű, ám mégsem mindennapi sztori, mint egy kívülálló részére. Mi nemcsak az egyes, filmbéli életsorsokat ismerjük, nekünk olyan háttérismeretünk van erről a korról, amely számunkra sokáig igen súlyos örökség volt. Ügy is fogalmazhatjuk: a mi közönségünk számára történelmileg „túlterhelt” ez a film. Nem tudjuk elfogadni az anyaság drámájának — szerelmi háromszög marad inkább — mert a mi közönségünk, ha ezekről az időkről hall. lát, sokkal mélyebb, az egész nemzetet érintő drámára asszociál. Közvetve a film képi világa is sok mindent megkérdőjelez a mai közönség számára. Ügy tűnik, hogy a rendező igaza — a film egésze — számára merészebben illusztrál. mint kellene. A történelmi valóságtól elszakadó ábrázolás bizony az Örökség jelentős vonulatait teszi hitetlenné. A „bérszülés” kérdése így csak felnagyított konfliktus, ha úgy tetszik csupán az emberi magatartásformák felülete. Hamis az ok, hamis az okozat? Nem szükségképpen. de az Örökség esetében — sainos — igen. A választás és a cselekvés lehetőségei ugyanis a főhős — Irén — számára manipuláltak. Mindez előttünk el- kendőzhetetlen, s akármilyen mestere is Mészáros Márta a szerkezetala'kítás- nak, a bizarr, ám meggyőzőnek tűnő ötletek találásának. — mi mégis kételkedünk a film igazságában. Nem kétséges viszont számunkra sem Mészáros Márta nemes alkotói szándéka, de ez nem azonos a mű sugallta végeredménnyel. Ebben a filmben legalább any- nyira „külön él” a szándék és az eredmény, mint a tartalom és a forma. A parádés alakítások — Isabelle Huppert. Monori Lili — és a varázslatosan fényképező Ragályi Elemér nem tudják velünk feledtetni: szép ez a film, minden annyira a „helyén van”, hogy az egészet kéDtelenek vagyunk valósnak s számunkra fontosnak érezni. 1 Tiszai Lajos Dokumentumok a MTESZ történetéből Megjelent a műszaki értelmiség háromévtizedes harca a Szocialista Magyar- országért című dokumentum-gyűjtemény második kötete, amely 1948-tól 1978- ig mutat,ja be a magyar műszaki értelmiség szerepét hazánk társadalmi fejlődésében. A MTESZ gondozásában földolgozott anyag első része már tavaly eljutott az olvasók kezébe, s a népi demokratikus forradalom műszaki értelmiségi szerepét addig még nem publikált levéltári iratokkal mutatta be. A napokban elkészült újabb gyűjtemény a MTESZ június 28—29-i alakuló kongresszusának jegyzőkönyvével kezdődik. Az akkor és a későbbi közgyűléseken elhangzott beszédek és hozzászólások tükrözik az ötvenes évek társadalmi, politikai életében a MTESZ helyét, majd a közreadott dokumentumok érzékeltetik az MSZMP szövetségi politikájában a műszaki értelmiség megváltozott szerepét. A dokumentumok sorát Lázár György miniszterelnök beszéde zárja, aki a MTESZ 30. évfordulója alkalmából értékelte a műszaki értelmiség tevékenységét. A kötetet, akárcsak az előzőt. Németh József kandidátus szerkesztette és látta el bevezetővel. A harmadik kötet a MTESZ történetét dolgozza, fel: ennek megjelenését 1981 végére tervezik. Strasbourgban Díjat nyert A ménesgazda Első díjat nyert Stras- bourgban „Az emberi jogok filmfesztiválján” Kovács András „A ménesgazda” című filmje. A zsűri csütörtöki döntésében a film világos és bátor kritikai szemléletét, őszinteségét emelte ki. A TELEVÍZIÓBÓL JELENTJÜK Képernyőn A kékszakállú herceg vára Bartók Béla születésének 100. évfordulóját ünnepli hamarosan a világ. Az évforduló alkalmából tűzte programjára a Televízió a zeneszerző első színpadi és egyúttal első vokális művének, A kékszakálú herceg vára című operájának bemutatását. A kékszakállú herceg vára televíziós felvételeit hónapokon keresztül forgatták vidéken és a MAFILM műtermeiben. — Bartók művének televízióra fogalmazása nagyon izgalmas munkát jelentett számomra — mondja Szine- tár Miklós, a mű rendezője. Mindenekelőtt fontos volt a mű hagyományait tiszteletben tartani, ugyanakkor megfogalmazni mindazt, amit a ma emberének mondhat. A férfi és a kiszolgáltatott nő problematikája, akiknek sorsa, mint a párhuzamos, sohasem találkozik. Bartók 1911-ben komponált művében megfogalmazta addigi életének szinte minden problémáját, válságát, kétségét. Bartók Béla a Balázs Béla által megírt prológus helyett négysoros magyar népdalra emlékeztető hangszeres előjátékkal teremti meg operáját balladaszerű atmoszféráját. Egy- felvonásos műve e kereten belül előjátékra és hét jelenetre tagolódik. A 'szimbolikus helyszín, a Kékszakállú herceg vára, a férfilélek jelképe, a vár hét ajtaja a lélek egy-egy részét, a férfijellem egy-egy tulajdonságát rejti. A két szereplő is jelképes, a herceg a. Férfi, Judit a Nő. Megjegyzem a tévéfilm a nemrég Londonban megjelent DECCA hanglemez alapján készült. A művet a Londoni Filharmonikus Zenekar közreműködésével Solti György dirigálja. Judit szerepét Sass Sylvia alakítja, a Kékszakállú herceg pedig: Kováts Kolos. Az elkészült tévéfilmet a jövő év első felében láthatjuk majd a televízió képernyőjén a TV Zenés Színháza keretében. B. É. Szakmunkástanulók a szakszervezetben Az iskolai demokrácia újabb fóruma A SZOT elnöksége tavaly márciusban határozatot hozott arról, hogy a szakmunkástanulók körében már tanulmányaik megkezdésekor meg kell alakítani a szakszervezeti alapszervezeteket. Az elmúlt tanévben sorra létre is hozták az iskolákban a diákok alapszervezeteit. Az eltelt egy év az első tapasztalatok összegzésére elgendő csupán. Azokban az oktatási intézményekben, ahol megfelelően betölti hivatását a pedagógusok alapszervezete. nem okozott gondot a diákok szakszervezeti alapegységeinek kialakítása, a bizalmiak kiválasztása s a munkaterv összeállítása. Noha a SZOT elnökségének határozata leszögezi, hogy a diákok alapszervezetei ahhoz a szakmai szakszervezethez tartozzanak, amelyik az iskola fő profiljának megfelel, néhány több szakmát oktató intézetben még azóta sem döntöttek. A szolnoki 633-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet diákjai az építőipari dolgozók szakszervezetéhez tartoznak. A most már két évfolyamon — az elsőn és a másodikon is — megalakított alapszervezeteknek egy-két tanuló kivételével mindenki tagja. Az iskola vezetői — a fiatalok belátására bízza a szakszervezeti tagság vállalását. Osztályfőnöki órákon, gyakorlatokon megismertetik velük a szakszervezet jelentőségét, munkáját, így segítik őket a döntésben. Az alapszabály ugyan a felnőttek alapszervezeteinek készült, a szolnoki iskolában ez mégsem jelent gondot. A diákok életkori sajátosságainak megfelelően állították össze a munkatervet, amelyben a tanulás, a sport és a kulturális tevékenység szerepel kiemelt feladatként. Az Építőipari Dolgozók Szakszervezetétől kapott támogatást és a tagdíjak ösz- szegét —, tavaly mintegy 60 ezer forintot — sportfelszerelésekre. üdültetésre, kirándulásra fordították, s rendkívüli szociális segélyben részesítették az arra leginkább rászoruló tanulókat. Ez utóbbit ugyan tiltják az alapelvek, hiszen csak az kaphat segélyt, aki legalább egy éve szakszervezeti tag. Az intézetben a diákok érdekében vállalták ezt a „szabálytalanságot”. S hogy megérte, bizonyítja, javult a segélyt kapott fiatalok tanulmányi és közéleti munkája. A diák alapszervezetek létrehozásáról még egy év múltán is megoszlanak a vélemények. Vannak, akik a régi, bevált — gyakran persze csak formális — módszerre esküsznek, amely szerint a szakmunkástanulók a vállalat alapszervezeteihez tartoznak. így a fiataloknak nem lesz nehéz az átállás a szakmunkásvizsga után, hiszen ismerős az üzem, gyár szakszervezetének tevékenysége is. A gyakorlatban viszont a legtöbb munkahelyen a diákok csak .akkor „találkoztak a szakszervezettel”, ha a tagdíjat kérték. Az iskolában megalakított alapszervezetek viszont újabb fórumot teremtenek a demokratizmusnak, a diákönkormányzatnak. A fiatalok jogaik és kötelességeik ismeretében beleszólhatnak az intézmény életébe, megtanulnak megalapozottan dönteni, követelményeket állítani maguk elé, s gyakorolhatják a közéleti tevékenységet. Mindez egyértelműen az iskolai alapszervezetek mellett szól. Nem nélkülözhető azonban a szakszervezeti munkában sem az együttműködés az intézet és a gyárak, üzemek között. A jó kapcsolat a szak- szervezeti tevékenység színvonalának emelését szolgálja az iskolában, de a munkahelyeken is. A diákalap- szervezetek „elismerését”, tevékenységük igényét jelentette az a szép gesztus, hogy néhány szakma szakszervezete meghívta kongresszusára a tanulókat is. Ezzel a fiatalok — az élmény mellett — segítséget kaptak munkájukhoz. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkatársai most összegzik a diák alapszervezetek létének mindösz- sze egyéves tapasztalatait. A felmérés célja, hogy segítséget adjanak a gondok enyhítésében, hogy az iskolai alapszervezetek maradéktalanul betölthessék szerepüket. A tervek szerint a segítség egyik formája lesz a diákbizalmiak képzése. A tanfolyamjellegű foglalkozásokon a fiatalok átfogó képet kapnak a szakszervezetről, a gyakorlati útmutatókkal segítik az iskolai alapszervezetek életképességére, megfelelő tevékenységére ható egyáltalán nem csekély munkájukat. A diákbizalmi személyisége ugyanis meghatározó lehet a tanulótársak szakszervezethez fűződő kapcsolatában. — tg — A szolnoki Városi Tanács és a Képzőművészeti Főiskola megállapítása szerint a tehetséges végzős hallgatók közül néhányan, a vendégművészek műtermében, a Szolnoki Művésztelepen dolgozhatnak. Hajós Mónika festőművész egyike azoknak, akik éltek ezzel a lehetőséggel. A fiatal művész az idén végezte el a főiskolát, Sváby Lajos tanítványa volt. Munkáiból most a szolnoki helyőrségi művelődési otthonban kiállítás nyílt, amely megtekinthető december 2-ig. Műteremben Súrolt fény Fotó: T. K. L. Jelenet a készülő tv-filmből z öreg cigány baljával fiataA labb kísérőjébe karolt, behajlított jobbjára görbebotját akasztotta. Bizonytalan lépései, semmibenézése elárulta, hogy számára a világ dolgai már csak tapintható valóságukban léteznek. Prémgalléros fekete télikabátját elől csaknem ellepte a cigarettáról elszóródott hamu. Kísérője — talán fia, talán öccse — nadrágjából jócskán kibukott valamikor — fehér ing alja. Kalapja hatalmas, elálló fülein támaszkodott, alóla körben kikandikált ösz-borzos haja. Egykedvű, ráncos arcát előrefúrta, úgy húzta-vonta magával az öreget. A peron közepén lecövekeltek. Vonatok jöttek, vonatok mentek, két oldalt körülfogta őket, elfolyt mellettük az emberáradat. Ók rendületlen nyugalommal álltak egymásba karolva, piszkosan, gyűrötten: két elhasználódott nomád a 20. század forgatagában. A várakozók szemérmetlen kíváncsisággal bámultak rájuk. A fiatalabb szabad kezében vonót és egy csomagot őrzött. Megérdeklődte, mikor, honnan indul a vonatuk. Épp egy óra múlva. Az öreg türelmetlenül nyúlt a csomag után. Az utolsó hegedű — Mi az, ki akarod bontani? — mordult rá amaz. '— Add ide, hadd vegyem elő! — kérte az öreg, s botját társának támasztottá. A csomagolópapírból vadonatúj hegedűt húzott elő. Közel emelte arcához, forgatta jobbról, balról, aztán maga elé engedte. Óvatosan megkopogtatta, fekete ujjaival ellenőrizte a húrokat. Hirtelen megrázta, majd végigsimította, tapogatta. Lehajolt, két térde közé szorította,, egy kis műanyag zacskóból kitépte a húrok feszítőjét, gyakorlottan beillesztette. hangolni kezdett. Minden húrt hosszasan ellenőrzött, pengette egyenként, párosával, együtt az egészet. A társa ezalatt ösz- szegyűrte a csomagolópapírt. Az öreg felkapta a fejét a papírcsörgésre, és iszonyatosan leszidta érte, hogy ő még vissza akarja csomagolni. Amazt láthatóan nem zavarta az öreg kifakadá- sa, de azért a papírt nem dobta el, gondosan maga mellé tette a kőre. A várakozó utasojc egyike egész közel ment hozzájuk, a rend kedvéért megkérdezte: — Most vették? — Most. Ezért jöttünk, 760 forintért adták. Volt egy. másik, tokkal 1500ért. Senki se kérdezte, miért nem azt vették. Az öreg gyantázni kezdte a vonót. A másik leintette. — Ha itt elkezded húzni, megbüntetnek. — Csak ki akarom próbálni — mentegetőzött, de érezhetően elbizonytalanodott. Nyakához illesztette a hegedűt, lefogott egy-két húrt, úgy pengetett. Ráillesztette a vonót, elvette. Megint ráillesztette, de csak nem merte moccantam. A körülállók biztatták: — Próbálja csak ki nyugodtan, azért még nem büntetik meg! Az öreg újra hosszan gyantázta a vonót, még egyszer végigpengette a húrokat. Homályos tekintetét a magas- feszültségű vezetékek fölötti messzeségbe emelte. Egy rövid dallamot játszott, de a beérkező vonat dübörgése elnyomta a hegedű hangját. Csalódottan engedte le a vonót, magához szorította, majd eltartotta az új hangszert. — A régi jobban szólt — mondta, és lassan görbebotjáért nyúlt. Egri Sándor
