Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-13 / 266. szám

A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. november 13. Kétágyas, szépen berendezett szobákban várják a vendé' geket Tiszajöldvár határában, a Lenin Termelőszövetkezet kettes kerületében vendég- fogadásra kész az úgyneve­zett Gödi kastély. A közös gazdaság saját kivitelezésé­ben újította fel a műemlék jellegű épületet, amelyet a MÁV AD-on keresztül első­sorban idegenforgalmi cél­lal kívánnak hasznosítani. A mintegy tíz hektárnyi parkkal és erdővel övezett kastélyban három ízlésesen és kényelmesen berendezett lakószoba és társalgó várja az idényben az apróvad­ban. őzekben gazdag Tisza­zugba látogató hazai és kül­földi vadászokat. Tavasztól sétalovaglással, kocsikázás­sal és teniszezéssel bővíti a megye új idegenforgalmi helyének szolgáltatásait a Lenin Tsz. (Fotó: Temesközy F.) A műemlék jellegű épület szép mennyezetének helyre- állítása is a téesz építőrész­legének munkáját dicséri Reklámetika Hossz, ha félrevezet Erkölcsi jellegű norma­gyűjtemény — így határoz­za meg a „Magyar reklám- etikai kódex” mibenlétét a tervezet első cikkelye. Mit jelent ez a fogyasztóknak, a kereskedelemnek, a társa­dalmunknak? A reklámszakma társa­dalmi és érdekképviseleti szervezete, a Magyar Rek­lámszövetség azért határoz­ta el a kódex kiadását ■— az abban foglaltaknak ma­gára és tagjaira nézve kö­telező érvényű elismerését —, mert elő kívánja segíte­ni, hogy a reklámozás min­denben megfeleljen a szo­cialista rendben kialakult szakmai és etikai követel- ményekriek. Sok szó esik napjainkban a fogyasztók érdekvédelmé­ről. Magyarán arról, hogy ne csapja be a vásárlót sem az ipar, sem a kereskede­lem. Sőt, a vevő ne érez­hesse úgy még tévedésből sem, mintha becsapták vol­na. A kódextervezet mind­ezt figyelembe veszi. Meg­határozza egyebek között: milyen tevékenység minősül reklámozásnak, illetve hir­detésnek. És úgy fogalmaz, hogy minden olyan gazda­sági tájékoztatás, amely a fogyasztót áruk megvásár­lására vagy szolgáltatások igénybevételére felhívja., e célból befolyásolni kívánja, s az áru tulajdonságait és használati módját ismerte­ti. „ .. . A reklámozást kel­lő politikai és társadalmi felelősségérzettel kell foly­tatni” — olvashatjuk egy- helyütt. S ennek szellemé­ben határozzák meg a szer­kesztők, hogy semmiféle reklámnak nem szabad a reklámtevékenységbe vetett közbizalmat megrendítenie: minden reklámnak becsüle­tesnek, szavahihetőnek kell lennie. Gondolnak az esztétikai és művészeti közízlésre, sőt az írásos és szóbeli reklám­ban a stílusbeli és nyelv­helyességi követelményekre is. Igen érdekesek a terve­zett egyes — a tárgyi és motivációs jellegre vonat­kozó — kitételei: „A rek­lám nem sugalmazhat ba­bonás vagy misztikus néze­teket ....” „A dohányzás és az alkoholfogyasztás reklá­mozását — az eladás he­lyén alkalmazott tájékozta­tást kivéve — jogszabály tiltja. Ennek megfelelően ... még motívumként sem al­kalmazható”. Régi óhaj be­teljesülését ígéri továbbá, hogy ,.a reklámnak mind tartalmában, mind a fo­gyasztó megközelítésének módjában tiszteletben kell tartania az emberi szemé­lyiség méltóságát...” „Ter­mészetüknél fogva mérgező, gyúlékony vagy más tekin­tetben veszélyes-termékek­nél kifejezetten utalni kell azok veszélyességére.*’ Ki­mondja a kódex-tervezet: ..A gyermekek és fiatalok befolyásolására alkalmas reklám nem élhet vissza természetes jóhiszeműsé­gükkel és tapasztalatlansá­gukkal, nem tartalmazhat semmi olyat, ami szellemi, erkölcsi vagy fizikai ártal­mat okozhat nekik, vagy érzelbmvilágukat túlfeszíte­né, illetve megzavarhatná.” Mindenki elismeri: nem könnyű feladat minden vo­natkozásban összeegyeztetni a kereskedelmi és a fo­gyasztói érdekeket. A rek­lámetika nem tűr sem két­értelműséget, sem félreveze­tő túlzásokat. Foglalkozik a tervezet az árengedmények­re, részletfizetésekre, áruhi­telekre történő utalásokkal is, valamint a pályázatok­kal, jutalomdíjakkal és ga­ranciákkal. Nem szabad olyan reklámtevékenységet folytatni, amely termékek­nek megrendelés nélküli, kéretlen szállításával kap­csolatos. A reklám tehát nem lehet tolakodó. „A fél­revezető reklám azon az alapon sem igazolható — mondja ki a tervezet —, hogy a reklámozó vagy az, aki megbízásból eljár, utó­lag helyesen tájékoztatja a fogyasztót.” A „Magyar reklámetikai kódex” tervezetét most szé­les körben megvitatásra bo­csátják. s csak az így szer­zett tapasztalatok figyelem­be vételével léptetik életbe. — Gy K Gy — Egyetlenem Mennyire gazdagon ár­nyalt, választékos a nyel­vünk, ha életünk szeretett párját kell megneveznünk! Szerelmem, hitvesem, édesem, drágám, csillagom, tubicám, violám, virágom, rózsám, ci­cám stlb. Hosszasan lehetne sorolni az egymáshoz tarto­zás szebbnéil-szebb szóhasz­nálatait, becézéseit. Sőt, ha valakit még az éle­tünknél is jobban szeretünk, így szólítjuk: egyetlenem. Nem csoda, ha ezt az egyet­len valakit keressük, kutat­juk egy életen át. Van, aki megtalálja, van, aki nem. Van, aki megalkuszik vala­kinek az oldalán, míg má­sok képtelenek a kisebb- nagyobb engedményekre. Egyáltalán: van-e az em­ber életében egyetlen? El­végre a földi lét egyik fő rendeltetése, hogy a férfi nőt, a nő férfit választ. Ki egyszer, ki többször, ki pe­dig... Csak a hasonmás... Ilona 28 éves, szőke, kar­csú adminisztrátor. Szép nő. Négy éve özvegy, a férjével mindössze hét hónapot élt, amikor a fiatalember életét veszítette egy autókarambol­nál a négyes főúton. Ilona még ma is nehezen keresi a szavakat, amikor a történte­ket elmondja. — Fekete, villogó szemű, daliás férfi volt. Ha végig­mentem vele a faluban, min­denki utánunk fordult: hej, de szép pár, hogy’ összeille­nek! De a sors másképp ren­delkezett Azóta is minden férfiben őt keresem, kuta­tom. — Bocsásson meg, de ez lehetetlen. Minden ember ön­magában egyedi, egyszeri, megismételhetetlen. — Tudom, de még most sem tudok szabadulni az em­lékétől. Nehéz ezt megérténi másnak ... Még két évet vá­rok, és akkor valakinek igent mondok. Mert gyereket, gye­rekeket szeretnék, és ehhez férj, apa kell. Ismerőé! gondolatok, na­gyon sokan hasonló problé­mákkal küzdenek. Vajon Ilona másodszor is megtalál­ja azt az embert, akire - rá­bízhatja az életét, aki jóban, rosszban megosztja vele min­dennapjait? Vajon meddig cipeli még magával a rövid időre megtalált egyetlenje lassan kerítéssé tornyosuló, kapcsolatait fékező emlékét? Egyáltalán, mikor lesz ké­pes újrakezdésre, az ismételt párválasztás sokszor zsákba­macska-szerű vállalására? Lenni vagy menni Bandi bácsit 57 évesen is nagyon szeretik a városban. Pontos kezű kisiparos: pre­cíz a munkában, ígéreteit határidőre teljesíti, nála is­meretlen az úgynevezett hiánypótlás. Szép házából a boldogság az elmúlt év ele­jén kiröppent valahová. Fe­lesége 22 évi házasság után elhagyta. — Bizonyára ön is a típus­kérdéssel kezdi: valószínű öreg voltam hozzá, hiszen ő még csak negyvenet töltött, és 16 is alig múlt, hogy be­kötöttem a fejét. — Végleg felbomlott a há­zasságuk? — Igen, sajnos úgy érzem: visszavonhatatlanul. Felnőt­tek a lányaink és két illetve három éve férjhez mentek. Egyszerre üres lett a lakás, magunkra maradtunk. A fe­leségem újra akarta kezde­ni az életét: sportolni, szó­rakozni kívánt. Eljárni az ét­terembe, cigányzenét hallgat­ni, megnézni egy-két filmet, egyszóval kimozdulni a ház­ból. Én viszont szeretek ott­hon ücsörögni, olvasgatni, barkácsolni, rajzolgatni. Egész nap emberek között vagyok, este csendre vágyom. Én vele akartam lenni, ő ve­lem akart menni. Ki, valaho­vá, el hazulról. — És? — Nincs és, tavaly elha­gyott egy 42 éves férfival. Ennek ellenére ma is őt sze­retem, nekem ő az egyetle­nem. Igaz, azóta nekem is van valakim, de még nem tuja teljesen pótolni őt. Mindezt neki is bevallottam, és mégis vállalt. Magányo­sak vagyunk mindketten, és valahová, valakihez azért tartozni kell. Nem igaz? Egymást vállalni Kis Endréék rhár negyed- százada házasok. — Sohasem voltunk affé­le fülig szerelmes fiatalok. Nem becéztük galambom­nak, tubicámnak, kezdettől fogva keresztnevünkön szó­lítottuk egymást. — Mégis egybekeltek. — Tetszettünk egymásnak, én kedveltem a csöndes természetéit, ő meg az én cserfes modoromat. — Megbánta a választá­sát? — Egy pillanatig sem: ren­des, otthonát szerető, megér­tő férjet kaptam. Van két szép gyerekünk, az egyik szakmunkás, a másik diplo­más. A férjem is szakember, én pedig itthon jószágtartás­sal bíbelődöm, meg a házi­iparnak is dolgozom. Minde­nünk megvan, csak az egész­ség fogy rohamosan. — Mivel magyarázza azt, hogy mindketten megtalál­ták az úgynevezett egyet­lent? — Vállaljuk egymást im­már 25 éve. Szépen, fiatalo­san épp úgy, mint betegen, megkopottan. Mert régi igazság, a sze­relem is átalakul szeretetté, törődéssé, hiszen mást jelent együtt élni 25 évesen, és me­gint mást ötven, hatvan esz­tendősen. Egy kis zűr közbejött És akinél a választás úgy­mond balul sikerül? Vagy veszekedik a társával, vagy eLválik. Sz. Miklós már négyszer mondta ki a bol­dogító igent — de még most sincs meg az igazi. Éppen ezért hirdet — Tetszik tudni, úgy érez­tem, már többször is megta­láltam az igazit, de egy kis zűr mindig, közbejött. — Miféle zűr? — Az első feleségem gaz­dag volt,. de ahol a szépsé­get osztogatták, kérem szé­pen, sokan elébe tolakodhat­tak. A második csinos volt, de az megcsalt. A harmadik elhunyt, tisztelettel, a negye­dik meg nem szeretett dol­gozni. — Szóval a nők voltak a hibásak? — Ahogy tetszik mondani, mind egy szálig. Nincs sze­rencsém a párválasztásban, maradtam volna nőtlen, akár az édesapám, mert ahogy fe­lénk mondják; én úgy bal­kézből jöttem a világra. És ha már itt vagyok, hirdetni szeretnék szerkesztő úr, de a jelige valami nagyon férfias, sokatmondó, határozott szó legyen, ami rendkívüli éle­tem példázza. Ahogy hallgatom folyé­kony szövegét, bizonyos va­gyok: az „egyetlent” ötödször is megtalálja. Sőt — kártya­nyelven szólva — ha jó lesz a lapjárás: még hatodszor, hetedszer is. Őszintébben, igazabban Régi igazság: az emberek zöme ott keresi az egyetlent, ahol él. Azon a környéken, vidéken, ahol ismerős, aho­vá, amerre a hivatása, mun­kája szólítja. Az élet alap­képlete egyszerű: van férfi és van nő. Az igazi megta­lálását az teszi nehézzé, hogy egyszerre sok férfi és sok nő él egymás mellett. Vajon melyik közülük az egyetlen? D. Szabó Miklós Villanygyújtás, alkonyaikor... Nosztalgia—divat? Ma a neves együttesek si­keres koncertjein a zené­szekkel együtt lépnek fel a lézerek, füsthabok és éne­kesek, akik kiismerhetetlen színpadi mozgásukkal egyj íütballhátvédet is megőrjí­tenének; egyszóval vizsgá­zik a propagandagépezet is. Viszont a nosztalgiazene­kar — mint az Old boys is — viselkedése, felszerelése dacol a milliós értékű be­rendezésekkel. Szerénynek mondható felszereléssel, ut­cai ruhában, s hátuk mö­gött polgári foglalkozással állnak ki. Nem sztárok és nem csinálnak füstöt átvitt értelemben sem. Szünetben hátba lehet veregetni őket, és egy-egy — egyébként rendkívül ritka — elhibá­zott húrpendítés után, ne­vetve, a közönséggel boro- nálják el a dolgot. Mintha régi ismerősök lennének, és részben azok is: a műfaj „öregjei”, ismert régi egyé­niségei lépnek fel velük al­kalmanként. A nosztalgiaklubok kö­zönsége nem egyetlen kor­osztályból áll össze. A ren­dezvényeken legalább két generáció van jelen; a regi „osnamaszok mellett egy sokkal fiatalabb, huszonéves réteg szórakozik önfeledten. Pedig ők a nosztalgiára — életkoruk alapján — még „jogosulatlanok”, hiszen az első „hangoszenéjű” generá­ció zajos szálláscsinálását ők legfeljebb óvodásként élhették át, így közvetlen emlékük ehhez aligha fű­ződhet. Qk másfelől jövet azonosulnak ezzel a zenével és a régi klubformával, an­nak kötetlenségében is a közös szórakozást ízlelgetve. Hiszen tizenöt-húsz évvel ezelőtt is összekapcsolta a korosztályt a zenéhez kötő­dő jelenség; Zászló helyett, a magasra emelt zajszinttel adtak jelt magukról. Napjainkig a kezdeti beatzenétől széles út vezet. Ami jó volt akkor. — ma sem számít rossznak, és vi­szont: ami értékes ma. an­nak köze van a múlthoz. Ezt felismerni, nem divat kérdése. Gondoljunk csak arra: nem a mostani húsz év körülieké az első gene­ráció, amelynek tagjai nem­csak élvezik, de vállalják is elődeik „megszenvedett” zenéjét, és benne korszakát. Mindazt, amihez az elődök meggyőződése, lelkesedése fűződött. Nosztalgiájuk — visszavágyódásuk — nem hóbort, nem üres játék az idő múlásával, hanem érté­kek keresése. Ahhoz hason­lítható, amikor mi, a mai harmincasok mozgalmi da­lokat énekeltünk. Lehetett abban nosztalgia, de divat csak annyira volt, mint al­konyaikor a villanygyújtás... A legfrissebb, látványos közönségsiker — a legfiata­labbak körében most a Ho­bo Blues Bandé, —■ fellépé­seiket aligha nevezhetnénk nosztalgiakoncertnek. S mé­gis, repertoárjukban majd féltucat nóta azonos a nosz- talgiazenekaréval. Vissza a továbbélő gyöke­rekhez! — ez a közös jel­szó. mert tartós értéke szü­letett ezekben a műfajok­ban a kultúrának, ami ma­radandónak bizonyul, és mindenkihez elér. — K T — A GÖD! KASTÉLY A kastély két társalgója és rendezvényterme tanfolyamok, brigádtalálkozók megtartására is alkalmas

Next

/
Oldalképek
Tartalom