Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-14 / 267. szám
1980. november 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Nagykunsági AG II. kerületében eddig kacsákat neveltek rácspadlós technikával. A téli időszakban húscsirke nevelésével foglalkoznak. Jelenleg 60 ezer csirkét nevelnek, és 50 naponként cserélődnek. A csirkéket a törökszentmiklósi baromfifeldolgozóba szállítják Egy lépéssel a divat mögött Tartsuk be jobban a szövetkezeti demokráciát Panaszkodás helyett alkotó tetteket Interjú Szabó Istvánnal, a TOT elnökével Újszerű megoldással igyekezett az idén a legfrissebb divathoz alkalmazkodni a martfűi Tisza Cipőgyár. Külföldi tervezőt, modellőrt foglalkoztattak. A nyugatnémet szakember munkájával nemcsak a gyáriak elégedettek, a tetszetős, kissé talán szokatlan vonalú lábbelik a legutóbbi börzén a hazai kereskedők tetszését is megnyerték. Sikeres volt tehát a vérátömlesztés — fűzhetnénk kommentárként a hírhez. A határokon túli szakemberek, mint sok más esetben, most is jól oldották meg a rájuk bízott feladatot. Persze, ki- ki vérmérséklete szerint tovább is viheti a gondolatot. Azt is megkérdezheti például, hogy a mi szakembereink talán nem elég képzettek, kevésbé ügyesek? És gyakran csak a kíváncsiskodóinak adott válasz manapság egyre nagyobb őszintesége lehet megnyutató. Mert az illetékesek jó néhány esetben csupán azt mondhatják, bizony jócskán van még mit pótolni a kezdeti lépéshátrány, vagy a korábbi mulasztások szülte lemaradásból. El kell fogadnunk az efféle válaszokat, bele kell nyugodnunk lehetőségeinkbe. Mert a felzárkózás idejét lehet rövidíteni, pillanatokra zsugorítani azonban képtelenség. Hiába oktatnak például egyetemeinken, főiskoláinkon egyre korszerűbb szervezési ismereteket, ha a képzett szakemberek többsége még kezdő, a gyakorlatban járatlan. Ilyen körülmények között természetes, hogy egy rutinos külföldi intézet gyorsabban ér célt. Hatékonyabban dolgoznak, hiszen tapasztalatból ismerik a tipikus hibákat, tudják, hol kezdjék a munkát. Szóval van egyikét eset, amikor a várakozás is teendőink közé tartozik. Ki kell böjtölnünk, amíg a néhány éve ültetett fa már bőséges termést hoz. A Tisza cipőgyári példa azonban nem a „még várni kell” című kategóriába tartozik. A vállalat cipőtervezői' ugyanis képzettek, gyakorlati tapasztalatuk pedig annyi van, hogy a nyugatnémet „vendégmunkás” telitalálatnak minősített Külföldön is nagy sikert aratott stílbútoraival bővíti a hazai választékot a pécsi Faipari Szövetkezet. A mecsekaljad üzem megkétszerezi a belkereskedelemnek szállított, tömörfából készült stíl- és rusztikus bútorok gyártását. A Bútorért- íel kötött megájlapodás értelmében jövőre már harmodelljeit is ők tették igazán gazdaságosan gyárthátó- vá. Egy bajuk van a martfűieknek: nem érzékelik pontosan, merre hömpölyögnek majd a divat hullámai. Persze a gyári tervezők többségétől ezt nem is várhatnánk el. Martfűn azonban azt is elmondták, hogy akkor sem jutnának időben a szükséges információkhoz, ’ha egy-két emberük utazó diplomataként állandóan a vásárokat és a kiállításokat járná külföldön. A divat szeszélyeit a tervezőknek, ha nem is tíz-húsz tagot számláló, de kíváncsiskodók számára mégis zárt csapata ötli ki. Az újat nyújtani akaró cipőgyáraknak csak az segíthet, aki „közel ül a tűzhöz”, aki e körön belül van. Ezért szerződtetett a Tisza Cipőgyár is külföldi modellőrt. A döntés az első jelek szerint helyes volt. Az azonban mégis elgondolkodtató, hogy egyetlen magyar tervező sem akad, aki egy kicsit is közel van a tűzhöz. Elvileg lehetett volna, hiszen például az Iparművészeti Főiskoláról minden évben kerülnek ki — diplomamunkájukat látva — jól felkészített, tehetséges fiatalok. Csak hát a „csapatba” ők nem kerülhetnek be. Nem azért, mert igazolványhoz lenne kötve a „divattervezők klubjába” való belépés — a kör zártságát nem formális szabályok teremtették meg. Annál többet számít a közös munka, a gyakori találkozások során elkerülhetetlen szakmai . vita. Arra azonban a magyar vállalatok nem áldoznak, nem áldozhatnak (?) valutát, hogy az ehhez szükséges „állandó” külföldi kiküldetés költségeit fedezzék. Még kevesebb lehetőségük van a tervezőknek, hogy saját erejükből teremtsék elő a szükséges dollárokat, márkákat, így aztán természetesnek is vehetjük, hogy — más di- vattémára térve át — a BNV-ken kiállító hazai bútorkészítők akkor is kolóniáit kínálnak újdonságként, amikor ennek az irányzatnak az ideje (a szomszédos külföldi standokon ezt azonnal észrevenni) máshol már régen lejárt. minchárommillió forint értékű szépen megmunkált masszív fabútort készítenek Pécsett. A különböző szekrények, komódok, szekreterek, ágyak, kisbútorok és ládák — összesen mintegy húsz féle bútor — a DOMUS áruházakon keresztül jutnak el a magyar vásárlókhoz. Előadás Kőtelken Mezőgazdaság és a szabályozók Dr. Vendégh Ferenc, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese A pénzügyi szabályozó rendszerünk új vonásai a mezőgazdaságban címmel tartott tegnap délután előadást Kőtelken, a községi művelődési házban, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szolnoki járási szervezete és a házigazda Ady Termelőszövetkezet meghívására egybegyűlt mezőgazdasági szakembereknek. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termelésben továbbra is szem előtt kell tartani — hangsúlyozta többek között az előadó, — hogy nem elég eladható termékeket előállítani, hanem fokozni kell a minél kedvezőbb áron, különösen a határokon túl is gazdaságosan értékesíthető cikkek termelését, gyártását. 0 munkás dolga: csak felügyelni a gépre A kézi lángvágás már a múlté a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában. Az ötödik ötéves tervidőszak műszaki fejlesztése során több típusú, kézi vezetésű és automatikus, gépi előto- lású lángvágóesziközt szereztek be. A lángvágáshoz földgázt használtak, s a vágási felület már szinte alig igényel további megmunkálást a beépítés előtt. A képen egy osztrák gyártmányú CLOOR—SCHNEID- FIX 300-as lángvágógép látható munka közben. Szögbe is dönthető és megfelelő fú- vókacserével a vastag lemezzel is megbirkózik. Kezelője, Hernek Imre régi szakember, de maga is csodálja a gép képességét, noha a paksi atomerőmű generátorszerkezeteinél megszokta már munkatársaival együtt a nagy méreteket, nagy súlyokat és a nagy feladatokat. Az ő dolga csupán felügyelni a gépre, mert íme, a technika kiszorította az embert a munkából. B. I. A jelképes értelmű közmondás szerint „a gazda szeme hizlalja a jószágot”, ami persze nem pusztán az állatokra, de a különféle szántóföldi növényekre is értendő. Csakhogy a különbség sem elhanyagolható: míg az állat jobbára megvédhető az időjárás viszontagságaitól, ko- rántsincs így a kultúrnövényekkel, gyümölccsel, szőlővel, az élelmiszeripari alapanyagokkal!. 1980 sem volt — bár még túlzás múlt időben szólnunk! — valami kegyes hozzánk, mindenesetre az utóbbi hetekben jótétemény a napfény mind a kukoricára, mind a cukorrépára, mind a szőlőre s a különféle zöldségekre. Szabó Istvánnal, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökével a mezőgazdasági szövetkezetek hely- ktetéről', feladatairól beszélgettünk. — Miként ítéli meg az idei gazdálkodást? — Ennek annyiféle összetevője van, hogy nehéz lenne ma holmi sommás megállapítást tenni — válaszol a TOT elnöke. — Nagyjában- egészében azonban elmondható, hogy bármennyire is szeszélyesnek bizonyultak 1980 eddigi hónapjai, általánosságban elégedettek lehetünk a már magtárba jutott termés mennyiségével és jórészt á minőségével is. Jóllehet, az aratást megelőző vérmes reményeink a búzahozamokat illetően az időjárás közbeszólása miatt nem válhattak valósággá, azért az idei átlagterméssel nem kell szégyenkeznünk! A nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezetben például 6353 kg volt a búzaátlagunk, ami ugyan nem rekord, mégis jónak mondható, de az ország más termelőszövetkezeteiben, legalábbis azok tekintélyes részében, elégedettek az idei aratással, pedig az időjárás miatt nagyon elhúzódott; embert és gépet egyaránt kemény próbára tett a szeszélyes nyár. Persze emiatt költségek dolgában nem valami rózsás az összkép, annak ellenére, hogy a tsz-tagok szakértelme, szorgalma, helytállása, leleménye sok kiadást pótolt. — Végül is, megítélése szerint, teljesülnek-e a tsz-ek idei előirányzatai, s mivel az V. ötéves terv utolsó esztendejében járunk, miként vélekedik annak végrehajtásáról? — Mivel állattenyésztés dolgában általában jól állunk, s úgy tűnik, hogy — például a sertéstartásban —■ sikerül megakadályozni bizonyos kedvezőtlen tendenciák felerősödését, hozzávetőleg elérhetőnek vélem az idei terv teljesítését, bár az esetleges korai fagyok, vagy a tartós esőzés még károsan befolyásolhatja ezt. Ami a téeszek V. ötéves tervét illeti, föltehetően sem összességében, sem alfejezeteiben nem teljesül maradéktalanul, ám az elmaradás nem túlságosan nagy. — A VI. ötéves terv irányelveit már megvitatta a TOT elnöksége, és két fontos momentumot 'emelt ott ki hozzászólásában. Az egyik negatív, a másik pozitív előjelű volt. — Föltehetően arra gondol, hogy egyetértettem azzal a megállapítással, amely szerint az utóbbi években nem javult eléggé az agrár- termelés hatékonysága. Ezt sajnos lépten-nyomon tapasztalni. Amit viszont örvendetesnek mondottam: kiemelten számít a kormányzat a mezőgazdasági termékekre — hazai és külhoni hasznosításra egyaránt. Lesz tehát dolgunk, még ha nehezebb körülmények között is. A mezőgazdasági termelés színtereinek, e települések fejlesztésének programja is új hangsúlyt kap. Kicsendül az előirányzatokból, hogy még az aprófalvakban, községekben is erősíteni kell a népesség megtartását. Nagyon nagy dolog ez! Gyakran hangsúlyozom, hogy minden terület agrár-termékére szükség van. Az ilyen alapállású településfejlesztés ebből a szempontból is kedvező. — Gyakran hallani, hogy ezekre a területekre nem kívánkozik az értelmiség, a jól képzett szakmunkás, s a termelőszövetkezeti értelmiség is kivonult... — Ott, ahol 8—10 falu tartozik egyazon közös gazdasághoz, valóban előfordulhatott, hogy ez így történt. Meglehetősen sok szakember jár városi lakóhelyéről falusi munkahelyére naponta, hiszen a mezőgazdasági termelés ma sem irányítható irodából. Felsőoktatásunk elegendő szakembert képez, mégpedig jó színvonalon, s a tsz-ek zöme befogadja őket. A diplomások szerepe az utóbbi években történt áttörés következményeként, mondhatni, meghatározóvá lett a szövetkezetek szakmai vezetésében is. Ezt a folyamatot némelyek olykor hajlamosak úgy értékelni, hogy lám, a technokraták kiszorították a paraszti elemet a termelőszövetkezetek szakvezetéséből. Helytelen vélekedés ez, hiszen ez az új gárda zöme is paraszti származék. Arra azonban figyelmeztet ezt a tény, hogy a szövetkezeti demokráciát, a tagság érdekeinek még következetesebb érvényesülését jobban betartsuk és betartassuk. Az értelmiség ma már nem elszigetelt, felmorzsolódó csoport a szövetkezeti kollektíva gyűrűjében, hanem értelmiségi környezetben dolgozó réteg, ami jelentősen megnöveli tevékenységének pozitív hatását. A nagyobb gond az, hogy a városoktól távoli, illetve kedvezőtlen adottságú, alacsony jövedelmű tsz-ek nehezen képesek megfelelő környezetet teremteni a kvalifikáltabb szakemberek számára. Itt nem pusztán a diplomások, hanem a technikusok utánpótlása is akadozik. Ami a szakmunkásokat illeti, összességében kedvezően módosult a helyzet. A tsz-ek fölismerték érdekeiket, amit az is jelez, hogy a sziakmunkásállomány öt év alatt 9 százalékról 29 százalékra gyarapodott. — A TOT elnökségi ülésén úgy fogalmazott, hogy romlott az agrártermelés hatékonysága ... — Igen, ez így van — folytatta a TÓT elnöke. — Ennek sok oka van, s nem is mindig a tsz-ek tehetnek róla. A más ágazatokban gazdálkodók is átélik ezt a folyamatot. Biztató viszont, hogy a felismerésen mór túl vagyunk. Panaszkodás helyett ma az alkotó tetteken van a sor: a szövetkezeten 'belüli teendők mozgatója egyebek között nem más, mint a köz- gazdasági gondolkodás meggyökereztetése, megszilárdítása. A gazdálkodás javítását, a hatékonyság növelését persze sok helyen még mindig afféle reszortfeladatnak tekintik, s mindenáron egyoldalúan a termelés növelésére törekednek, illetve ezt kérik számon. Ügy vélem, hogy csaknem szabad kezet kellene adnunk a mezőgazdasági üzemeknek a termék- szerkezetük az adottságokhoz való hozzáidomításában, az ellátási és hasonló kötelezettségek teljesítésében. Ilyen irányító és termelési szemlélet vezethet csak sikerre a mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodásában. Keresztényi Nándor A FEJÉRTEJ székesfehérvári üzemében a közelmúltban fejezték be a rekonstrukciót. Az üzemből naponta százezer liter tejet szállítanak a lakosság részére, krémtúróból pedig mintegy kilencvenezer darabot készítenek, ezenkívül ötven mázsa vajat csomagolnak. Képünk az új üzemrészt mutatja — vszj — Bútoripar Bővül a választék
